Hogy mi az a MondoCON? Anime kedvelők találkozója, ahol bárki beöltözhet a kedvenc szereplőjének, játékbeli karakterének. Ha kedvük tartja jeleneteket is előadhatnak, akár táncot is járhatnak. Rengeteg érdekes embert lehet látni, és sokat röhögni a jelmezeken. Személy szerint nekem az első kép a kedvencem. Hogy miért? Mert World Of  Warcraft (wow) karaktereknek öltöztek :D

Üdv, srácok!

Talán néhányan nem értik, hogy miért nincsen ma Éden-szigetes poszt. Nos, nekik elmondanám, hogy nyugalom, jövő héten folytatódik a sorozat, azonban most más dolgokról szeretnék értekezni. A poszt maga sajnos elég búval baszott, de megpróbáltam legalább tavaszi, vidám képeket találni hozzá, hiszen még senki sem köszöntötte itt a szerelem évszakát.

Kedves olvasónkkal, HAGYMAFÁVAL (és Kocsonya barátommal is) már nem egyszer értekeztünk a témát illetően, de tény, ami tény: borzasztó pocsék állapotok uralkodnak manapság a világban, és persze hazánkban is. Olyan szinten korrupt az egész rendszer, és olyan szinten teríti be a tisztességes embert nyakig a szar, hogy az már egyszerűen vicces. Magyarországon az átlagéletkor siralmas (a ranglistán a 27. helyen állunk, csak a három balti ország, valamint Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország van rosszabb helyzetben). Az emberek élete kilátástalan, és nem is annyira meglepő adat, hogy nagyon sokan követnek el öngyilkosságot évente (egy nap alatt átlagosan hat-hét ember végez magával Magyarországon). Talán sokan jobb létet vártak a kormányváltás után, de attól még, hogy Orbán Viktorci került az élre, egy forinttal sem lett olcsóbb a kenyér. Fletó (fene a pofájába) megmondta anno, hogy el lehet innen menni – na, igen. El lehet menni. Ne is csodálkozzunk azon, ha sok fiatal külföldön próbál szerencsét, mert itt tisztán látja, hogy nem tudja kamatoztatni azt a tudást, amit kemény tanulással megszerzett az évek során. Külföldön pedig nem azt kérdezik tőled, hogy milyen papírod van, hanem azt, hogy mit tudsz.

HAGYMAFÁVAL mindketten ugyanabban a városban élünk, méghozzá Budapesten. Naponta látjuk a töménytelen szart az utcán (ez olykor szó szerint is értendő, mert például néhányan összetévesztik az aluljárót a nyilvános wc-vel), és bizony ez rendre elkeserít minket. De elfojtjuk a dühünket, mert ez van…úgysem tudunk mit tenni. Úgysem tudunk változtatni a dolgokon. Hiszen nem vagyunk mi nagy emberek. Teljesen átlagos fiatal srácok vagyunk, és akár kiállhatnánk a Parlament elé is, hangosan tiltakozni a rendszer ellen, akkor sem történne semmi eget rengető változás. "Apu ökölbe szorult keze vagyok" – hallhattuk a mára már klasszikus idézetet a Harcosok Klubja című David Fincher filmben. Nem mondom, néha velem is előfordul, hogy meglátok az utcán olyan arcokat, hogy ökölbe szorul a kezem, és legszívesebben odalépnék hozzá, egy atyai pofon kíséretében, hogy szálljon már le végre a magas lóról, és nézzen szét maga körül. És ezzel a hosszú bevezetővel már el is érkeztünk jelen poszt központi témájához: a mai fiatalokhoz. Már napi szinten látok new-generation emósokat, pedig jobbára csak hétvégente utazom sokat, a barátnőm végett. Elbaszott fiatalok ők, akik beálltak a sorba, hogy majd igazi egyéniségekké válhatnak, és megmutathatják a világnak, hogy milyen egyediek is valójában. Két helyen is hibádzik eme tévhit: 1.: 10-ből 9 new-generation emós ugyanazokat a beállásokat (kéz a száj előtt/ujjakkal szív formázása/rogyasztott lábak), beállításokat (felülről fényképezés/kiretusált képek), helyszíneket (fürdőszoba/bevásárlóközpont/vonatsín), és ruhadarabokat (kapucnis pulcsi/Converse cipő) használja mint a többi társa. Ezáltal már bukták is, miszerint ők a valódi egyéniségek, mi meg a szürke kisegerek. Ha az egyikőjük a megszokott terep (mondjuk fürdőszoba-tükör) helyett a Budai várban fotózkodna, akkor már ki is lógna a sorból. 2.: a világ már egyáltalán nem kíváncsi rájuk. Pár éve még eszeveszetten futott ez az egész emó-őrület (köszönhetően a Tokio Hotelnek, avagy nálunk a No Thanx, és az Anti fitness club sajátos befolyásának), de szép lassan kezd eltűnni, kimenni a divatból az egész. Elképzelhető, hogy ezek után végre normális lesz a fiatal generáció?

"ribancos pózolós" - igen érdekes személyiség lehet, ha ilyen képaláírásokat használ fiú (állítólag az...) lévén. Ez a kép azonban még csak az első - amolyan felkészítés a többire. A Folytatás után megcsodálhatjátok őket.

Cosplay, vagyis costume play, japánul kosupure, azaz minden héten farsang és bárkiből lehet Terry Black Harry Potter meg hasonló. Mangafanok és animeimádók gyülekezete költséges és kreatív, avagy ócó és kevésbé kreatív ruhakölteményekben, utánozván kedvenc szereplőjüket. Kreativitás szempontjából egy kihívás, hisz komplett Songoku felszerelést nem árulnak ám minden madaras teszkóban a sportszerek közt, és Bodri füle sem fog megfelelni kiegészítőnek, ha Inuyashának készül valaki. Sokan maguk varrják, szabják, toldozzák-foltozzák a ruhákat, hónapokig járkálnak a megfelelő minőségű, színű anyagok, kiegészítők után, ezután jönnek csak a gyötrelmes munkaórák, a végeredmény pedig egy nem hétköznapi viselet, melyet legtöbbször a készítőik is csak egy vagy két bemutatón hordanak. Kulcsszó persze a hasonlóság. Minél jobban beleolvadni a meseszerű környezetbe és eggyé válni az utánzott, cosplayelt figurával. No de nem hiába japánoktól indult ki ez is, mint az alábbi képen látjuk, nekik a hasonlóság kedvéért olykor be sem kell öltözni. Persze petit malheure történik még ott is...

...lásd a tovább után:

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Nos, ide eredetileg egy rövidfilmet szántam, de elég morbid meg ocsmány, szóval majd megy az extreme kategóriába. Sebaj, van itt nektek egy kis zeném, a megfelelő klippel. Természetesen a japánoktól, akiknél cenzúrázni kell a filmekben a nemiszerveket meg a mellbimbókat, de a levágott végtagokat és az ondót nem...érdekes képeket ad ez a hülyeség, mikor látsz egy ocsmány képet és ki van rajta cenzúrázva a csaj ékesebb testrése, de minden más ocsmányságot simán látsz. A mesékben persze más a helyzet. Ott simán minden japó csajnak 90/d-s melle van és óriási párizsihez hasonlító mellbimbója. Itt is csak a ruha alatt sejthetjük a tuti dolgokat sajnos, de ez is valami. Egészségetekre: