Szerelem miért múlsz,Szerelem miért fájsz?
Szerelem hol gyúlsz?,Szerelem hol jársz?
Hol vagy,hol nem,a szívemben mért nincsen csend?
Szerelem miért múlsz,Szerelem miért vársz?

Múlthét csütörtökön kezdtem a párkapcsolatokról hosszasan véleményt kifejteni még aznap volt kinn Dezilator olvasónk és cikkírónk levele, pénteken Mr. Sulu irományát olvashattátok és szombaton késő délután/kora este pedig lezártam a kört a megkezdetett gondolatmenetem befejezésével – vagyis majdnem. Azért csak majdnem mert a cikk után érkezett egy olvasói levél (csütörtökön lett publikálva), és rengeteg pozitív visszajelzést is kaptam (a privát üzenetekről nem is beszélve), amelyek megerősítettek engem abban a hitben, hogy nem csak én viszonyulok ilyen, az átlagtól eltérő hozzáállással a párkapcsolatok törékeny témájához és hogy korai lenne még jegelni a témát. A csütörtöki levél korrekt módon kiegészítette a gondolatmenetemet ezért most egy kicsit más – és néha kínos – témát említenék amely szintén szerves részét képezi annak az elkeserítő ténynek, miszerint miért olyan kevés ma a normális, igazán jól működő párkapcsolat és miért olyan sok a szar, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük.

Létezik egy olyan befolyásoló tényező is, hogy korkülönbség. Ez olykor elenyésző (3-4 év), olykor kicsivel több (5-10 év), és nagyon extrém esetben baromi sok (20-30 év) is lehet a felek között de senki sem egyforma, ez a szám párkapcsolatonként változó. Utóbbi kategóriába tartoznak a híres és/vagy gazdag, jómódú, idős úriemberek/úrihölgyek akik egy gazokkal durván benőtt, elhanyagolt, kísértet-történetek helyszíneit idéző hatalmas birtokon élnek és előszeretettel fogadják az olyan fiatal férfiak/nők társaságát (értjük, ugye?) akik nem undorodnak az ágyba bújni a vén csontokkal a mielőbbi házasság, majdan örökség megszerzésének céljából. A fő motiváló-ok itt kérem szépen a pénz vagy ha az apóka/anyóka celeb akkor a hírhedtté válás. Nem is kell külföldre mennünk szemléltető példákért (pedig hozhattam volna a Playboy-villát) hiszen mindenki tuja azt, hogy ki az a Kiszel Tünci (aki be akart perelni minket, igen az). Pár éve nagy botrány volt mikor kiderült, hogy Tünci pasija meleg (Tünci mellett nem is csodálom…): tele volt velük a bulvár, tele volt velük a média. Egy nap történt, ha jól emlékszem éppen az Örs vezér téri IKEA mellett hányt egyik jó barátom és akkori osztálytársam Roland, én pedig igyekeztem tudomást sem venni róla, hogy mi minden távozik szegény szerencsétlen felfordult gyomrából. Sikerült találnunk egy Blikk-et a szökőkút mellett, amelynek címlapján ez a Tünci/meleg srác (bocs, de már nem emlékszem a nevére) kettős szerepelt és míg Roland a falnak támaszkodva öklendezett a járókelők legnagyobb örömére, addig én gyorsan belelapoztam az imént zsákmányolt Blikk-be. Akkor néztem elég nagyot, hogy egy huszonakárhány éves suhanc miért kavar egy nála jóval idősebb nővel (külseje alapján nevezzük inkább idegen életformának egy másik galaxisból), de aztán a buszon hazafelé tudatosult bennem, hogy biztosan a pénz és a tv-szereplések miatt. És akkor a már elhunyt Faludy György költőről meg jóval fiatalabb kis feleségéről (Fanni) most nem is szóltam. Mint mondtam akkor ott az Örs-ön nagyot néztem, viszont ma már nem lepődöm meg az ilyesmin. Nézzetek csak meg egy Aktívot vagy Fókuszt és lessétek meg, hogy az éppen futtatott celebjeinknek kb. hány éves barátja/barátnője van. Meglepődnétek. Ez az egész cikk tartalmaz egy másik gondolatmenetet is amit ügyesen belerejtettem de még így sem lesz túl hosszú.

