Szerencsére Dawe szeret szerepelni az oldalon, ezért elküldött nekem egy linket az új blogjához. Elég durva, nehéz olvasmány, de akinek olyan kedve van, mindenképp látogassa meg! Garantálom, nem marad épp agysejtetek! A blogot >>itt<< találjátok! Sok sikert!
Akinek viszont még szüksége van az agysejtjeire vagy esetleg nem győztem meg, hogy látogassa meg, annak itt van egy kis ízelítő. Ezzel a poszttal kezdte a "blogger pályafutását". 

Üdv mindenkinek,

Az Agyiszint nekem mindeddig kedves hely volt, s az is marad számomra a jövőben is, de váltani kényszerülök, aminek oka felettébb prózai: nincs se időm, se energiám, se anyagom ahhoz, hogy tovább folytassam itt a blogolást. Eleve nem akartam tömegposzt-gyáros lenni, de az utóbbi időben annyira elfogytunk, hogy kénytelen voltam ily módon folytatni az ipart, ami másfél hónap alatt bizonyíthatóan is erőn felüli vállalkozássá lett a munka, a barátnő, és az egyéb kötelezettségek viszonyában. Ez nem az én világom...

Már többször elköszöntem, legutóbb "ténylegesen végleg" is, de az életem folyása, és az Agyiszint blog bizonyos mértékű szeretete azt hozta, hogy még egy utolsó próba erejére visszatértem, hátha egy végső frissítéssel újra életre lehet kelteni a blogot. Látszólag ez (az én igényeimnek megfelelően legalábbis) nem sikerült, kudarcot vallottam, de semmi kedvem gyászbloggá avanzsálni egykori "otthonom", így csak annyit mondok: sok sikert a blognak, és a szerkesztőknek a jövőben.

Mivel a választott témáim mindig is komolyabbak lettek volna mint a legtöbb egyszerű poszté (s ez a cél most is megvan), még akkor is ha a régi blog.hu-s, majd a jelenlegi puruttyás domain-rendszerben legtöbbször csak a "túl hosszú, ezt el nem olvasom" visszajelzést kaptam írásaimmal kapcsolatban. Ez egy ilyen dolog. Tudom, hogy az olvasók 95 százaléka nagy ívben leszarja, hogy elmegyek, ez a poszt igazából csak a többi ötnek szól. Az anyagaimat átköltöztettem az új helyemre (a kommenteken még dolgozok, bár arra nem sok esélyt látok, mert kézzel költöztetem a kommenteket - tegnap 308 darabot egyenként), ahol valószínűleg ritkábban, de csak saját témákban fogok posztolni, ami belefér.

Ti néhányan, akik szerettétek olvasni a posztjaim, kérlek nézzetek be hozzám olykor, és ha úgy adódik álljatok be a blogot követők közé (mert úgy minden új posztomról kaptok értesítést). Igaz a rendszer más, de Wordpress felhasználó nélkül is lehet névvel kommentálni, úgyhogy ez nem jelenthet akadályt számotokra. Én igyekszem e téren nem változni, még ha a helyszín más is lesz, és remélem az új környezet és a több idő jobban fog engem inspirálni a jövőben.

Köszönettel,
Főúr1127

Nem tudom ki emlékszik közületek még a Lulu meséi című agyfaszra, de a szerkesztőség talált azóta egy újabb gyöngyszemet. Ha azt nem sikerült lelkileg feldolgozni, akkor ehhez aztán tényleg kell a lelkierő :D

Ezt a blogot vagy valami irtózatosan hülye picsa csinálta vagy valami kibaszott nagy troll (szerintem az utóbbi valószínűbb), de nekem kiégett az agyam a helyéről, amikor ezt megláttam. A lényeg, hogy a Twilight című giccsparádé irodalmi remekmű van ezen a blogon feldolgozva picsás verzióban. Én konkrétan majdnem behugyoztam a röhögéstől, mikor ezt elolvastam :D Ki is ragadtam egy fejezetet belőle. Akit érdekel, annak a poszt végén ott lesz a link, ami a blogra mutat. Ott lehet még több részt csemegézni.

Szupcsitvájlájt - 3. fejezet

Nahhh, eszt a fejíít kűldőm a bajiiiknak, akíket ínennn iss cúppantóóóók!!!

