Miután kipihentétek magatokat, és esetleg maradt még pár emlékfoszlány a tegnap estéről azon kívül, hogy kinek állt ki szék a szeméből, akkor osszátok meg egymással és velünk! Nem kell szerénykedni, miután végignéztétek a képeket, mindent bele, izzanak a billentyűzetek!

(Nagyobb méretért katt. a képre! )

Aki éppen most ér haza egy buliból, az igazán tudja majd értékelni a videót. Amit nagyon akarunk, azt elérjük, bármi áron is, mégha egy ismeretlen dimenzióban is kell utat törnünk magunknak a sarki abc útvesztőiben. Mindenesetre most ő az én új hősöm. Többet akartok tudni? Lessétek meg a videót, megéri :D

Na, ehhez kell egy bizonyos, igazi "Agyiszint" :D

Sziasztok!

Folytatnám tovább a délután megkezdett gondolatmenetemet, egyúttal le is zárnám a témát ezen a blogon (Ellenálláson még nem). Szoktam így néha buszozgatni mint a buszozgató emberek buszozgatós nagy része és bizony sok érdekes jelenséget látok én olyankor – főleg az éjszakai járatokon. Már nem is tudom mikor történt mikor minden egyes pénteken éjszakaival jöttem haza és minden egyes alkalommal egy-egy szétszívott/beállt csapat hangoskodott hátul. Próbáltam kizárni a külső zajokat mert nagyon zavaróak tudnak lenni ilyenkor (akinek volt már része ilyen alkoholmámoros trip-ben az tudja mire gondolok) de ezek olyan hangosak voltak, hogy szabályosan fájt már a fülem. Leszállásnál kicsit hátra sandítottam és megnéztem magamnak az éppen aktuális mókázó csapatot: nem lehettek többek 15-nél de a piás üveg mindegyiknek a kezében ott volt. Én megértem, hogy egyszer élünk meg minden de ez akkor sem normális. Vagy igen? Lehet, hogy csak én vagyok túl beszürkült és az lenne a normális ha minden nap más csajjal kúrnék miközben drága piával locsolom magam? Hát, nem hiszem.

Olyan cipőben járok most, amiben már nagyon sokan belebújtak előttem: egy szakítást mindenki másképp dolgoz fel, én is a magam módján. Sokáig azt hittem a normális lányok már végleg eltűntek a Föld színéről de szerencsére erre nagyon hamar rácáfolt egy-két ember. Van olyan is akit nem is ismerek személyesen de 1 hét alatt több figyelmet és segítséget kaptam tőle mint eddig bárkitől összesen. Kicsit máshogy állok én a dolgokhoz. Máshogy szemlélek bizonyos dolgokat. Sok párkapcsolat ma már az interneten kezdődik és ott is ér véget. Nem tudom ki hogy van vele, de én speciel az msn-en való szakításnál nagyobb geciségnek már csak az sms-ben való szakítást tartom. És ha már a fiatalságot vettem górcső alá, akkor nem mehetek el szó nélkül az mellett sem, hogy náluk viszont ez már teljesen hétköznapi. ''Nem kellesz, anyád picsája, letiltalak, szevasz'' és kész, vége a boldogságnak. Már ha ezt boldogságnak lehet egyáltalán nevezni. Talán én vagyok túl öreg már az ilyesmihez (22 évesen azért ez elég vicces lenne) vagy jobb szeretnék a múltban élni, mindenesetre az emberek sajnos nagyon sokszor nincsenek tisztában a másik érzéseivel/gondolataival és csak önön boldogságuk megteremtésére törekednek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést a kórházban, hogy ugyan hogyan álljak én fel a padlóról ha nem látom a felém nyújtott segítő jobbot. A válasz: magamtól. Sikerült is de aztán az a gerinctelen fenyegetőzés visszarántott a padlóra. Az, hogy onnan megint fel tudtam állni kizárólag olyan embereknek volt köszönhető akik talán nem is ismernek személyesen de mégis segíteni akartak/akarnak. Senkit sem nevezek meg most, magukra ismernek akik olvassák ezt a posztot de a legnagyobb segítséget már egy hete folyamatosan kapom egy olyan embertől akit ugyan én sem ismerek személyesen (talán ez később változhat még), mégis nagyon fontos nekem. Tudom, hogy nyálas szöveg meg minden de mégiscsak ő öntötte belém a legtöbb lelket és adott nagyon sok erőt. Természetesen nem Marcipánoscsokitortáról van szó, nyugodtak lehettek.