A probléma az, hogy ma már tényleg majdnem mindenki úgy áll az egészhez, hogy lehetőleg fűvel-fával de ha esélyes akkor mindenképp olyan fűvel aki gazdag és olyan fával aki nemcsak gazdag de van saját háza is. Where did all the love go? – hangzik el a kérdés az egyik kedvenc Kasabian (albumajánló nemsokára) dalomban és a kérdés előtt értetlenül állnak a népek. Nem tudjuk. Elveszett. Egyeseknél még megvan és használják is teljes kapacitással de sokakhoz egész egyszerűen nem jut el. Már az eddigi hosszú évek alatt is olyan volt ez a szerelem dolog mint a mesebeli királyfi: hol volt, hol nem. Szerencsések azok akiknél megvan, élnek is vele, átérzik, előszeretettel használják és kikerüli azokat akik viszont tudomást sem szeretnének venni róla. Sajnos utóbbi kategória képviselői vannak többségben, hiszen kimondani a szót könnyű de igazán tisztában lenni a jelentésével és átérezni azt már koránt sem. Ez van, ilyen könyörtelen utópiát hozott létre ez a gépiesített társadalom és ha valamilyen csoda folytán lenne is egy működőképes időgépem akkor sem tudnék visszamenni olyan messzire az időben, hogy valódi boldogságot leljek a párommal hiszen a kezdetek kezdete még túl korai (félek, hogy megerőszakol egy velociraptor), az ókor túl primitív (de legalább fogadhatok gladiátor-mérkőzésekre), a középkorban elégetnek mint boszorkányt ha felmondom a tízes szorzótáblát, a maradék alternatív idősíkokban meg a világ túlságosan is el volt foglalva az olyan dolgokkal mint ipari forradalom vagy véres világháborúk, ergo ott már keresve sem lelhetnénk békére. Ha csak egyszer lőhetném el ezt az időutazás dolgot akkor tegnap előttre mennék vissza és meginnám a maradék tejet mert ma reggel vettem észre, hogy már megromlott. Basszus.

Elmenekülni tehát nem lehet ezért létre kell hozni egy idilli környezetet amiben jól érezzük magunkat. Rohan a világ, tulajdonképpen észre sem vesszük mennyi mindenről maradunk le de hogy teljesen őszinte legyek: leszarom. Rohanjon csak az aki nem tudja élvezni az élet apró örömeit/csodáit és sietős a dolga. De akkor ne csodálkozzon azon ha 35 évesen már a harmadik válására készül, két gyerek mellett. Megint eltértem a tárgytól, tehát: a korkülönbség nem akkor probléma ha csupán néhány évvel vagyunk fiatalabbak/idősebbek a párunknál hanem ha már extrém méreteket ölt mint ahogy azt nemrég a példában is említettem. Hát normális ez kérem szépen? Leírom én még, hogy mi az ami nem normális (és itt jön a rejtett tartalom): az, hogy 13 éves kislányok úgy néznek ki mintha már 17 éves (!) középiskolás lányok lennének. Ez a nem normális és éppen ezért fordulhat elő olyan hogy Menőcsávó (akit most áthoztam az előző posztból, és legyen mondjuk 25 éves) lemegy vidékre bemutatni a papinak/maminak az újdonsült kis Partykurva 2-jét (az előző a kis félrelépés után ki lett baszva a hideg téli éjszakába, hát még szép) akiről a kedves szülők azonnal megjegyzik, hogy mennyire csinos de rögvest lefagy az arcukról a mosoly mikor kiderül, hogy Partykurva 2 még csak jövőre kezdi a gimnáziumot. És nem azért mert hülye mint a fasz és olyan sokszor bukott, hanem azért mert még mindössze csak 15 éves. "FUCK!" – súgja az otthonkában feszítő mami a derékig felhúzott, kockás trapéznadrágban csoszogó papinak és nemhogy Partykurva 2 nem lesz többé szívesen látott vendég odalenn, még az ünnepi túrós pogácsa is a megszokottnál keményebbre sül majd.