Jék tők jófej vót, éss jokatt rőhőgtemm rajjta. Tőkre kimmentt a búksíkámboool, hoggy Khallenék it hagytakk mint ebb a szaráát. Kki nemm hányjja le Khalleneket???

-Szedjed a praclid Béla, haza víszlekk jo?-kérdezzzte Jék.

-Kircsíí.-bológatamm. Hű, de jo nékem, nem kellesz a szakkado esőőben sétafikálnom haza felé, mer tuti fruti h az a piros traggansc meggit le fog robannní. Hejette majd legalláb Jék traggacsávall fogunkk lerobanní, az ugy vicceskeh leszh.

Hírtelenh fehér vílanássh, asztánn Edvárd ált előtem. Jujjj még mídig olllan édikehh. Sexyhh vempájör pasííí.

-Há te meg mit kerresell itt vérszipkázzo Khallen?HA????-kérdezte Jéköb.

Sziasztok!

Talán feltűnt már pár embernek, hogy az utóbbi napokban nemhogy egyáltalán nem posztoltam, a blog(ok)on sem adtam semmi életjelet magamról. Ennek oka nagyon egyszerű: kórházban vagyok már 4. napja (mikor ezen poszt kimegy már 5.). Hogy miért, az nem olyan lényeges – legyen elég annyi, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy ide kerültem. Unalmas itt, hiányzik elég sok minden és elég sok mindenki de úgy néz ki hétvégére hazajöhetek. Az is valami legalább. Délelőtt sikerült felcsatlakoznom az internetre egy közelben lévő McDonald's segítségével, úgyhogy amíg megebédeltem volt időm visszanézni a korábbi posztokat az elmúlt 1-2 hétből. Sajnos a nyár és a nyárral együtt járó szabadidős programok (strand, kirándulás, napozás, henyélés a kertben) észrevehetően rányomták a bélyegüket az Agyiszint.hu-ra: borzasztóan megcsappant a napi posztok száma. Múltkor volt kinn egy olyan poszt (sajnos a címére már nem emlékszem de egy szerelmes pár volt benne) ami annyi negatív kritikát kapott közel 2 és fél/3 óra alatt, hogy valaki már törölte is. Nem azt mondom, hogy a mostanában kikerült posztok gyengék lennének mert nem azok (néhány kivételesen szartól eltekintve) de nyáron ezt nem lehet erőltetni. Olvastam, hogy Kocsonyának (aki most tulajdonképpen egy személyben vezeti a blogot) két választása volt: 1. vagy szerkesztői felvételt hirdet és bízik abban, hogy jelentkeznek majd néhányan akik szívesen posztolnának nyáron is, vagy 2. nyári szünetet hirdet ki a blogon és kb. szeptemberig az egyetlen legfelül lévő poszt a Flame War poszt lett volna – meglátásom szerint az utóbbi döntés lett volna a helyénvaló. Higgyétek el nekem, 2 év alatt láttam én már itt sok mindent de még sosem volt annyi "Szerkesztőt felveszünk" pályázat mint idén. És ez azért elárul valamit. Sokan húzták a szájukat az olvasmányok, a hosszabb posztok miatt (persze a másik tábor meg pont ezeket kedvelte) úgyhogy elindítottuk a Titkos Ellenállást ahová minden olyan poszt kikerül, amelyeknek itt nem igazán lett volna/lenne helye. Szeretem mindkét blogot de én jelenleg egyikkel sem tudok foglalkozni. Az Ellenállást hárman alkottuk meg, tehát amiatt nem aggódom – Kocsonya és Vanson ügyelnek rá. De az Agyiszinttel nem tudom mi lesz. Személy szerint tulajdonosi jogot adnék mondjuk KulturbarbárSzelektátor kollégának aki már elég régóta jelen van és a régi Agyiszint, a rajos-emós vonal egyik zászlóvivője – szerintem az ő vigyázó tekintete jót tenne a blognak és kezei alatt nem tűnne el az egész a süllyesztőben. Erre még később kitérek. Bocsánat a hosszú bevezetőért de tulajdonképpen egyedül vagyok a kórházi szobában és jobb dolgom, meg internet-kapcsolat nem lévén csak a billentyűzetet koptatom. Lapozzunk hát.

Sziasztok!

