'estét mindenkinek!

Éppen azon bosszankodtam, hogy milyen kár, hogy eladtam a birkáimat meg a kétcsillagos angol pulykámat mivel november 5-én mégsem szűnt meg a Facebook, mert a híres Anonymous hackercsoport nyilván sörözős Counter Strike LAN-partyt tartott, vagy jól betéptek és egymást dobálták leértékelt TDK cédékkel meg ingyenes Lay's termékmintákkal – de amíg ezen méláztam, gondoltam körülnézek már az internet legrejtettebb zugaiban, hogy mégis mi a fene maga az emo stílus egy emós szerint, hiszen nap mint nap jönnek ide ilyen újgenerációs, divatbuzi pózer köcsögök akik talán még Istent is lecsöveseznék ha elébük állna. Sokszor mosolygok azon, amikor ezek a 13-14-15-16 éves droidok megbombáznak minket olyan kommentekkel amikben kifejtik, hogy mi vagyunk a csicskák amiért nem tudjuk, hogy mijazazemó és különben is, bújjunk el de nagyon gyorsan mert szürke kisegerek nem érthetik meg azt a fajta világszemléletet és életfelfogást amelyet ők előszeretettel alkalmaznak. Namost ez egy kurva nagy faszság, de az elejétől a végéig úgy ahogy van. Köbö olyan ez a kortársbeszéd a stílus mellett mintha én a Tankcsapda együttes albumait kezdeném el kivesézni úgy, hogy az életben eddig jó ha összesen 3 Tankcsapda számot hallottam. De ugyanígy szórhatnám a szavakat akármelyik zenei stílusról is amikhez közöm sincs. Mert bármilyen meglepő is, az ide tévedő, magukat emósoknak nevező egyéneknek a 90%-a azt sem tudja, hogy ez a stílus már a 80-as években is létezett és koránt sem azt jelentette, hogy a közösségi oldalakon minél több ismeretlent jelizünk be, hülyén öltözködünk, felsőbbrendűnek érezzük magunkat másoknál és mindent w-vel írunk meg h-val toldjuk meg mert az úgy trendi. Szóval amint éppen nagyban keresgéltem, rábukkantam egy blogra amelyben valami veréb leírja a véleményét magáról a stílusról, néhány al-változatáról és megvan a sajátos véleménye a pózerekről is. Álljon előbb itt az ő személyes eszmefuttatása, aztán majd a poszt végén néhány sorral kiegészíteném én is az olyan divatmajmok számára mint Endi Sixx Alex, Fanná Brutality, Hannah Paranoid, Whatisthegirl, Kirjuh Zero, Hoolie Scene, Alex Scene, Fercsi Diamond, vagy Roolie Dawid Scene nameg a többiek (bocs de most csak pár oldallal lapoztam vissza). Mi az az emo? Erre a kérdésre már másfél éve keressük a választ. Hát, most megadja nekünk egy vasággyal együtt is csupán 40 kilós egyén, aki igazi szakértő a témában.

Sziasztok!

Volt kinn 23.-án nálunk megannyi megemlékezős poszt, azt pedig már csak a margóra jegyezve írnám meg, hogy a Retekklub volt olyan sunyi, hogy a ValóVilág5 első párbaját is ezen jeles napra tette, így a sok médiazombinak pusztán annyi jött le október 23-ból, hogy aznap este volt az a nagyon fontos párbaj amelyre mindenképpen sms-ek garmadáját kellett küldeni, nehogy kiessen az a faszarcú legény (pedig kiesett) és különben meg, hogy mi volt pont ezen a napon 1956-ban az az ő szemükben nem is volt fontos.

