Bejelentkezés
AGYISZINT.HU

AGYI
SZINT

idióta

Info

AGYISZINT.HU
/bytag/szerelem

szerelem címkék a(z) AGYISZINT blogon

Az oldal nem kíván senkit megsérteni, csupán fel akar nyitni egy-két szemet, hogy milyen emberek is vannak.

Legújabb twittek

Keresés

Az alábbi posztok tartalmazzák az általad keresett szerelem címkét:

Adott egy ifjú pár, akik körülbelül két hete boldogítják egymást (mármint a facebook üzenőfal szerint), ami még nem is lenne probléma, hiszen el kell kezdeni valahol. Sokkal szembetűnőbb a stílus, ami helyenkét szánalmas, olykor meg vicces, nem is beszélve arról, hogy talán nem kéne mindent megosztani az egész országgal. Jöjjön a beszélgetés, az eredeti, a poszt második felében pedig egy saját verziót.

Kattints ide, és nézd meg a(z) nevtelen-6.jpg képet teljes méretben!

 

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

2011. szeptember 11. 15:16 | !Rettegett Iván! | 9 hozzászólás érkezett eddig.

Sziasztok,

Az utóbbi időben ritkán jelentkeztem, és a jövőben sem lesz ez sajnos másképp, de mindenképpen szakítok majd időt arra, hogy ha találok valami arra érdemeset, akkor azt publikáljam itt. Kaptunk egy videóüzenetet Tóth Zoltán scene hokkensájsze emótól, aki szerelmes Chris Deviantba. Régebbi olvasóink bizonyára jól tudják kik a két előbb említett "trú emó". Szegény Zoli nem igazán tudja mit tegyen a viszonzatlan szerelem miatt, így tőletek kér segtséget. Hallgassátok:

Szerintetek mit tehetne? ;D

2011. augusztus 30. 17:17 | Bikafa | 18 hozzászólás érkezett eddig.

 Kattints ide, és nézd meg a(z) pbr811.jpg képet teljes méretben!

 

I
I
I
I
I
I
I
I
I
V

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
2011. július 19. 10:10 | blackdog07 | 19 hozzászólás érkezett eddig.

Szép napot !

Anno, nagy sikert arattam ezzel a művemmel, elindultam vele még egy tehetségkutató műsorban is "szerencsét próbálni" minden mindegy alapon. De ugye mivel anyám nem volt pornós, apám nem egy börtöntöltelék, nekem meg semmi borzadáj nincsen a múltamban így nem sikerült tovább jutnom még az első körből sem, azonban ismeretségi körömben mondjuk így "nagy" sikert arattam vele. Csomóan azt kérdezték, hogy végül mi lett főhösünkkel. A vélményeteket ti is leírhatjátok, azonban a "szar" és egyéb megjegyzésektől tartózkodjunk. Ha már odaírod, hogy szar akkor taglald miért az. Továbbra is várom a lányok/srácok jelentkezését ha valamilyen problémájuk van a pici lelkükkel.
 

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
2011. július 7. 19:39 | Sid Vicious | 35 hozzászólás érkezett eddig.

Mostanában a blogon ha már felszaporodtak az olvasmányos posztok, akkor én sem szeretnék kimaradni a sorból, én is leírnám a gondolataimat. Aki ismer engem az tudja, hogy kb milyen stílusban szoktam írni, tehát csak az olvassa el, akit érdekel, mert viszonylag hosszú lesz. Azért ezt a témát választottam, mert egyrészt mostanában sokszor volt ez a téma agyiszinten, másrészt Brit is inspirált erre, a legutóbbi néhány posztjával, szóval én is leírom mit gondolok a szerelemről és az emberi kapcsolatokról. Nem tartom magam valami húdekurva nagy májernek vagy bölcsnek, csak a saját tapasztalataimat írom le a saját szemszögemből. A cikk folytatásához kattints a továbbra!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Üdv, emberek!


Az elmúlt napok számomra a legnehezebbek voltak mind közül. Született is erről az időszakról egy dupla-poszt is amit elolvashattok >ITT<. Nos mielőtt belevágnék ebbe a posztba, szeretnék tisztázni valamit. Pontosabban Marcipánoscsokitortáról szeretnék írni pár sort: Talán néhányan most gonosznak gondoljátok amiért cakk-pakk kidobott engem. Az az igazság – beláttam már –, hogy teljesen jogosan cselekedett ugyanis az agyára mentem és megőrjítettem a szeretet/figyelem-hiányommal. Emberek, azt kell mondanom, hogy ő egy nagyszerű lány. Gyönyörű, bájos, mosolygós, szeretnivaló és végtelenül nagylelkű aki nem mellesleg szintén bírja az indie zenét. Tökéletes. Olyan akiből jó ha egy van egy városban. Olyan akiből egyszer majd tökéletes anya válhat. Bevallom, rajongok érte, bármit tesz én ugyanúgy szeretem mint eddig is. Nem lett volna ennyi olvasmányos poszt tőlem ha Ő nincs. És akkor ez még csak a blog ugyanis sosem lettem volna igazán boldog és igazán szerelmes ha Ő nincs. Lehet, hogy egyesek furcsának találják amiért ennyire futok utána és nem tudom elengedni de én ilyen vagyok. Egészen biztos vagyok abban, hogy soha többé nem fogok találni még egy hozzá hasonló lányt ezen a világon, úgyhogy mindent megteszek, hogy ne dobjon el végleg magától – már leírtam neki, hogy ha kell 180 fokos fordulatot veszek és gyökeresen megváltozom. Sajnos a mi kapcsolatunkat is a 21. század tette tönkre. Az MSN egy hasznos kis program de ott senki nem olyan mint élőben. Az MSN miatt lett vége mindennek. Én például sokkal nagyobb fasz vagyok online mint élőben és az egóm is vagy ötször akkora. Ez egy ilyen dolog, különbséget kell tenni a valós énünk és a szerkesztői énünk között. Tehát a jelenlegi kényszerszünet (mert én csak ennek tudom felfogni, ugyanis nem akarom végleg elveszíteni) nem Marcipánoscsokitorta hibája, Ő csupán véget vetett ennek a bunkó, egoista lényemnek ami eddig online voltam. Megígértem neki, hogy megváltozom, egyedül rajta áll, hogy vissza akar-e még kapni más emberként vagy soha többé nem akar már látni/hallani rólam. Nagyon okos lány, tehát jól fog dönteni ebben biztos vagyok. Addig viszont a szerkesztőség nevében is azt kívánom neki, hogy gyógyuljon meg mihamarabb. Köszönöm, hogy kitérhettem egy kicsit a poszt fő-témája mellett.