Jó hír azoknak, akik már hiányolták az olvasói leveleket az oldalról, hogy kedves olvasónk, és kommentelőnk, SNUGGLETITS írt egy rövid eszmefuttatást, amit alant olvashattok. Minimális szinten belejavítottam, mert néhol volt egy-két szóközfelesleg, de remélem nem haragszik/haragszol meg érte. A téma teljesen aktuális: a tetoválásokról lesz szó. Jómagam annyival kommentálnám az irományt, hogy egy időben én is komolyan elgondolkodtam azon, hogy varratok egy feliratot az alkaromra, de aztán – mások hatására – hamar letettem eme szándékomról. Egyszerűen nem nekem való. Semmivel sem leszek több ember attól, mert ott díszeleg valami gyönyörűséges felirat/ábra a bőrömre varrva. Egyébként az Agyiszint Szerkesztői Gárda is vállal tetoválást a Főhadiszálláson – Kocsonya, és én lefogjuk a delikvenst, Szögesdrót pedig felvarrja rá a kívánt dolgot, miközben a többiek a háttérből kiabálnak (és közben vad rockzene szól). Ugyanitt fülbelövést, piercing elhelyezést, és a pincében vad elmebetegként őrzött meleg anonim kommentelők segítségével segglyuk tágítást is végzünk. Az árak 10 000-től 45 000-ig terjednek, jelentkezni a szerkesztőség címén lehet e-mailben. Most pedig átadnám a szót SNUGGLETITS-nek, egyúttal megköszönöm neki nagyon szépen, hogy elküldte nekem ezt a levelet:

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Látlelet 1: a néni a pályaudvaron

Látlelet 2: Facebook-generáció

3/3:

Felreppentek itt különféle teóriák nemrég, hogy a blognak leáldozott, a blognak vége. Baromság, emberek. Nem lehet vége, hiszen most forrotta ki magát igazán. Visszatért 2 régebbi szerkesztőnk is, és gőzerővel megy minden tovább. Talán néhányan temették volna már, de az Agyiszint sosem tűnhet el a süllyesztőben. Még csak a közelébe sem kerülhet. Mégpedig azért nem, mert a jelenlegi mezőnyben (tekintve a többi hozzánk hasonló blogot) mi képviseljük a legnagyobb értéket. A napiszar-on (még mindig kis n-nel) mit láthatsz? Rajokat, meg emókat, mindezt kb. 2 mondatnyi szöveggel kiegészítve – és ha nem zavar, hogy egy óvatlan bekommentelésed miatt lekurvaanyáznak a kis 12 éves kockák, akkor még véleményt is fűzhetsz az ottani posztok alá. De mindez kinek jó? Nem tudom, ki hogy van vele, de én biztos nem regisztrálnék egy olyan oldalra, mint a napiszar. Megszoktam már az igényes blogokat, ezért még csak nem is nézek fel hozzájuk. Ami itt nálunk van, az mind-mind sokkalta érdekesebb: az Agyiszint gerincét is a rajok, és az emók adják, de nálunk vannak elgondolkodtató olvasmányok, és miegymás is (például valóban poénos képek, kitalált történetek, avagy éppen zeneajánlók). Aki valóban szereti ezt az oldalt, az feljár ide, amikor csak ideje engedi. Az, hogy mostanában megfogyatkoztak a posztok mindössze azért van, mert ezerrel pörög a suli/meló mindenkinek, és így a blog mint olyan, hátrébb került a fontossági sorrendben. Ezért nem lehet senkit sem okolni, egyszerűen ilyen az élet. A régi-újak most adtak egy nagy löketet az egésznek, és ha sikerül tartani ezt, akkor szépen kilábalunk majd a gödörből. Vannak itt olyan szerkesztőink, akik már elég régóta jelen vannak (Sid, és Iván például, de Veron már a blog.hu-s időkben csatlakozott az Agyiszint olvasótáborához, erre tisztán emlékszem), és vannak olyanok is, akik idő közben kihullottak. Jobb esetben ők maguk búcsúztak el, egy-egy búcsúposzt formájában, rosszabb esetben nekünk kellett kitennünk néhánynak a szűrét, mert jelentkeztek ugyan, de idő közben meggondolták magukat, és szartak az egészre. Jelzem: komoly szankciók léptek életbe a blogon pár napja, úgyhogy az olyan posztolókat, akik eddig is látványosan nem csináltak semmit, ne nagyon keressétek többé. Szerencsére itt a tavasz, itt a jó idő. Lehet nagyokat sétálgatni, vagy éppen a kertben/teraszon pihengetni, olvasgatni, stb. Remélem, hogy ezt az évet is velünk töltitek majd, és hogy emlékezetes posztokban, és posztalanyokban ezúttal sem lesz hiány. Na, ez most úgy hangzott mint valami megkésett újévi köszöntő, de remélem a lényege átjött…

Szép napot mindenkinek!