Itt tartunk sajnos. Csodálkozni pedig nem kell srácok, ahová tévé betette a lábát ott nagyon kell ügyelni mert ha gyerek is van, akkor könnyedén elbutulhat. Most nem fogok hosszú sorokban értekezni az erőszakos mesékről vagy a 16+ besorolású műsorok idő előtti adásba kerüléséről (amik miatt aztán az ORTT bünteti is a csatornákat kegyetlenül), legyen elég annyi, hogy igazán színvonalas, értékelhető műsort alig vagy egyáltalán nem is lelhetünk a trubadúrdobozban helyettük viszont ömlik ránk a mocsok minden mennyiségben. És aki van olyan lusta, hogy átengedi magát a szórakoztató műsorok névvel fémjelzett produktumoknak, az készüljön fel rá, hogy pár ezer agysejtje ott helyben elpusztul. Ismerek olyat, aki konkrétan telibeszarja az egész televíziózást. Nem nézi, mert nincs értelmes műsor. Ha mégis akad ilyen, akkor azt inkább letölti az internetről. És hát jelentős a kontraszt a hazai és a külföldi csatornák között is.

Amíg nálunk 2008-as filmeket premierként aposztrofálnak, addig mondjuk Angliában ezen alkotások már a tévés videótárakból is kifutottak. Avagy ott a Music Television, másnéven MTV. Amikor elindult a hazai változat még mindenki azt hitte, hogy egy remek kis csatornával lesz dolgunk amely majd felnő az eredeti változathoz. Egy nagy fenét! Zene már alig van rajta, helyette viszont akad Jersey Shore minden mennyiségben, nameg Terhes Tinik és egyéb faszságok. Nyugodtan hívhatnánk Viva2-nek is. De a tévé degeneráló hatása csupán az egyik fontos ok, amiért a posztban szereplő srác olyanná vált, amilyen.

Szombaton a Moszkván jártunk (tudom, most már megint Széll Kálmán tér de nekem akkor is Moszkva marad) egy kirándulás végett (a Normafa csodálatosan szép hely ilyenkor ősszel, érdemes elmennie oda annak aki teheti) és elsuhant mellettünk egy erősen Hoolie Scene-re emlékeztető alak, hosszú fekete kabátban, pipaszár lábakkal, szőke szembe lógó hajzattal és két számmal kisebb fekete kalapban. A rágó is megállt a számban.

Miután Perox kolléga magamhoz térített a hirtelen ért sokkhatásból, figyelmes lettem a közelben álldogáló, kissé spicces társaság tagjaira akik szintén az elhaladó rettenetet bámulták, majd az egyik odaszólt a másiknak: ''Te, láttad a srácot?''. Mire a másik: ''Ez srác?''. A kételkedés jogos volt, én láttam már több száz emót itt a blogon ezen 2 év alatt de akkor ott a Moszkván fél percig én is elbizonytalanodtam, hogy akkor az ott tovasuhanó alak vajon tényleg fiú-e és nem inkább lány. Groteszk látványt nyújtott annyi szent. De a jelen posztban megtekinthető gyerek sem sokkal marad el tőle. Azt hiszem tökéletes lenyomata a fiatalember a 21. század felgyorsult, trend-diktálta, csillogó villogó, egyben jelentősen hanyag felfogású életmódjának. Átfogó poszt következik.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hercegnő, a neve Aranyhaj volt. Aranyhaj egy nagyon magas, égig érő toronyban lakott, messze az emberektől, teljesen elzárva a külvilágtól. Egyetlen barátja csak egy kis gyík volt aki hihetetlen módon beszélni is tudott, ezért állandóan beszámolt Aranyhajnak arról, ami a világban folyt. Így szerzett tudomást a hercegnő olyan dolgokról, amelyekről kedvenc kis gyíkbarátja nélkül sohasem tudott volna. Szürke hétköznapok peregtek egymás után, az unalom szinte fojtogatta a hercegnőt. Levágyott a toronyból, le az emberek közé. A sötét családi titok amelyet csak sejthetett, bizony egyre inkább előtérbe került. Ugyanis Aranyhaj gonosz nevelőanyukája - aki minduntalan azt hangoztatta a hercegnővel, hogy ő a vér szerinti lánya - annak idején elrabolta az akkor még csecsemő korban lévő gyermeket és az éj leple alatt a felhőkig magasodó toronyba sietett vele. Mindennek a fő oka az volt, hogy Aranyhaj egyetlen aranyló hajszála elegendő volt ahhoz, hogy a vén, gonosz banya főzetet készíthessen belőle melynek segítségével újra megfiatalodhat. Minden hétvégén csent egy hajszálat a kis hercegnőtől és boszorkánykonyhájában a fortyogó üstbe hajította, majd jóízűen felhörpintette a főzetet. Bőre akkor hirtelen kisimult, ráncai eltűntek, ősz haja világosszőkévé vált. Aranyhaj gyakran rácsodálkozott ezekre a változásokra, de mivel nem ismerte a teljes igazságot, ezért nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget. Azt hitte ez normális. Különben is, sokkal jobban lekötötték őt a mindennapos élet piciny csodái, mint például a napfelkelte, a szivárvány, a nyári viharok tombolása, avagy a csillagok ragyogása odafenn, a sötét éjszakai égbolton.