Strawberry Fields Forever

Boldogság. Mindenki vágyakozik utána, keresi arra a kérdésre a választ, hogy lehet megtalálni a hozzá vezető utat, és ha megleltük, mit kellene tenni azért, hogy velünk maradjon, ne tűnjön el hullócsillagként. Talán csak a szerelemről, amelytől a legtöbben a boldogságot reméljük született több lírai alkotás, dráma, dal, de hiába: hogy merre vezet az út a boldogság birodalmába, arra senki nem lelte meg a megfelelő választ. Ki a szerelemtől, anyaságtól, vagyontól, hatalomtól reméli, hogy beteljesül a benne élő boldogság utáni vágy eszméje. Aztán amikor eléri őt a pillanat felfokozott intenzitása, megrémiszti az önelvesztés, vagy egyszerűen képtelen közel engedni magához, nem elég nyitott a befogadására. Mintha ennek az érzésnek nem lenne jelene, csak múltja és jövője. Néha akkor jövünk rá, hogy egy-egy pillanatban mennyire boldogok voltunk, amikor az már az emlékeink tárházának alkotóelemévé vált. Majd reménykedve vágyakozunk és várakozunk, néha megpróbáljuk kierőszakolni a sorstól, elébe megyünk és csalódunk. A szerelem fontos dolog, de a boldogságot itt hiába keressük, mert az igaz szerelemmel együtt költözik be szívünkbe sok más érzés is, mint a félelem, féltékenység, bizonytalanság. A férfiaktól hiába is várják el a nők, hogy mindig boldoggá tegyék őket. Egyszerre vágynak felelősségtudattal megáldott férjre, megértő társra, gyerekcentrikus apára, szórakoztató barátra és romantikus szeretőre, hódolóra, bókokra. Csalódottságukban nem veszik észre, hogy néha egy apró gesztus többről árulkodhat, mint egy szerelmes nagymonológ. Én itt csak saját élményekre tudnék építeni, mivel férfi vagyok, nem nő: mikor esténként együtt aludtam a párommal és gyengéden hozzám bújt, ráfeküdt a mellkasomra és átölelt, majd nyomott egy puszit a borostás arcomra akkor éreztem azt, hogy igen, most minden a megfelelő és lehető legjobb mederbe halad. Mikor náluk lehettem és dacára annak, hogy még gyenge volt és nehezére esett a járás akkor mégis kikísért az ajtóig és vagy 10 percet azzal töltöttünk el, hogy csókolóztunk/ölelgettük egymást és bizony akik hozzám hasonló távkapcsolatban élnek/éltek azok tudják, hogy mennyire borzasztó nehéz a búcsú, az eljövetel, az elengedés. Nem a szexben vagy a smárolásban találtam meg az igazi boldogságot, hanem abban amikor és ahogyan velem volt. Az egész lénye sugárzott a szeretettől és a szerelemtől, ezt pedig csak a holtak nem láthatták. Tehát a boldogság csupán egy a sokféle tudatállapot közül, mégis különleges, kivételezett helyzetet foglal el az ember életében.

Kattints ide, és nézd meg a(z) Happiness_by_NiCooLe.jpg képet teljes méretben!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Üdv mindenkinek!

Visszatértem mint a jedi abban a holt jelentéktelen sci-fiben aminek már a címére sem emlékszik senki és valami csipogó centrifuga meg beszélő aranyember is volt benne. Távolmaradásom oka nem az volt, hogy a messzi India varázslatos vidékeire kellett hajóznom fűszerekért hanem az, hogy lelkileg a padlóra kerültem de nem csak hogy a padlóra hanem annál is lejjebb, úgyszólván bele deszkák, a lakk, a por és a 12 évvel ezelőtt legyilkolt, fizetni képtelen előző lakó holtteste mellé. Amíg próbáltam felállni addig elgondolkodtam bizonyos dolgokon az élettel kapcsolatban. Belebámultam az összeaszott porhüvely üres szemgödreibe és a sötétségen túl megláttam a halovány kis fényt amely a reménysugárt jelentette nekem. Minden erőmre szükségem volt de végül felálltam, szétrepesztettem a padlót aztán a legnagyobb lelki nyugalommal szétbasztam az egész házat is, falakkal, ablakokkal és sötét titkokkal együtt. Egy szakítást mindenki másképp él meg de én nem az a fajta vagyok aki 2 nap alatt beletörődik és a 3. napon már egy másik nő ágyában köt ki. És tulajdonképpen ezt az egészet nem is nevezném szakításnak ugyanis tudom/érzem még, hogy a másik fél (igen Te) egyszerűen csak besokallt és a betegsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg ez a kényszerszünet áll fenn – egy olyan időszak aminél nem lehet tenni semmit sem csupán várni, hogy a sebek begyógyuljanak, az idő elmossa a rossz emlékeket és visszahozza a jókat, a szépeket.

Kattints ide, és nézd meg a(z) love_by_saradarklight_d39d5di.jpg képet teljes méretben!

Olvashattatok néhány remek kis irományt itt a napokban a párkapcsolatokról azonban az én véleményem már a múltkor helyet kapott itt, az asztalon. Nézegettétek, megkóstoltátok és megrágtátok. Volt aki lenyelte, volt aki visszaköpte de nekem mint házigazdának jól esett, hogy a legtöbbeteknek azért elnyerte a tetszését és nem ágáltok veszettül a repeta ellen. Volt a The Beatles-nek ama bizonyos India-tripje mikor is nyakig elmerültek a mesés kelet világában és úgy szimplán nap mint nap toltak egy kis marihuánát vagy LSD-t (az ominózus Lucy in the Sky with Diamonds című dal is ez utóbbi hatására született meg Lennon bácsi fejében) és olyan messzire szálltak el ebből a galaxisból amilyen messzire csak lehetett. Bejárták az egész tejútrendszert, saját magukkal ötórai teáztak egy párhuzamos világban és mindeközben mesterműveket tettek le a nép orra elé, mind dalszöveg, mind zene szempontjából. Hogy miért írtam le mindezt most nektek? Hát mert éppen egy ilyen utazásra invitállak benneteket de ehhez nem kell semmiféle drog (ha zenét hallgattok közben az is elég, ugyanis a zene is egyfajta drog) csupán kedv és kényelem. A szeretetről és a szerelemről kívánok most nektek írni méghozzá két részletben: a szeretetről szóló cikk itt Agyiszinten, a folytatása (a szerelemről szóló cikk) pedig a másik blogunkon a Titkos Ellenálláson található meg és mindkettő egyazon időpontban élesedett. Tudom, hogy ki fogom csapni néhányaknál a biztosítékot ezzel a 2 poszttal de megszoktam már, hogy sokan nem fogadják el azt az egyedi világszemléletet amivel én rendelkezem. Tehát akik szeretik az olvasmányokat, avagy szívesen olvasnának a szeretet/szerelem témáról az én olvasatomban azok kattintsanak a folytatáshoz – a többiek pedig inkább várják meg a következő random rajos posztot.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
2011. június 27. 16:30 | -Britpopper- | 24 hozzászólás érkezett eddig.

Kerekasztal lovagjai!

Anna vagyok, 12 éves. Azért írok nektek mert nem tudom tovább titkolni: szerelmes vagyok Kocsonyába, aki a ti szerkesztőtök. Régebben is olvasgattam már a blogot de nem mertem kommentelni mert féltem, hogy oat írnék amivel felfedném titkos vágyaimat. Féltem, hogy imádatom tárgya rájönne arra, hogy én őérte rajongok megszállottan és ha ezt megtudná akkor kibannolna a gecibe innen. Éppen ezért nem is merek kommentelni még a mai napig, remélem megértitek visszahúzódásom okát kedves olvasók. Esküszöm nektek, hogy próbáltam más szerkesztőkbe is beleszeretni de Britnek már van barátnője úgy tudom, ahogy Sidnek is és inkább nem kavarnék bele az ő kapcsolataikba ha nem muszáj. Kocsonya még nem írta, hogy neki lenne-e barátnője ezért gondoltam, hogy akkor ő belé leszek szerelmes mert szerintem ő a legtutibb pasi szerkesztő a blogon meg még Sid és Brit meg Iván de nekem Kocsonya a bestem meg a láwosom. Tök szupcsi dolog szerelmesnek lenni és tök szánalmas dolognak tartom én például, hogy a viva tv-n a múltkor a megállóban a mi sulink is benne volt és engem meg direkt nem mutatott az a nyomi kamerás pedig ott terpesztettem az első padban! Na mindegy nem is ez a téma most. Szóval lécci írjátok meg, hogy mit tegyek mostan mert ez így elég egyoldalú szitu és nem tudok mást tenni minthogy csendben csodálom és itthon egy tál kocsonyára masztizok mer' nem igazán tudom, hogy néz ki Kocsonya a valóságban de tuti jó pasi és engem dughatna mint a lopott biciklit.xD

Köszcsi: Anna, Győr

2011. június 25. 19:25 | -Britpopper- | 30 hozzászólás érkezett eddig.

Szerelem miért múlsz,Szerelem miért fájsz?
Szerelem hol gyúlsz?,Szerelem hol jársz?
Hol vagy,hol nem,a szívemben mért nincsen csend?
Szerelem miért múlsz,Szerelem miért vársz?

Múlthét csütörtökön kezdtem a párkapcsolatokról hosszasan véleményt kifejteni még aznap volt kinn Dezilator olvasónk és cikkírónk levele, pénteken Mr. Sulu irományát olvashattátok és szombaton késő délután/kora este pedig lezártam a kört a megkezdetett gondolatmenetem befejezésével – vagyis majdnem. Azért csak majdnem mert a cikk után érkezett egy olvasói levél (csütörtökön lett publikálva), és rengeteg pozitív visszajelzést is kaptam (a privát üzenetekről nem is beszélve), amelyek megerősítettek engem abban a hitben, hogy nem csak én viszonyulok ilyen, az átlagtól eltérő hozzáállással a párkapcsolatok törékeny témájához és hogy korai lenne még jegelni a témát. A csütörtöki levél korrekt módon kiegészítette a gondolatmenetemet ezért most egy kicsit más – és néha kínos – témát említenék amely szintén szerves részét képezi annak az elkeserítő ténynek, miszerint miért olyan kevés ma a normális, igazán jól működő párkapcsolat és miért olyan sok a szar, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.