Remek idő van, ráadásul Nemzeti ünnep is, úgyhogy remélem mindenkinek jó a kedve. Egy nagyon fontos dologról szeretnék most beszámolni: történetesen a blog jövőjéről. Sid már kifejtette a véleményét >ITT<, és bizony az kell mondanom, hogy teljesen igaza van. Csak a teljesség kedvéért, most ti is láthatjátok, hogy hogyan állunk posztolás szempontjából. Ezek az adatok 2011. január 1-től egészen a mai napig (azon belül is reggel 08:00-ig) vannak feltüntetve. Tudom, hogy idő közben páran már kiléptek, elhagyták az oldalt. De érdemes például megnézni azt, hogy !Rettegett Iván! 61 posztot tolt úgy, hogy ő már több mint egy hónapja nem is aktív, viszont így is jócskán kenterbe vert pár jelenleg is aktív szerkesztőt. Előbb jön a nicknév, majd a posztok száma:

• !Rettegett Iván!: 61
• -Britpopper-: 45
• agyiszint: 21
• Artyom: 27
• Bikafa: 3
• csigageza: 1
• finest_erection: 43
• Főúr1127: 1
• Kocsonya: 83
• KulturbarbárSzelekt: 73
• mastershake: 3
• Mr Blooby: 7
• Nadinka: 2
• Ofkórz: 1 (de őt csak tegnap vettük fel)
• Peroxiszóma: 50
• R2-D2: 4
• redstar_: 2
• ScreamFace: 4
• Sid Vicious: 92
• Szögesdrót: 17
• Tardaso: 13
• TixotrópiA: 11

Hát, ennyi lenne tehát. Jól láthatjátok már, hogy teljesen jogos volt Sid barátom felháborodása, hiszen egyedül ő csinálta a legtöbb posztot, ezért eleve ő törődött a legtöbbet az oldallal. Tette mindezt úgy, hogy neki ott van még a Vitriol is, és akkor a magánéletről (barátnő, suli, tanulás, stb.) még nem is beszéltünk. Le a kalappal előtte. Többek közt neki köszönhető, hogy a blog egyáltalán létezik még.

Úgy képzeljétek el az egészet, hogy most pontosan egy hatalmas, végzetes zátony felé tartunk. Ha neki ütközünk, akkor az Agyiszint elsüllyed, és a rajok, meg a new-generation emók (meg a többi állatfajta) a partról fognak ujjongani, és örömtáncot járni. Nade! Még nem ütköztünk ám neki! Van még remény! Ha minden egyes jelenleg aktív szerkesztőnk 100%-ban odateszi magát, és belead apait-anyait, akkor – még ha szűkösen is – el fogunk férni a zátony mellett, és kikerüljük azt. Nem lesz minden héten Zeneajánló. Heti max. 2, és akkor még sokat is mondtam. Vissza fogunk állni a rajok/emók vonalra, és az olvasmányos posztok sem hagynak alább. Nemrég új taggal bővült a csapat. Hamarosan olvashatjátok az első posztját. És tudom azt is, hogy volt pár olyan nap, amikor a blog fagyott, lassult, nem töltött be. Ennek már vége, szerencsére. Tehát korai még temetni az oldalt, mert sajnos volt már ilyen mélypont párszor, de mindig (mindig!) kimásztunk/felálltunk a végén. Úgyhogy nem kell megijedni. Az Agyiszint élt, él, és élni fog. Pont.

Sziasztok!