Mi a garancia arra, hogy ha elmész bulizni és felszedsz egy csajt akkor az valóban annyi idős mint amennyinek mondja magát? Mert a gikszer bármikor beüthet ám. Hiába mondta ő neked, hogy már tavaly előtt betöltötte a 18-at amikor a szeme (és a személyije) elárulja, hogy hazudik. Ezért van annyi szar kapcsolat manapság. Lehet, hogy az egyik fél elég idős a párkapcsolathoz de a másik fél sokkal-sokkal fiatalabb ezért nem látja még át teljes egészében a dolgokat. Az idősebb fél hosszú távra tervez, a fiatalabb fél csak jól akar szórakozni. Beszéltünk a szex-központúságról is a múltkor és tény, hogy ez is fontos szerepet játszik egy elhamarkodott, elsietett szerelemben. Azért tettem macskakaparást mert nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent igazán szeretni a másikat. Ezt viszont már nem egyszer megénekeltük itt úgyhogy én most eltekintek a további feszegetésétől ezen igen fontos témának és inkább ugrom egy nagyot – a következő bekezdésre.

Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? Teljességgel kiszolgáltatott és törékeny emberi lények vogymuk ebben az érzéketlen és lélektelen társadalomban amely – mint ahogy már múltkor leírtam – sak a legfelsőbb réteget szolgálja ki, miközben a polgárok 99%-ával nonstop színjáték keretében megpróbálja elhitetni, hogy a cél az általános jólét. A korkülönbség sem a legnagyobb probléma ezen a világon mert ha két ember igazán szereti egymást akkor nem lehet akadály néhány év. A buktató ott lapul, hogy túl sok az olyan ember aki nem képes átérezni a szeretet valódi lényét. Kimondani ki lehet de ha nem hülye a másik fél akkor rá fog jönni, hogy a párja csupán üres szavakkal dobálózik. Sokkal durvább ez az egész valódi szeretet/szerelem dolog mint azt elsőre bárki is gondolná. A harag és a kétségbeesés kombinációja egy-egy nagyobb volumenű veszekedés után olyan állapotot teremt amiből nagyon nehéz kimászni. Aki egyetlen egyszer elköveti azt, hogy a másik hatalmasat csalódik benne az csupán reménykedhet benne, hogy a másik szívében lakozó szeretet aprócska kis szikrája megmentheti még az egészet a biztos elválástól és ürességtől. A harag és a hiány kombinációja képezi azt az állapotot mikor átölelnénk, megcsókolnánk de van bennünk annyi tartás, hogy nem engedjük magunkhoz közel még legalább egy kis ideig hiszen rosszat tett, okulnia kell. Az egyszeri hazugság még megbocsátható (még ha nagyon körülményesen is) de a folytonos, sorozatos hazugságokat már nem lehet lenyelni – azok oda-oda döfnek és a végén megölik a párkapcsolatot. Ledöntik, hogy saját vérében fulladjon meg majd továbbállnak. Tisztelnie kéne minden embernek a párját és mindennél jobban megbecsülni különben a végén betelik az a bizonyos pohár és hiába a közös emlékek, hiába a minimális szintre süllyedt szeretet, a végén szétválnak útjaik. Dacára a nyárnak minden szürke és halott. Ha nincs senki mellettünk akkor végleg eltévedünk ebben a kaotikus világban – legalábbis én így gondolom. Sajnálom, hogy megint kicsit hosszabb lett ez az iromány mint terveztem de nézzétek el nekem és különben is, akit nem érdekel az úgysem olvasta el. TESSÉK MEGTALÁLNI A BOLDOGSÁGOT! – legyen ez a fő irányelv mindenki életében. És ha megvan akkor soha többé nem elereszteni…