Sziasztok!

Mivel mostanában igencsak híján vagyunk a posztoknak, folyamatosan nyálazom át a postaládánkat, hátha találok a régebbi levelek között is olyat, ami felett véletlenül átsiklottunk. Olvasói levél meg kb. olyan régen volt már a blogon, mint zeneajánló (lesz még az is, nyugalom). Szerencsére TGO olvasónk változtat most ezen, és alant olvashatjátok ezt a remek kis levelet, amit beküldött nekünk. Választ, reakciót most nem fogok írni rá, bár tudom, hogy eddig mindig megtettem a hasonló posztoknál. Ne haragudjatok. A saját véleményét úgyis mindenki megfogalmazhatja maga – nekem ezer dolgom van, és – mivel megígértem magamnak, hogy ez a poszt még ma kinn lesz – az sem mellékes, hogy nagyon sok szerkesztőnkről fogalmunk sincs, hogy merre van. De félre a panaszkodással most. Következzen TGO levele:

Üdv!

Kezdetnek csupán levelem mivoltáról írnék, ugyanis mint az látható az oldal igen nagy előszeretettel foglalkozik a különböző társadalmi, közösségi, illetve egyéb mondhatni „hobbi” rétegekkel. Igen, igen a hobbi réteg alatt gondoltam én az emóktólkezdvearajpujárókonátaszínekre. Ami érdekes, hogy ezekbe a csoportokba, főleg gondolok itt az emokra, de mondhatnám ugyanúgy a legtöbb iskolában fellelhető szemüveges, szandálos, térdig húzott zoknis társaságokat is, nem feltétlen örömükben kerülnek az emberek, sőt. Gyakorta megesik, hogy a család anyagi háttere, az illető megjelenése és ami számomra elfogadható indok az az adott embörke értelmi szintje teszi lehetővé, hogy ezeknek a fantasztikus csoportoknak lehessen tagjai. Hogy miért emeltem ki külön azt a bizonyos „értelmi szintet”? Egyszerű, valaki attól, hogy nem a legújabb ruhákban járkál, és nincs egy ájfón8 a zsebében, lehet ugyanolyan jó fej, vicces, értelmes egyén. Megpróbálok kiindulni középiskolás éveimből, amik számomra teljességgel jól teltek, sőt, nagyon is jól, de már csak az osztályra visszaemlékezve, sokak nem mondhatták el ugyanezt. Én mint a srác aki focizott, sportolt, olykor pár hülyeségben…igen sok hülyeségben benne volt, tanulmányi eredményei rendben voltak és még lányok terén is igen jól megvolt igazán nem fájt a fejem azzal kapcsolatban, hogy kialakuljon egy igen jó baráti társaságom és ne legyek el iskolán belül, kívül akárhol. Ez volt az osztály egyik fele. Itt térnék rá, az osztály másik felére, ahol volt olyan illető is akit a 4 év alatt hallani nem hallottam, és társai. Nos, ők igencsak ki voltak téve a mindennapos vérszívásnak, igen olykor egynehány ismerősöm által is bár ilyenkor azért ha lehetőségem volt rá visszafogtam az illetőt/illetőket. Ez csupán annyiból érdekes, hogy ez a bizonyos osztálymásikfele nem úgy állt hozzám, hogy na már megint ez a köcsög… Gyakran beszéltem egyik-másik ilyen illetővel és abból amit elmondtak beigazolódott az amire gondoltam én is. Többnyire beletörődtek abba, hogy őket ebbe az adott szerencsétlen szerepbe beskatulyázták, és ezen változtatni sem igazán volt kedvük, itt jöttek képbe a tesióránülökapadon, szaromlehogykimitszól etc. Mindemellett viszont, ha köcsögség, ha nem szerintem innentől panaszkodniuk sincs miért…ugyanis az ilyen cselekedeteikkel csupán aláírják azt, hogy igen, én ilyen vagyok, ez így jó és nem érdekel. A többi, általában kötekedéssel nem gyengén foglalatoskodó emberek céltáblájává pedig mivel, ha nem ezzel lehet leginkább válni…. Ebből az egészből azt próbáltam kihozni, hogy nem érdemes hallgatni másokra, és igenis tenni kell azért, hogy önmagunknak kellemesebb környezetet teremtsünk, legyen ez akár az iskolában, akár a munkahelyen.

TGO

Sziasztok!

