A partifotósok valami miatt mindig olyan nagyra tarják magukat, mintha egy halom közvetlenül az objektívbe néző részeg fiatalt lefotózni mondjuk Robert Capa munkásságával, vagy a Jeti megörökítésével vetekedő teljesítmény lenne. Na mindegy, szemezgessünk a múlt szombati termésből...

A jó, a rossz és a csúf...

Figyelem: Erősen 18+-os lett, ezért csak az olvassa, aki nem gyenge idegzetű.

Beesett arcú, kórosan sovány fúcska állt félmeztelenre vetkőzve a dohányfüsttől bűzös, fülledt nappaliban. Ő volt Bagó, a 16 éves kertvárosi srác, akinek gúnynevét még 6.-ban ragasztották rá az osztálytársai, csak úgy heccből. Élénken emlékszik még arra az évre, hiszen több fontos dolog is történt akkor: először is abban az évben nyerték meg a spanyolok az EB-t, aminek Bagó hihetetlenül örült, hiszen végig Fernando Torresnek, és a többieknek drukkolt. Imádta a focit, járt külön edzésekre is iskola után, és a tv-ben sem hagyott volna ki a világért sem egy-egy rangadót. Másodszor is, abban az évben szívott bele először egy cigarettába, és majdnem elhányta magát ott helyben – akkor Robi, a barátja (és padtársa) kijelentette, hogy megtalálta a megfelelő gúnynevet barátja számára. Így született meg Bagó, aki aznap két csomag mentolos rágót is betömött a szájába, miközben hazafelé tartott a nyári napsütés tikkasztó melegében. Nagyon félt attól, hogy édesapja megérzi rajta a dohány szagát, és kérdőre vonja majd. Szegény Bagó, sohasem tudott jól hazudni, így félő volt, hogy elkotyogja tettét, aminek nemcsak ő, de az osztálytársai is kárát látták volna. Szelíd, nyugodt embernek tűnt a fater, és jobbára az is volt – kivéve mikor engedett a csábításnak, és az alkohol örömeiben találta meg pillanatnyi boldogságát. Akkor teljesen más emberré változott. Arca eltorzult, és amellett, hogy kiabált, még tört-zúzott is – aki pedig az útjába került, az örülhetett, ha egy gyenge pofonnal megúszta a borgőzös ámokfutást. Nos, a harmadik dolog pedig, ami abban az évben különösen fontosnak találtatik (és kiemelkedik a többi, kevésbé fontos esemény közül), az pediglen az volt, mikor előkerült az utca végén lakó öreg Laci bácsi unokájának holtteste. Szegény gyermeknek már hónapokkal azelőtt nyoma veszett, és bár a környéken mindenki reménykedett, hogy egyszer csak előkerül, sokáig sehol sem találták.

Achtung! Befejeztem az öreg házas sztori lezárását, viszont rohadt hosszú lett, ezért két különálló részre kellett bontanom. Az elsőt most, a másodikat majd vasárnap olvashatjátok – és ezzel le is zárom az egész történetet, minden kérdésre megkapjátok a választ. Kérem, hogy most is csak az kezdjen bele az olvasásba, aki nem kizárólag a rajok/emók miatt jár ide, és szereti a hosszabb, olvasmányos posztokat is. Köszönöm!

Eredeti történet – avagy: Esti olvasmány - Az öreg ház rejtélye.

Első mellékszál – avagy: A ház, amely szörnyű titkokat rejteget.

Második mellékszál – avagy: A múlt sötét titkai.

Harmadik mellékszál – avagy: A kezdetek kezdetén...

Az öreg ház rejtélye (Bandi a hegyről befejezése)
 

4/1: Emlékek:

Egészen pontosan 10 év telt el azóta, hogy a legidősebb testvér is az öreg, romos ház áldozatává vált azon a borongós, tavaszi napon. A tragédia sokkolta az egész környéket, de szép lassan feledésbe merült, és csak akkor jutott eszébe valakinek, mikor az öreg romhalmazra pillantott. Forró nyarak, és jéghideg telek váltották egymást, a ház pedig minduntalan egyre és egyre csak lepusztultabb lett, sokszor már-már úgy tűnhetett, mintha menten össze akarna roskadni. Aki az utcán végigment előtte, és bepillantott a rozoga vaskapun túlra, mindig elgondolkodott azon, hogy vajon miféle szörnyűségek is történhettek odabenn, a hosszú-hosszú évek alatt. Bemenni – még kíváncsiságból sem – azonban nem mert senki. A környéken élők mindig is elátkozott háznak tartották, és ezt rendre meg is osztották a fiatalabbakkal, akik közül sokan csak akkor érezték meg ennek a kijelentésnek a súlyát, mikor híre kelt, hogy egy fiatal gyerek rémes halált halt odabenn. Csípős szelekkel, és hatalmas viharokkal köszöntött be az ősz – a ház már évek óta nem bírta az esőzéseket: a tető beázott, a padlás úszott a vízben. A gerendák jól megszívták magukat vele, és ha eddig nem is, most már tényleg életveszélyes volt felmenni oda.