Már én is előre sajnálom a most felnövő generációt mert a megfelelő nevelés hiányában még rosszabbak lesznek mint ezek a maiak. Nem került Folytatás gomb ebbe a posztba mert sok mindent már nem lehet írni a jelenleg is éppen jelen lévő fiatal generációról. El lettek baszva a média meg a hanyag szülői nevelés hathatós segítségével, úgyhogy tengetik szépen csodásnak hitt kis életüket de a végén úgy fognak pofára esni, hogy még a beton is beletörik alattuk. Nem újdonság (láthattunk már rá elég példát itt) mikor valami betokosodott pedofil a myvip sötét bugyraiban talpig gázolva ráakad egy hamvas kis tizenéves adatlapjára majd felfedezi a kislány nyári bikinis fotóit és máris áll a löttyedt kis farka mint a cövek. De nem elégszik ám meg azzal, hogy minden nap ráránt újdonsült kis barátnője képeire, inkább még jól be is kommentel a képek alá valami ízes mocsokságot. Nem tudja, hogy egy olyan lánynak írogat aki lehet (de csak lehet!), hogy a péntek esti buli után egy 30-as pasi ágyában köt ki és véresre lesz kúrva. Durva példa volt de legalább jól szemlélteti a mai valóságot és különben sem akarom az érzelmesebb oldalamat mutatni itt mert arra ott a Titkos Ellenállás. Tényleg, folytatom is tovább >OTT<

Nahát, -Brit- megint posztol? Ezt a kérdést feltehetné bárki ugyanis múlt héten említettem egy posztban, hogy kb. szeptemberig nem fogtok látni a blogon és tessék, mégis itt vagyok. Az ok: akiért eddig mindent feladva küzdöttem a szerelem nyílegyenes vonalán az átvert, hazudott és végül meg is fenyegetett egy jóakarója által. Tehát amíg nem lesz elvágva a torkom (mert erre konkrét utalást is kaptam) a rám uszított UTE-tábor néhány testes követője által addig inkább posztolok serényen mert ki tudja mit hoz még a holnap. Remélem egy kis esőt mert már majd' megfulladok ebben a nagy melegben.

És akkor én itt pontot tennék ennek az elkeseredett kálváriának a végére hiszen a kórháznál mélyebb szintre már nem tudnak lökni és különben is: az 1 vs. 2 + a fél UTE-tábor felállás nem valami szép dolog. Dehogy lesz minden rendben, én voltam a naiv, hogy ilyesmiket írtam a poszt(ok)ban. És azt is pontosan tudom, hogy ezek nem ide tartoznak de a fenébe is, lassan már 2 éve itt vagyok és amolyan második otthonomnak tekintem az Agyiszintet (és harmadiknak az Ellenállást), úgyhogy vegyétek ezeket a posztokat (ezzel együtt) úgy, mintha kiszóltam volna a nappaliból, hogy mi is a szituáció. Talán egy kicsit emberközelibbé válok azon olvasók számára is akik nem ismernek személyesen így, hogy betekintést nyerhettek a lelkivilágomba. Sid barátom tanácsolta még a múltkor, hogy egy szakítás után az a legjobb ha az ember leköti magát például a posztolással, úgyhogy én meg is fogadom a tanácsát és előszednék egy olyan témát amit érintve már többekkel értekeztem a napokban és kap itt egy második részt is, Ellenálláson pedig egy külön posztot. Aki azt várja, hogy megint a párkapcsolatokat vagy a szerelmet fogom kivesézni, az ezúttal téved. Egyelőre mindkettőből elegem lett. Aki azt várja, hogy megint arról kesergek, hogy milyen kibaszott szar hely lett ez a világ, az megint csak téved. Szar hely lett, de mi emberek tettük ilyenné. És ez nem világfájdalom, hanem a szomorú valóság. Könnyen lehet, hogy én valamiféle álomvilágban éltem sokáig ahol azt hittem minden szép és minden jó de azt hiszem rosszul csináltam. Ha a világ rossz, akkor én miért ne lehetnék az? Persze nehogy azt higgyétek, hogy ezen poszt megírása után felállok, megkúrom az egyik exemet aztán tolunk egy kis kokaint, majd elásunk valakit az erdőben. Inkább elmegyek bebaszni mint a kurvaélet (Balázs, remélem hazadobsz utána kocsival!).