Létezik egy olyan befolyásoló tényező is, hogy korkülönbség. Ez olykor elenyésző (3-4 év), olykor kicsivel több (5-10 év), és nagyon extrém esetben baromi sok (20-30 év) is lehet a felek között de senki sem egyforma, ez a szám párkapcsolatonként változó. Utóbbi kategóriába tartoznak a híres és/vagy gazdag, jómódú, idős úriemberek/úrihölgyek akik egy gazokkal durván benőtt, elhanyagolt, kísértet-történetek helyszíneit idéző hatalmas birtokon élnek és előszeretettel fogadják az olyan fiatal férfiak/nők társaságát (értjük, ugye?) akik nem undorodnak az ágyba bújni a vén csontokkal a mielőbbi házasság, majdan örökség megszerzésének céljából. A fő motiváló-ok itt kérem szépen a pénz vagy ha az apóka/anyóka celeb akkor a hírhedtté válás. Nem is kell külföldre mennünk szemléltető példákért (pedig hozhattam volna a Playboy-villát) hiszen mindenki tuja azt, hogy ki az a Kiszel Tünci (aki be akart perelni minket, igen az). Pár éve nagy botrány volt mikor kiderült, hogy Tünci pasija meleg (Tünci mellett nem is csodálom…): tele volt velük a bulvár, tele volt velük a média. Egy nap történt, ha jól emlékszem éppen az Örs vezér téri IKEA mellett hányt egyik jó barátom és akkori osztálytársam Roland, én pedig igyekeztem tudomást sem venni róla, hogy mi minden távozik szegény szerencsétlen felfordult gyomrából. Sikerült találnunk egy Blikk-et a szökőkút mellett, amelynek címlapján ez a Tünci/meleg srác (bocs, de már nem emlékszem a nevére) kettős szerepelt és míg Roland a falnak támaszkodva öklendezett a járókelők legnagyobb örömére, addig én gyorsan belelapoztam az imént zsákmányolt Blikk-be. Akkor néztem elég nagyot, hogy egy huszonakárhány éves suhanc miért kavar egy nála jóval idősebb nővel (külseje alapján nevezzük inkább idegen életformának egy másik galaxisból), de aztán a buszon hazafelé tudatosult bennem, hogy biztosan a pénz és a tv-szereplések miatt. És akkor a már elhunyt Faludy György költőről meg jóval fiatalabb kis feleségéről (Fanni) most nem is szóltam. Mint mondtam akkor ott az Örs-ön nagyot néztem, viszont ma már nem lepődöm meg az ilyesmin. Nézzetek csak meg egy Aktívot vagy Fókuszt és lessétek meg, hogy az éppen futtatott celebjeinknek kb. hány éves barátja/barátnője van. Meglepődnétek. Ez az egész cikk tartalmaz egy másik gondolatmenetet is amit ügyesen belerejtettem de még így sem lesz túl hosszú.

Kattints ide, és nézd meg a(z) skins_01.jpg képet teljes méretben!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
2011. június 25. 16:20 | -Britpopper- | 20 hozzászólás érkezett eddig.

Sziasztok Agyiszint olvasók/kommentelők/lovagok!

Bálint vagyok, 20 éves és szűz. Szeretném kihasználni az új rovatot arra, hogy én is megosszam veletek problémámat hátha nekem is tudtok majd segíteni. Van egy lány aki az alvilág démonja és nagyon tetszik nekem. Egy osztályba járunk de tulajdonképpen tudomást sem akar venni rólam pedig mindig köszönök neki mikor meglátom a kisminkelt fejét és mindig udvarias vagyok pedig nem is lakom kertes házban. Nagyon szép hosszú fekete haja van, hófehér bőre, lila körmei, talpig érő dark/goth boszorkány szoknyája és tele van aggatva piercingekkel meg szögekkel kivert cuccosokkal. Állandóan róla fantáziálok és csak az jár az eszemben, hogy majd egy napon kéz a kézben sétálgatunk egy kihalt, gazos temetőben esetleg kutyapózban csináljuk a ravatalozó előtt. De szép is lenne! Rólam elég ha annyit tudtok kedves olvasók, hogy kissé (nagyon) duci vagyok és nincsen egy barátom sem ugyanakkor imádok a gép előtt kockulni. Nincs is jobb annál mint amikor a wow-ban legyakok egy főboss-t vagy amikor cod-ban kiosztok egy perfect headshot-ot valami faszlámának. Ilyenkor euforikus érzés tölt el. De mindig a legújabb játékokkal jáccom általában már a megjelenés előtt 1 héttel megvan nekem minden mert lehúzom őket ncore-ról. Sajnos ezt a szüleim nem nagyon értékelik, de bízom benne, hogy szívem választottja (Anikó) a goth csajszi osztozik majd érzelmeimben és együtt baszhatjuk szét azeroth világát a wow-ban egy üveg tesco-s rozé és egy tál chili/lime chips társaságában. Imádom azt a lányt, lovagok! Múltkor matekóra volt és a nagy melegre való tekintettel levette a boszorkány felsőjét mire láthatóvá váltak félig fedetlen hófehér mellei és hát én ott azon nyomban előkaptam a pad alatt a fütykösömet és vad maszturbációba kezdtem aminek az lett a vége, hogy mikor Sarolta tanárnő megkérdezte, hogy ki írná fel a táblára a Pitagorasz-tételt akkor én nyögtem egy hatalmasat és akkorát élveztem a lakkozott padlóra, hogy később biztosan örülhetett neki a takarítónéni (aki egyébként 2 utcányira lakik tőlünk) mikor felnyalta a földről. Szóval ez az alvilági démon Anikó engem teljesen megbabonázott és a bűvkörébe kerültem aminek az lett az eredménye, hogy csak rá tudok gondolni és amikor szükségét érzem akkor az osztályképre (amin ő is rajta van) verem a löttyedt kis zsíros farkamat. Képzeljétek, egyszer osztálykiránduláson már megszólítottam de akkor csak annyi választ kaptam, hogy SLAYEEEEEEEEEEEEEEEEER!!!! és ördögvillát mutatott felém amit nem nagyon értettem az az igazság. Arra kérlek titeket, hogy adjatok nekem tanácsot, tippeket, miként cserkészhetném be szívem választottját!