Üdvözletem Hölgyeim és Uraim ( és Ők )!

Zitra vagyok a szerkesztőségtől! Tudom már régen nem jelentkeztem egy darab poszttal sem, de úgy éreztem: most írnom kell valamit! Eme késztetés hatására, felléptem újra (Agyiszint-nek mindig azt hazudom, hogy állandóan nézem az oldalt, pedig nem....pssszt) a blogra, hogy körbenézzek. Kicsit zavartnak is érzem most magamat, bevallom. Zavartnak, mert - és ez nem sértés akar lenni - mert olyan volt, mintha a valami némafilm szerű Blikk oldalra léptem volna. Van itt mindenféle kreativitás, kérem szépen, ügyes origami, fasza háttérképek, rogyásig. Persze csak képek, szöveg semmi; tisztelet a kivételnek. Fő a látvány! Tényleg faszák, de ez miért Agyiszint?
No, elkanyarodtam, bocsánat. Szóval, gondoltam írok egy olyan posztot, amiben azért lesz szöveg is, ha már nem vagyok analfabéta. A téma pedig - ahogy a címből az elmésebbek már rájöhettek - érdekes, illetve remélhetően vicces klipek és zeneszámok körül fog forogni. Talán vágjunk is bele....de ki a faszom az a zitra?

Már múlt hét csütörtökön is hoztam pár remek képet az álmok világából (Szép álmokat! vol.1), és itt is van a következő adag eredeti méretben közzétett, hangulatos kis képecskék csoportja. Az a helyzet, hogy nem mehetek el szó nélkül a rémálmok mellett sem - múltkor még csak a bevezető részben említettem, de most már néhány kép formájában is szemmel láthatóvá teszem. Tudod, olyan velem még soha az életben nem fordult elő, mint a filmeken látható, éppen rémálmukat átélő emberekkel, akik villámgyorsan megébrednek, felpattanak az ágyban, és patakokban folyik róluk a víz, lihegnek, rosszabb esetben az éjszakába üvöltenek félelmükben. Talán ha majd azt álmodom, hogy Kiszel Tünde és Hajdú Péter nagytotálban nyalják-falják egymást előttem, izzadnak és hevesen nyögnek, akkor talán én is minél előbb felriadok - aztán vagy eljutok a mosdóig, vagy az ágyam mellé okádok. Hát fúj. Inkább gyorsan el is hesegetem ezt a perverz gondolatot. Kalandozzunk el inkább a szép álmok határtalan mezsgyéjére.

Az imént beszéltem a rémálmokról. A tudományos - de halandó számára azért még érthető - magyarázatuk ez:

"A rémálom azon paraszomnia alá besorolható folyamatok egyike melynek során az ember gyakran, ismételten riad fel az éjszaka során.

A rémálmokat gyakran az izgatottság, stressz okozza. Ismétlődő, az alvás mély szakaszából való felriadások jellemzik. Általában 10 éves körüli gyermekeknél fordul elő. Ennek az alvási zavarnak a gyakorisága és milyensége szermélyről személyre változik.

Főbb jellemzői - ami megkülönbözteti az "Éjszakai rémület"-tól - hogy felriadás után képesek az emberek emlékezni arra hogy mitől ijedtek meg. Az ember pulzus száma megemelkedik, izzadni kezd és maximum 5 percig tart a folyamat."

Előfordul, hogy olyasmit álmodunk aminek szerintünk az égvilágon nincs semmi értelme - hülyeség, összevisszaság, lehetetlen. Nekem is (és biztos vagyok benne, hogy Neked is) volt már nem egy ilyen álomban részem (részed). Ezek mind a tudatalatti elfolytott vágyai - persze, a való életben talán olyasmi is az eszedbe jutna, hogy mikor éppen a buszt várod a tömött megállóban, és közben olyan hideg, csípős szél fúj hogy már teljesen kipirosodott az arcod, mellette még az eső is szitál, akkor legszívesebben felelmelkednél a földről és tovarepülnél a város fölött. Lehetetlenség, ez tény - hiszen az ember nem tud repülni. Legalábbis a való életben nem. Azonban álmunkban bármi (mondom: bármi!) lehetséges - talán aznap este az álmodban egyszer csak azon kapod magad, hogy kiugrasz a szobád ablakán, és a levegőben szárnyalsz. Bármi lehetséges. A Folytatás után megint láthattok pár nagyon jól sikerült képet, amelyek távoli, álombéli világokat rejtenek a maguk minden szépségével, és rejtélyességével együtt:

Tudod, már hónapok óta rosszul alszom - nálam ez amolyan megszokott már. Lefekszem, próbálok elaludni, de minduntalan csak forgolódom össze-vissza, és a világért sem sikerül. Kivételes napok vannak viszont, amikor engem is utolér az álom - szeretem az olyan napokat. "Az álom képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben. Az álmok létrejöttének oka, módja és az álmok jelentése még nem tisztázott, bár mindig is érdekelte az embereket. Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével és szimbólumokat rejtenek, amik miatt néha abszurdnak vagy hihetetlennek tűnik az, amit álmodunk." - így a wikipedia.

