Na, ezek a srácok aztán nagyon kemények. Adva van 3 tag akik azt hiszik tökös rockzenét nyomathatnak a honi tiniknek/gyermek lelkű felnőtteknek de én már most megmondom, hogy ezek az arcok a saját kardjukba fognak dőlni, ugyanis amit csinálnak az csak távolról rock és semmiképp sem zene. A NoALibi zenekar 2 éve még sehol sem volt (maximum a kedves szüleik csodálhatták őket egy-egy kertvégi koncert alkalmával) azonban előtörtek az ismeretlenség homályából és mint tudjuk a mocsok média bekebelez minden lehetséges sztárjelöltet, így a NoALibi-s srácok sem kerülhették el végzetüket: a VivaTV-n agyon hypeolt, tini-kedvenceknek beállított zenekarrá avanzsálódtak. Érdemleges információt a neten – közelebbről a Facebookon – csupán ennyit találni róluk:

"Simon Kolosnak az volt az álma, hogy egyszer híres zenész lesz… ugyanígy Hámos Bencének, aki már gyerekkorában eltervezte, hogy híres dobos válik belőle, még nem sejtették, hogy ez egyszer megvalósulhat… A hosszú történet, 2007- ben vette kezdetét, egy nyári táborban, amikor Kolos és Bence megismerték egymást. Elég hamar jó viszony alakult ki köztük és kiderült, hogy a zenei ízlésük is hasonló. Bence már régóta dobolt és Kolossal eltervezték, hogy egyszer egy bandában fognak játszani. Kolos csak ezek után kezdte el tépni a gitár húrjait. Kapcsolatuk a tábor végeztével csaknem megszakadt.

Eltelt egy év és a következő tábor alkalmával találkoztak ismét. Az érdeklődésük újra lángolni kezdett a közös zenélés iránt, mivel Kolos már egész jól gitározott. A táborban megalkották első közös számukat, amit elő is adtak sikeresen. Ám a nyaralás végeztével ismét elszakadtak egymástól, de immár jó barátokként. Majd csaknem egy fél év elteltével Kolosnak az az ötlete támadt, hogy össze kéne jönni zenélni. Bencével néha-néha találkoztak zenéltek, és erős barátságukat ápolták, már csaknem legjobb barátok voltak. 2009 közepe fele, Kolos azzal az ötlettel állt elő, hogy vegyék fel egyik saját számukat. Itt volt a bökkenő: Ki a Basszusgitáros?

Szerencsére Bencének az egyik osztálytársa Vádi már régóta basszusgitározott, így Kolos és Bence megkérte, hogy segítsen. Vádi szívesen beleegyezett. A próbák során egyre jobb viszonyba került Vádi a másik két fiúval, és hamar megalkották a Csak Egy Perc… című számot. Kolos énekelt, és dalszöveget írt, a zenét meg közös erővel csiszolták. (Szobonya Levente, vendégzenészként közreműködött gitárosként) Elballagtak a stúdióba és izgulva, félve, reménykedve várták, hogy mi következik..."

Nézelődtem a youtube-on, hogy keressek magamnak néhány feldolgozást, amikor véletlenül megtaláltam a posztban szereplő bandát, akik a Still Pending nevet viselik. Azóta már tinédzserek lettek ők is, de amikor ezek a felvételek készültek, akkor még a heréjük se volt leszállva, szóval szerintem nagyon viccesek. Néhány videót válogattam tőlük nektek.

Green day - Basket case

Szia, kedves levélíró!

Már akkor elhatároztam, hogy kiteszem a leveledet, amikor még csak először olvastam végig. Mégpedig azért, mert talán láttad már régebben Te is, hogy mennyire szeretem a zenét, és ennek gyakran hangot is adtam ezen blog keretein belül (hogy a hamarosan indulóról már ne is szóljak). Sok zeneajánló is volt itt annak idején, és nagyon örültem neki, hogy sokaknak bejöttek ezek a posztok, sokan kedvelték őket – majd ha úgy alakul, akkor visszatérhetünk hozzájuk, persze sokkal szétszórtabban, sokkal nagyobb időközönként tálalnánk őket. A zenekarosdi egy nagyon jó dolog. A zene egy tökéletes kifejező eszköze az érzelmek széles skálájának, és egy bandában játszani hihetetlenül jó, és felemelő érzés (kivéve ha az ember Gallagher, mert akkor folyton csak vitázik a szintén a zenekarban lévő tesójával). Tehát dicséretes, hogy bandát szeretnél alapítani, és külön köszönet, hogy ezért minket is felkerestél. Rendszert nem fogunk csinálni ebből, mert nem vagyok egy banda-kereső blog, de mindenképpen örömteli, hogy vérbeli rockerek is olvasnak minket, és nem restek levelet is írni, ha éppen gondolják.

Tehát kedves mindenki! A levélírónk e-mail címe a következő: [email protected]

Írjatok neki, mert minden összejöhet, csak akarni kell. :)

Üdv emberek! Mivel most gyakorlatilag szarjuk a zeneajánlókat, én se szeretnék kimaradni. Ez egy magyar zenekar, a jobbak közül. 1996-ban alakult, és 3 tagú: Mihály Gergely: gitár/vokál, Peralta Migel: basszusgitár, Bárkai László: dobok. Eddig, 3 telljes értékű albumuk van: (Lélekvágy(2002), Rushing Towards the Hateline(2006) és Twenty-Eight Ways to Bleed(2009)). Ezeket Magyarországon adták ki, melynek eredménye képp, nem nagy, viszont összetartó és fanatikus rajongókra tettek szert. 2010-ben, valamiylen módon, felfdedezte őket egy Grammy díjas producer, Neil Kernon (Queensryche, Cannibal Corpse, Peter Gabriel, Judas Priest ), és ezek után, az új, 3 számos kislemezt, a Distrustot, már ő keverte, a kidolgozásáért pedig Alan Douches (Sepultura, Mastodon, Dillinger Escape Plan ) volt felelős. Szerintük ők a "experimental-grunge-metal" műfajba/stílusba tartoznak. Maga a zenekar Nagymágocson, Csongorád-megyében tartózkodik.

Üdv mindenkinek!

A múltkor már összefoglaltam, hogy számomra melyek voltak a tavalyi év legjobb filmjei, és most ugyanezt fogom tenni, csak éppen filmek helyett ezúttal zenei albumokkal. Várható volt már tőlem egy ilyen poszt, mert tudjátok jól, hogy nagyon szeretem a zenét, és mindent ami hozzá kapcsolódik. Elég hosszú lett az iromány (tracklistet, és videókat is szúrtam be), úgyhogy tényleg csak az kezdjen bele, akinek van egy feles fél/egy órája. Köszönöm! Hozzám hasonló zenebuzik előnyben.

...ilyen egyszemélyes zenekart csinálsz, majd előadsz egy ismert alaptémát? Pokemon! Szavam elakadt!

Elég régen jelentkeztem már zenei témájú posztal - legutoljára még Győzikét veséztem ki (persze csak írott formában) - és tudom, hogy soronkövetkező alanynak is a megasztáros Király Viktort ígértem, de ezen most változtattam. Nemrég egy üzletközpontban akadt a kezembe a Csillag Születik tavalyi szériájából megismert SID zenekar "Ez itten kérem Magyarország" című lemeze. Nem meglepő dolog, hogy egy, a döntők során kirostálódott énekes/zenekar lemezszerződést kap a verseny további alakulásától függetlenül - hiszen egy-egy ilyen tehetségkutató nem éppen kevés embert vonz a tévéképernyők elé időről-időre, miáltal az országos hírnév máris boritékolható. A kiadók pedig kapva-kapnak az alkalmon, rőgvest stúdióba is küldik az énekest (jelen esetben zenekart), hiszen minden bizonnyal jó bevételt jelent majd nekik - mégiscsak hétről-hétre több százan küldtek SMS-szavazatokat kis-kedvenceikre a továbbjuttatásuk érdekében. A lemezeladások egész biztosan nem kevés pénzt fialnak majd (csak zárójelben jegyezném meg, hogy a szintén tavalyi széria "ezüstérmes" kiscsillagja, Vásáry André a döntő után már túl van 2 lemezen is). Ha egyszer egy gépezet beindul...

Ezúttal tehát a SID zenekart veszem egy kicsit górcső alá. Rövidre fogom, ígérem, nem írok regényt és nem fogom a sárba sem tiporni őket - egyszerűen csak kifejtem a véleményemet egy hazai pop-zenekarról a tőlem megszokott stílusban.

 Alkoholos jellegű italokat bármikor magunkhoz vehetünk (eszt egyetemisták, főiskolások és az iskolakerülők jól tudják, nem kell megvárni a hétvégét egy igazi ereszdelabalmellemhez.), a jóféle talpalávalót biztosítja a helyi rezesbanda és már indulhat is a party!

Mint már mondtam, a legjobb ha a szombati bulizás egy igazi ereszdelabalmellem féle házi buli. Ott tényleg csak a barátaid mulatnak Veled és a pia is ingyen van. Nem kell a legcsillogóbb partyruhára ezreket költened, de még a sérót sem kell belőni- elég egy kalap.

A Tizenhárom zenekartól kaptunk egy jó kis számot. Nem fikázni! Nem oltani stb.

Akinek nem tetszik "leszophat"!  A tagok csak ennyit üzennek nektek: " A faszotokat élesítsétek a csattogtatáshoz,mert Október 13-án EP"