Agyam kihagy mert már lenyomtam néhány vodkát de ez sem mentség arra, hogy a poszt témájáról meg nem szóltam eddig: fiatalság. Róluk akarok írni most néhány sort (azért csak néhányat mert 1. úgyis lesz folytatása este és 2. kicsit összefolynak a betűk). Joanne írta a minap Ellenálláson, hogy az az elszomorító, hogy 13-14 éves lánykák úgy néznek ki manapság mintha 19-20 éves gimnazista csajok lennének és ez egy olyan írott igazság amire bárki találhat példát aki nem vak és gyakran mozog nagy tömegben. Én még nem vagyok vak és elég gyakran mozgok nagy tömegben ergo írnék néhány személyes tapasztalatot a továbbiakban – kattintson a Folytatásra az akit érdekel a téma (vagyis az, hogy mennyire el tudja baszni a fiatalságot a rendes nevelés hiánya) és az is aki még nem látott szerkesztőt részegen posztolni Agyiszinten. Jó móka.

Itt a péntek a buli és a pia ideje. Jó szórakozást mindenkinek estére. Nehogy így járjatok mint a képeken szereplő személyek.

Vannak elkeserítő dolgok ebben az életben, de számomra ez rendre leginkább a fiatal generáció (az agymosott, médiazombi fiatalokra gondolok elsősorban). Srácok, annyit változtak a tinik pár év alatt, hogy azt el nem tudjátok képzelni! Persze, aki nyitott szemmel jár az utcán, az tapasztalhatja maga is, hogy miről beszélek/beszéltem már eddig is párszor: a divat, a trendek, a hírnév, a pia, a drogok, és a szex olyannyira a mindennapi élet szórakoztató cikkeivé váltak, hogy én már kurvára nem is csodálkozom azon például, hogy majdnem minden kis tizenéves gádzsi úgy pózol, hogy egy 24 éves, fiatal nő elbújhatna mögöttük. Továbbá azon sem csodálkozom már, hogy az Éljünk a pillanatnak! életérzés ott tombol a fiatalokban, és a féktelen piálás, és egyéjszakás kalandok viszik előrébb őket (de hol az út vége?). Srácok, ez a generáció nem életképes. Kurva nagyot fognak koppanni a legvégén, de jelenleg még azt sem tudják, hogy pontosan kik is ők. Egyáltalán semmi életcéljuk nincsen, és a jövőjük is pontosan olyannyira az átláthatatlan, fátyolszerű homályba vész, mint az egyéniségük. Nekem ne akarja már senki kézzel-lábbal mutogatva bemagyarázni, hogy ő olyan hatalmas nagy egyéniség, mikor úgy öltözködik/pózol, mint az a celeb, akit példaképének tekint. Hiába na, megvetem a new-generation emósokat, és lenézés van, meg rasszistaság – hát, menjenek Dunának.

Amiért megírtam ezt a posztot (és nem az Éden-sziget folytatásán agyaltam inkább, pedig abból is van még hátra 1 befejező rész) az Rettegett Iván barátom hétfői posztja apropóján történt, melyben Hun Divízió olvasónk levelét olvashattátok (Félresiklott Magyarország – Olvasói levél). Volt ott egy gyökér Anonymous kommentelő, aki be-benyögte Fluor Mizu c. slágerének egyes részleteit. Egy olyan posztban, ami megkövetelte a komoly hangvételt, és a normális, értelmes olvasói reakciókat. Erre ő mit csinált? Jött azzal az agybutító, autotune szarral, ami nem titkoltan az ő személyes kedvence (lefogadom, hogy odahaza Fluor Tomira recskázik titokban). Hát magyar az ilyen? Nem az. Hiszen leszarja a hazánkban uralkodó állapotokat, nagy ívben tesz mindenre, és inkább beírogatja a marhaságait, mert azt hiszi, hogy ez vicces. Hát, pedig nagyon nem az – ha nem egy 7 éves értelmi szintjén álló, aggszűz kis kocka lenne, akkor megértette volna. De nem, ő inkább saját magát járatta le. Sajnos anonimként szólt hozzá, pedig ha regisztrálva lett volna, akkor láthattuk volna az e-mail címét, és már itt virítana róla egy remek kis poszt. Hun Divízió levele ugye sok pontban érintette a cigányságot, és tagadhatatlan, hogy hazánkban a cigánybűnözés az egyik legnagyobb probléma. Viszont úgy látszik a droid Anonymousnak ez sem nagy probléma, hiszen ő vígan elpoénkodott a Mizu bizonyos soraival. Mondjátok rám, hogy gonosz vagyok, de én azt kívánom neki, hogy 10 jól megtermett, tagbaszakadt kancigány verje össze, majd köpje le (csak hogy érezze a törődést), miután minden értéket elvettek tőle. Talán akkor majd kicsit átértékeli a dolgokat.