A társaság utáni vágy és az unalom fojtogató érzése odáig vezette, hogy egy borongós őszi reggelen megpróbált megszökni a toronyból. Leosont az igazak álmát alvó banya mögött és megpróbálta kinyitni a bejárati ajtót. A kis gyíkbarátja sürgette őt, de Aranyhaj túl nagy zajt csapott a zár bíbelődésével, és a vén banya felriadt. Leteremtette a kis hercegnőt amiért ki akart szökni a biztonságot jelentő torony falai közül de legbelül érezte, hogy a lány vágyait ki kell elégítenie. Aranyhaj szobafogságra ítéltetett de a gonosz banya szíve megenyhült és álruhát öltve a városba ment, megfelelő ajándékot keresni szeme fényének. Nem is kellett messzire mennie, hogy megtalálja azt, amit tökéletesnek vélt. Nagy örömmel csörtetett haza gyufaszál lábain és toppant be a hercegnő szobájába. ''Nézd, mit hoztam neked!'' - harsogta. Aranyhaj először hinni sem akart a szemének. Sosem feltételezte volna, hogy egy ekkora ajándékot kaphat. Egy ilyen tárgyat, amelyről csak a kis gyíkbarátja mesélt neki minduntalan és amely borzasztó nagy jelentőséggel bír a kinti világban. Remegő kézzel bontotta le a csomagolást és szemei könnybe lábadtak mikor először felpróbálhatta drágaságát. Amely nem volt más mint egy...

Sid keddi posztja remekül bemutatott egy olyan embert (Cica Mica), akire nyugodtan ráfoghatjuk: a Facebook-on lakik. Nem vicc, tényleg léteznek ilyen emberek sajnos. Hazamegy a suliból, és már ugrik is fel a Face-re, hogy végre közzétehesse, hogy milyen kurva unalmas, eseménytelen napja volt. 2 órán belül lájkolja mondjuk 4 ember. Fantasztikus. És mivel eltelt már 2 óra, a közzé tevő úgy érzi eljött az ideje annak, hogy megosszon valami frissebbet, valami aktuálisabbat is. Az unalmas suli már mint Facebook megosztás is unalmas tehát, ergo valami éppen aktuális kell – ami tökéletesen lenyomata annak, hogy éppen azon percben mi jár a fejében. Megszületik hát a kiírás: "De a pénteki buli nagyon raj lesz!^^". Köszönjük Emese…