Már megint visszajött a tél. Hó borít mindent, és hűvös is van. Ilyenkor az ember a melegebbet várja, de mikor majd beköszönt a nyár, és megint 40 fok lesz (árnyékban), és már attól is leég az ember keze, ha csak 15 percre a napon hagyja…na, akkor majd visszasírjuk ezt az időt. A múltkor kitettem egy posztot, amiben leírtam pár dologról a véleményemet, és a végére illesztettem egy szerelmes verset is – talán emlékeztek még rá (ha nem, akkor >ITT< megtekinthető). Nos, az említett posztban feltűnt egy minden valószínűség szerint "Top10 Visszajáró Kommentelő a napiszar-on" emberke, aki lehordta a verset, de iszonyat tahó módon. Mellesleg anyázott is rendesen, és mindenkit elküldött a fenébe. Mivel én sem most jöttem le a falvédőről, kb. 10 perc alatt a nyomára bukkantam az említett parasztnak, de volt bennem annyi tartás, hogy nem került ki ide az oldalra. Pedig megtehettem volna. Most azonban egy olvasói levél következik, amit Darrien nevű olvasónk küldött nekünk. Olvassátok csak, megéri:

Heló! Darrien névvel vagyok regelve az oldalon, és olvastam ezt az utolsó levelet (meg mostanában az oldalt, úgy ahogy van)
Szó esett benne erkölcsi kérdésekről, és napiszarról XD , aztán gondoltam kapok az alkalmon, hogy véleményt nyilvánítsak.
Nekem agyiszintet a szobatársam mutatta, nem olyan régen, azelőtt sokszor napiszart néztem, de hamar megállapítottam hogy az napról napra szánalmasabb lesz.
Nem tudom nézted-e, de az utolsó húzás már télleg szánalmas volt. :( Annyira nem tudnak már mit kitalálni, hogy a beküldőkkel szívóznak. Értelmes kommentelőt se nagyon láttam arrafelé.
Na ott döntöttem el, hogy regelek ide :) Nem kis színvonalbeli különbség. Nem tudom mennyire való ide, de kommentelném a napiszar szerkesztőségét. :) Nekik hiába is írnék,
tudod, boldogok a lelkiszegények. Kiposztolnának, röhögnének, fel se fognák mit akarok, ahogy a kommenjeik sem érdeklik őket. Nem hord el odáig az agyuk.
Egyszerűen szánalmasak. Össze-vissza anyáznak, ugyan olyanok, mint akiket kicikiznek, de inkább még rosszabbak.
Írtad hogy elhordták a verseidet mindennek, erre annyit tudok mondadni a sok szerencsétlen, agyatlan birkának: Írjanak jobbat!!!! Úgy bírom, mikor a sok gyökér
azon vihorászik mennyire paraszt. :) Ha érted mire gondolok.
 - Nah, mit gondolsz?
 - Szar!
 - De mégis, mi nem tetszik benne?
 - Az hogy egy rakás f*s.
Kb. ennyire megy ma az ember a kritikákkal. Olyanok kommentelhetnek, akik segghülyék mindenhez, és nincs jobb dolguk, mint pl. napiszarra írogatni.
Na, mindegy. Mindenesetre örülök hogy vannak értelmes emberek is, és szerintem jó az oldal. (Tck Balázsos sztori pl.) Legalább van aki próbálkozik.
Az előző sráccal meg egyetértek, de hát mit lehet csinálni. Mélyen tisztelt vezetőink jó példát mutatnak, és az az érdekük hogy mindenki olyan hülye legyen mint most :S
Erre én a való világot hoznám példának. Facebook-on mást se lehet olvasni csak: Oli így, Béci úgy. Gonolom ezt értettétek a "média butító hatása" alatt.
A lényeg, hogy jó az amit csináltok, és örülök hogy végre értelmes (színvonalas) oldalakat is lehet találni, normális emberekkel.

Csak így tovább! Fantázia kép jöhetnének gyakrabban :)

