Remélem megfelel amíg újabb posztok nem érkeznek. - Brit

Különleges interjú következik most, ugyanis a világon egyedül nekünk sikerült szóra bírnunk a híres alvilági gengsztert, Ármándó-t – aki a maffiákok egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tagja. Az interjúra a saját otthonában került sor. Eleinte kicsit tartottunk is attól, hogy odamenjünk, de Ármándó biztosított minket afelől, hogy nem fogjuk betoncsizmával a lábunkon egy bányató mélyén, vagy a kerti birsalma fa alatt eltemetkezve végezni – úgyhogy belevágtunk!

A háza pont olyan volt mint amilyennek elképzeltük: kívülről hatalmas kerítés, kőoroszlánok, és néhány kamera figyelmezteti az arra járókat: itt nem akárki lakik ám! Belülről hatalmas, dús növényzettel borított kert fogadott minket, amely tényleg akkora volt, hogy talán el is tévedtünk volna benne ha nem kérünk útbaigazítást az éppen bőszen gyomláló rabszolgáktól. Ármándó a verandán fogadott minket, egyik kezében jóminőségű szivar, másikban egy pohárka brandy figyelt. Mélyet szippantott a tömény akácillattal átitatott levegőből, majd így szólt: - Sok munka van még a kerttel, pedig két nap múlva lagzi lesz – a kisebbik lányom végre férjhez ment! – jelentette ki büszkén, majd méltóságteljesen lehuppant az egyik kis kerti székre, és minket is hellyel kínált. Egy húzásra felhörpintette az italát, majd megszólat: - Jól van tesókáim, kezdjük, mert lemaradok a Cool Live-ról! Előhalásztam a magnót, és elkezdtük a várva várt interjút.

Rövidke kis poszt lesz mert nincs sok időm, a többi cikkíró meg nyilván még mindig nyaral. Biztosan sokan ismeritek a Rossz PC Játékok című sorozatot (amelynek sajnos már vége szakadt, de azért elég szép kort élt meg). Nekem is nagy kedvencem volt annak idején FreddyD videósorozata, volt szerencsém beszélni is vele egy-két alkalommal. Sajnos mint az várható volt, amikor elkezdte ezt az egészet akkor feltűntek mellette a háttérben mozgolódó, őt másolni próbáló egyedek is (most ne menjünk bele abba, hogy az egész RPCJ-sorozat az Angry Video Game Nerd-öt vette alapul mert ez egészen más tészta és koránt sem lehet plágiummal vádolni Freddy-t). Mindenevő kocka korszakomban (most már csak a Wow meg a Sims3, naná!) én is figyelemmel követtem az ilyen copy-paste alkotások érdemi részét, melyek között akadtak jobbak (pölö a Játékbemutató-sorozat Reactorral vagy a Rossz Nintendo Játékok-sorozat Spaceninja88-al) avagy éppenséggel bűnrossz, a szintet a béka hátsó fertálya alatt tartó alkotások és velük együtt egomán seggfejek akik azt hitték megmutathatják a világnak mennyire vérprofik ők a különféle játékokban. Ezek a hülye verebek még a Youtube-ra is feltöltötték agymenéseiket, pedig elég lett volna ha csak haveri/szűkebb családi körben alázzák meg magukat. Ezeken csak röhögni lehet, tényleg nem jók másra. Mi is sírva nevetünk a suliban az ilyen idióta videókon meg a 12-13 éves kis tufákon akik profi gamereknek képzelik magukat és fennhangon osztják az észt. Alanti videó is egy ilyen gyereket szerepeltet, érdemes végignézni (ha nem kapsz agyfaszt az első megtekintés után akkor megemelem előtted az ócska, szakadt, kopottas fekete kalapomat!) mert ilyen szart nem láthattok mindennap:

u.i.1: Hány éves ez baszdmeg?! Nagycsoportot kijárta már?

u.i.2: Videót köszi Oni-nak! ;)

"- Te leszel majd faszomnak szopója!" - állítja Kalányos Neo, és két tuja között néz vérben forgó szemekkel, ijedt áldozatára. Ezer Smith ügynök sem tudja megállítani. Susogós szabadidő-nadrágja éppen csak két számmal nagyobb - sebaj, legalább rendesen elkopik majd a szára, ha folyton rá-rálép, miközben a golyókat kerülgeti. Dicséret illeti még a Mátrix alkotóját, hiszen ilyen gyönyörű babarózsaszín házat sem alkotnak meg naponta. Kék, vagy piros kapszula, Neo?

Eredeti sztori

Senki nem számított olyan remek időre, mint amilyen aznap volt. Korán reggel érezni lehetett már, hogy nem egy újabb borongós, esős őszi nap veszi kezdetét, hanem sokkal melegebb, már-már tavaszias időben lesz része az embereknek. Az embereknek, és a patkányoknak is – merthogy ők is megérezték ezt a remek időt, és tudták, hogy vétek lenne kihagyni egy kis csemege utáni bóklászást a kertben. Történetünk főszereplője – aki egy jól megtermett, kövér patkány - egész éjszaka a házon belül mászkált, fel-alá futkosott a különféle gerendákon, be-bebújt a sötét résekbe, lyukakba, és egy szó, mint száz: igencsak megéhezett. Éppen a hálószobában található ágy alatt kuporgott, amikor eszébe jutott, hogy talán ennie is kellene végre valamit. Előbújt az ágy alól. A Nap sugarai még az évek óta mocskosan álló függönyön át is képesek voltak beszűrődni, és fényük haloványan bár, de azért megvilágította a szobát. Volt egy kis éjjeli-szekrény közvetlenül az ágy mellett – a patkány úgy gondolta, azon keresztül kicsit körbetekinget a szobában, talán még az ablakon is kiláthat. Igencsak sok lim-lom kapott helyet a szobában, különösebb erőfeszítés nélkül jutott fel a kis szekrény tetejére, egy odatámasztott partvis segítségével. Körbenézett a szobában. Semmi érdekes – ruhásszekrények, amik tetejét képtelenség lenne elérnie, rongyok, ruhák szerteszét dobálva, és egy régi, poros, lehasznált franciaágy, amin egy nő évek óta ott aszalódó holtteste feküdt, mellette egy fényképpel. A patkány kitekintett az ablakon is – odakint már megindult a mozgolódás a gazokkal bőven ellátott kertben: apró kis sötét árnyak cikáztak ide-oda a rozsdás vascsövek, és korhadt gerendák sűrűjében. Arra gondolt, ő is kimegy végre az udvarra.

Achtung! Hosszabb iromány (egy régóta parlagon heverő történet) következik tőlem megint - oka még mindig: továbbra is halott állapotban a laptopom, ergo úgymond "normális" posztokat nem tudok tolni, mivel Vista-val vízjelezni egyszerűen nem tudom a képeket. Kérem, hogy csak az kezdjen bele az olvasásba, aki nem kizárólag a rajok/emók miatt jár ide, és szereti a hosszabb, olvasmányos posztokat is. Köszönöm!

2/1: Az öreg, szomszéd ház:

Szokatlanul meleg idő volt aznap, dacára annak, hogy az ősz derekán járt már az év. A Nap melegen sütött odafenn az égbolton, és ez az idő pont ideális volt arra, hogy a három testvér az udvaron játszadozzon. A Legfiatalabb hozta elő a focilabdát, és rúgta oda jó messziről a többieknek – néhány hónappal ezelőtt önfeledten rúgták még a bőrt a hatalmas kertben, aztán beköszöntött az ősz, a rossz idő, a hideg. A futballt pedig – ami mindannyiuk nagy kedvence volt – jegelniük kellett egy időre. Egészen addig a bizonyos napig. Már korán reggel, mikor kinéztek az ablakon érezték, hogy szinte tavaszi időben lesz részük, és lám, igazuk is lett. Nagy örömmel indultak hát ki reggeli után az udvarra játszani és ezt az örömüket úgy tűnt, semmi sem tudja beárnyékolni – legalábbis ők így gondolták.

Hosszasan játszadoztak, passzolgatták ide-oda a labdát, kapura rúgták, elfejelték. Egyszerűen élvezték a jó időt, és hogy aznap éppen nem volt semmi dolguk. "Majd este tanulok a holnapi matek dogára" – jelentette ki a Középső. "Ugyan, ne foglalkozzunk már most a sulival!" – mondta a Legidősebb. "Hiszen az még csak holnap után lesz! Ki a fene akar most a tanulással foglalkozni?!" Túl gyorsan telt el a délelőtt – szinte észre sem vették, csak a déli harangszó hangjakor tűnt fel nekik, hogy végigjátszották az egész délelőttöt. Átizzadva, lihegve, és koszos nadrágokkal mentek be ebédelni, de még az udvaron megfogadták, hogy ebéd után azonnal jönnek is vissza folytatni a focit. Így is történt – miután az összes ebédet megették (hiszen nagyon megéheztek, annyit mozogtak), rögtön siettek is vissza az udvarra. A kicsi egyből neki is állt a falnak rugdosni kedvenc focilabdájukat, mintha egyáltalán nem is fáradt volna ki a délelőtt folyamán. A két idősebbik testvér pedig leült az almafa árnyékába, és őt figyelték.

Ez már izom a javából! Hát én ilyen tökéletesen kidolgozott férfi-testet még életemben nem láttam! Nézzétek csak meg azokat a vállizmokat, vagy azt az izmos felsőtestet! Najó...inkább nem folytatom tovább, a vak is láthatja hogy szegény srácot még a gyengébb huzat is könnyedén repítené ki az ablakon. A Folytatás után még több kép róla, és szintén stílus-zavarban küzködő barátjáról:

Ezek a képek a melbournei "Wooden Garden-ből" vannak, ahogy megláttam őket, tudtam, hogy itt az idő egy érdekesebb poszthoz. Néhány faragott szobor olyan, mintha maga a természet hozta volna létre, ilyen például az első is. Mind elég jó, érdemes belenézni. Még több kép a tovább után!