Bevallom, elég régen jártam már a myvip-en, és annak sötét zugaiban, de elég volt ma délelőtt mindössze 10 percre felmennem, hogy ráleljek erre a szintén new-generation emós gyógyegérre. Azért hangoztatom állandóan ilyen elszántan, hogy new-generation, hiszen ennek az emó stílusnak, amit a Tokio Hotel hozott be (itthon pedig a NTX, és az AFC próbálta meglovagolni) már semmi, de semmi köze nincsen az eredetihez. Leszámítva talán a küllemet. A mai emó zene már lagymatag hígfos (tisztelet a kivételnek), és ezek a kis bamba faszok már az olyan szenny tv-adókhoz is beépültek, mint a Viva. Örülünk, Vincent? Nem, nem örölünk. Inkább szomorkodjunk egy kicsit.

Kocsmai kesergő

Meló után bent ücsörgök néha a kocsmában,
Alkoholt veszek magamhoz, sör vagy bor formában.
Néha nem érdekel semmi, és eldobom az agyam,
És van olyan is, hogy a sárga földig leiszom magam.

~

Magyar ember vagyok, így vigyázok magamra,
Vizet csak nagyon ritkán töltök a hasamba.
Néha Isten helyett Szesz az úr, én is ebben hiszek,
Ezért iszom minden reggel egy kis "szenteltvizet"!

~

Nem érdekel a süket duma, hagyjuk a hülyítést,
Meg kell ejteni a "fertőtlenítést"!
Lelkileg és szellemileg is meg kell tisztulnom:
"Jaj nehogy víz-mérgezéstől kelljen megpusztulnom!"

~

Csak akkor iszom, ha elfog mélabús hangulat,
Nem iszom rendszeresen, csak ritkán, de sokat.
Az örök szabály mindig is érvényben marad:
"A mérték a vödör, a szint az asztal alatt!
                                                                  

                                                                                           Dobos Sándor

(képet köszönjük Tibor-nak!)

Nem is olyan rég megismerhettétek már azt a jólfésült fiatalembert (part1, part2), aki szeret többek között önkioldó nélkül fotózkodni, hatalmasakat bulizni és alkalmanként még hajléktalanokkal is fényképezkedni - most jöjjön az egyik "barátja" (azért így idézőjelben, mert nem egy példát láttunk már az olyan igazi egyéniségekre, akik a barátságról papoltak nekünk, valójában pedig csak azért volt 1000-nél is több ismerősük MyVip-en, mert kiírták hogy "EmoOk Jelii...!^^").

Önkioldó megint nincs - de legalább van helyette egy csomó tisztítószer.

Véééégre szombat este, vééééégre kisütött a nap is, így kezdődhet a kerti party szezon! Nincs is jobb, mikor összegyűlnek a haverok, megy a piázás, grillezés, piázás, röhögések és persze a pia sem hiányozhat. Persze, néha elfelejtünk apró részleteket, mint a grillsütő, de némi okoskodás után ezt is megoldhatjuk…

Jó társasággal gyorsan megy ez idő is, így hamar ránk esteledik. Akkor kezdődhet az igazi ereszdelabalmellem!

Jó volt a hétvége? Buliztál? Ittál rendesen? Nah, akkor lássuk vajon mit műveltél a nagyobb mennyiségű színes italok elfogyasztása után:

Újabb szombat este, újabb ereszdelabalmellem, de csak okosan a hangulatjavítókkal, mert van az a mennyiség…

…avagy hogyan mulattak szüleink, mikor csak az övüké volt a világ. 100% házi buli képek- RetróEdisön ; )