Remélem megfelel amíg újabb posztok nem érkeznek. - Brit

Különleges interjú következik most, ugyanis a világon egyedül nekünk sikerült szóra bírnunk a híres alvilági gengsztert, Ármándó-t – aki a maffiákok egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tagja. Az interjúra a saját otthonában került sor. Eleinte kicsit tartottunk is attól, hogy odamenjünk, de Ármándó biztosított minket afelől, hogy nem fogjuk betoncsizmával a lábunkon egy bányató mélyén, vagy a kerti birsalma fa alatt eltemetkezve végezni – úgyhogy belevágtunk!

A háza pont olyan volt mint amilyennek elképzeltük: kívülről hatalmas kerítés, kőoroszlánok, és néhány kamera figyelmezteti az arra járókat: itt nem akárki lakik ám! Belülről hatalmas, dús növényzettel borított kert fogadott minket, amely tényleg akkora volt, hogy talán el is tévedtünk volna benne ha nem kérünk útbaigazítást az éppen bőszen gyomláló rabszolgáktól. Ármándó a verandán fogadott minket, egyik kezében jóminőségű szivar, másikban egy pohárka brandy figyelt. Mélyet szippantott a tömény akácillattal átitatott levegőből, majd így szólt: - Sok munka van még a kerttel, pedig két nap múlva lagzi lesz – a kisebbik lányom végre férjhez ment! – jelentette ki büszkén, majd méltóságteljesen lehuppant az egyik kis kerti székre, és minket is hellyel kínált. Egy húzásra felhörpintette az italát, majd megszólat: - Jól van tesókáim, kezdjük, mert lemaradok a Cool Live-ról! Előhalásztam a magnót, és elkezdtük a várva várt interjút.

IZGALMAK A TOVÁBB UTÁN!!

"Találkozni kell Istennel. Meg akarok kérdezni tőle egyet-mást. Például, hogy mivégre vagyunk. Mert hát... fölépítjük a házainkat, felneveljük a gyerekeinket, learatjuk a búzát, háborúskodunk... öljük egymást... aztán mivégre? Meg hát... az én életemről is ki akarom kérdezni. Az igazságot akarom megtudni."

 

Lassan kifutunk a nyárból. A küszöbön ott toporog már a hideg, nyirkos ősz és alig várja, hogy beléphessen. Szelet hoz majd, esőket és komor hangulatot. Újra végignézheti mindenki amint lehullanak a levelek, megkopaszodnak a fák, halomba gyűlik az ázott talajon a színes avar. Az ősz az elmúlás időszaka. Gondolatok, érzések, emlékek, vágyak tűnnek tova de mindig jönnek újabbak amelyek felülkerekednek a régieken. Mikor ezt a posztot írom még javában süt odakinn a Nap és van vagy 25 fok. De nagyon furcsa hely ez a világ. Több ezernyi csodája van (gondoljunk csak a gyönyörű esőerdőkre, a hó borította hegycsúcsokra vagy a szivárványra eső után) de legbelül rohad. Rohad, mert az emberek rohasztják el. Még a legjobb tudósok is csak papolni tudnak arról, hogy globális felmelegedés így, meg olvadó jéghegyek úgy holott semmit sem tesznek a panaszkodáson kívül. Az a munkájuk, hogy vizsgálódjanak és nem az, hogy tegyenek is valamit a változás érdekében. Ugyan mit tehetnének? A Föld lakossága már közel 7 milliárd fő. És a legtöbb ember magasról tesz a globális felmelegedésre, az olvadó jéghegyekre, a kihaló állat/növényfajokra és ami még rosszabb: egymásra is. A 21. század rákfenéje lett a gonosz kis frusztrált lakos, akinek az érzelmek csak másodlagosak és elsőnek tekinti a pénzt vagy a minél jobb pozíciót egy munkahelyen. Él, dolgozik és hirtelen azon kapja magát, hogy az 50. születésnapját is egyedül ünnepli. Sokszor mondják, hogy a világ rossz. Szerintem meg az emberek tették rosszá, akik szintén rosszak de ha úgy vesszük, őket pedig a rossz világ formálta rosszá. Na, ez az igazi 22-es csapdája.