Hogy honnan indult ez az egész Facebook téma, azt most inkább nem fejteném ki – akit nagyon érdekel, az utánakereshet a Google-ban, vagy megnézheti a The Social Network – A közösségi háló c. filmben (amit egyébként a Hetedik/Harcosok klubja rendezője, David Fincher készített). Én csak arra emlékszem, hogy pl. tavaly előtt még egyáltalán nem volt ekkora hype a Facebook körül idehaza, noha amcsi berkekben már akkor is dúlt a mindent megosztani lényegtelen mennyire érdekes mánia. Ma már ott tartunk, hogy az Agyiszint szerkesztői is előszeretettel kutatnak különféle véglények után a Facebook-on, hiszen a Myvip eléggé ellaposodott már, az Iwiw-ről meg én speciel azt sem tudom, hogy létezik-e még, holott nekem is van rajta profilom (de minek?). Ezért összeszedtem néhány dolgot, amik szerintem nem elhanyagolandóak, ha már amúgy is kezd kialakulni ez a Facebook-generáció nevű népcsoport (népbetegség?):

Látlelet 1: a néni a pályaudvaron

3/2:

Gyakran szó esik a Facebookról (remek témát választottam megint, igen). Sid kolléga Élet a facebookon posztjait ajánlanám figyelmetekbe, amelyeknek nevében ott található egy igen fontos kis szócska: Élet. És tényleg, egyesek már odáig jutottak, hogy a Facebookon élnek. Köszönhetően a sok remek (remek?) funkciónak már nemcsak olyan profilt készíthetsz, amiből még az is kiderülhet, hogy az édes-savanyú, vagy inkább a csípős-savanyú mártást szereted-e jobban, hanem akár saját farmot is gondozhatsz (Farmville), akár egy komplett várost (Cityville), akár kibebaszott rajos maffia is lehetsz (Mafia Wars)…és sorolhatnám még egy darabig. Ki sem kell menni a kurva kertbe. Megkapálod a földet a facebookon. Kisállat sem kell neked. Ott a Petville. Sosem volt saját cuki kis tigriskölyköd, akit nevelhettél? Na, majd most lesz (Pet Society), és ő biztosan nem fogja leharapni a fél kezed. És ez még mindig csak az Alkalmazások rész volt. Megoszthatsz bármit: akár azt, hogy mi nyomja a szívedet ("az imént szakított velem az a rohadt geci!!!44négy4"), akár azt, hogy elfelejtettél otthonra zsírszegény tejet venni ("elfelejtettem otthonra zsírszegény tejet venni, pedig voltam ma a Tesziben, de elfelejtettem, hogy basszam meg az anyám, de hülye vagyok, elfelejtettem, na lájkoldXD"), akár azt, hogy milyen állagút szartál reggel. Bármit. A csajod éppen a wc-n hány, mert durvára sikeredett az esti party? Kiírnád FB-ra, hogy éppen hány? Lófaszt, fényképezd inkább le, és úgy tedd közzé, akkor garantált a minimum 100 lájk. Aztán, hogy mindezekre ki kíváncsi? Hát mondjuk az olyan ismerősök, akik dettó ilyen, és ezekhez hasonló lényegtelen, mások számára holt érdektelen információkat osztanak meg. Ők izomból tenyerelnek rá a Tetszik (Like) gombra. Félreértés ne essék, én nem ágálok itt most nagyban a Facebook ellen (hiszen nekem is, és még néhány szerkesztőtársamnak is van mind privát, mind Agyiszintes profilja), de engem is rendre elkeserít az emberek hülyesége, amiket a legjobban onnan tudok lekövetni, hogy miket osztanak meg a Facebookon. Már a régen nagy népszerűségnek örvendő iWiW is jól "elfacebookosodott", ezzel remekül be is állt a sorba, és kútba dobta azt, hogy valaha is egy egyedi közösségi oldal váljon belőle. A Myvip-el mi a helyzet? Nem tudom…létezik még egyáltalán? Úgy hallottam a másik My-előtaggal kezdődő site, a Myspace is az utolsókat rúgja. Ez van. Mindenesetre aki Facebookon (fú, de sokszor írtam le ezt a szót ebben a posztban) lakik, az jó úton halad afelé, hogy ha véletlenül valóra válik valamiféle sötét utópia, akkor remekül eléldegél majd benne. Hiába lesz odakinn radioaktív sugárzás, meg felperzselődött városok sötét-vörös fényben úszva, hogyha az említett delikvens számára a világot a virtuális valóság (azon belül is a Facebook) jelenti, és ki sem mozdul szobája magányából. Szép kilátások.

