Mint azt pénteken említettem vala, beérkezett hozzánk az első album-ajánló olvasói körökből, méghozzá Csaba jóvoltából. Köszönjük szépen neki, igazán tartalmas kis kritikát rittyentett össze nekünk, méghozzá egy hazai (pécsi) zenekar szerzeményéről. Fogadjátok hát szeretettel a Punnany Massif, Shen Kick című lemezének ajánlóját Csabától:

Punnany Massif: Shen Kick

Kiadás éve: 2010

Kiadó: Szerzői kiadás

Műfaj: hip-hop

Letöltés: >ITT< ("Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét…")

Hello Agyiszint!

A frissen indult zeneajánló rovatba ajánlanék is egy lemezt.
A pécsi illetőségű Punnany Massif zenekar 2010 őszén megjelent Shen Kick c. albumára hívnám fel a figyelmeteket. A zene alapvetően hiphopnak tűnhet, de jóval több annál. Rengeteg hangszer bevetésével és énekes részekkel tarkítva épül fel a zenei világ, mely kalandozó. Inkább trip hop kategóriába sorolható, de néha más zenei stílusokból is felismerhető egy-egy hatás (ezt egyébként sikeresen tudták adaptálni az akusztikus fellépésekre, ahol a teljes (ha jól tudom, már 12 tagot számláló) felállás is megtakinthető és hallgatható). Szövegileg viszont már távol áll a megszokott raptől, csak a rímelésben hasonlít rá. A csapattól távol áll az önfényező vagy keménykedős tartalom, inkább általános, mindenki számára ismerős dolgokról, gondolatokról, élethelyzetekről szólnak a számok. A skála széles a bulizós számoktól a lírai/érzelmes dalokon át egészen a társadalmi problémákat ecsetelő nótákig. Maga az album 2 lemezes, 24 számot tartalmaz, így sok minden ráfért, de nem érzi azt az ember, hogy bármely szám is töltelék lenne. Zeneileg nagyon igényes, nem összecsapott, minden egyes hang illeszkedik a többihez, és így az egész kompozícióba is. Az albumhoz eddig két klip készült: a Hétvégre (link: http://www.youtube.com/watch?v=2ejei9-4jxc ) és a Nincsen zsé (link: http://www.youtube.com/watch?v=JrJpawglW48 ). Ezek a könnyedebb nóták, de ezen kívül sok gondolkodósabb (ergo: kevésbé rádió- és tv-képes) dal is megtalálható a lemezen, úgy mint a Vándország (link: http://www.youtube.com/watch?v=vW2cNd30FoI ), melynek témája a külföldön való boldogulás problematikája, illetve a Csönded vagyok (link: http://www.youtube.com/watch?v=cyz10mns5Vo ), mely egy Cseh Tamás dal újraértelmezése. De akár minden egyes dalt is hozhatnám példaképp, a lényeg: ha igényes, elgondolkodtató és hallgatható magyar zenére vágysz, és nem kapsz rögtön sikítófrászt a raptől, akkor érdemes bepróbálni.

Üdv:
Csaba

Örömmel látom, hogy sokaknak bejön ez az új rovat, és megígérem, hogy amíg van rá igény, addig folytatódni is fog. Az első hosszabb ajánló már meg is jött a címünkre, amit Csaba küldött be nekünk, és vasárnap kinn is lesz. Tudjátok, hogy albumokat ajánlhattok Ti is, akár komment, de ha hosszabb elemzést írnátok róla, akkor e-mail formájában is. Bővebb infok >ITT<

Editors: The Back Room

Kiadás éve: 2005

Kiadó:

• Kitchenware (UK)
• Fader Label (US)

Műfaj:

• Indie rock
• Post-punk revival

Letöltés: >ITT< ("Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét…")

