"Találkozni kell Istennel. Meg akarok kérdezni tőle egyet-mást. Például, hogy mivégre vagyunk. Mert hát... fölépítjük a házainkat, felneveljük a gyerekeinket, learatjuk a búzát, háborúskodunk... öljük egymást... aztán mivégre? Meg hát... az én életemről is ki akarom kérdezni. Az igazságot akarom megtudni."

 

Lassan kifutunk a nyárból. A küszöbön ott toporog már a hideg, nyirkos ősz és alig várja, hogy beléphessen. Szelet hoz majd, esőket és komor hangulatot. Újra végignézheti mindenki amint lehullanak a levelek, megkopaszodnak a fák, halomba gyűlik az ázott talajon a színes avar. Az ősz az elmúlás időszaka. Gondolatok, érzések, emlékek, vágyak tűnnek tova de mindig jönnek újabbak amelyek felülkerekednek a régieken. Mikor ezt a posztot írom még javában süt odakinn a Nap és van vagy 25 fok. De nagyon furcsa hely ez a világ. Több ezernyi csodája van (gondoljunk csak a gyönyörű esőerdőkre, a hó borította hegycsúcsokra vagy a szivárványra eső után) de legbelül rohad. Rohad, mert az emberek rohasztják el. Még a legjobb tudósok is csak papolni tudnak arról, hogy globális felmelegedés így, meg olvadó jéghegyek úgy holott semmit sem tesznek a panaszkodáson kívül. Az a munkájuk, hogy vizsgálódjanak és nem az, hogy tegyenek is valamit a változás érdekében. Ugyan mit tehetnének? A Föld lakossága már közel 7 milliárd fő. És a legtöbb ember magasról tesz a globális felmelegedésre, az olvadó jéghegyekre, a kihaló állat/növényfajokra és ami még rosszabb: egymásra is. A 21. század rákfenéje lett a gonosz kis frusztrált lakos, akinek az érzelmek csak másodlagosak és elsőnek tekinti a pénzt vagy a minél jobb pozíciót egy munkahelyen. Él, dolgozik és hirtelen azon kapja magát, hogy az 50. születésnapját is egyedül ünnepli. Sokszor mondják, hogy a világ rossz. Szerintem meg az emberek tették rosszá, akik szintén rosszak de ha úgy vesszük, őket pedig a rossz világ formálta rosszá. Na, ez az igazi 22-es csapdája.

3/1:

Máris rátérnék a lényegre: sokszor (tényleg nagyon sokszor) elmondtuk már, hogy miért érdemes mindig nyitott szemmel járni az utcán (annál is inkább, mert így elkerülhető, hogy egy gengszter-kórban szenvedő rajos tesa megszúrjon zsebkéssel egy szál bagóért). Miért érdemes olykor-olykor egy pillanatra lelassítani, és körülnézni magad körül? Sokkal több dolgot megfigyelhet az ember így, mintha csak végigrohanna a megszokott útvonalán, mondjuk otthonról a suliig. Én speciel gyakran figyelem a körülöttem lévő embereket, és azt, hogy ki hogyan viselkedik. Bunkó pesti! – elég gyakran ismételgetett megjegyzés ez. Alaptalan? Nyilván, hiszen nem lehet egy kalap alá venni a pestieket, és ilyesfajta jelzővel illetni mindet. Ugyanakkor néha megesik, hogy elgondolkodom az igazság-tartalmán. Például mikor azt látom, hogy az emberek többsége igenis bunkó. És szándékosan bunkó. Kis sztori: az egyik pályaudvaron láttam egy öreg nénit, aki vonatjegyre gyűjtött (mielőtt leszólna valaki már most, hogy Ugyan dehogy, biztos piára kellett neki a pénz!, elmondom, hogy nem, a néni valóban jegyre gyűjtött), és – annak ellenére, hogy több órát állt ott – alig jött össze neki valami. Jó, ha abból a néhány forintból egy mezei vonaljegyre (320 forint) tellett, nemhogy egy vonatjegyre. Pedig rengeteg emberhez odament. Rengeteg embertől kért. Nem messze álltam tőle, de remekül hallottam a többi ember reakcióját: "Nincs!/Nem adok!/Nekem is kell!" – satöbbi, satöbbi. Lenéző, lekezelő modorban előadva. Én elhiszem, hogy ebben a mai világban minden egyes forint nagy érték (kivéve azoknak akik két kézzel szórják, de ők meg basszák meg), azonban 10, avagy 20 forintot nyugodtan adhatott volna neki bármelyik. Akármennyire is siet. Akármilyen hamar is indul a vonat. Csak ennyi kellett volna, és a néni pár óra elteltével boldogan vehette volna meg a számára oly becses vonatjegyet. Azt kérded, ehelyett mi történt? 19:00-kor leléptem, de még akkor is csak néhány fémszázas csörgött szegény markában. A hangja remegett. Az arca gyűrött, és megviselt volt. A sírás határán állt. Sajnáltam, mert nem egy olyan ember, aki nem érdemelte volna meg a pénzt. Nyilván egy full-alkesz kinézetű, olcsó piától bűzlő embernek én sem adnék, mert tudom, hogy az alkoholon kívül másra amúgy sem költené – nem, az imént említett szituációban teljesen más volt a helyzet. És igen, én is adtam neki valamennyit. Mert jó érzés volt, hogy segíthettem valakin. Emberiesség. Ez hiányzik ma a legtöbbünkből.

Egyszer vót, hun nem vót, még a régi szép időkben megbíztak egy csapat munkást, hogy kubikolják fel a terepet. Persze a munka büdös volt nekik, de hát az átkosba' dógozni kellett, különben közveszélyes munkakerülésért lecsukták őket. Akkor még nem voltak ám olyanok, hogy "azé' mer cigány vatyok?" jellegű kérdések, mert még jól rájuk is basztak a gumibottal.

Jinks úr is ausztrál művész, viszont ő többnyire megmaradt az emberábrázolásoknál. Valljuk be, remekül csinálja!

Sziasztok!

Ha tetszik valakinek, ha nem, most kicsit engedem szárnyalni a gondolataim, egy olyan témáról, ami sokaknak ismerős lehet, de vannak, akik még semmit sem konyítanak ehhez. Egyéniség, mint olyan, egy folyamatosan előtérben tartózkodó fogalom, ami kiveszőben van napjainkban, csakúgy, mint az egy előbbi posztomban említett barátság.

Kezdjük azzal, miért is foglalkozom ezzel még én is. Először is, mert a nagyrészt kialakult életszemléletemben nincs helye egyformaságnak, mindent úgy szeretek, ha kicsit más mint a többi. Emberileg is legyen más valaki, ne legyen ugyanolyan ízű kétszer ugyanaz a kaja, ne legyen hasonló minden. Másodszor, mert egyre többet olvasom sok ember gondolatait, illetve hallgatom meg a személyes ismerőseim vélekedését egy-egy témával kapcsolatban. És így jutottam el ide, hogy a sajátjaimat én is megírjam, mert lehet érdekel majd valakit.

Formabontónak szánom ezt a cikket, és ha olvassátok ezt a szöveget, akkor az elképzelésem találkozott a Vezetőség (áldassék a nevük!) elképzeléseivel. Formabontás , mivel nem ad talajt kíméletlen kritikáknak, nem rajokat, harcosokat, emo-s ifjakat mutatok be, hanem úgy nevezett "emberszobrokat". Valószínűleg külföldön járva nagyobb városok terein, sétáló utcáin láttatok már ilyet. Felületes (de talán helyismerettel nem rendelkező alapos szemlélő is) könnyedén hiheti, lát egy köztéri szobrot. Aztán közelebb lépve kiderül, hogy annyira tökéletes a szobor, szinte megmozdul. És tényleg!! Egy festett ember némi apró pénzért szoborként pózerkedik az utcán! Nézzünk meg belőlük párat, ha láttad már, akkor azért, ha pedig nem, akkor éppen azért! (Én jó értelemben "agyiszintes" dolognak tartom, és szerintem bőven megérdemlik azt a kis aprót, amit kapnak! Egyfajta művészet ez is, agyiszinten! ) Kellemes nézelődést!

Jó látni, hogy nem ijed meg mindenki a szavak sokasságától és el képes olvasni egy hosszabb irományt is! Higgyétek el, sokkal több idő megírni egy szöveget, mint elolvasni azt. Lehet van bennetek egy olyan, hogy „hiába olvasom el, én jól cselekszem”.Nem baj olvasd, minél több dologról beszélünk, minél több dolgot fejtünk ki, annál többet gondolkozunk, annál jobban leülepszik, tudjátok ismétlés a tudás anyja. Amely fának erősek a gyökerei, annak erősek az ágai is!

Sokan azt mondják „utálják a tévét”, „a tévé a hibás” stb! Nem a tévével van az alapvető probléma, hanem azzal, hogy mit akarunk belőle kihozni!Úgy gondolom, hogy a cél/céltudatosság nagyon fontos. Ha építeni akarunk, akkor a célunk az építés legyen, amennyiben rombolni, akkor a célunk a rombolás legyen. Amíg a cél az, hogy kétlábú birkákat képezzünk ki addig kevés bagollyal futunk össze a világot járva. Építeni nehéz, rombolni könnyű, miért ne válasszuk hát a könnyebb utat? Mert NE! Építsünk, építsünk együtt egy szebb élhetőbb jövőt, ne csak magunkért, hanem a következő generációért is! Ne csak magunkkal törődjünk, magunkkal foglalkozzunk állandó jelleggel, néha nézzünk körbe, ki milyen problémával küzd, lehet, Te könnyebben megoldod másét, Ő meg majd viszonozza úgyis. Segítsük egymást, legyünk csapatjátékosok, mert egyedül senkinek sem menne.

Sokan költöznek és gondolkodnak azon, hogy mivel lehetne még feldobni az új házat/lakást. Megnézik a különböző újságokban a terveket, de sosem találnak maguknak megfelelőt.
Itt egy javaslat az ilyen embereknek. Persze fel lehet még dobni RAJ felirattal stb.

Azt kell, hogy mondjam nagyon 'aranyos' és trendi. Lehet jövőhéten átváltok én is.

Valamint úgy érzem, ezennel megcáfoltuk azt a mondást, hogy kis ember nagy bottal jár!