Ezt a levelet nemrég kaptam, és egy kicsit bizony elgondolkodtatott. Annak idején nem is gondoltam volna, hogy ekkora jelentőséget kapnak majd a különféle olvasmányos posztok a blogon, és hogy ennyire vevők lesznek rá az emberek. Régebben Főúr elkezdte a hosszabb, terjedelmesebb posztok bevezetését (többek között ezeknek köszönhetően lépett fel az Agyiszint egy magasabb szintre a szennyblogok sűrű tengerében), és azóta már tucatnyi szerkesztőnk írt hosszabb elemzéseket, avagy vélemény nyilvánításokat különböző témákban. Mivel olvasmányos posztokból lesz nagyon sok a jövőben, kicsit áttekinteném – röviden – ezeknek a múltját:

A kezdetek: mindent Főúr kezdett el anno, még a blog.hu-s időkben. Emlékszünk még? Ő írta meg rendre a hosszabb olvasmányokat, méghozzá aktuális, és olykor komoly hangvételű, olykor poénosabbra vett stílusban. Aztán ahogy egyre újabb, és újabb szerkesztők csatlakoztak hozzánk, úgy szaporodtak el a terjedelmesebb írások a blogon. Emlékszem még, hogy az én első ilyen írásom a rajongókról, és egyáltalán a rajongásról szólt (a végén stílszerűen Beatles-el). Utána – látva, hogy van igény ilyesmire – kezdtem neki a zenekarok összehasonlításának. Anti fitness club, No thanx, SP, az akkor csillag születik üdvöskéi…sokakat górcső alá vettem, és állítottam szembe rendre egy-egy sokkal jobb zenekarral, az éles kontraszt végett. Ekkor már minden hétre jutott egy nagyobb lélegzetvételű, hosszú írás valamelyik (volt, vagy ma is aktív) kollégától.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Üdv, srácok!

Már olvashattátok a beharangozót tegnap (>ITT<), hát most tessék, íme a beharangozott poszt. Kiválogattunk nektek néhány remekbe szabott, művészi képet, SNUGGLETITS-el. Reméljük, elnyerik majd a tetszéseteket. A tetoválásokról már olvashattatok itt a múltkor, ezért ne is lepődjetek meg, hogyha jó pár képen a hölgyemény klassz kis tetoválásokat visel. Hozzátettem még néhány képet, a csütörtökről megmaradt Light posztból is. Jó képnézegetést:

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Én kérek elnézést, hogyha hányingert kapok a feltöltött mellű/feltöltött szájú, minél szűkebb ruhákban feszítő, és általában télen is szolibarna csajoktól, akik nem restek a legdrágább szórakozóhelyeken, a legdrágább piákat kifizettetni a sok naiv szoknyapecérrel, akik viszont bármit megtesznek (és megvesznek) nekik, mert abban reménykednek, hogy az éjszaka végén legalább pár kellemes órát együtt tölthetnek majd kiszemeltjükkel. Akiknek az ilyen csajok közül szorult is valamennyi ész a fejébe – és nem a tátongó üresség honol odabenn –, az jobbára lekoptatja a folyamatosan nyomuló úriembert. Akiknek viszont az ilyen csajok közül az IQ-szintjük a lábméretükkel azonos, nos…náluk egyáltalán nem kizárt, hogy az említett gavallérnak könnyedén sikerül beférkőznie az illatos tanga mögé. Mivel SNUGGLETITS olvasónkkal nagyban együtt működöm, a pénteki napon egy nagyon komoly sunci-posztot fogtok kapni, méghozzá rengeteg kiváló (és minőségi) képpel. Addig – amolyan beharangozóként – itt van egy kicsit visszafogottabb képsorozat, akár mondhatnánk azt is, hogy sunci-poszt light. Szerintem ezek a képek az igazán értékesek, és művésziek. Azt hiszem közületek is sokan vannak olyanok, akiknek ez jobban bejön, mint például a pisi-kaki szex képek, vagy a japán szájbaszarós videók. Holnap érkezik tehát az igazi sunci-poszt tőlünk, addig is jó képnézegetést:

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

.

Szép napot mindenkinek!

