Bejelentkezés
AGYISZINT.HU

AGYI
SZINT

idióta

Info

AGYISZINT.HU
/bytag/celebek

celebek címkék a(z) AGYISZINT blogon

Az oldal nem kíván senkit megsérteni, csupán fel akar nyitni egy-két szemet, hogy milyen emberek is vannak.

Legújabb twittek

Keresés

Az alábbi posztok tartalmazzák az általad keresett celebek címkét:

Kattints ide, és nézd meg a(z) simplistic_jason_by_soopernoodles_d2zizpp.jpg képet teljes méretben!

Kedves Apu, és Anyu!

Hát megérkeztünk! Nagyon jól érzem magam itt, az idő remek, süt a nap, lágy szellő simogatja az arcomat, és mindent átjár a friss fenyőillat. Ez a tó hatalmas, sokkal nagyobb mint azt elsőre gondoltuk volna! James az érkezésünkkor ugrott is egy seggest a vízbe, majd hangosan kiabált nekünk, hogy kövessük a példáját, mert a víz isteni. Tamara és én egy szobában szálltunk meg, bár James nagyon erősködött, hogy ő akar Tamarával egy szobába kerülni, de végül meggyőztem, hogy én nem akarok semmit Tamarától, ezért egy szobába kerülhettem vele, és James is megnyugodott, mindannyiunk legnagyobb örömére. A helyiek barátságtalanok, és visszahúzódóak, de mit is várhatnánk egy ilyen porfészektől itt a rengeteg közepén, nem igaz? Bezzeg New Yorkban, Anyu! Ott aztán pezseg az élet! Már vágyom vissza a Nagy Almába, az emberek, a társaság, a barátaim, a családom (szeretlek titeket!), és úgy egyáltalán a civilizáció ölelő karjaiba. Itt csak csend van – síri, túlvilági csend. Semmi sem történik. Még az a rohadt tábori szakácsnő, Mrs. Voorhees is egy baromi ellenszenves alak. De hát nincs mit tennünk, hiába esz meg az unalom itt. Majd csak túlélem valahogy…

Csókollak titeket: Jack


Szia John!

Képzeld, ma reggel érkeztem meg ide, a Kristály-tó partján lévő kempingbe, és ESZMÉLETLENÜL TETSZIK!!! Nagyon jó a társaság, nagyon jó a hangulat, és minden nagyon jó kedves John, kivéve talán a pocsék ételeket készítő Mrs. Voorhees-t, a kemping szakácsnőjét. Ribanc. Lapozzunk is. Hú, John, nagyon nagy kár, hogy nem vagy most itt te magad is. Annyira élveznéd ezt a környezetet! Csak mi vagyunk itt, és a természet. Már sötétedik mikor ezt a levelet írom neked, és itt ücsörgünk a tábortűz narancs fényében, horror-sztorikat mesélünk egymásnak (Peter mondott valami igazán félelmeteset, és borzongatót néhány a közelben eltűnt tinédzserrel kapcsolatban, brrr!), és közben szalonnát sütögetünk. Olyan nyugalmas minden! Most be kell fejeznem a levelem írását, mert Peter szerint egy fura alak mászkál erre a sötétben (vajon mit akarhat néhány fürdőruhás egyetemistától?). Holnap első dolgom lesz, hogy írok még neked, puszi!

Jenny

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

2010. november 19. 17:20 | -Britpopper- | 47 hozzászólás érkezett eddig.

Előre szólok: hosszabb poszt következik - a második felében újból olyan képeket kerestem direkt, amiket felesleges lett volna lekicsinyítenem, és vízjeleznem, annyira szépek. Szóval készülj fel Kedves Olvasó, hogy nem egy-két mondatot osztok most meg Veled - egy kicsit hosszabban értekezem erről-arról. Ezt jobbnak láttam közölni már az elején. Akkor hát vágjunk is bele:

Tudod, valami probléma van a tévémmel: nem akar bekapcsolni. Hiába nyomkodom a távirányítót, nem csinál semmit. Hiába próbálkozom, kérlelem, becézgetem, csak nem akar reagálni. Gondolkodtam mitévő is legyek. Jöttem-mentem a szobában egész délelőtt - tanakodtam. Megnéztem hát végül a mágikus Kézikönyvet is, amiben azt írják hogy valószínűleg azért nem hajlandó bekapcsolni szegény, mert a médiából csak a kibebaszott szenny ömlik orrba-szájba - okos kis szerkezet hát az én tévém, annyi bizonyos. Megkímél engem a sok ártalomtól amit a különféle műsorok zúdítanak a gyanútlan nézőkre. "Vakulj, paraszt!" - ez a jól bejáratott szlogenjük általában. Tudod, összeszámolni sem tudom, mennyi idióta, gány, színvonaltalan műsor megy jelenleg is a különféle hazai csatornákon. Nem tudom, hogy van-e Köztetek egyáltalán olyan, aki képes lenne egész álló nap a tévét bámulni, a sok igénytelen marhasággal együtt amit ott napról-napra leadnak – szerintem nincsen. Én inkább zenét hallgatok.


("Halod! Halod! Te...Te...Hule kocsog!")

Az biztos, kedves Pákó - ahogy egyszer mindenki más is meg fog halni. Ez az élet rendje. Csakhogy Lapite Oludayo (merthogy ez ám a teljes, valódi neve) valószínűleg nem kezdett el mélyebben filozofálni az élet utáni dolgokról, a halálról, a túlvilágról, Istenről, meg miegymásról. Neki ez jócskán meghaladta volna a képességeit, azt hiszem. Szánalmas az, hogy ezek a médiagecik (bocsánat, "celebek") rendre nem kevés pénzeket akasztanak egy-egy ilyen műsorban való részvételért, szereplésért, és hogy az drágalátos készítők szerint ezek a műsorok viccesek, poénosak, szórakoztatóak. Valóban így lenne? Nos, bevallom Nektek: egyetlen adást végigszenvedtem, pusztán a kíváncsiság kedvéért - nem illesztem be ide a teljes epizódot, mert hosszú és szörnyen agyzsibbasztó, aki akarja ezen a YouTube videón (részlet a műsorból) megnézheti, hogy miért is gondolom ezt. Az említett Fekete Pákó állítólag (hangsúlyozom: állítólag!) tanult magyar történelmet nem is olyan régen, mégsem tudta megmondani, ki volt Rákóczi fejedelem - az meg már tényleg csak mellékes, hogy a "Pákó, mit iszik a tehén?" kérdésre (amit még egy óvodás is könnyedén megválaszolna) a "Theejet!" választ kapta a jónép ettől az idiótától, aki nemcsak magyar-történelemből, de muzikális téren is hatalmasatt bukott, de már akkor, amikor nekiállt Magyarországon zenélni. Szánalmas? Az hát. Kell ez az átlagnézőnek? A jelek szerint a többségnek bejön, hiszen a nézettségi adatok jók (hétköznaponta másfél millióan nézik a műsort), úgyhogy: igen - tudod, még szerencse, hogy Mi meg nem átlagnézők vagyunk...! Én meg inkább zenét hallgatok.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!