Elérkezett az idő, hogy terítékre kerüljön Mr. Sulu folytatásos irományának a harmadik, egyben befejező része. Az első rész (Mr. Sulu: Párkapcsolatok anatómiája) és az azt követő második rész (Mr. Sulu: Követés) most olvashatjátok is a lezárást ami nekem nagyon tetszett, kerek egésszé formált a történetet és a doktor úrról is kiderül egy s más a végén. Jó olvasgatást kívánok:

Párkapcsolatok anatómiája 2.

’Dr. Frajd Zsigmond pszicháter, párkapcsolati szakértő’ áll az ódon épület ajtaján található kis táblán a felirat. Rengeteg összetört szív, rengeteg válságba jutott kapcsolat gyógyult meg ebben a rendelőben az utóbbi 25 évben. Az öreg doktor a legelismertebb szaktekintély a témában, több tanulmányt, elemzést írt már a párkapcsolatok sajátosságairól. A mai nap egy visszatérő páciense látogatta meg hogy tanácsot kérjen tőle szerelmi csalódásainak és félresikerült ismerkedési kisérleteinek lelki tényezőiről.

-Üdvözlöm kedves Gábor, kérem foglaljon helyet itt a díványon és mesélje el nekem hogy is történt az a félresikerült randevú.- Invitálta páciensét a doktor.

-Üdvözlöm doktor úr! Kész katasztrófa ami történt!- Kezdte mondandóját kissé zaklatottan a fiatalember.-Szóval a múltkori kezelésünk után ahogy kiléptem az utcára megláttam azt a hölgyet. Már sokszor találkoztam vele itt a környéken, mindig akkor mikor öntöl távoztam, valószínűleg itt dolgozik valahol a közelben a hölgy.

-Meséljen a hölgyről kérem!

-Ó igen persze. Nos nagyon helyes nő, kicsit idősebb lehet nálam olyan 28-29 éves. Nem az a kimondott bombázó alkat, de ha kicsit csinosabban öltözködne biztosan utána fordulnának a férfiak az utcán. Szóval úgy gondoltam hogy lehet nála esélyem hiszen én sem vagyok az a kifejezett csúnya férfi. Ráadásul úgy láttam mintha rám is mosolygott volna egy pillanatra. Elhatároztam hogy nem várok tovább odalépek hozzá és elhívom randizni. Persze nem akartam üres kézzel odamenni hozzá, így a közeli virágüzletben vettem egy szál vörös rózsát. Ez a kis kitérő talán egy percet ha igénybe vett, ám ez a kis késlekedés pont elég volt hogy elég nagy lemaradásom legyen mögötte. Szerencsére messziről láttam merre megy és a metró aluljáróban már elég közel értem hozzá, sőt még a kocsit is elértem amelyikre ő is felszállt. A kocsiban viszont nagyon nagy volt a tömeg így nem tudtam hozzá közelebb férkőzni, meg kellett várnom amíg leszáll. Miután leszállt nagyon gyors léptekkel indult el és tényleg nagyon igyekeznem kellett hogy utolérjem. Szinte már futólépésben haladtam mire sikerült beérnem és mikor meg akartam szólalni akkor egész váratlan dolog történt….

-Mégis mi történt??-Kérdezte a doktor.

-Hirtelen megfordult és az arcomba spriccelt valamit ami nagyon csípett, azt hiszem valamilyen gáz spray volt. Persze én üvöltve kaptam a szememhez, mely borzasztóan égett, de ezután jött a legrosszabb. Egy erős rúgást éreztem a férfiasságomnál, ezután körülbelül 5 percig csillagokat láttam. Borzasztó volt az egész. Nagyon kínos és fájdalmas is. A nő azt hitte meg akarom támadni. Miután elmagyaráztam ki vagyok és mit akartam akkor persze azonnal elnézést kért hogy ennyire félreértette viselkedésemet. Hogy megbeszéljük ezt a dolgot meghívott egy csésze teára egy közeli kávézóba. Úgy egy fél órát beszélgettünk és elmondta hogy nem talál vonzónak ráadásul a munkája sem engedne meg most neki egy párkapcsolatot. Borzasztó élmény volt. Mégis mi lehetett a baj azzal a nővel hogy így nekem támadt??