Köszönettel: Bálint, Pécs

2011. június 23. 17:25 | -Britpopper- | 13 hozzászólás érkezett eddig.

A szombati posztomhoz (Hová tűnt?) érkezett eme olvasói levél. Nagyjából leírtam ott a gondolataimat de maradt még munícióm egy következő poszt elkészítésére is (ha minden jól megy szombaton kerül majd nyilvánosság elé) viszont addig álljon itt ez a beküldött iromány, amelyet felfoghatunk egyfajta lábjegyzetként is a szombati poszt apropóján. Köszönöm szépen az írónak és elismerésem, amiért ilyen jól, ilyen tisztán látja a mai magyar valóságot – csak úgy mint mi. A legfontosabb kérdés a levél vége felé, csupa nagy betűvel hangzik el. Jó olvasgatást!


Sziasztok!

-Britpopper- "Hová tűnt?" c. posztja nagyon megragadott, s megerősített abban, hogy ebben az elkorcsosult nagy világban nem csak én látom így a párkapcsolat értékét. Én egy kicsit ki szeretném egészíteni, az előzményekkel, illetve a következményekkel.:)
Minden, mint ahogy ez is a médiából indul ki. Hogyan legyünk menők, hogyan alkossunk, hogyan váljunk naggyá mások szemében.
Végignézve a mai tizenéveseket, nem is csodálkozom, hogy pedomaci annyi helyen felbukkan.:) Pont a bulik azok a helyek, ahol az érzelem nélküli kapcsolatok elkezdődnek, s sajnos rendkívül rosszul folytatódnak is. A buliban vagy utána otthon, az újdonsült pár lefekszik egymással, s a védekezésről megfeledkezve teherbe ejti a fiú a lányt. Itt kezdődnek a gondok. Mivel félnek az abortusztól, meg már "elég" idősek ahhoz, hogy gyereket vállaljanak, hát hagyjuk megszületni. Mivel a gyereknek s a szülőknek is fedél kell a fejük fölé, azért kéne venni egy lakást... A lakásvásárláshoz kölcsön kell. Akkor vegyünk fel kölcsönt. Jupee, megvan a lakás, megvan a gyerek, megvan a a pillanatnyi boldogság. Együtt élnek, éjjel nappal melóznak, hogy tudják fizetni a részleteket. A gyerek, ahogy egyre nagyobb lesz, csak egyre több gondot jelent. A munka miatt így is csak gond. Adjuk be bölcsibe, egész napra, majd este 6 kor menjünk el érte, s ültessük otthon a TV elé, hogy minél kevesebbet kelljen vele foglalkozni... 10 év múlva mindkét fél rájön, hogy egymás mellett mégsem olyan jó, s akkor jön a válás. S a gyerekkel mit sem törődve, elválnak.
Mivel a gyerek a családban nem kapta meg azt a törődést, azt a szeretetet, amit minden szülőnek meg kéne adni, kérdem én, hol tanulja meg MIT JELENT SZERETNI???

S innen folytatódhatna -Britpopper- gondolatmenete, hogy miért is tartunk itt, miért sex centrikus egy kapcsolat...


Üdv.: Egy olvasótok

2011. június 18. 18:25 | -Britpopper- | 47 hozzászólás érkezett eddig.

Csütörtökön és pénteken már olvashattatok itt két nagyon jó kis irományt (az egyiket Dezilator, a másikat az öreg házas sztori egyedi befejezésével kedvencemmé avanzsált Mr. Sulu írta), ma pedig – ígéretemhez híven – befejezem a csütörtökön megkezdett gondolatmenetet. A hozzáállásom a témához egyáltalán nem általános. Teljesen más módon szemlélem a párkapcsolati dolgokat, mint a velem egy korúak legtöbbje ezért biztos vagyok benne, hogy ezen poszt sem fogja elnyerni mindenkinek a tetszését. De mire is gondolok pontosan?

Kattints ide, és nézd meg a(z) 9acf332de7323ab471aeff2e92bb4d32_d38ekk0.jpg képet teljes méretben!

Arra, hogy mennyire elfajult, elkorcsosult ez a párkapcsolat-téma ebben a mai, kaotikus világban. Régen még reneszánszát élte azon viselkedésforma miszerint a hölgyeknek virággal vagy édességgel kedveskedtek a hódolóik – ma már ezt felváltották a drága bizsuk, a drága ruhák vagy a luxus nyaralások. Szeretek elmélázni a dolgokon (talán ezért bambulok el olyan sokszor az utcán), és szeretem nézegetni az embereket, esetenként találgatni vajon milyen életük lehet. Ehhez nem kell sok minden csupán éles szem és jó emberismeret. Belenézel a Tesco-ból hazafelé cipekedő anyuka szatyrába és egyből kitalálhatod, hogy vannak-e gyermekei, netán háziállatai. Ránézel és láthatod, hogy törődik-e még a szépségével, vagy inkább lelkét kidolgozva hajt megállás nélkül mint valami gépezet. Pont így lehet elmélázni a fuxos menőcsávókon vagy a pirított ribancokon is pláne ha ezek egy párt alkotnak. Múltkor láttam egy ilyen párt, ha jól emlékszem pont a Blahán. Akkor feltettem magamnak egy kérdést. Felteszem azt a kérdést neked is, Kedves Olvasó: szerinted képes a szeretetre egy szétvarrt, kigyúrt kopasz kerületi-rém és egy szolibarna, seggig kivágott miniben feszítő partykurva? Gondolkozz el ezen.