u.i.: ajánlanám a South Park idevágó, Facebookról szóló epizódját minden kedves olvasónknak, amit most itt meg is tekinthettek:

Üdv, mindenkinek!

Ma is baromi szar idő volt odakinn, persze más kérdés, hogy kinek mi számít szarnak. Van aki például kifejezetten rajong a borús, esős időjárásért. Végre kezd újra talpra állni a blog, már csak az elvesztett olvasókat kellene visszacsalogatni valahogyan, mert amióta volt az a belassulás/kifagyás több napon keresztül, egy csomó ember eltűnt. Hahó, hahó! Gyertek vissza, különben kénytelen leszek mindenkihez egyenként kimenni, és a gép elé ültetve megmutatni, hogy bizony korai volt még az Agyiszintet temetni. Kissé mélyponton vagyok én is mostanában (magánéletileg), de ez legyen az én problémám. Legalább az örömmel tölt el, hogy látom, amint kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba.

Nos, a következő levelet nemrég kaptuk ugyan, mégis átrágtuk magunkat Kocsonya kollégával párszor rajta, hiszen nem tudtuk eldönteni, hogy kamu-e, avagy sem. De abban egyetértettünk, hogy mindenképpen közzé kell tennünk az oldalon – aztán majd Ti eldöntitek, hogy mi igaz/nem igaz belőle. Olvassátok csak, a Folytatás után megtekinthető:

Régen szerepelt már olvasói levél az oldalon, ezért most pótolnám eme hiányosságot. Kedves olvasónk, HAGYMAFA írt nekünk (neki amúgy szerepelt már levele a blogon ezelőtt is), a téma pedig, amit érint benne, igen aktuális. A véleményemet majd a levél után fejteném ki, amit most pedig lehet is olvasni:

Üdvözletem.
Az itóbbi időben egyre több erkölcsi tartalmú post kerül ki, amiket az emberek többsége manapság már értéktelennek tart, pedig nagyon is fontosnak kéne lenniük. Jómagam is örülök ezeknek a postoknak, mert legalább nem csak kultúrálatlan fikázásokat lehet olvasni, hiszen eme oldal célja nem feltétlenül az, hogy csak leszólják azokat, akiknek nem tetszik a feje, hanem hogy észheztérítse és ezt máshogy is meg lehet természetesen tenni, nem csak ilyen módon.
Én is egy apróbb témával kapcsolatban írnék, ami mostanában egyre gyakoribb jelenséggé vált. Természetesen apróbb szemléltetést (csatolt kép) és példát is hoznék lentébb.
Mindenki jól tudja ugyebár, hogy előítéletes világban élünk. A média keze mindenhová elér, a rontása elől nem véd meg a józan eszünkön és ítélőképességünkön kívül sok más. Most divattá vált, hogy váljunk "egyéniségekké" és legyünk híresek. Ne törődjünk másokkal, csak a saját magunkal. Megveszett szinte ez a világ, rohannak a hónapok és szinte minden jelentéktelenné válik, mindig csak a munka és a munka, enélkül elvinnék a fejünk felől a házat is és földönfutókká válnánk. Szinte a családra is alig marad időnk, ami problémákat okozhat a gyereknevelésben  és a gyermek személyiségének alakulásában is. ,Az emberi kapcsolatok manapság már nem érnek annyit mint régen, ez említve is volt az utóbbi időben az oldalon. Erkölcsi romlás lépett fel már elég régóta. Nehéz normális társaságot találni. De ha találunk, azt meg kell becsülni.