Remek idő van, ráadásul Nemzeti ünnep is, úgyhogy remélem mindenkinek jó a kedve. Egy nagyon fontos dologról szeretnék most beszámolni: történetesen a blog jövőjéről. Sid már kifejtette a véleményét >ITT<, és bizony az kell mondanom, hogy teljesen igaza van. Csak a teljesség kedvéért, most ti is láthatjátok, hogy hogyan állunk posztolás szempontjából. Ezek az adatok 2011. január 1-től egészen a mai napig (azon belül is reggel 08:00-ig) vannak feltüntetve. Tudom, hogy idő közben páran már kiléptek, elhagyták az oldalt. De érdemes például megnézni azt, hogy !Rettegett Iván! 61 posztot tolt úgy, hogy ő már több mint egy hónapja nem is aktív, viszont így is jócskán kenterbe vert pár jelenleg is aktív szerkesztőt. Előbb jön a nicknév, majd a posztok száma:

• !Rettegett Iván!: 61
• -Britpopper-: 45
• agyiszint: 21
• Artyom: 27
• Bikafa: 3
• csigageza: 1
• finest_erection: 43
• Főúr1127: 1
• Kocsonya: 83
• KulturbarbárSzelekt: 73
• mastershake: 3
• Mr Blooby: 7
• Nadinka: 2
• Ofkórz: 1 (de őt csak tegnap vettük fel)
• Peroxiszóma: 50
• R2-D2: 4
• redstar_: 2
• ScreamFace: 4
• Sid Vicious: 92
• Szögesdrót: 17
• Tardaso: 13
• TixotrópiA: 11

Hát, ennyi lenne tehát. Jól láthatjátok már, hogy teljesen jogos volt Sid barátom felháborodása, hiszen egyedül ő csinálta a legtöbb posztot, ezért eleve ő törődött a legtöbbet az oldallal. Tette mindezt úgy, hogy neki ott van még a Vitriol is, és akkor a magánéletről (barátnő, suli, tanulás, stb.) még nem is beszéltünk. Le a kalappal előtte. Többek közt neki köszönhető, hogy a blog egyáltalán létezik még.

Úgy képzeljétek el az egészet, hogy most pontosan egy hatalmas, végzetes zátony felé tartunk. Ha neki ütközünk, akkor az Agyiszint elsüllyed, és a rajok, meg a new-generation emók (meg a többi állatfajta) a partról fognak ujjongani, és örömtáncot járni. Nade! Még nem ütköztünk ám neki! Van még remény! Ha minden egyes jelenleg aktív szerkesztőnk 100%-ban odateszi magát, és belead apait-anyait, akkor – még ha szűkösen is – el fogunk férni a zátony mellett, és kikerüljük azt. Nem lesz minden héten Zeneajánló. Heti max. 2, és akkor még sokat is mondtam. Vissza fogunk állni a rajok/emók vonalra, és az olvasmányos posztok sem hagynak alább. Nemrég új taggal bővült a csapat. Hamarosan olvashatjátok az első posztját. És tudom azt is, hogy volt pár olyan nap, amikor a blog fagyott, lassult, nem töltött be. Ennek már vége, szerencsére. Tehát korai még temetni az oldalt, mert sajnos volt már ilyen mélypont párszor, de mindig (mindig!) kimásztunk/felálltunk a végén. Úgyhogy nem kell megijedni. Az Agyiszint élt, él, és élni fog. Pont.

Kreatívnak érzed magad? Ismered a helyesírási szabályzatot és használni is tudod? Tonnaszám turkálsz a netszemétben, melyet legszívesebben az egész világ arcába tolnál? Vagy minimum 160cm és 50kg? Ettél már cukros zsíroskenyeret hagymával és Erős Pistával?

AKKOR BENNED MEGVAN AZ X-FAKTOR! ITT A HELYED! ÁTJÖTT!

Minap a szerkesztőségben összedugtuk, amink van s arra a megállapításra jutottunk, vérfrissítés kell. Fel szeretnénk pörgetni a dolgokat, tartalmas, szórakoztató és változatos posztokat szeretnénk az olvasóközönség elé tárni, s ehhez szükségünk van plusz munkatársakra. Több szem többet lát, több forrásból jönne információ és mindenki hozna magával még egy ötletet, de legalább embert. Felőlem aztán hozd el anyádat is, hadd csináljon valami hasznosat ő is szilvás buktát, mert azt szeretem!. Ezennel ünnepélyesen is elsütöm a rajtpisztolyt!

Arra gondoltunk agyival, hogy jó lenne egy Visszanéző rovat létrehozása, amelyekbe a legnépszerűbb, vagy a legnagyobb felháborodást keltő posztjaink kerülnének bele. A rovatban heti rendszerességgel egy (esetleg kettő) posztot kommentekkel együtt hoznánk előre a legnagyobbak közül, esetlegesen olvasó kérésre is. A mai kérdés ez:

SZERINTETEK SZÜKSÉG VAN-E ERRE A ROVATRA,
LÁTTOK-E BENNE FANTÁZIÁT, ÉRDEKELNE-E TITEKET
PÁR RÉGI DE JÓL SIKERÜLT POSZT?

