Na szóval, szép napot/estét/ mindenkinek,

nem tudom, hogy vagytok vele, de Sid még láthatóan nem sajátította el az igényes rajsoppolás technikáját, úgyhogy (...) segítsünk szegénykén. Az első ötlet mellékelve. :D (Azért nem turbóztam fel a másik képet, mert ((-egy lusta disznó vagyok-)) hátha mégsem olyan jó ötlet, mint amilyennek nekem tűnt, és legalább nem foglalja a helyet a lomtárban :]

Rajság van, meg láw
mackóPajtií

Köszönöm a képet, úgy látszik van még mit tanulnom a rajoktól ;D

Mostanában egyre merészebb képeket kap a szerkesztőség a lányoktól, példa erre a tegnapi poszt is, úgyhogy a mostani rajongónk is tartja ezt a vonalat, igaz kicsit szolidabb kivitelben.

Na basszameg, jól telik az idő! Épp kerek egy éve, hogy elkezdtem itt Agyiszinten szerkeszteni, és ez nem minden! Egyáltalán blogolni is. Mielőtt ide kerültem, kb. azt se tudtam mi az a blogolás. A klasszikus blogokat a mai napig nem értem és nem értékelem, de a "szennyblogok" világa teljesen más. Számomra olyan, mint a szórakoztatóipar. Nem azt kell leírnom néhány embernek - akiket egyébként kurvára nem rédekel, csak véletlenül idetévedt - hogy milyen napom volt, mit ettem, hányszor vertem ki ma a faszom, stb. Sőt őket még az se érdekli, hogy valójában én ki vagyok. De tudjátok mit? Ez nem is érdekes. Nem tök mindegy ki dobja nektek össze a posztokat? Az a lényeg, hogy jól érezze itt magát mindenki, hogy amikor idejön kommentelni, akkor egy olyan társaságba találja itt magát, amilyennel lehet napközben nem is tud találkozni mondjuk a munkájából kifolyólag. Képzeljük el, hogy egy matektanár hazamegy hótfáradtan suli után, meggyötörve a sok hülyegyerektől, a többi kollega/kollegina/igazgató előtt is jópofizott egész nap, leadta a sok száraz unalmas anyagot (mert ugye ezért kapja a pénzt). Szóval hazamegy a tanárbácsi, letusol, átöltözik az otthoni mackóalsóba és felsőbe, majd bekapcsolja a gépet, vár-vár, míg betölt a 'zinternet és beírja a kedvenc weboldala címét:  http://agyiszint.hu/. Ezután kéjes vigyorral az arcán megteszi azt, amit a munkahelyén nem tehet meg: szidhatja a rajokat és a vasalt-buzi hajú emós gyökereket. A matektanárunk boldog. Másnap megint kezdődik elölről a napja, de tudja, hogy az Agyiszintre mindig számíthat.

Sajnos egy kis időre (nem végelegesen) felfüggesztem a szerkesztést, de idővel még visszatérek mindenképp, viszont szeretnék valami nagyobb volumenű és viszonylag "botrányosabb" jellegű poszttal szabadságra menni. Hogy miért botrányos? Az itt leírtak valószínűleg a cikket olvasó csajok 80%-nál ki fogják verni a biztosítékot, ugyanis mivel igazak az itt leírt dolgok, sokan magukra fognak ismerni belőle, hogy ez már velük is megtörtént - mármint a lányok. A másik brigád, akinek nem fog tetszeni, azok az úgynevezett "rendes fiúk", akik a komoly párkapcsolatok hívei és elítélnek minden ilyen jellegű dolgot.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem 100%-os módszerről van szó, mert ugye minden ember más, de az esetek túlnyomó többségében beválik.

Ezt a cikket NORMÁLIS férfiaknak írtam, szóval palikának és imikének el lehet innen takarodni! :D

Mielőtt ti - akik ellenzitek az írásomat - megtámadnátok engem, hogy mekkora faszfej vagyok, hogy ezt leírom, előtte gondoljátok át: ezt nemcsak ti, illetve nemcsak a nőcsábászok olvassák, hanem még nagyon sokan mások, akik számára tanulság is lehet. Az is lehet, hogy olyan fiúknak tudok segíteni abban, hogy megjöjjön az önbizalma, aki eddig nem mert próbálkozni a lányoknál, de a "másik oldalnak" is tudok segíteni azáltal (mármint a lányoknak), hogyha egy fiú az alábbi módszerekkel próbálkozik be nála, akkor ki tudja azt szűrni, hogy vajon csak meg akarja őt baszarintani, oszt csá, vagy tényleg komolyabbat akar tőle.