Volt szerencsém 2 rendszeres kommentelővel eddig kicsit bővebben is beszélnem így puruttyán kívül. Sivatagirókával és Hankelsmidt-el. Az érdekességet úgymond ők okozták számomra. (Lehetséges ez visszafelé is igaz volt rájuk nézve) Tömören annyi, hogy puruttyán természetesen az ember kiléte ismeretlen. MSN-en viszont ugyebár dinamikusabb az üzenet váltás, van profilkép stb... És hirtelen egy emo fej profilképnek megjelent a láthatáron (nálam) ami sokaktól távol állhat, amit természetesen ha az ember előbb lát mint beszél vele, el se jutnak a beszélgetésig :) Egyikük azt írta, fura, normális embernek ismert meg akivel lehet értelmesen beszélni és ez a véleménye rólam akkor sem változott meg, amikor már látott is engem. (ez sajnos manapság a legtöbb embernél visszafelé soha az életben nem történne meg) A másik említett személlyel pedig sejtésem szerint órákat is el tudnánk beszélni, főleg egy sör mellett :)
Én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Megértem azokat akik érthetetlennek tartják azt a tényt, hogy manapság milyen viselkedésű és kinézetű emberek vannak.
Viszont jómagam (is) mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy emberileg bizonyítson kortól, nemtől és stílustól függetlenül.
Túlságosan is külső alapján ítélünk legtöbben (kapcsolatokban is), aminek még sárdobálás is lehet az eredménye és összeférhetetlenség, ami előny a médiának is, mert ember butító hatású.
És mivel szinte nincs is barátom, magától érthetődően megbecsülöm azt a keveset is.

Igen emo vagyok...bár ez most nem feltétlenül a téma része, ugyanúgy mint az se, hogy sokáig emonak gondoltam magam a hajam és a normálisabbjaihoz hasonló viselkedésem és természetem miatt. Nem tudom lehet tévedtem. Nem tudom. Ma már ez az egész emo dolog csak értelmetlen, esztelen scene-féle "cukcsi"-k gyülekezete és szánalmas egyénekről szól akik öngyilkossággal való fenyegtéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, amitől majd hányingert kapok, a nagy egyéniségeké akiket lőni kéne. És a természetem is folyamatosan változik. Inkább követem a saját utam és nem próbálom meg leszögezett dolgokhoz meg mindenféle stílusokhoz kötni magam. Az a lényeg, hogy mindig legyünk önmagunk.

De a korosztályommal ellentétben (tisztelet a kivételnek) nem a mindent felélő céltalan lézengés és bulizgatás a célom, hanem hogy boldogan éljek a párommal szerény albérletünkben és megismerjek normális és kultúrált embereket, megadva azt a kellő tiszteletet embertársaimnak, amennyi igenis illik.

Tisztelettel
Egy lelkes kommentelő

HAGYMAFA

Témába vágó poszt ITT.

Tegnap már megmutatkozott az idiótaság megint az oldalon, mikor is Fannika a nagyokos szájkaratés sorjában végigosztott mindenkit, miszerint mi hülyék, meg senkik vagyunk hozzá képest – tette mindezt a maga kis 12 évével. Előre borítékolható már, hogy mi lesz később ebből a lányból. Sid barátommal össze is dobtunk egy közös posztot még hirtelenjében (>ITT<), amiben kifejtettem már röviden a véleményemet ezzel kapcsolatban. Fannika egy nagyszájú média-zombi. Igen, média-zombi – ezt a kifejezést tessék csak szépen megjegyezni, mert egyre több van belőlük az országban. Olvasói levél következik most, amire majd válaszolok néhány mondatban, de semmiképp sem regényt akarok írni, mert ugyan az olvasmányos posztok egyre nagyobb közönségsikert aratnak az oldalon, így – rövidebb formában – még talán Fannika is elolvassa majd (hiszen őt is érinti). Már ha éppen befejezte a nyugatinál való csövezést, vagy a VivaTv bámulását.

Sziasztok!
Engem nagyon érdekel mostanában, hogy miért nem az ész dominál napjainkban.. Mindenhol észrevehető egy bizonyos szellemi leépülés, amely a médiával párhuzamosan jelentkezett,ami megakadályozza az új generáció emberi szintre fejlődését. Mostanság nincs
szükség helyesírási szabályzatokra, azt sem tartják fontosnak, hogy értelmet csempésszenek mondanivalójukba, sőt ezen felül még felsőbbrendűnek is képzelik magukat. Fent voltam a xat.com egyik privát chatjén. Az oldal tulajdonosa egy 17 és egy 18 éves lány volt. A szabályzatot kezdtem olvasni, de már az első mondatban több helyesírási hiba volt, mint szó. Végigolvasva nekem nem tűnt fel benne egyáltalán egy olyan mondat, amely Minimális értelmet tükrözött volna. Hihetetlen, valaki azt mondja nekem, hogy ez egy szabályzat, én kiröhögöm. Először azt hittem valami fordító által generált szöveg, ami eredetileg valami szláv nyelvről lett fordítva. Node a chat.. Elsőre feltűnt, hogy van rajta egy Vasalomahajamfelsőbbrendűvagyok gyerek, kettő Phujáró shávó, egy lány, 2-3 semleges, akit még normálisnak neveznék, és egy ismerősöm. Néztem egy fél órát a beszélgetésüket és egyből az tűnt fel, hogy minden "mondat" után xD-ztek, mindenki aki érkezett belekötöttek a maguk szellemi szintjén.Beszélgettem velük, hogy ez miért jó, vagy menő, de végül arra jutottam összegezve az elmondottakat, hogy ez egyfajta szövegkitöltő szerepet játszik- ha nem tudnak mit írni előveszik a jóöreg xD-t! A másik fajta válasz meg az volt, hogy akkor vicces lesz az, amit mondani akart.. Mondtam nekik, hogy attól, hogy telerakom xD-vel a szöveget nem lesz vicces, inkább idegesítő. Erre ők azt felelték, hogy nem érdekli őket a véleményem, és takarodjak el 5 percen belül, vagy bannolnak.
Itt a honalp cím: www.xat.com/Bianka_es_Daniella_oldala Na de én nem csak ezt szerettem volna mondani, csak egy példa volt az értelmi elhalványulásra.. Megkaptam egyébként attól az egy lánytól, aki ott volt,hogy "kurvalájk" a szövegem.. Nem különösen hatott meg a dolog.. Ő talán még normális is volt. De azt egyáltalán nem értem miért szereti az olyanokat, akik mérnöki precizitással írnak rosszul minden szót, tulajdonképpen csak ikszdéhuszárok, teljesen logikátlan a mondatfelépítésük..
Az meg, hogy mindenkibe belekötnek, rettentő nagy élettapasztalatra és érettségre vall.. Egyébként megjegyzem itt a xat.com-on jó sok a pedofil, minden nap látok legalább egyet.. 
Ennyit akartam írni.

További szép napot!

Bocsi Sid, hogy átpakoltam a posztodat, de gondoltam ne csak mindig a rajok legyenek már, kell ide még new generation-emós is bőven. Érdekes képek következnek most - nagyon érdekesek. Az a baj, hogy ha könnyen befolyásolható, 18 év alatti tini vagy, akkor az olyan szennyek, amik a Bravo-ból, az IM-ből, vagy a VivaTV-ből áradnak feléd, hamar megfertőzhetnek. Sok az elbaszott fiatal manapság, tudjátok jól ti is, hiszen naponta kerül fel egy-egy ide, a blogra. Elég hogyha nyitott szemmel jártok az utcán is - láthattok ott eleget. Mikor én voltam fiatal (nem volt az olyan régen), még teljesen más volt minden. Tudjátok mit? Inkább szemléljétek meg előbb a képeket, aztán majd utána kesergek nektek, hogy miért mondtam ezt.