Már megint visszajött a tél. Hó borít mindent, és hűvös is van. Ilyenkor az ember a melegebbet várja, de mikor majd beköszönt a nyár, és megint 40 fok lesz (árnyékban), és már attól is leég az ember keze, ha csak 15 percre a napon hagyja…na, akkor majd visszasírjuk ezt az időt. A múltkor kitettem egy posztot, amiben leírtam pár dologról a véleményemet, és a végére illesztettem egy szerelmes verset is – talán emlékeztek még rá (ha nem, akkor >ITT< megtekinthető). Nos, az említett posztban feltűnt egy minden valószínűség szerint "Top10 Visszajáró Kommentelő a napiszar-on" emberke, aki lehordta a verset, de iszonyat tahó módon. Mellesleg anyázott is rendesen, és mindenkit elküldött a fenébe. Mivel én sem most jöttem le a falvédőről, kb. 10 perc alatt a nyomára bukkantam az említett parasztnak, de volt bennem annyi tartás, hogy nem került ki ide az oldalra. Pedig megtehettem volna. Most azonban egy olvasói levél következik, amit Darrien nevű olvasónk küldött nekünk. Olvassátok csak, megéri:

Heló! Darrien névvel vagyok regelve az oldalon, és olvastam ezt az utolsó levelet (meg mostanában az oldalt, úgy ahogy van)
Szó esett benne erkölcsi kérdésekről, és napiszarról XD , aztán gondoltam kapok az alkalmon, hogy véleményt nyilvánítsak.
Nekem agyiszintet a szobatársam mutatta, nem olyan régen, azelőtt sokszor napiszart néztem, de hamar megállapítottam hogy az napról napra szánalmasabb lesz.
Nem tudom nézted-e, de az utolsó húzás már télleg szánalmas volt. :( Annyira nem tudnak már mit kitalálni, hogy a beküldőkkel szívóznak. Értelmes kommentelőt se nagyon láttam arrafelé.
Na ott döntöttem el, hogy regelek ide :) Nem kis színvonalbeli különbség. Nem tudom mennyire való ide, de kommentelném a napiszar szerkesztőségét. :) Nekik hiába is írnék,
tudod, boldogok a lelkiszegények. Kiposztolnának, röhögnének, fel se fognák mit akarok, ahogy a kommenjeik sem érdeklik őket. Nem hord el odáig az agyuk.
Egyszerűen szánalmasak. Össze-vissza anyáznak, ugyan olyanok, mint akiket kicikiznek, de inkább még rosszabbak.
Írtad hogy elhordták a verseidet mindennek, erre annyit tudok mondadni a sok szerencsétlen, agyatlan birkának: Írjanak jobbat!!!! Úgy bírom, mikor a sok gyökér
azon vihorászik mennyire paraszt. :) Ha érted mire gondolok.
 - Nah, mit gondolsz?
 - Szar!
 - De mégis, mi nem tetszik benne?
 - Az hogy egy rakás f*s.
Kb. ennyire megy ma az ember a kritikákkal. Olyanok kommentelhetnek, akik segghülyék mindenhez, és nincs jobb dolguk, mint pl. napiszarra írogatni.
Na, mindegy. Mindenesetre örülök hogy vannak értelmes emberek is, és szerintem jó az oldal. (Tck Balázsos sztori pl.) Legalább van aki próbálkozik.
Az előző sráccal meg egyetértek, de hát mit lehet csinálni. Mélyen tisztelt vezetőink jó példát mutatnak, és az az érdekük hogy mindenki olyan hülye legyen mint most :S
Erre én a való világot hoznám példának. Facebook-on mást se lehet olvasni csak: Oli így, Béci úgy. Gonolom ezt értettétek a "média butító hatása" alatt.
A lényeg, hogy jó az amit csináltok, és örülök hogy végre értelmes (színvonalas) oldalakat is lehet találni, normális emberekkel.