Az álom lehet földhözragadt, teljesen hétköznapi helyeken játszódó, ugyanakkor távoli világokba elkalauzoló, fantáziadús és meseszerű is. Néha lehet borzongatóan félelmetes, és néha kellemesen megnyugtató is. "A valóságon túl álmok vannak, és mindenki bennük él tovább." Olykor-olykor hihetetlenül valósághűek. Egyszer felkeltem a saját szobámban: vak sötét volt - minden annyira ismerősnek tűnt, és mégsem volt az. Lépteket hallottam odakintről. Súlyos, dobbanó lépteket - egyre csak közelebb, és közelebb a szobámhoz. Megijedtem. Sötét árnyak keringtek a szobában - olyan sötétek voltak, mint az éjszaka, mégis ki lehetett venni a körvonalaikat az éj feketeségében. Aztán egyszer csak megébredtem. A szoba teljesen ugyanaz volt, pont ugyanannyira sötét, és pont ugyanannyira rideg mint az álmomban - csakhogy immár a valóságban jártam, és nem egy képzeletbeli világ elmosódott határán. Képzeljétek el, milyen lehet annak aki egész életében álmodik - nincsen önálló élete, csak az álombéli ami percről-percre változhat. Ismerős, és ismeretlen világokban járhat, és fedezhet fel olyan dolgokat, amelyeket csak az ő elméje képes megérteni. A Folytatás után hoztam nektek egy pár (eredeti méretben lementett) képet, amelyek távoli, álombéli világokat rejtenek, a maguk minden szépségével, és rejtélyességével együtt.

Gondolom eddig soha életetekben nem hallottatok Wilbur Sargunaraj-ról. Szégyeljétek magatokat! Ő egy Indiai úriember, aki igen sajátságos módon ad elő különféle bugyuta zenei szerzeményeket. A durva az, hogy az ipse még koncerteket is ad szerte a világon. Weblapja ITT található, ha valakit esetleg érdekelne.
Első - és egyben leghíresebb száma - a mi szívünkhöz igencsak közel áll, hiszen a "blogokról" fog énekelni nekünk. Vérbeli WTF a srác:
 

A következő alkotást a Kredenc együttes követte el egyik falukörnyéki turnéjuk alkalmával. A együttesnek megtalálható egy elég minimalista weboldala is. Érdemes megtekinteni a rajongótáborukat. A fanok gerincét, és a többi részét is, aktív panel-proli MSZP szavazók alkotják, akik a hétvégi gyöngyfűző klub gyűlése után szívesen vesznek részt eme nagyszerű eseményen.

"Most pedig egy nagy sikítással segítsünk Misikének a furulyázásba'! Háromra, jó?
Figyelj!!
EGY...
KÉT...
HÁÁ'..."

Azért az sem rossz, hogy végig hallatszik a furulya, amikor a csávó még csak nagy bőszen a kezében lóbálja -.-' .

Mint gondolom azt észrevettétek: ez a blog az élet vicces, nevetséges és szánalmas oldalával foglalkozik. Mindenki szeret nevetni, sőt az emberek szeretnek olyan dolgokkal foglalkozni, ami egyébként teljes mértékben megbotránkoztatja őket. Ilyenek a romás posztjaink, az EMOkról szóló bejegyzések és ezekhez hasonló nyalánkságok.
Sokat gondolkoztam, hogy kitegyem-e ide ezt a videót, hisz ebben semmi vicces nincs, sőt ez inkább az Élet más oldalról való megvilágításával foglalkozik. Egyszer még mi is járhatunk így.. Végül is úgy gondolom, van akkora nézettségünk, hogy érdemes alkalmanként egy-egy ilyennel is színesíteni az oldalt. Én lennék a legszomorúbb, ha egy igazi remekmű nem férne el a sok szenny roma közt. Nem is szaporítom tovább a szót, inkább nézzétek végig ezt a mesét! Egészségetekre:

Avagy, miből lesz a kaki? Elmondják nekünk a csontkukacok!

Éééés mivel ez a reklám helye, jöjjön egy ajánlás:

http://szemcsapda.puruttya.hu/bypost/2009/10/13/Szemcsapda_az_igenyes_electronikus_zeneert_1_A_Zene

Annak aki kíváncsi arra, hogy milyen zenét kedvelek, illetve hogy mi a véleményem a mai electronikus zenéről, az olvassa el a sorozat első részét. Egészségetekre, jó éjt!

Gondolom sokan ismeritek Pingui kalandjait. Szerintem ez a mese terrorcselekmény az egész emberi faj ellen. Egy apokalipszist előidéző katasztrófa előszele. Ki nem állhatom. Előre félek, hogy a gyermekem ilyen jellegű retardált meséken fog felnőni. Már most elkezdtem archiválni a jobbnál jobb régi meséket (Mekk mester stb), hátha később már csak ilyenek lesznek vagy rosszabbak: