Adott egy ifjú pár, akik körülbelül két hete boldogítják egymást (mármint a facebook üzenőfal szerint), ami még nem is lenne probléma, hiszen el kell kezdeni valahol. Sokkal szembetűnőbb a stílus, ami helyenkét szánalmas, olykor meg vicces, nem is beszélve arról, hogy talán nem kéne mindent megosztani az egész országgal. Jöjjön a beszélgetés, az eredeti, a poszt második felében pedig egy saját verziót.

"Perverz vagy de gyönyörű" :D Komolyan, ez volt az a pont, amikor sajnálkozva elmosolyodtam. Mint láthattátok, Viki és Jani nem szarral gurigáznak, és az "úriembert" sem csupán a vacogó cápa szokta leszopni, hiszen ő sztár. A lánynak meg "bejön ez a szitu". Most pedig olvassátok ezt a beszélgetést, kicsit más köntösbe csavarva:

Egy elkapott beszégetés a 1911-ből:

"János: Köszönöm, hogy velem töltötte a tegnap estét, hölgyem, igazán megtisztelt.

Viktória: Oh, ne bolondozzon, a mai délután a Körúton jóval felemelőbb volt megfáradt lelkemnek!

János: Mindez pusztán szerény személyemnek köszönhető...

Viktória: Eléggé felvágták a nyelvét, viszont vonzó kegyelmedben a határozottság.

János: Magácska viszont leginkább hőn áhított szerelmével fűti szívem.

Viktória: Ne tréfáljon velem kérem! Sokan akarták már negédes szavakkal szívem elbolondítani...

János: Sosem tagadnám az igazat, egy röpke mosolyért, őszinte vagyok.

Viktória: Oh, ha szándékai megfontoltak, nem állhatok ellen kegyelmednek...

János: Minden ami kegyedben megfogott, vágyaimban ölt testet!

Viktória: Óh, ne hozzon zavarba uram, mert bőröm már így is pír lepte el hallva bókjait...

*Ez utóbbi szösszenet csupán paródia, nem terveztem "100% korhűség" beszélgetésnek, pusztán szeretnék rávilágítani valamire, ami a facebook beszélgetésből kirívóan hiányzik...