Esőillat van, csend, és nyugalom mellett.

Ha az embert keblére öleli a letargia, és nem ereszti, akkor bizony nagyon nehéz pozitív dolgokról írnia. Ha az ember beteg – én speciel csak influenzás, de már nem sokáig –, akkor az ágyában, a takarója alatt izzadva rengeteg ideje van elgondolkodni az élet nagy kérdésein. Miért jutott ide az emberiség, ahol most tart? Van-e élet a halál után? Egyáltalán, milyen lehet a halál? A sok forró tea, és a még több papír zsebkendő mellé ilyenkor okvetlenül is párosul a rossz közérzet, és a magány. Sajnos a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy tervezzük. Ez pedig nem prédikálás lesz, csupán egy átfogó vélemény, aminek töredékeit már megírtam ezelőtt (némelyik rész már hónapok óta itt porosodik a gépemen). Lehet, hogy egy bizonyos út végére értem, de vannak olyan dolgok, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül, és amik mellett elhaladtam ugyan, de mégis lelassítottam, hogy szemügyre vehessem őket. Nem lenne hülyeség rendre előrébb hozni a régebbi olvasmányos posztokat, mert ezek nem érdemlik meg, hogy a feledés homályába merüljenek. Talán egyszer (majd jó sokára) ezen poszt is előrébb lesz hozva valaki által. Furcsa idő van kint. Nem érzek jelenleg sem ízeket, sem illatokat. Tegnap még nem messze madarak fütyörésztek vígan egy zöldellő ágon. Sütött a nap. Ma – mire befejezem ezt a posztot – már megint esik, és borongós, hideg idő köszöntött a tájra. Itt a tavasz, mégsem érezzük minden nap a jelenlétét.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Régen szerepelt már olvasói levél az oldalon, ezért most pótolnám eme hiányosságot. Kedves olvasónk, HAGYMAFA írt nekünk (neki amúgy szerepelt már levele a blogon ezelőtt is), a téma pedig, amit érint benne, igen aktuális. A véleményemet majd a levél után fejteném ki, amit most pedig lehet is olvasni:

Üdvözletem.
Az itóbbi időben egyre több erkölcsi tartalmú post kerül ki, amiket az emberek többsége manapság már értéktelennek tart, pedig nagyon is fontosnak kéne lenniük. Jómagam is örülök ezeknek a postoknak, mert legalább nem csak kultúrálatlan fikázásokat lehet olvasni, hiszen eme oldal célja nem feltétlenül az, hogy csak leszólják azokat, akiknek nem tetszik a feje, hanem hogy észheztérítse és ezt máshogy is meg lehet természetesen tenni, nem csak ilyen módon.
Én is egy apróbb témával kapcsolatban írnék, ami mostanában egyre gyakoribb jelenséggé vált. Természetesen apróbb szemléltetést (csatolt kép) és példát is hoznék lentébb.
Mindenki jól tudja ugyebár, hogy előítéletes világban élünk. A média keze mindenhová elér, a rontása elől nem véd meg a józan eszünkön és ítélőképességünkön kívül sok más. Most divattá vált, hogy váljunk "egyéniségekké" és legyünk híresek. Ne törődjünk másokkal, csak a saját magunkal. Megveszett szinte ez a világ, rohannak a hónapok és szinte minden jelentéktelenné válik, mindig csak a munka és a munka, enélkül elvinnék a fejünk felől a házat is és földönfutókká válnánk. Szinte a családra is alig marad időnk, ami problémákat okozhat a gyereknevelésben  és a gyermek személyiségének alakulásában is. ,Az emberi kapcsolatok manapság már nem érnek annyit mint régen, ez említve is volt az utóbbi időben az oldalon. Erkölcsi romlás lépett fel már elég régóta. Nehéz normális társaságot találni. De ha találunk, azt meg kell becsülni.