Tökéletes párkapcsolat nem létezik. Még a legjobban is előfordul néha veszekedés, civakodás, aztán meg sírás és önmarcangolás. Megtettük, kimondtuk – visszacsinálni már nem lehet. És nagyon sokszor ezen események miatt telik be az a bizonyos pohár. Ha a fent említett Menőcsávó-Partykurva kettőst hozom példának akkor lehet vitatkozni azon, hogy milyen volumenű eseményeknek kell történniük ahhoz, hogy ők ketten szakítsanak de az okok legtöbbször csekélységek: ha nincs meg a szeretetnek még a látszata sem akkor egyértelmű, hogy a szex a fő irányvonal. Tehát ha Menőcsávó egy pénteki buli után gerincre vág egy másik csajt is és erről Partykurva tudomást szerez akkor az már bizony egy jó ok a szakításra. Ellenben ha Partykurva szintén bulizni megy és egy kis liszttel az orrában (khm…) arra vetemedik, hogy stílusosan megdugatja magát a helyi Keménylegénnyel a mosdóban akkor számolnia kellene a következményekkel – de természetesen ezt a pillanat hevében nem teszi. Sajnálatos mert ha Menőcsávó tudomást szerez a dologról akkor Partykurva el lesz verve mint a fasz és Keménycsávó sem ússza meg bekapott sérülés nélkül, az biztosra vehető. Utána mehetnének akár a Balázs show-ba is magyarázni, ha az a műsor még menne egyáltalán. "De Balázs, ez a *** engem úgy…meg…ki…kihasznált, hogy…hú de *** vagyok, hogy *** meg a *** anyját, azt! Én'e…én'e…én'e". Ezek sosem tudtak értelmesen kinyögni még egyetlen mondatot sem, de az oly sokszor elhangzott "Én'e" jelen esetben még helytálló is lehet mint rövidítés: É.N.E.: Érzelem Nélküli Ember.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
2011. június 17. 17:35 | -Britpopper- | 21 hozzászólás érkezett eddig.

Párkapcsolatok anatómiája


A két férfi egy szobában ült, egyikük egy díványon másikuk egy bőrfotelben. A fotelben ülő férfi ötvenes éveiben lehetett. Szemüveges, őszülő hajú, kecskeszakállú, bölcs tekintetű ember volt. Vele szemben ülő beszélgetőpartnere zaklatott, huszas évei közepén lévő fiatalember.