-Nos ez egy nagyon szerencsétlen affér volt, de egyáltalán nem egyedi eset. Több páciensem is járt már hasonlóképpen. Tudja manapság felütötte a fejét egy jellegzetes folyamat, melynek neve „társadalmi elidegenedés”. Erről a folyamatról már Jean- Jacques Rousseau is írt 1750-ben egyik művében, ám napjainkra lett igazán időszerű. A dolog lényege a társas kapcsolatok teljes kiüresedése. Mondok egy példát: régen mikor még nem volt televízió és számítógép egy átlagos család élete úgy zajlott, hogy leültek és megbeszélték kivel mi történt aznap. Közös programokat szerveztek. Manapság minden családtag bemegy a saját szobájába leül az internet elé és ennyi, nem is beszélnek egymással. Az ember hazamegy munka után fáradtan leül a televízió elé és bámul, mindegy mit csak mozogjanak a színes képek. A régi barátokkal való kapcsolattartás kiemrül abban hogy a Facebook-on ’lájkoljuk’ a volt osztálytársunk videóját egy aranyos cicáról. Ez a nihil persze a párkapcsolatokra is erős hatással van. Divat lett a „szingliség’. A hölgy akivel önt összesodorta a véletlen, valószínüleg kóros munkamániában, divatos szóval munkaalkoholizmusban szenved. Ez egy olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. Valószínűleg fiatalkori csalódások vezettek el idáig. Erről a folyamatról az író, Gustav Flaubert már 1852-ben jelentetett meg figyelemre méltó adatokat, ám ez is napjainkban vált igazán jellemzővé. Ez a hölgy nem tudja helyén kezelni egy férfi közeledését, így fordulhatott elő hogy félreértette az ön közeledését is. Külsejét is enyhén elhanyagolja, valószínűleg azt sem venné észre ha egy 4 centiméteres szőrszál nőne ki a hátán. Ebből az esetből okkulni kell és ezt a típust érdemes kerülni a jövőben.

-Értem, köszönöm a tanácsot. Igazából már túl is tettem magam ezen a dolgon és ki is néztem egy hölgyet a munkahelyemen akit esetleg elhívhatnék randizni. Tudja ő is egy teljesen átlagos lány, így rá gondoltam, azt hiszem összeillenénk. A munkahelyemen nincs túl sok női dolgozó csak ő és egy idősebb nő, így sajnos a férfiak állandóan körülötte legyeskednek és flörtölgetnek vele, nem tudom hogy eljönne-e velem randizni. Tudja a nálam sokkal jobbképübb pasik is udvarolgatnak neki, lehet ezek után nem jönnék be neki.

-Nos igen ez egy tipikus eset.-Kezdi okfejtését a doktor. –Tudja ez a folyamat megfigyelhető minden közösségben, legyen az iskola, munkahely vagy éppen egy szórakozóhely. Ha egy szűk közösségben nincs túl sok hölgy akkor a férfiak arra kevés nőre vannak úgymond „ráfanyalodva”. A munkaidő is jobban telik, ha van kivel flörtölgetni. Ilyen szempontból egy átlagos nő is gyorsan „megszépül”. Másik aspektusa ennek a dolognak: vegyünk példának egy diszkót. A férfiak kimondva-kimondatlanul szeretnének becsajozni a buli végére. Ha van egy jóképű férfi akkor ő is szívesebben fűzöget egy átlagos lányt, akit gyorsabban, kisebb befektetett energiával megkaphat mint egy bombázót. Na most itt jön az ön problémája. Ezek az átlagos külsejű nők a jóképű férfiak közeledését látván hajlamosak elbízni magukat és bombázónak gondolni önmagukra. Ezek után ha egy önhöz hasonló átlagos férfi odalép ismerkedési szándékkal akkor ezek a nők valószínűleg lerázzák önt. Csak azt tudom javasolni, hogy olyan nőt hívjon randizni aki egyértelműen vonzódik önhöz. Ezt az ominózus munkahelyi hölgyet pedig próbálja megismerni kicsit jobban hátha a belső értéket látván esetleg nagyobb esélye lesz egy randira.

-Rendben doktor úr így lesz. Már egy ideje járok önhöz kezelésekre és eddig minden kérdésemre bölcs választ tudott adni. Úgy veszem észre ö nagyon ért a női lelkekhez. Hagy kérdezzem meg öntöl, ugye ön boldog párkapcsolatban él?

-A doktor összeráncolta homlokát, sóhajtott egy nagyot és azt mondta: :megmondom őszintén hogy 23 évesen megnősültem és két év múlva el is váltunk a feleségemmel. Azóta egyedül vagyok illetve könnyedebb kapcsolatokkal múlatom az időt.

-Ez hihetetlen! Nem egészen erre a válaszra számítottam…-értetlenkedett Gábor. – Arra gondoltam, hogy a női lélek ismerőjeként biztos kiegyensúlyozott kapcsolatban él.

-Nos kedves Gábor nem igazán akartam elvenni a hitét, de én tényleg elég jól ismerem a női lelket… És őszintén… pont ezért váltam el.

A múltkor már írtam a párkapcsolatokról itt hosszabban is és akkor már olvashattatok egy ehhez kapcsolódó olvasmányt Mr. Sulutól azonban most annak itt van a kiegészítő része, amit amolyan folytatásként is fel lehet fogni. Úgy látom régen volt már olvasó s kommentelő által beküldött iromány/történet itt kinn a blogon ezért most pótolnám ezen hiányosságot. A sztori nekem bejött és kicsit reflektál is a nemrég közzé tett levélre, hogy mivé vált az emberiség, kiben bízhatunk, kiben nem, stb. De hogy pontosan mire is gondolok az majd most kiderül, jó olvasgatást kívánok:
 

Követés

17 óra, nézett a nő az órájára. Megint egy órával tovább maradt bent, pedig senki sem fogja ezt megköszönni neki, a főnöke is már rég lelépett. De legalább nem otthon unatkozott az üres lakásban- gondolta.
Huszas évei végén járhatott, egész csinos nő lenne, ha egy kicsit foglalkozna is magával. Ruhatárát már régen frissítette és fodrásznál sem volt már vagy két hónapja. Felvette a kabátját és eloltotta az asztali lámpát, elköszönt a takarítónőtől és elhagyta az üres irodát. Mikor kilépett az utcára egy pillanatra megtorpant a hatalmas tömegtől, ami kint fogadta, vett egy nagy levegőt és elindult hazafelé a szokásos útvonalon. Elment a nagy ódon épület előtt ahogy ezt minden nap megteszi. Az épület ajtaján egy kis táblát vett észre: „Dr. Frajd Zsigmond pszicháter, párkapcsolati tanácsadó”. Ebben a pillanatban egy férfi lépett ki a hatalmas ajtón. A nő megnézte magának az alakot és arra gondolt milyen szánalomra méltó, hogy valakinek szakember kell a szerelmi életének rendbe tételéhez. Bezzeg neki semmi szüksége sincs efféle sarlatánok segítségére, hisz vele minden rendben van, eme gondolatát önkéntelenül is egy keserű félmosollyal nyugtázta. Folytatta tovább útját a metró aluljáró felé. Egy perc múlva észlelte, hogy az imént látott idegen kicsit lemaradva tőle,de a nyomában van. Feltűnésmentesen megpróbálta megfigyelni követőjét: magas, jó erőben lévő, huszas évei közepén járhatott. Ugyan már, biztos nem engem követ, csak ő is a metró felé igyekszik- gondolta a nő. Elmélete próbára bocsájtása képpen tett egy kis kitérőt és kerülőúton tette meg az utat a földalattihoz, legnagyobb meglepetésére a férfi követte őt a vargabetű után is. Igen, most már biztos, hogy engem követ ez a fickó, de vajon miért?? Lehet, hogy egy őrült vagy valami kéjgyilkos… -futottak végig a nő fejében a borzasztóbbnál borzasztóbb lehetőségek. A nő felszállt a metróra, a tömegben biztonságban érezte magát, amíg emberek veszik körül addig nem lehet baj. A férfi követte a nőt a metrókocsira, ahol végig az egyre ijedtebb lányt méregette.

