Achtung! Hosszabb iromány (egy régóta parlagon heverő történet) következik tőlem megint - oka még mindig: továbbra is halott állapotban a laptopom, ergo úgymond "normális" posztokat nem tudok tolni, mivel Vista-val vízjelezni egyszerűen nem tudom a képeket. Kérem, hogy csak az kezdjen bele az olvasásba, aki nem kizárólag a rajok/emók miatt jár ide, és szereti a hosszabb, olvasmányos posztokat is. Köszönöm!
2/1: Az öreg, szomszéd ház:
Szokatlanul meleg idő volt aznap, dacára annak, hogy az ősz derekán járt már az év. A Nap melegen sütött odafenn az égbolton, és ez az idő pont ideális volt arra, hogy a három testvér az udvaron játszadozzon. A Legfiatalabb hozta elő a focilabdát, és rúgta oda jó messziről a többieknek – néhány hónappal ezelőtt önfeledten rúgták még a bőrt a hatalmas kertben, aztán beköszöntött az ősz, a rossz idő, a hideg. A futballt pedig – ami mindannyiuk nagy kedvence volt – jegelniük kellett egy időre. Egészen addig a bizonyos napig. Már korán reggel, mikor kinéztek az ablakon érezték, hogy szinte tavaszi időben lesz részük, és lám, igazuk is lett. Nagy örömmel indultak hát ki reggeli után az udvarra játszani és ezt az örömüket úgy tűnt, semmi sem tudja beárnyékolni – legalábbis ők így gondolták.
Hosszasan játszadoztak, passzolgatták ide-oda a labdát, kapura rúgták, elfejelték. Egyszerűen élvezték a jó időt, és hogy aznap éppen nem volt semmi dolguk. "Majd este tanulok a holnapi matek dogára" – jelentette ki a Középső. "Ugyan, ne foglalkozzunk már most a sulival!" – mondta a Legidősebb. "Hiszen az még csak holnap után lesz! Ki a fene akar most a tanulással foglalkozni?!" Túl gyorsan telt el a délelőtt – szinte észre sem vették, csak a déli harangszó hangjakor tűnt fel nekik, hogy végigjátszották az egész délelőttöt. Átizzadva, lihegve, és koszos nadrágokkal mentek be ebédelni, de még az udvaron megfogadták, hogy ebéd után azonnal jönnek is vissza folytatni a focit. Így is történt – miután az összes ebédet megették (hiszen nagyon megéheztek, annyit mozogtak), rögtön siettek is vissza az udvarra. A kicsi egyből neki is állt a falnak rugdosni kedvenc focilabdájukat, mintha egyáltalán nem is fáradt volna ki a délelőtt folyamán. A két idősebbik testvér pedig leült az almafa árnyékába, és őt figyelték.
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!