-Tehát akkor hogy is volt ez a történet azzal a hölgyeménnyel?- kérdezte az idősebb.
-Nos igen… Tehát ahogy meséltem már önnek korábban is sokáig problémáim voltak a hölgyekkel való ismerkedéssel.
-Oh igen ezzel mindannyian így vagyunk, minden férfitársam nevében mondhatom ezt.- mondta az idősebb.
-Nekem még az átlagnál is nehezebben megy ez a dolog. Tudja valahányszor azt hiszem hogy megértettem egy nőt mindig kiderül, hogy teljesen félreismertem. Két évig voltam együtt a legutóbbi párommal akit nagyon szerettem és azt hittem ő is ugyanúgy szeret engem. Előtte sokat csalódtam minden barátnőm elhagyott. Soha nem indokolták meg igazán miért tették ezt. Tudja én egy nagyon rendes fickó vagyok, romantikus vagyok és nagyon érzékeny, lelkiekben rendkívül gazdag. Ettől függetlenül nem vagyok az a nyálas típus, kellően határozott is vagyok, mindig is én irányítottam a kapcsolataimban. Szóval a sok csalódás után nem értettem mi velem a baj, azt gondoltam engem nem is lehet igazán szeretni, biztosan van bennem valami hiba. Szóval ebből a lelkiállapotból kerestem kiutat mikor találkoztam Anikóval. Ő más volt mint a többi lány. Komoly gondolkodású és nagyon kedves. Talán egy kicsit butácska volt hozzám képest, de ez soha nem okozott gondot nekem. A legnagyobb boldogságban és harmóniában voltunk együtt két évig, egy rossz szó, egy veszekedés se hangzott el közöttünk soha. Egyik nap kaptam tőle egy sms-t a telefonomra amiben azt írta, hogy már nem szeret és szakítani akar velem. Ettől teljesen letaglózva éreztem magam, el sem akartam hinni amit a saját két szememmel láttam. Persze azonnal felhívtam őt, a telefonban elmondta hogy már nem szeret. Másfél évig úgy érezte szeret engem, de aztán rájött hogy nem én vagyok az igazi. Erre nem igazán tudtam mit felelni, csak annyit mondtam hogy majd valamikor jöjjön át a holmijaiért amik nálam maradtak. Szívem lelkem beleadtam ebbe a kapcsolatba és ez lett a vége.
-Nézze ebbe nem kell olyan sokmindent belemagyarázni, bizonyára ön is törte már össze valakinek a szivét. Mindannyian csalódtunk már.
-Na de sms-ben szakítani két év után?? Ezt érdemeltem?? –Fakadt ki a fiatalabb.
-Nos igen, ez felgyorsult világunk egyik elkorcsosult divatja. Erről az egyik kolegám egy igen bölcs mondása ugrik be: „Ha a Facebook-on ismered meg a párod, ne csodálkozz ha e-mail-ben szakít veled.” Nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, valószínűleg a volt párja csak nem tud szembenézni a konfliktusokkal.
-Értem, nos ebben lehet valami, azt hiszem igaza van. Másik visszatérő motívum a szerelmi életemben az hogy mindig beleszeretek egy elérhetetlen nőbe. Mindeközben persze mindig van egy nő aki engem üldöz a szerelmével, nekem viszont egyáltalán nem kell ez a nő. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért nincsenek eleve elrendelve a párok? Nem lenne ennyi lelki gyötrődés.
-Az idősebb elgondolkozik és végül ezt a választ adja: -na ezt a gondolatmenetet vizsgáljuk csak meg jobban. Ha el lenne rendelve valóban mindenki párja, egész életünket egyetlen nő mellett leélni? Mindannyiunkat hajtja az ősi vadászösztön ami a nők meghódítását kódolta belénk. Hogy reménytelenül lesz szerelmes egy nőbe, aki biztos nem lesz az öné? Ez természetes dolog, hiszen egyértelmű hogy nem egy csúnyácska, vagy egy átlagos, jellegtelen nőbe lesz szerelmes. Egy az ön mércéjével nézve gyönyörű, okos, szexi és lehetőleg gazdag nőbe fog beleszeretni. Ugyanígy önbe is egy olyan nő lesz szerelmes aki önt egy rendkívül jóképű, intelligens és gazdag férfinek látja, ergo önnek nem lesz az esete ez a hölgy. Ez az élet természetes velejárója, ettől lesz minden izgalmas. Milyen lenne az élet ha minden kapcsolat előre le lenne fixálva és tudnánk hogy ez lesz életünk végéig. Ugye ön is belátja, hogy ez így dögunalmas lenne.
-Hú azt hiszem önnek megint igaza van.- Mondja a fiatalabb.
-Higgyen nekem ifjú barátom, most feldúlva érzi magát, de egy-két hónap múlva ezt elfeledi és ön fogja összetörni egy nő szívét. Oh most nézem csak hogy elszaladt az idő…
-Oh valóban… akkor a jövő héten is benéznék egy kis beszélgetésre…-állt fel a díványról a fiatalember.
-Hogyne jöjjön csak nyugodtan, önnel mindig szívesen beszélgetek. –Mondta az idősebb és kikísérte az ajtóhoz beszélgetőtársát. Ezután leült az íróasztalához és megnyomott egy gombot az asztali telefonon. –Eszter, küldje csak be a következő beteget.
-Rendben doktor úr máris küldöm.-Szólt a vonal túloldalán egy kedves női hang.
-Az öreg doktor lazított a nyakkendője csomóján, gyorsan felhajtott egy pohár whisky-t és halkan annyit sóhajtott: -Na itt a következő balfácán… több pénzt kellene kérnem ezért a szarért…

2011. június 16. 18:05 | -Britpopper- | 38 hozzászólás érkezett eddig.

Kiscsillagnak

Ennyi év után most jöttem rá. Most fogadtam el, hogy fiú és lány között nem létezhet barátság. Az egyik mindig többet akar előbb-utóbb, mint puszta barátság. Ez nagy többségben a fiúkkal fordul elő. Ezért fiú és lány között nincs legjobb baráti viszony, viszont lány és fiú között igen. Ez sajnálatos, mint általában, saját események alapján jöttem rá.

Sokáig, csak barátként szerettem, tényleg. Igazából akkor még nem is foglalkoztam vele, nem fedeztem fel az értékeit, és volt más. Egy idő múlva aztán mégis így jött, csak összebarátkoztunk. Hamarosan az következett, hogy csak nekem mondta el némelyik dolgát, és fordítva. Így mindent tudtunk egymásról, a legkisebb, legjelentéktelenebb dolgot is. Vagy csak utólag akarom belemagyarázni? Én egyre jobban szerettem. Ő is engem – mint barátot. Mit is tehetett volna mást? Volt egy fiúja, akivel közel 2 éve volt együtt. Vagy csak ezzel próbálom vigasztalni magam...? Egyre jobban szerettem, és még jobban, és még jobban, úgy, mint ahogy ritkán szeret valaki egy lányt. Még magamnak sem vallottam be akkor, nem akartam, hát értelme sem lett volna, mikor egy ilyen kapcsolat közepén járt... És akkor szakított. A fiú vele. Hogy lehet ilyen marha? Hogy szakíthat egy ilyen lánnyal? A legodaadóbb, a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legértelmesebb. Megunta... hogy lehet megunni egy ilyen embert? Egy barom. Ez a szakítás nem csak rá volt rossz hatással, belőlem is előhozta az eddig nem tudatosan, de elnyomott érzéseimet. Ezután egy szörnyű két hónapos szakasz következett mindkettőnk számára. Ő a fiú miatt volt depressziós, én miatta. Ő is tudott róla, elmondtam neki, de valószínűleg amúgy is tudta volna. Mindenki tudta. Lehetetlen volt az egész. Pár hetet csak szimplán szenvedtünk, nem is kerestem megoldást a problémára, aztán kipróbáltuk, hogy mi lenne ha nem tartanánk a kapcsolatot. Ezt én négy napig bírtam... Utána jobban voltam, de csak még rosszabb lett. Most több, mint egy hete nem beszéltünk. Letöröltem a közös képünket Facebook-ról, az ismerőseim közül is, le is tiltottam, a számát is kitöröltem a telefonomból, még a tablóképét is kivettem a bérlettokomból. Minden valaha létezett bizonyítékot eltöröltem, ami arra utal, hogy valaha ismertem egyáltalán. És jól vagyok... nem gondolkodom rajta. Esténként sem rajta jár az eszem elalvás előtt. Eszembe jut esetleg, de nem társulnak hozzá érzelmek, max. negatívok. Azt hiszem lassan megutálom és elfelejtem. Nem így kellett volna lennie... ez egy tökéletes barátság volt. „Tökéletes”. Nem is tudom, hogy ezt kinek írom most, lehet neki. Valószínűleg most ő is olvassa, ha kikerült az oldalra. Ennek csak rossz vége lehet, úgy érzem, nem lesz happy end. Már hogyan is lehetne az...? Ahj, cseszd meg... én bármit megadtam volna neked!