Az Editors-ról még nem igazán írtam itt, pedig egy, a szívemhez legközelebb álló, számomra abszolút kedvenc, aktuális brit zenekarról van szó. Az már első hallásra is kitűnik, hogy mennyire hasonló a hangzásuk a new yorki Interpol-hoz, azonban az Editors meglépte azt 2009-ben, hogy míg amerikai féltestvérük továbbra is a gitárokat nyüstölte, addig ők sarokba vágták ezeket a hangszereket, és a jéghideg hangzású szintetizátorok felé fordultak. Na, erről majd a megfelelő időben, most álljon itt egy kisebb összegzés tőlem a 2005-ös bemutatkozó lemezükről: sikerült elérniük azt, hogy a szigetországban mindig is nagy tiszteletnek örvendő Joy Division (akikről már írtam itt párszor) öröksége alá táncolható ütemeket, és azonnal ütő riffeket pakoltak, ezáltal ők az Interpol-hoz képest sokkal teltebb és egy fokkal melegebb, néhol poposabb számokat írtak. Inspirációként még megemlíthetjük velük kapcsolatban a The Cure-t, az Echo And The Bunnymen-t, a The Smiths-t, vagy éppen a korai U2-t. Megfelelőbb kezdést a Lights – Blood – Munich triásznál el sem lehetne képzelni – rögtön megragadja a hallgatót, és egészen az utolsó számig (Distance) el sem engedi. A tegnap bemutatott Myths of the Near Future esetében úgynevezett töltelék-számok még egyáltalán nem voltak (a Totem on the Timeline, a Gravity's Rainbow, vagy a Forgotten Works is mind-mind elsőrangú hallgatni valók), azonban az Editors első albumán már becsúszott néhány ilyen: a Fall, vagy az Open Your Arms már egy kissé döcögősebb a többi dalhoz képest, de azért összességében rendben vannak. A fiúk remekül hozzák a nyolcvanas évek elejének, közepének poszt-punk/dark wave gitárzenéjét, a vájt fülű kritikusok pedig egyedül csak a nagyon nyers hangzást kritizálták, de akadt olyan szaklap is, amelyben a dark-disco jelzőt aggatták a szerkesztőgárdára. Akárhogy is, ez az album az egyik legfontosabb mérföldkő lett az utóbbi években, és legalább annyira alap az éppen szárnyukat bontogató poszt-punk zenekaroknak, mint a Blur -féle Parklife az indie-huszároknak. A legerősebb dalok az albumon – a töltelék-számokat kivéve – az olyan remekek, mint a Camera, a Fingers in the Factories, vagy a már fentebb említett Munich, aminek a hivatalos videóklip-jét most megszemlélhetitek itt alant:

Elindult hát zeneajánló rovatunk (bővebben >ITT<), fogadjátok tőlem nagy szeretettel az első albumot. Tudjátok, hogy ajánlókat írhattok Ti is, akár komment, akár e-mail formájában. Várjuk őket érdeklődve. Most pedig következzen végre az album:

Klaxons: Myths Of The Near Future

Kiadás éve: 2007

Kiadó: Polydor

Műfaj:

• Dance-punk
• Indie rock
• New rave
• Alternative dance

Letöltés: >ITT< ("Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét…")

A Klaxons-ról már írtam korábban is, méghozzá az évösszegző, top10-es zenei listámnál. Teljesen random választottam most ezt az albumot rovatnyitónak, egész egyszerűen csak azért, mert nagyon sokat hallgattam anno, és még ma is fenn van a lejátszómon. Nem is okvetlenül. A londoni együttes első albumát az a James Ford dirigálta aki mögött olyan nevek állnak, mint a Simian Mobil Disco, vagy az Arctic Monkeys. Szokás a new rave jelzőt rájuk aggatni, pedig ezt csupán ők maguk találták ki viccből – a Klaxons annyira széles skálán mozog zenei stílusok szempontjából, hogy lehetetlen őket komolyabban beskatulyázni valahová. A dalszövegek szürrealizmusból, mágikus realizmusból és sci-fi/fantasy ikonográfiából, Burroughs-, Ballard-, Aleister Crowley- és Alfred Jarry-művekből merítenek, és olyan előadók voltak nagy hatással rájuk, mint David Bowie, Brian Eno, a Franz Ferdinand, vagy a minden indie-zenekarnak alapként szolgáló Blur. A dalok mind-mind nagyon jól hangszereltek, és slágeresek. Nem csoda, hogy 2007-ben majdnem minden lehetséges díjat elvittek a különféle zenei rendezvényekről, és a legtöbb online, vagy offline szaklapban előkelő helyen végeztek az év végi összesítésben, ami nem is olyan meglepő, hogyha tudjuk, hogy abban az évben az egyik legbriliánsabb lemezt hozták össze. Szerintem az egész album egy nagyon színes, ezernyi helyről merítő, kozmikus utazás a világűrben, merőben új, ismeretlen világokat feltárva, és tökéletes választás annak, aki nem csak hallgatni szeretné a zenét, hanem mélységeiben megérteni is.

Sziasztok!