Szerencsére a metrókocsi két végében álltak, egymástól a lehető legmesszebb. Negyedik megálló, itt szállok le- gondolta a lány és gyors léptekkel hagyta el a metrószerelvényt. Ezután pár percig hátra sem mert nézni, a lehető leggyorsabban igyekezett minél meszebbre jutni. Pár utcával később csak az egyre közeledő lépteket hallotta maga mögött, miközben elhűlve vette észre, hogy az utca ahol jár teljesen kihalt és sehol egy lélek. Ősz lévén addigra már szürkülni kezdett. Még három sarok hazáig és végre biztonságban vagyok- bíztatta magát a nő. Szívverése teljesen felgyorsult, légzése egyre szaporább lett, a léptek már közvetlen mögötte dobogtak. Kezét retiküljébe dugta és kotorászni kezdett benne. A következő pillanatban egy kéz érintette meg a vállát, a nő hátrafordult és azt látta hogy a férfi a kezében tart valamit. Nem tudta megnézni mi lehet az pontosan, mert nem volt rajta a szemüvege, amit azért vett le mert az egész napos munka után nagyon megfájdult a szeme. Ebben a pillanatban tudta tennie kell valamit és csak magára számíthat, senki sem segíthet neki. Végre megtalálta és elővette táskájából az ott lapuló paprika sprayt, mindig tudta hogy egyszer jó hasznát veszi. Szemen fújta a „támadóját” aki ettől megfutamodott, szeméhez kapta kezét és kiabálni kezdett. Ez nem volt elég a nőnek, hátralépett és ott rúgta meg a férfit, ahol az a legjobban fájhat neki. Ez az egész jelenetsor egy szemvillanás alatt történt meg egyikük sem tudta igazán felfogni mi történik. A nő teljesen elvesztve lélekjelenlétét üvelteni kezdett: -Miért követtél te szemét, mit akarsz tőlem?? Meg akartál erőszakolni, vagy ki akartál rabolni?? Válaszolj már!!
A férfi csak nyöszörögni tudott, pár másodperc kellett hogy összeszedje magát és azt dadogja: - Én… én csak randira akartam hívni magát…, mert nagyon tetszik nekem… nem akartam bántani…
A nő csak ekkor vette észre, hogy a férfi mit szorongat a kezében: egy szál vörös rózsa volt az…

Párkapcsolatok anatómiája

A két férfi egy szobában ült, egyikük egy díványon másikuk egy bőrfotelben. A fotelben ülő férfi ötvenes éveiben lehetett. Szemüveges, őszülő hajú, kecskeszakállú, bölcs tekintetű ember volt. Vele szemben ülő beszélgetőpartnere zaklatott, huszas évei közepén lévő fiatalember.