Az érzelmeket nem tudjuk irányítani. Erre a két dologra jöttem rá, neked köszönhetően: fiú-lány barátság nem létezhet, és az érzelmeink irányíthatatlanok.

Sajnálom!

Nos, a múltkor kicsit elszaladt velem a ló, és publikáltam 2 olyan írást is (>ITT< és >ITT<) amelyek eléggé furcsának hathattak, és egyeseknél kicsapták a biztosítékot is. Nem kenyerem nekem gyilkosságokról, meg holmi egyéb borzalmakról írni, de rendre eljön egy-egy olyan idő, amikor szükségét érzem ezeknek. Sajnos én sem gyermekmeséken, és tingli-tangli zenéken (most is sokkal nagyobb előnyben részesítem az olyan búval baszott bandákat, mint a The Cure, az XX, vagy az Editors) nőttem fel, úgyhogy nem is csoda, hogy mindig jobban vonzottak a pszichológiai thrillerek, és a horror-filmek, mint például a Pokémon. Télen szinte majdnem csak ilyen búskomor témában kaptatok tőlem irományokat, de a tél amúgy is egy igen depresszív időszak, pláne nekem, aki amúgy is hajlamos a depresszióra. Nos, a legutóbbi irományomba próbáltam egy kis humort is belevinni néhol, hogy megtörjem vele a letargikus hangulatot, de voltak olyan olvasóink, akiknek inkább a véresebb, durvább verzió jött volna be. Na srácok, hát most megkaphatjátok – ezen alkotást Zael olvasónk/kommentelőnk küldte nekem (remélem nem gond, hogy a címet saját kútfőből találtam ki hozzá), és bár a stílus, az írásmód nem hagy kivetnivalót maga után (én egyetlen helyesírási hibával sem találkoztam, ami külön piros pont), azt hiszem néhányak (főleg gyengébb gyomrúak) számára még így is nehezen emészthető lesz. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert Zael előszeretettel ír benne nagyon naturális, és kendőzetlen formában. Éppen ezért most is elmondom, amit a Bagós sztori elején is: Erősen 18+-os lett, ezért csak az olvassa, aki nem gyenge idegzetű. De ők viszont egy olyan remek sztorit olvashatnak, amit még hónapok múlva is emlegetni fogunk. Köszönöm szépen Zael-nek ezt az irományt, és akkor kezdjünk is bele:

 

Egy délutáni séta során találtam Rá, a közeli erdőben andalogva. Ahogy céltalanul róttam a köröket az erdőben, amit sokan csak hulladéklerakónak használtak, a szemét szaga mellett egy édeskés illat csapta meg az orromat. Ismertem már ezt, hiszen nem egyszer vittem haza tetemet, de ez mégis valahogy más volt. Olyan… édesebb. Először nem nagyon törődtem vele, de ahogy közeledtem a forrásához, egyre izgatottabb lettem, mert éreztem, hogy valami rendkívüli fog történni. Gyorsítottam a tempómon, hogy előbb érjek oda, bárhonnan jön is ez a furcsa szag, és hirtelen olyan erővel csapta meg az orrom, hogy szinte már az ízét is éreztem a rothadó húsnak. Letérdeltem a földre, hogy jobban körbenézzek, egészen közel hajoltam az avarhoz, hogy a szagok alapján tájékozódjak, mint a kutyák. Olyan erőse éreztem már ekkor a szagot, hogy majd beleőrültem az izgalomba. A két kezemmel kezdem el szétsöpörni a leveleket, és a földet túrni, hátha el van ásva - és nem tévedtem. Rövid tízpercnyi kotorászás után a kezem beleütközött valamibe, ami vastag volt, puha és nyálkás, mint amilyen az elásott, ezért vízben rothadó. Próbáltam kitalálni, hogy mi lehet, mert jóllehet már hozzáértem, még nem láttam, nem tudtam rájönni. Egy kicsit meghúztam, hogy kijjebb jöjjön, és mivel nem úgy tűnt, mint ami szét akar szakadni, tovább húztam. Nehéz volt, nehezebb, mint egy kutya – el sem tudtam képzelni, mi lehet. Még egyet rántottam rajta, a laza föld engedett, és előbukkant egy emberi láb. 

Olyan hirtelen történt, hogy első meglepetésemben el is engedtem, így a lendülettől vezérelve hanyatt estem a sáros, mocskos földön. Nem tudom, meddig ülhettem ott a megrökönyödéstő l bénultan, de egyszer csak arra figyeltem fel, hogy fázom, és hogy a könnyeim fagyos helye zavaróan csípi az arcomat. Felkeltem hát, hogy munkához lássak. Még aznap haza akartam vinni, hogy nehogy tovább rothadjon, vagy nehogy valaki más találja meg. Még a végén a rendőrségnek adnák, ahol semmit nem tudnak vele kezdeni, azon kívül, hogy megállapítják, hogy ki volt és kiadják a családtagoknak. Micsoda pazarlás.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

A szerelem címkét tartalmazó posztok listájából több, mint 15 találat van, használd a lapozást:
<< Első | << Előző | [1] [2] [3]