Számtalan képgyűjtemény volt már az oldalon, majdnem mindenféle témát érintve. Volt már poénos, szürreális, régi fotókból összeállított, ünnepi, sci-fi és fantasy egyaránt. De talán olyan, amilyen most következik eddig még nem volt. Nem igazán vagyok aktív mostanában. A vizsgaidőszak közepén járok, ha akad egyetlen szabad percem is, később arra is kitalálnak valami programot ergo addig amíg le nem zajlanak a vizsgák, biztosan nem ontom majd magamból a posztokat. Kicsit furcsa, hogy decembert írunk és eddig még hűlt helye a hónak. Nemhogy az országban nincs rendben semmi (erről volt a minap egy vitaindító poszt >ITT<) hanem összességében a világban nincs rendben semmi. Ez a globális felmelegedés, meg klímaváltozás, meg egyebek teljesen kikészítették a bolygót de mint sok egyéb másra, úgy erre is csak akkor fog ráeszmélni az emberiség amikor már túl késő lesz és mondjuk egyszerre kapunk annyi természeti katasztrófát a nyakunkba mint amennyi összesen volt az utóbbi száz évben. Persze ez az aktivistákon kívül nem sokakat érdekel. Amíg van biztos állásunk, pénzünk, családunk és internet hozzáférésünk addig 85-90% pont magasról tesz a jéghegyek olvadására, meg a pusztuló állat és növényfajok védelmére. De egyszer mindennek vége szakad. És mikor az utolsót üti majd a Föld órája, akkor lehet tanácskozni, hogy mit hogyan kellett volna. De hol van az még? Mi már úgysem éljük meg. A következő poszt eléggé eltérő lesz a többitől, mind témájában, mind képi világában. Csakis fekete-fehér képek szerepelnek majd. A tematika pedig könnyedén kitalálható a poszt címéből. Ne kérdezzétek, hogy jött a téma – egyszerűen ez érdekel engem manapság. Évekre vagyok én még a családalapítástól de jelenleg valahogy ez jobban leköt mint a különféle reality műsorok kielemzése, vagy a média szidalmazása. Lassan de biztosan készülget továbbá az év végi Top10-es értékelő poszt is az idei év zenei és filmes felhozatalából (kiegészítve egy harmadik kategóriával amihez két olvasónkat kértem fel), és még két hosszabb, fiktív sztorin alapuló irományt biztos közzé teszek szilveszter előtt. Most egy ilyen ''kevésbé megszokott'' képgyűjteményt láthattok, akit érdekel az úgyis kattint, akit pedig nem, az várja meg nyugodtan a következő posztot.

Ugye hogy nem is kellett sokat várni a folytatásra? Az előző cikkek (Eltűnt expedíciók vol.1, és Eltűnt expedíciók vol.2) után már olvashatjátok is a 3. felvonást, ami szintén nagyon jól sikerült. A terep ezúttal is halálosan veszélyes - a Föld legmagasabb hegyéről lesz ezúttal szó. A terep veszélyes, az időjárás meg zord. De odakint még mindig nagyon hideg van, és jó, ha 0 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, ergo helyénvaló ez a fagyos téma. Innen Vertigo folytatja:

Fontos dátum ez a mai, hiszen 8 éve 5 hónapja és 25 napja omlott össze pontosan a World Trade Center. Sajnos az emberek 3/4-e még mindig szentül hiszi, hogy ezt az egészet csak a csúnya szakállas és koszos terroristák találták ki, és az amerikaiaknak semmi közük az egészhez. És nem, a Húsvéti nyuszi sem létezik (a Mikulás viszont igen, csak állítólag egy néger midget). Szerencsére vannak, akik poént csinálnak a dologból (ők is csúnya, gonosz és kárörvendő emberek, mint én). Ilyen képekből kaptok most egy kisebb csokrot. Éljen Amerika, a címben az az "ábra" egy repülő...nem leszólni a zsenialitásomat.