Csak így tovább! Fantázia kép jöhetnének gyakrabban :)

Régen szerepelt már olvasói levél az oldalon, ezért most pótolnám eme hiányosságot. Kedves olvasónk, HAGYMAFA írt nekünk (neki amúgy szerepelt már levele a blogon ezelőtt is), a téma pedig, amit érint benne, igen aktuális. A véleményemet majd a levél után fejteném ki, amit most pedig lehet is olvasni:

Üdvözletem.
Az itóbbi időben egyre több erkölcsi tartalmú post kerül ki, amiket az emberek többsége manapság már értéktelennek tart, pedig nagyon is fontosnak kéne lenniük. Jómagam is örülök ezeknek a postoknak, mert legalább nem csak kultúrálatlan fikázásokat lehet olvasni, hiszen eme oldal célja nem feltétlenül az, hogy csak leszólják azokat, akiknek nem tetszik a feje, hanem hogy észheztérítse és ezt máshogy is meg lehet természetesen tenni, nem csak ilyen módon.
Én is egy apróbb témával kapcsolatban írnék, ami mostanában egyre gyakoribb jelenséggé vált. Természetesen apróbb szemléltetést (csatolt kép) és példát is hoznék lentébb.
Mindenki jól tudja ugyebár, hogy előítéletes világban élünk. A média keze mindenhová elér, a rontása elől nem véd meg a józan eszünkön és ítélőképességünkön kívül sok más. Most divattá vált, hogy váljunk "egyéniségekké" és legyünk híresek. Ne törődjünk másokkal, csak a saját magunkal. Megveszett szinte ez a világ, rohannak a hónapok és szinte minden jelentéktelenné válik, mindig csak a munka és a munka, enélkül elvinnék a fejünk felől a házat is és földönfutókká válnánk. Szinte a családra is alig marad időnk, ami problémákat okozhat a gyereknevelésben  és a gyermek személyiségének alakulásában is. ,Az emberi kapcsolatok manapság már nem érnek annyit mint régen, ez említve is volt az utóbbi időben az oldalon. Erkölcsi romlás lépett fel már elég régóta. Nehéz normális társaságot találni. De ha találunk, azt meg kell becsülni.

Volt szerencsém 2 rendszeres kommentelővel eddig kicsit bővebben is beszélnem így puruttyán kívül. Sivatagirókával és Hankelsmidt-el. Az érdekességet úgymond ők okozták számomra. (Lehetséges ez visszafelé is igaz volt rájuk nézve) Tömören annyi, hogy puruttyán természetesen az ember kiléte ismeretlen. MSN-en viszont ugyebár dinamikusabb az üzenet váltás, van profilkép stb... És hirtelen egy emo fej profilképnek megjelent a láthatáron (nálam) ami sokaktól távol állhat, amit természetesen ha az ember előbb lát mint beszél vele, el se jutnak a beszélgetésig :) Egyikük azt írta, fura, normális embernek ismert meg akivel lehet értelmesen beszélni és ez a véleménye rólam akkor sem változott meg, amikor már látott is engem. (ez sajnos manapság a legtöbb embernél visszafelé soha az életben nem történne meg) A másik említett személlyel pedig sejtésem szerint órákat is el tudnánk beszélni, főleg egy sör mellett :)
Én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Megértem azokat akik érthetetlennek tartják azt a tényt, hogy manapság milyen viselkedésű és kinézetű emberek vannak.
Viszont jómagam (is) mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy emberileg bizonyítson kortól, nemtől és stílustól függetlenül.
Túlságosan is külső alapján ítélünk legtöbben (kapcsolatokban is), aminek még sárdobálás is lehet az eredménye és összeférhetetlenség, ami előny a médiának is, mert ember butító hatású.
És mivel szinte nincs is barátom, magától érthetődően megbecsülöm azt a keveset is.

Igen emo vagyok...bár ez most nem feltétlenül a téma része, ugyanúgy mint az se, hogy sokáig emonak gondoltam magam a hajam és a normálisabbjaihoz hasonló viselkedésem és természetem miatt. Nem tudom lehet tévedtem. Nem tudom. Ma már ez az egész emo dolog csak értelmetlen, esztelen scene-féle "cukcsi"-k gyülekezete és szánalmas egyénekről szól akik öngyilkossággal való fenyegtéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, amitől majd hányingert kapok, a nagy egyéniségeké akiket lőni kéne. És a természetem is folyamatosan változik. Inkább követem a saját utam és nem próbálom meg leszögezett dolgokhoz meg mindenféle stílusokhoz kötni magam. Az a lényeg, hogy mindig legyünk önmagunk.

De a korosztályommal ellentétben (tisztelet a kivételnek) nem a mindent felélő céltalan lézengés és bulizgatás a célom, hanem hogy boldogan éljek a párommal szerény albérletünkben és megismerjek normális és kultúrált embereket, megadva azt a kellő tiszteletet embertársaimnak, amennyi igenis illik.

Tisztelettel
Egy lelkes kommentelő

HAGYMAFA

Kreatívnak érzed magad? Ismered a helyesírási szabályzatot és használni is tudod? Tonnaszám turkálsz a netszemétben, melyet legszívesebben az egész világ arcába tolnál? Vagy minimum 160cm és 50kg? Ettél már cukros zsíroskenyeret hagymával és Erős Pistával?

AKKOR BENNED MEGVAN AZ X-FAKTOR! ITT A HELYED! ÁTJÖTT!

Minap a szerkesztőségben összedugtuk, amink van s arra a megállapításra jutottunk, vérfrissítés kell. Fel szeretnénk pörgetni a dolgokat, tartalmas, szórakoztató és változatos posztokat szeretnénk az olvasóközönség elé tárni, s ehhez szükségünk van plusz munkatársakra. Több szem többet lát, több forrásból jönne információ és mindenki hozna magával még egy ötletet, de legalább embert. Felőlem aztán hozd el anyádat is, hadd csináljon valami hasznosat ő is szilvás buktát, mert azt szeretem!. Ezennel ünnepélyesen is elsütöm a rajtpisztolyt!

Ősz: Azt mondják, hogy az ősz álmatag szépsége az elmúlás időszaka, a nyári kalendáriumokban pedig a betakarítás, és a búcsúk évszaka. Ha kinéztek az ablakon, láthatjátok, hogy szépen lassan a fák mind-mind lehullajtják a leveleiket, a járdák pedig megtelnek velük – ázott, színes (sárga, barna, lángvörös…) levelek borítanak lassan mindent, odafenn pedig a nap sötét, szürke felhők mögé rejtőzik. Az ősz ezerszínű világa és csendes harmóniája megragadja lelkünket és képzeletünket. Rövidülnek a nappalok, és ködösödnek a reggelek – számomra ez az egyik leggyönyörűbb évszak mind közül. Én imádom. Engedjetek meg nekem egy rövid, viszont annál szebb kis verset, így, nyitásképp:

Zelk Zoltán: Október

Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi,
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.

Nos, nem, ez még véletlenül sem egy búcsúposzt lesz. Mindössze csak arról van szó, hogy a napokban visszanézegettem a régebbi posztjaimat – egészen a legelsőtől -, és megakadt a szemem egy dátumon: 2009. október 5. – ez a legeslegelső itt publikált posztom dátuma, azaz már több mint egy éve blogolok az Agyiszint berkein belül. Bevallom, igazából fel sem tűnt, hogy már ilyen régóta csinálom – valahogy sosem figyeltem, hogy „na, akkor most már X ideje csinálom ezt…”. Egyszerűen csak hamar elrepült az idő – ennyi. Pár szóban gyorsan összefoglalnám, hogy mit is nyújtott nekem a kedvenc blogom az elmúlt egy évben:

Itt ülök a gép előtt azon gondolkodva milyen posztot is készítsek, mi az,ami elnyerné a tetszéseteket. Úgy döntöttem nem állítok pellengérre most se egy rajt, alfahímet vagy emót. Sok minden történt velem mostanában, és még több változás közeledik. Változik minden, hiszen ez az élet megszokott rendje, bármilyen sablonosan is hangzik ez. Jó és rossz dolgok kölcsönösen váltják egymást. Írok.... nem is tudom miről akarok igazán, de úgy érzem el kell mondanom pár dolgot az oldalról, ahol szerkesztek.

Találtam egy régebbi olvasói levelet, ami számomra érthetetlen okokból nem lett megjelenítve, pedig tartalmaz olyan gondolatokat amiért érdemes lett volna. A választ a poszt második felében találjátok, most jöjjön az egyik olvasónk levele:

Kedves Agyiszint szerkesztőség!

Sokat gondolkoztam mostanában, hogy vajon mi a véleményetek arról, hogy miként is fest egy normális ember. Kicsit kifejtem, igyekszek röviden és nem túl okoskodóan fogalmazni, mert a végén abba is beleköttök. Remélem elolvassátok ezt a levelet és válaszoltok is, mert ha arra van időtök, hogy görbe tükröt állítsatok mások elé, akkor gondolom erre a rövidke e-mailre is van 5 percetek.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!