Volt szerencsém 2 rendszeres kommentelővel eddig kicsit bővebben is beszélnem így puruttyán kívül. Sivatagirókával és Hankelsmidt-el. Az érdekességet úgymond ők okozták számomra. (Lehetséges ez visszafelé is igaz volt rájuk nézve) Tömören annyi, hogy puruttyán természetesen az ember kiléte ismeretlen. MSN-en viszont ugyebár dinamikusabb az üzenet váltás, van profilkép stb... És hirtelen egy emo fej profilképnek megjelent a láthatáron (nálam) ami sokaktól távol állhat, amit természetesen ha az ember előbb lát mint beszél vele, el se jutnak a beszélgetésig :) Egyikük azt írta, fura, normális embernek ismert meg akivel lehet értelmesen beszélni és ez a véleménye rólam akkor sem változott meg, amikor már látott is engem. (ez sajnos manapság a legtöbb embernél visszafelé soha az életben nem történne meg) A másik említett személlyel pedig sejtésem szerint órákat is el tudnánk beszélni, főleg egy sör mellett :)
Én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Megértem azokat akik érthetetlennek tartják azt a tényt, hogy manapság milyen viselkedésű és kinézetű emberek vannak.
Viszont jómagam (is) mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy emberileg bizonyítson kortól, nemtől és stílustól függetlenül.
Túlságosan is külső alapján ítélünk legtöbben (kapcsolatokban is), aminek még sárdobálás is lehet az eredménye és összeférhetetlenség, ami előny a médiának is, mert ember butító hatású.
És mivel szinte nincs is barátom, magától érthetődően megbecsülöm azt a keveset is.

Igen emo vagyok...bár ez most nem feltétlenül a téma része, ugyanúgy mint az se, hogy sokáig emonak gondoltam magam a hajam és a normálisabbjaihoz hasonló viselkedésem és természetem miatt. Nem tudom lehet tévedtem. Nem tudom. Ma már ez az egész emo dolog csak értelmetlen, esztelen scene-féle "cukcsi"-k gyülekezete és szánalmas egyénekről szól akik öngyilkossággal való fenyegtéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, amitől majd hányingert kapok, a nagy egyéniségeké akiket lőni kéne. És a természetem is folyamatosan változik. Inkább követem a saját utam és nem próbálom meg leszögezett dolgokhoz meg mindenféle stílusokhoz kötni magam. Az a lényeg, hogy mindig legyünk önmagunk.

De a korosztályommal ellentétben (tisztelet a kivételnek) nem a mindent felélő céltalan lézengés és bulizgatás a célom, hanem hogy boldogan éljek a párommal szerény albérletünkben és megismerjek normális és kultúrált embereket, megadva azt a kellő tiszteletet embertársaimnak, amennyi igenis illik.

Tisztelettel
Egy lelkes kommentelő

HAGYMAFA

Üdv, mindenkinek!

Egy kicsit eltünedeztem mostanában a blogról, de ráfognám a nemrég kezdődött sulira, ha lehet. Tanulás, leckék, miegymás...plussz ott van még a magánélet is, ugye. Nos, a mai poszt nem egy szokványos rajos-poszt lesz csupán, mert szeretném majd kifejteni a gondolataimat egy bizonyos témával kapcsolatban a végén, ami mostanában engem nagyon foglalkoztat. Most még csak érintőlegesen, nagyvonalakban, aztán majd még a hét folyamán kicsit bővebben is. Lássunk először is egy adatlapot:

Beszédes adatlap - jól látszik, hogy a nyelvtanórák helyett is inkább vígan elbeszélgette az időt, és magasról tett az anyagra. De annyi ilyen adatlapot láthattunk már itt Agyiszinten, hogy ezen ne is akadjunk fenn. Amit kiemeltem pirossal, az a valóban érdekes rész. Gabikára úgy találtam, hogy egy igen érdekes kulcsszót írtam be: "Csajok jelöljetek" - kíváncsi voltam, hogy hány olyan ember van a myvip-en, aki ott próbál csajozni, alkalmi partnert találni magának. Hát, sajnos nagyon is sok. A falusi 9 éves, nyakban aranyfuxos, mini riszájkling matadortól kezdve az 50-es kancigány, BMW-vel pózoló, telepi pujáróig nagyon-nagyon sok. Fedjük fel most ennek a kis baszósnak a kilétét, aztán majd folytatom soraimat: