Üdv mindenkinek!

Visszatértem mint a jedi abban a holt jelentéktelen sci-fiben aminek már a címére sem emlékszik senki és valami csipogó centrifuga meg beszélő aranyember is volt benne. Távolmaradásom oka nem az volt, hogy a messzi India varázslatos vidékeire kellett hajóznom fűszerekért hanem az, hogy lelkileg a padlóra kerültem de nem csak hogy a padlóra hanem annál is lejjebb, úgyszólván bele deszkák, a lakk, a por és a 12 évvel ezelőtt legyilkolt, fizetni képtelen előző lakó holtteste mellé. Amíg próbáltam felállni addig elgondolkodtam bizonyos dolgokon az élettel kapcsolatban. Belebámultam az összeaszott porhüvely üres szemgödreibe és a sötétségen túl megláttam a halovány kis fényt amely a reménysugárt jelentette nekem. Minden erőmre szükségem volt de végül felálltam, szétrepesztettem a padlót aztán a legnagyobb lelki nyugalommal szétbasztam az egész házat is, falakkal, ablakokkal és sötét titkokkal együtt. Egy szakítást mindenki másképp él meg de én nem az a fajta vagyok aki 2 nap alatt beletörődik és a 3. napon már egy másik nő ágyában köt ki. És tulajdonképpen ezt az egészet nem is nevezném szakításnak ugyanis tudom/érzem még, hogy a másik fél (igen Te) egyszerűen csak besokallt és a betegsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg ez a kényszerszünet áll fenn – egy olyan időszak aminél nem lehet tenni semmit sem csupán várni, hogy a sebek begyógyuljanak, az idő elmossa a rossz emlékeket és visszahozza a jókat, a szépeket.

Olvashattatok néhány remek kis irományt itt a napokban a párkapcsolatokról azonban az én véleményem már a múltkor helyet kapott itt, az asztalon. Nézegettétek, megkóstoltátok és megrágtátok. Volt aki lenyelte, volt aki visszaköpte de nekem mint házigazdának jól esett, hogy a legtöbbeteknek azért elnyerte a tetszését és nem ágáltok veszettül a repeta ellen. Volt a The Beatles-nek ama bizonyos India-tripje mikor is nyakig elmerültek a mesés kelet világában és úgy szimplán nap mint nap toltak egy kis marihuánát vagy LSD-t (az ominózus Lucy in the Sky with Diamonds című dal is ez utóbbi hatására született meg Lennon bácsi fejében) és olyan messzire szálltak el ebből a galaxisból amilyen messzire csak lehetett. Bejárták az egész tejútrendszert, saját magukkal ötórai teáztak egy párhuzamos világban és mindeközben mesterműveket tettek le a nép orra elé, mind dalszöveg, mind zene szempontjából. Hogy miért írtam le mindezt most nektek? Hát mert éppen egy ilyen utazásra invitállak benneteket de ehhez nem kell semmiféle drog (ha zenét hallgattok közben az is elég, ugyanis a zene is egyfajta drog) csupán kedv és kényelem. A szeretetről és a szerelemről kívánok most nektek írni méghozzá két részletben: a szeretetről szóló cikk itt Agyiszinten, a folytatása (a szerelemről szóló cikk) pedig a másik blogunkon a Titkos Ellenálláson található meg és mindkettő egyazon időpontban élesedett. Tudom, hogy ki fogom csapni néhányaknál a biztosítékot ezzel a 2 poszttal de megszoktam már, hogy sokan nem fogadják el azt az egyedi világszemléletet amivel én rendelkezem. Tehát akik szeretik az olvasmányokat, avagy szívesen olvasnának a szeretet/szerelem témáról az én olvasatomban azok kattintsanak a folytatáshoz – a többiek pedig inkább várják meg a következő random rajos posztot.