Na, ezek a srácok aztán nagyon kemények. Adva van 3 tag akik azt hiszik tökös rockzenét nyomathatnak a honi tiniknek/gyermek lelkű felnőtteknek de én már most megmondom, hogy ezek az arcok a saját kardjukba fognak dőlni, ugyanis amit csinálnak az csak távolról rock és semmiképp sem zene. A NoALibi zenekar 2 éve még sehol sem volt (maximum a kedves szüleik csodálhatták őket egy-egy kertvégi koncert alkalmával) azonban előtörtek az ismeretlenség homályából és mint tudjuk a mocsok média bekebelez minden lehetséges sztárjelöltet, így a NoALibi-s srácok sem kerülhették el végzetüket: a VivaTV-n agyon hypeolt, tini-kedvenceknek beállított zenekarrá avanzsálódtak. Érdemleges információt a neten – közelebbről a Facebookon – csupán ennyit találni róluk:

"Simon Kolosnak az volt az álma, hogy egyszer híres zenész lesz… ugyanígy Hámos Bencének, aki már gyerekkorában eltervezte, hogy híres dobos válik belőle, még nem sejtették, hogy ez egyszer megvalósulhat… A hosszú történet, 2007- ben vette kezdetét, egy nyári táborban, amikor Kolos és Bence megismerték egymást. Elég hamar jó viszony alakult ki köztük és kiderült, hogy a zenei ízlésük is hasonló. Bence már régóta dobolt és Kolossal eltervezték, hogy egyszer egy bandában fognak játszani. Kolos csak ezek után kezdte el tépni a gitár húrjait. Kapcsolatuk a tábor végeztével csaknem megszakadt.

Eltelt egy év és a következő tábor alkalmával találkoztak ismét. Az érdeklődésük újra lángolni kezdett a közös zenélés iránt, mivel Kolos már egész jól gitározott. A táborban megalkották első közös számukat, amit elő is adtak sikeresen. Ám a nyaralás végeztével ismét elszakadtak egymástól, de immár jó barátokként. Majd csaknem egy fél év elteltével Kolosnak az az ötlete támadt, hogy össze kéne jönni zenélni. Bencével néha-néha találkoztak zenéltek, és erős barátságukat ápolták, már csaknem legjobb barátok voltak. 2009 közepe fele, Kolos azzal az ötlettel állt elő, hogy vegyék fel egyik saját számukat. Itt volt a bökkenő: Ki a Basszusgitáros?

Szerencsére Bencének az egyik osztálytársa Vádi már régóta basszusgitározott, így Kolos és Bence megkérte, hogy segítsen. Vádi szívesen beleegyezett. A próbák során egyre jobb viszonyba került Vádi a másik két fiúval, és hamar megalkották a Csak Egy Perc… című számot. Kolos énekelt, és dalszöveget írt, a zenét meg közös erővel csiszolták. (Szobonya Levente, vendégzenészként közreműködött gitárosként) Elballagtak a stúdióba és izgulva, félve, reménykedve várták, hogy mi következik..."

Az időjárás eléggé visszavett, odakinn esős, borongós, igazi őszi idő van. Ősszel támad a depresszió is (persze csak azok ellen, akik hajlamosak rá). Ilyenkor a levertség, a fáradtságérzet, a ''semmihez sincs kedvem'' hangulat előbukkanhat mindenki bensőjében. A kicsit szomorkásabb albumok hallgatása ebben az évszakban szinte kötelező (hiszen mégsem a nyár slágereit fogjuk újra és újra elővenni, nemigaz?). Mivel mint már többen is említettük a napokban (sajnos teljesen jogosan) a próbaidőseink s cikkíróink jelenleg még életjelet sem adnak magukról ezért kénytelenek vagyunk mindent összekaparni, hogy meglegyen legalább a napi minimális posztmennyiség. Én sem vagyok itthon egész nap a hét folyamán de pár posztra szerencsére jut időm, energiám. Aki régi olvasónk, az biztosan találkozott már az Anti Fitness Club elnevezésű formációval jelen hasábokon. Sokszor említettük meg őket egy-egy emós poszt alkalmával, sőt, én speciel teljes posztokat is szántam zenéjük bemutatására. Jelentem mindenkinek, hogy amit akkor megjósoltunk (vagyis hogy lassacskán szépen eltűnnek eme alfahímek a süllyesztőben) még nem következett be de már jó úton haladnak afelé. Legújabb videoklippjük egy szerelmi csalódást vetít elénk, a főszerepet a zenekar frontembere játssza. Alakítása komolyan vetekszik a Jóban/Rosszban szereplőgárdájának legalulképzettebb tagjaival és szemfüles olvasóink (akik végig tudják nézni eme klippet) szembesülhetnek azzal, hogy mennyire nehéz dolog a dalszövegírás folyamata:

Hősünk kesereg, emészti magát, levetkőzik (a sok tetoválás rajta már egyenesen undorító), álmodik és végül megérkeznek hozzá a barátai is (a zenekar többi tagja) akikkel vidáman eliszogatnak. Bort. Mert az férfias pia. A végén természetesen megszületik a teljes dalszöveg is és együtt indulnak el az éjszakába. Ennyi lenne a klipp lényegi része. Hozzáteszem, ilyen szöveget még az alsó szomszéd Gyuri bácsi 13 éves kisfia is össze tudna dobni, ha sikerülne kirángatni a konzol elől. A fájdalmat leírni pont annyira nehéz mint dalba önteni, az AFC mégis ezzel próbálkozott. Mindenki döntse el maga, hogy a kísérlet sikeresnek bizonyult-e. Nekem az a véleményem, hogy dicsérendő dolog az egy szál akusztikus gitárral előadott háttérzene, ugyanakkor a frontembernek olyan idegesítő hangja van, hogy azzal embert lehetne kínozni (ki tudja, talán a kormány már ki is nézte magának az említett fiatalt). De ez a zenekar az Anti Fitness Club. Tinibálványok. Szinte látom magam előtt ahogyan egy vidéki koncerten a dalt hallgatva a sok száz tinilány könnye a sárba hullik miután a fekete szemfestékbe mely arcukon leledzik vékony kis sávokat szelt. Fiúk, lányok, fiús lányok és lányos fiúk keze mind-mind ökölbe szorul. Ők is átélték már ugyanezt az érzést. Törnek a körmök és a fekete szívek. A frontember a színpadon szintén a könnyeivel küszködik. Aztán mindenki egyszerre énekli a refrént. Együtt hullámoznak. Tökéletes a harmónia a kis fellépésen. És még a lángos is olcsó.

Szia, kedves levélíró!

Már akkor elhatároztam, hogy kiteszem a leveledet, amikor még csak először olvastam végig. Mégpedig azért, mert talán láttad már régebben Te is, hogy mennyire szeretem a zenét, és ennek gyakran hangot is adtam ezen blog keretein belül (hogy a hamarosan indulóról már ne is szóljak). Sok zeneajánló is volt itt annak idején, és nagyon örültem neki, hogy sokaknak bejöttek ezek a posztok, sokan kedvelték őket – majd ha úgy alakul, akkor visszatérhetünk hozzájuk, persze sokkal szétszórtabban, sokkal nagyobb időközönként tálalnánk őket. A zenekarosdi egy nagyon jó dolog. A zene egy tökéletes kifejező eszköze az érzelmek széles skálájának, és egy bandában játszani hihetetlenül jó, és felemelő érzés (kivéve ha az ember Gallagher, mert akkor folyton csak vitázik a szintén a zenekarban lévő tesójával). Tehát dicséretes, hogy bandát szeretnél alapítani, és külön köszönet, hogy ezért minket is felkerestél. Rendszert nem fogunk csinálni ebből, mert nem vagyok egy banda-kereső blog, de mindenképpen örömteli, hogy vérbeli rockerek is olvasnak minket, és nem restek levelet is írni, ha éppen gondolják.

Tehát kedves mindenki! A levélírónk e-mail címe a következő: [email protected]

Írjatok neki, mert minden összejöhet, csak akarni kell. :)

A Tizenhárom zenekartól kaptunk egy jó kis számot. Nem fikázni! Nem oltani stb.

Akinek nem tetszik "leszophat"!  A tagok csak ennyit üzennek nektek: " A faszotokat élesítsétek a csattogtatáshoz,mert Október 13-án EP"

Hány Tokio Hoteles posztert tudsz megszámolni a srácok mögött?
A széphajú fiatalember mögött is található pár.
 

Egyre több a harczos! Szaporodnak és szaporodnak...