Elindult a zeneajánló rovatunk, és már több albumot is bemutattunk nektek Perox, és Szögi kollégákkal egyetemben. Kicsit visszaveszem ezeknek a posztoknak a sokaságát, hiszen elvégre mégsem zeneajánló blog vagyunk, viszont nem fog eltelni úgy hét, hogy ne legyen zeneajánló – ezt megígérhetem. A következő levelet kedves olvasónk, Lucy in the Sky with Diamonds küldte be nekünk, és nagy általánosságban a zenét veszi alapul. Olvassátok csak:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. A felesége meghalt, maga után hagyva nyolc éhes, pici szájat. A szegény ember nap mint nap fát vágott, hogy gyermekeit el tudja tartani. Szomszédjában egy gazdag ember lakott, számtalan állat, sok hold föld és cseléd egyedüli uraként. A szegény embernek egyetlen kakaskája volt. Egy nap a gazdag ember meglátta, hogy a szomszédja kakasa az ő udvarába jár át gabonát csipegetni- no meg kergetni a tyúkokat. Több se kellett a rátarti gazdának, nagy dérel-dúrral átment a szegény emberhez, és megmondta neki, ha mégegyszer meglátja a nyeszlett kiskakast az udvarán, ő bizony agyoncsapja. A szegény ember tanakodni kezdett, félt jómódú szomszédjától, és emígy töprengett: "Nem jó ez sehogy sem. Ha levágom a kakast, megfőzöm a gyerekeknek, annyira ízleni fog nekik, hogy utána nem eszik meg a hamuban sült pogácsát. Mit tegyek? Elviszem az igazságos Mátyás királynak!"
Ki ne ismerné ezt a kedves gyerekmesét, ami a furfang és a józan paraszti ész diadalát meséli el a pénz felett? Nem mesélek tovább, mert a lényeg már megvan.
Modern otthon, napjainkban. Hazamegy a tini, bekapcsolja a rádiót, be a kaját a mikróba (nem, nem mikroba, mikrohullámú sütő), ebédel és szól a zene. Nem is biztos, hogy figyel rá, de valami mégis szól. Apu, anyu dolgozik, kocsiban, irodában, fodrásznál, szórakozóhelyen szól a zene. Hallgatod?
Mert ugye ez a nem mindegy.

Nap mint nap körül vagy véve hangokkal. Autók, buszok, emberek, állatok, gépek mindenhol. Vegyünk egy átlagos példát, mész az utcán. A legtöbb embert zavarja az utcazaj, és zenét hallgat közben. Emlékek, nagy történetek, szerelmek, koncertek, vagy csak a puszta hangulat és a szöveg miatt. Ami érdekes, az a zene forrása, és most nem a letöltésekről szeretnék papolni. Hallasz egy dalt a rádióban, és tetszik. Hallod megint. Megmarad pár sor, rákeresel, megvan, előadó, többi lemez, hol lesz koncert, ugye megyünk, beugró, sör, tánc, de jól vagyok. Élmény.
Ami tetszik, annak nem vonjuk kétségbe a forrását. Egyszerű példa: tetszik egy fiú/lány (opcionális). Mindenki azt mondja róla, "csak megdug minden csajt, és érzéketlen"/"ócska ribanc". De neked tetszik, ez érdekel, lefoglal, és nem akarsz tudomást venni a többiek óvatos intelmeiről, mert "biztosan nem igaz, csak kitalálta valaki".
Valahogy így van a zenével is.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de mostanában nagy divat lett az igénytelenség. A fiatalok minden szart összehallgatnak, mert menő, mert mindenki ezt hallgatja ("… de én sokkal régebb óta ismerem, mint a … rádió elkezdte volna játszani!" Aha, persze.) és közben fröcsögnek, hogy ők a nagy Egyéniségek (és akkor az emósokról még nem is szóltam, boldogságos Szűzanyám…). Van nekünk Class meg Neo FM-ünk, van egy elbutuló mr2-nk, nagy vonalakban tekintve. Statisztikai adatok alapján a közösségi zenei szféra és a populáris zene jelentős részét lefogják. Egy átlagos hallgató ebből kapja az impulzusokat, és be is éri vele. Lusta arra, hogy utána nézzen a dolgoknak. Koncerteken meg elég neki a show, a színpadkép, ez az, éljen a playback, a három akkord, a fél oktáv, az egy-egy. Mert az az önkifejezés neki. Nekem ebből annyi jön le, hogy az emberünk végtelenül sekélyes. (Persze lehet szeretni a minimalt, de amellé kell más is, én is falnak mennék tőle.)
Mi a helyzet a többi zenével, amit nem játszanak a rádiók?
Ha lesz igény rá, szó lesz erről is.

Zeneiparban dolgozom, aki nem ért hozzá, ne szóljon bele. És még valami: az igénytelenség nem egyenlő azzal, hogy nem azt szereti, amit én. A jó metálzenészek előtt földög hajolok, mert a büdös életben nem tudnék úgy játszani. De két üveg hashajtó, némi hánytatás, smink és hajfesték, és sok magyar 'popsztárt' leköröznék. A tátogást nem kell sokáig tanulni. De gerincet növeszteni nem lehet két hét alatt.