Ez egy vendégposzt. Új barátunk a kukkold.hu igyekszik vidámabbá tenni a napotokat posztjaival, így beajánlotta a következő tartalmat:

Döglött egér a curry-s szószban

Cate Barrett a fanatikus szószzabáló heves izgalomtól fűtve vette meg aznapi csemegéjét a közeli vegyesboltban. Az ínyenc szószt kicsapatta egy tányérra, hogy majd urával jóízűen belemártogatnak valamit és szépen bedézsmálnak az esti szex szundítás előtt. No de a feliratot miszerint az idei termés sok rostot tartalmaz nem igazán vette szemügyre. Így történt a rémeset, nyitás után egy csöppnyi egér szottyadt teste törte meg a csendéletet.

Ez egy vendégposzt. Új barátunk a kukkold.hu igyekszik vidámabbá tenni a napotokat posztjaival, így beajánlotta a következő tartalmat:

Már nincs nyár, de mondtam egy szóval is, hogy az van? Viszont elképedni télen is el tudsz! Íme pár idióta fagyiíz amitől eldobod a hajad! Lóhúsos fagyi B+ LÓHÚSOS!

A bödönben állítólag nyers húsdarabok kandikálnak ki az alap jégmasszából. Aztamindenit!

Ismét távozott egy barátunk. Rettegett Iván nemrég távozott közülünk, és a blog ismét szegényebb lett egy emblematikus figurával. Írásai, melyekben a hazánk, az otthonunk szeretete olyan példamutató módon megnyilvánult hiányozni fognak, gondolom nem csak nekem, de én nem szeretném, ha a „munkássága” elveszne, ezért szeretném, ha valami módon folytatnánk azt, amit ő elkezdett. Arra gondoltam, hogy folytathatnánk az Iván által életre hívott „hagyományt” és megmutathatnánk az ország szerethető értékeit, legyenek azok elveszve, elfelejtve, vagy elrejtve előlünk.

Megannyi problémája ellenére én szeretem ezt az országot. Szeretem a szülővárosomat, a Balatont, ha otthon vagyok szívesen kijárok a Tiszához, mert ez mégis a mi országunk. Szeretném, ha ti olvasók is beszállnátok a „programba” és megmutatnátok másoknak mennyi szerethető és szép hely, vagy mennyi méltatlanul kárbeveszett érték van kicsiny hazánkban.

Véleményem szerint napjainkban igencsak hiányában vagyunk annak, hogy igazán és minden dogmatív baromság nélkül szeressük hazánkat, márpedig a kultúránk jövőjének fontos eleme az ország jelenlegi megítélése általunk. Nézzetek körül. Istenítjük a nyugati világot, lehordjuk a saját országunkat, állandóan siránkozunk, hogy itt nincs semmi, miközben valószínűleg nem is tudunk arról, hogy mi van körülöttünk akár a szülőhelyünkön, akár ott ahol más okból járunk, élünk.

Kérlek benneteket, hogy amennyiben úgy érzitek bemutatnátok a szülőhelyetek szépségeit, vagy éppen elveszett értékeit írjátok meg nekünk a központi címünkre és mi közzétesszük azokat igény szerint névvel, nicknévvel vagy anélkül. * Ehhez nem kell szerkesztőnek lennetek.

* Amennyiben képeitek is vannak amiket szeretnétek megosztani velünk (mint a régen és most posztokban), azokat kicsinyítsétek le maximum 530 pixel szélességűre, és csatoljátok.

Üdv,
Főúr1127

LEGYÉL TE! IS AGYISZINT SZERKESZTŐ!

Ha érdekel a szerkesztői állás és szeretnél naponta annyi segílyt zsebre tenni, mint amennyi a képen a kezemben van nincs más dolgod, csak jelentkezni...

Viszont ahhoz, hogy ez sikerülhessen szükséged lenne:

• Photoshopra és 3 kattintásnyi hozzáértésre
• Időre, amit a blogra szánhatsz
• Formás ajkakra, amivel Főúrat kényeztetni tudod
   

Nos, ennyi lenne. Ha úgy érzed tudnál nekünk segíteni abban, hogy posztolsz... megköszönnénk! Jelentkezni itt tudtok: [email protected] levél tárgyának pedig 'szerkesztő'-t írj.