Megint visszatért a hideg, borongós idő odakinn, és hát mit csinál ilyenkor az ember egyedül otthon? Nem, nem a Való Világ 4 nevezetű foshalmazt bámulja online, hanem például zenét hallgat (miközben az Agyiszinten lóg, hát naná). Régi olvasóink talán emlékeznek még rá, hogy elég sokszor előhozakodtam zenei témájú posztokkal itt a blogon, de ezek jobbára kimerültek abban, hogy egy éppen aktuális hazai előadót/zenekart savaztam le, és állítottam szembe egy fényévekkel jobb bandával. Szép volt, jó volt, meg minden, csak éppen ma már fogalmam sincs, hogy kik az aktuális kis sztárocskák, mert tv-m is csak azért van, hogy legyen min néznem a Family Guy-t. A Josh & Jutta, meg a Fluor Tomika szerű médiageciket inkább hanyagolom, mert rájuk kár lenne egyetlen egy karaktert is áldozni. Aki igényes zenét akar hallgatni, annak tökéletes lesz ez az újonnan induló rovatunk.

Nemsokára élesedik is az első ajánló, melynek középpontjában egy számomra kedves zenekar valamelyik lemeze fog állni, egy kis körítéssel a magam részéről, amiben elárulom, hogy nekem miért tetszik az album, avagy a zenekar, megszemlélhetitek a borítót, kaptok egy klip-et is, és természetesen letöltési linket is az albumhoz. Letölteni bűn, ezt mindig el fogom mondani, de ma már általános, bevett szokássá vált, ergo teljesen mindegy, hogy megveszed-e eredetiben, és felteszed a polcodra, vagy hogy letöltöd-e, és felteszed a lejátszódra. A döntés mindig egyedül rajtad fog állni. Jómagam belefáradtam már, hogy tucatnyi helyen kutassak egy-egy nekem kellő lemez után, és nagyjából évente mindössze kétszer-háromszor fordul elő velem, hogy eredetiben vásárolom meg az albumot. Fejlődik a világ – nincs mese, lépést kell vele tartani.

A rovatot Ti is kedvetekre formálhatjátok, és itt jönne a lényeg: lehet ajánlani lemezeket nektek is. Ha teszem azt, van egy (vagy több) kedvenced, akkor akár komment (akár e-mail, ha hosszabban szeretnél róla írni) formájában is megoszthatod velünk, és az egyik következő posztban bemutatásra kerül, leírással, videóval, mindennel együtt. A stílus teljesen mindegy: lehet rap, rock, indie, emo, pop, disco, klasszikus, death metal, vagy éppen electro is – mindenkinek megvan a maga ízlése, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.

Ha levélben szeretnél zenét ajánlani, akkor a címünk, mint mindig: [email protected]

Teljesen mindegy, hogy milyen jeligét adsz meg, mert úgyis minden egyes beérkező levelet megnézünk, és észre fogjuk venni, ha az a rovathoz kapcsolódik. Ha csak komment formájában szeretnél zenét ajánlani, azt is megteheted: elég ha csak egy leírást adsz arról, hogy számodra miért tetszik annyira a lemez, és dobsz egy linket az egyik klipjükről. A poszthoz, amit majd összeállítok ezekből az információkból, majd vadászok én borító-képet, és letöltési linket is.

Tudjátok jól, hogy a zene mennyire fontos az életben. Nagyon sok mindenben képes segíteni, olykor jobb kedvre, olykor mélabúba taszít, de rendre nagyon fontos érzéseket vált ki. Nem vagyok én sem zenekritikus, sem előadóművész, csupán nagyon szeretem az igényes zenét. Az autotune iszonyatoktól nekem is feláll a szőr a hátamon, de aki ezekre vevő, az úgyis egész nap a VivaTv-t bámulja, és visszajáró vendég a Lady Gaga fórumokon. Bízom benne, hogy sikeres lesz ez az új rovat, és képes leszek a jobbnál-jobb zenéket belecsempészni a Ti hétköznapjaitokba is.

Semmilyen határidő nincs – akkor küldhettek/kommentelhettek be ajánlókat, amikor éppen kedvetek tartja. A rovat mától indul, az első ajánló pedig 18:25-kor élesedik. Remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket.

Nagyon hasonlít valakire a bal oldali srác. Nem tudom eldönteni... DE! Azt hiszem megvan!

Ajánlom mindenkinek! Élőben! Hihetetlen élmény!