Botrányra fel! A tovább után következzen a "Hogyan csábítsunk egy lányt egy éjszakára?" című cikk:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire "teceni" fognak ezek a posztok az olvasóknak, de ha van rá igény, akkor miért ne?

Hellosztok!

Szóljatok Sid Vicious-nak, hogy folytassa a Csajozós tanácsos sorozatát, mert érdekel, mi a tapasztalata a dolgokról. Előre is kösz !

 

 Azért nem vagyok ám én se egy Hozé Ármándó, nehogy azt higgyétek, de ha szeretnétek vágjunk bele.

Az előző posztban arra hívtam fel a kezdő csajozni vágyó fiúk figyelmét, hogyha nőt akarnak maguknak, akkor mindenképp figyeljenek oda a külsőségekre is, mert fontos, de önmagában nem elég. Nem kell rossz buzinak kinézni, se a legdrágább cuccokat megvenni, legyél igényes magadra és legyen egy jó megjelenésed, ez a legfontosabb.

A mostani posztban inkább arra fogok kitérni, hogy belsőleg milyennek kell lenned ahhoz, hogy a csajok érdeklődését felkeltsd önmagad iránt.

Nem is olyan régen volt egy cikkem, ami viszonylag nagy népszerűségnek örvendett, és gondoltam megpróbálok valami folytatást is írni hozzá, hátha lenne igény rá. Amennyiben valakinek egyedi óhaja-sóhaja van, írjon privátot nekem, vagy a szerkesztőség címére. A tárgy címe "Sid részére" legyen ebben az esetben. Ha nincs rá igény, akkor meg így jártam, de egy próbát megér.

Nos mielőtt azt hinné valaki, hogy húú bazmeg én mekkora Kaszanova hercego vagyok, annak elárulom, hogy nem vagyok az, de mindig vannak és mindig lesznek nálam kezdőbbek, akik talán hasznát vehetik az itt leírtaknak, még ha sokak számára evidensnek is tűnik. Hogy nekem miért éri ez meg? Szeretek tanítani, mert közben össze kell szedni a gondolataimat, és érthetően, logikusan levezetni őket, ami által én is rengeteget tanulok, és sok olyan dolog akkor frissül fel ismét a tudatomban, amikor ezeket a beporosodott dolgokat megint elő kell venni és rendszerezni őket. Ha érdekel a cikk, katt a továbbra:

Rajos Ármándó nem mindennapi képekkel hívta fel magára a figyelmem. Első körben ő is tipikus átlag rajnak tűnt, de találtam valamit a képei közt, amin hírtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. A poszt végén kiderül miről is van szó, előtte csodáljátok meg a többi képét is:

Elég régen jelentkeztem már zenei témájú posztal - legutoljára még Győzikét veséztem ki (persze csak írott formában) - és tudom, hogy soronkövetkező alanynak is a megasztáros Király Viktort ígértem, de ezen most változtattam. Nemrég egy üzletközpontban akadt a kezembe a Csillag Születik tavalyi szériájából megismert SID zenekar "Ez itten kérem Magyarország" című lemeze. Nem meglepő dolog, hogy egy, a döntők során kirostálódott énekes/zenekar lemezszerződést kap a verseny további alakulásától függetlenül - hiszen egy-egy ilyen tehetségkutató nem éppen kevés embert vonz a tévéképernyők elé időről-időre, miáltal az országos hírnév máris boritékolható. A kiadók pedig kapva-kapnak az alkalmon, rőgvest stúdióba is küldik az énekest (jelen esetben zenekart), hiszen minden bizonnyal jó bevételt jelent majd nekik - mégiscsak hétről-hétre több százan küldtek SMS-szavazatokat kis-kedvenceikre a továbbjuttatásuk érdekében. A lemezeladások egész biztosan nem kevés pénzt fialnak majd (csak zárójelben jegyezném meg, hogy a szintén tavalyi széria "ezüstérmes" kiscsillagja, Vásáry André a döntő után már túl van 2 lemezen is). Ha egyszer egy gépezet beindul...

Ezúttal tehát a SID zenekart veszem egy kicsit górcső alá. Rövidre fogom, ígérem, nem írok regényt és nem fogom a sárba sem tiporni őket - egyszerűen csak kifejtem a véleményemet egy hazai pop-zenekarról a tőlem megszokott stílusban.