Régen szerepelt már olvasói levél az oldalon, ezért most pótolnám eme hiányosságot. Kedves olvasónk, HAGYMAFA írt nekünk (neki amúgy szerepelt már levele a blogon ezelőtt is), a téma pedig, amit érint benne, igen aktuális. A véleményemet majd a levél után fejteném ki, amit most pedig lehet is olvasni:

Üdvözletem.
Az itóbbi időben egyre több erkölcsi tartalmú post kerül ki, amiket az emberek többsége manapság már értéktelennek tart, pedig nagyon is fontosnak kéne lenniük. Jómagam is örülök ezeknek a postoknak, mert legalább nem csak kultúrálatlan fikázásokat lehet olvasni, hiszen eme oldal célja nem feltétlenül az, hogy csak leszólják azokat, akiknek nem tetszik a feje, hanem hogy észheztérítse és ezt máshogy is meg lehet természetesen tenni, nem csak ilyen módon.
Én is egy apróbb témával kapcsolatban írnék, ami mostanában egyre gyakoribb jelenséggé vált. Természetesen apróbb szemléltetést (csatolt kép) és példát is hoznék lentébb.
Mindenki jól tudja ugyebár, hogy előítéletes világban élünk. A média keze mindenhová elér, a rontása elől nem véd meg a józan eszünkön és ítélőképességünkön kívül sok más. Most divattá vált, hogy váljunk "egyéniségekké" és legyünk híresek. Ne törődjünk másokkal, csak a saját magunkal. Megveszett szinte ez a világ, rohannak a hónapok és szinte minden jelentéktelenné válik, mindig csak a munka és a munka, enélkül elvinnék a fejünk felől a házat is és földönfutókká válnánk. Szinte a családra is alig marad időnk, ami problémákat okozhat a gyereknevelésben  és a gyermek személyiségének alakulásában is. ,Az emberi kapcsolatok manapság már nem érnek annyit mint régen, ez említve is volt az utóbbi időben az oldalon. Erkölcsi romlás lépett fel már elég régóta. Nehéz normális társaságot találni. De ha találunk, azt meg kell becsülni.

Volt szerencsém 2 rendszeres kommentelővel eddig kicsit bővebben is beszélnem így puruttyán kívül. Sivatagirókával és Hankelsmidt-el. Az érdekességet úgymond ők okozták számomra. (Lehetséges ez visszafelé is igaz volt rájuk nézve) Tömören annyi, hogy puruttyán természetesen az ember kiléte ismeretlen. MSN-en viszont ugyebár dinamikusabb az üzenet váltás, van profilkép stb... És hirtelen egy emo fej profilképnek megjelent a láthatáron (nálam) ami sokaktól távol állhat, amit természetesen ha az ember előbb lát mint beszél vele, el se jutnak a beszélgetésig :) Egyikük azt írta, fura, normális embernek ismert meg akivel lehet értelmesen beszélni és ez a véleménye rólam akkor sem változott meg, amikor már látott is engem. (ez sajnos manapság a legtöbb embernél visszafelé soha az életben nem történne meg) A másik említett személlyel pedig sejtésem szerint órákat is el tudnánk beszélni, főleg egy sör mellett :)
Én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Megértem azokat akik érthetetlennek tartják azt a tényt, hogy manapság milyen viselkedésű és kinézetű emberek vannak.
Viszont jómagam (is) mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy emberileg bizonyítson kortól, nemtől és stílustól függetlenül.
Túlságosan is külső alapján ítélünk legtöbben (kapcsolatokban is), aminek még sárdobálás is lehet az eredménye és összeférhetetlenség, ami előny a médiának is, mert ember butító hatású.
És mivel szinte nincs is barátom, magától érthetődően megbecsülöm azt a keveset is.

Igen emo vagyok...bár ez most nem feltétlenül a téma része, ugyanúgy mint az se, hogy sokáig emonak gondoltam magam a hajam és a normálisabbjaihoz hasonló viselkedésem és természetem miatt. Nem tudom lehet tévedtem. Nem tudom. Ma már ez az egész emo dolog csak értelmetlen, esztelen scene-féle "cukcsi"-k gyülekezete és szánalmas egyénekről szól akik öngyilkossággal való fenyegtéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, amitől majd hányingert kapok, a nagy egyéniségeké akiket lőni kéne. És a természetem is folyamatosan változik. Inkább követem a saját utam és nem próbálom meg leszögezett dolgokhoz meg mindenféle stílusokhoz kötni magam. Az a lényeg, hogy mindig legyünk önmagunk.

De a korosztályommal ellentétben (tisztelet a kivételnek) nem a mindent felélő céltalan lézengés és bulizgatás a célom, hanem hogy boldogan éljek a párommal szerény albérletünkben és megismerjek normális és kultúrált embereket, megadva azt a kellő tiszteletet embertársaimnak, amennyi igenis illik.

Tisztelettel
Egy lelkes kommentelő

HAGYMAFA