Üdv szerkesztőség vagy nem tudom ki kapja meg ezt a levelet mert lehet béna voltam és nem jó helyre küldöm a levelem.
Tudom és ismerem a mai világot annyira, hogy maga az agyiszint miért jött (kb) létre.
Számomra nagyon érdekes hogy külön "imó" rovat is megtalálható. Én megértem hogy sokaktól ez távol áll, de ezt a szót szerintem nem kéne rájuk használni. Inkább a "pózer média droid cukcsiemoboycsi/gyrlcsi" megnevezést vagy hasonlót, nem tudom.
Azokat az "emo"kat akiket ott látok...
-vagy közük nincs hozzá (ez az összes kb 45%-a) Hát nem mondom szánalmasak pedig emo vagyok de akkor is annak tartom őket.
-vagy pózoljunk hogy cukcsik legyünk és mindenki szercsizzen minket stílusúak (további 54%) Még meg is értem hogy őket osztjátok én is ezt tenném néha legszívesebben dühömben mikor látom mit nem művelnek de nem teszem. De mindenki azt hiszi ettől hogy nincs a világon normális emo, és ez az egész stílus irányzat egy nagy baromság amit el kéne égetni.
-és valóban van pár "igazi emo" köztük (maradék 1%) Azok meg nem tehetnek róla csak mert valakinek/kiknek nem jött be a megjelenése.

Sajnos ami itt van Magyarországon emo az egy hatalmas nagy vicc. Valóban hulladék legalább a 89%-a de egy valamit senki se vesz figyelembe. Vannak kivételek. Mint mindenhol és mindenből. Azért vált hulladékká Magyarországon ez a stílus, mert vagy bejön a lányoknak és akkor mindenki emo akar lenni meg vagdossa magát meg egyéb (MERT ÍGY ÁLLÍTJA BE A MÉDIA!) vagy homoszexuális és akkor az emo külsővel több srác néz majd utánuk... De ezzel sárba tiporják azokat az emokat akiknél ezekről szó sincs!

A jó világon senkinek se szólok be, nem rajoskodok, nem lopok, csalok, hazudok, élni akarom az életem, elhaverkodok mindenkivel, de mást se kapok csak azt hogy : "buzi emo" "hogy nézel ki" ... És csak azért mert olyan külsőm van ami másoktól távol áll. Ha az egyik barátom akit egy ideje nem láttam felvenne egy rózsaszín raj pólót nem szólnám le. Viszont ha meg látnak valakit rózsaszín raj pólóban, azzal már nem haverkodnak hanem leszólnak. Visszafele érdekes hogy nem működik. Előítéletes a világ.

Senki sem várhatja el hogy mindenki az ő elvárásaihoz alkalmazkodjon.
Ahány ember annyi féle és ez akkor sem fog megváltozni ha egymást marjuk.

Tisztelettel Roland

A forró nyári napokat nem szabad a klímás irodában/szobában tölteni, tessék kicsit izzadni is! A legjobb, mikor a vízparton lehetsz, de megannyi szabadtéri program közül válogathatunk, például: fesztiválok, falunapok, búcsúk… Persze ilyenkor sem szabad elfelejteni divatosan öltözködni! Nos, adok néhány trendtippet a nagyvilágból, nehogy cikiben legyél, mondjuk a Szigeten:

,,Légy lezser!” ez a 2010es tavasz jelmondata. Modellünk zsebre tett kezével remekül adja a lezser stílust. A napszemüveg praktikus viselet, védi cigány pofánkat bőrünket az erős naptól. A csíkos póló remekül kiemeli dob hasunkat formás idomainkat!