-Tehát akkor hogy is volt ez a történet azzal a hölgyeménnyel?- kérdezte az idősebb.
-Nos igen… Tehát ahogy meséltem már önnek korábban is sokáig problémáim voltak a hölgyekkel való ismerkedéssel.
-Oh igen ezzel mindannyian így vagyunk, minden férfitársam nevében mondhatom ezt.- mondta az idősebb.
-Nekem még az átlagnál is nehezebben megy ez a dolog. Tudja valahányszor azt hiszem hogy megértettem egy nőt mindig kiderül, hogy teljesen félreismertem. Két évig voltam együtt a legutóbbi párommal akit nagyon szerettem és azt hittem ő is ugyanúgy szeret engem. Előtte sokat csalódtam minden barátnőm elhagyott. Soha nem indokolták meg igazán miért tették ezt. Tudja én egy nagyon rendes fickó vagyok, romantikus vagyok és nagyon érzékeny, lelkiekben rendkívül gazdag. Ettől függetlenül nem vagyok az a nyálas típus, kellően határozott is vagyok, mindig is én irányítottam a kapcsolataimban. Szóval a sok csalódás után nem értettem mi velem a baj, azt gondoltam engem nem is lehet igazán szeretni, biztosan van bennem valami hiba. Szóval ebből a lelkiállapotból kerestem kiutat mikor találkoztam Anikóval. Ő más volt mint a többi lány. Komoly gondolkodású és nagyon kedves. Talán egy kicsit butácska volt hozzám képest, de ez soha nem okozott gondot nekem. A legnagyobb boldogságban és harmóniában voltunk együtt két évig, egy rossz szó, egy veszekedés se hangzott el közöttünk soha. Egyik nap kaptam tőle egy sms-t a telefonomra amiben azt írta, hogy már nem szeret és szakítani akar velem. Ettől teljesen letaglózva éreztem magam, el sem akartam hinni amit a saját két szememmel láttam. Persze azonnal felhívtam őt, a telefonban elmondta hogy már nem szeret. Másfél évig úgy érezte szeret engem, de aztán rájött hogy nem én vagyok az igazi. Erre nem igazán tudtam mit felelni, csak annyit mondtam hogy majd valamikor jöjjön át a holmijaiért amik nálam maradtak. Szívem lelkem beleadtam ebbe a kapcsolatba és ez lett a vége.
-Nézze ebbe nem kell olyan sokmindent belemagyarázni, bizonyára ön is törte már össze valakinek a szivét. Mindannyian csalódtunk már.
-Na de sms-ben szakítani két év után?? Ezt érdemeltem?? –Fakadt ki a fiatalabb.
-Nos igen, ez felgyorsult világunk egyik elkorcsosult divatja. Erről az egyik kolegám egy igen bölcs mondása ugrik be: „Ha a Facebook-on ismered meg a párod, ne csodálkozz ha e-mail-ben szakít veled.” Nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, valószínűleg a volt párja csak nem tud szembenézni a konfliktusokkal.
-Értem, nos ebben lehet valami, azt hiszem igaza van. Másik visszatérő motívum a szerelmi életemben az hogy mindig beleszeretek egy elérhetetlen nőbe. Mindeközben persze mindig van egy nő aki engem üldöz a szerelmével, nekem viszont egyáltalán nem kell ez a nő. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért nincsenek eleve elrendelve a párok? Nem lenne ennyi lelki gyötrődés.
-Az idősebb elgondolkozik és végül ezt a választ adja: -na ezt a gondolatmenetet vizsgáljuk csak meg jobban. Ha el lenne rendelve valóban mindenki párja, egész életünket egyetlen nő mellett leélni? Mindannyiunkat hajtja az ősi vadászösztön ami a nők meghódítását kódolta belénk. Hogy reménytelenül lesz szerelmes egy nőbe, aki biztos nem lesz az öné? Ez természetes dolog, hiszen egyértelmű hogy nem egy csúnyácska, vagy egy átlagos, jellegtelen nőbe lesz szerelmes. Egy az ön mércéjével nézve gyönyörű, okos, szexi és lehetőleg gazdag nőbe fog beleszeretni. Ugyanígy önbe is egy olyan nő lesz szerelmes aki önt egy rendkívül jóképű, intelligens és gazdag férfinek látja, ergo önnek nem lesz az esete ez a hölgy. Ez az élet természetes velejárója, ettől lesz minden izgalmas. Milyen lenne az élet ha minden kapcsolat előre le lenne fixálva és tudnánk hogy ez lesz életünk végéig. Ugye ön is belátja, hogy ez így dögunalmas lenne.
-Hú azt hiszem önnek megint igaza van.- Mondja a fiatalabb.
-Higgyen nekem ifjú barátom, most feldúlva érzi magát, de egy-két hónap múlva ezt elfeledi és ön fogja összetörni egy nő szívét. Oh most nézem csak hogy elszaladt az idő…
-Oh valóban… akkor a jövő héten is benéznék egy kis beszélgetésre…-állt fel a díványról a fiatalember.
-Hogyne jöjjön csak nyugodtan, önnel mindig szívesen beszélgetek. –Mondta az idősebb és kikísérte az ajtóhoz beszélgetőtársát. Ezután leült az íróasztalához és megnyomott egy gombot az asztali telefonon. –Eszter, küldje csak be a következő beteget.
-Rendben doktor úr máris küldöm.-Szólt a vonal túloldalán egy kedves női hang.
-Az öreg doktor lazított a nyakkendője csomóján, gyorsan felhajtott egy pohár whisky-t és halkan annyit sóhajtott: -Na itt a következő balfácán… több pénzt kellene kérnem ezért a szarért…