Új sorozat indul az Agyiszint blogon, egyfajta visszapillantás jelleggel. Mivel a látogatók többsége nem csak hogy 1 hónapra, de egy napra visszamelőleg sem érdeklődik a megjelent posztok iránt, így akarva-akaratlan rengeteg jó cikkről maradhattak le. Ráadásul az újabban hozzánk érkező kedves olvasók kapnak egy kis ízelítőt az egykori "agyiszintből" A posztokat változtatás nélkül közöljük, az akkori képanyaggal és az esetlegesen akkoriban megjelent kisérő szöveggel. A poszt peremierképén látható, hogy pontosan mikor jelent meg, ki a szerző, és hányan kommenteltek hozzá. A poszt végén lévő kis képre kattintva megnézheted az eredeti posztot.
Mivel mi itt igyekszünk olyanok lenni, mint egy nagy boldog család (ezt a szükségesnél ne vegye senki komolyabban), így olykor-olykor szívesen teszünk meg egy-egy szívességet valamely kitartó és aktív olvasónknak, kommentezőknek...
Az elmúlt időszakban az oldalon bevezetett retro képkosarak első tagjánál Isnyu barátunk megjegyezte, hogy ő vidéki, ezért én rákérdeztem tehetek-e valamit e célból, mire ő írta, hogy ő biza Balatonfüredi, és örülne pár füredi retro képnek. Ennek megfelelően feltúrtam a készletem és szerencsésen találtam is néhány képet Füredről...
Előző posztom (megtalálható ITT) mérsékelt sikerén felbuzdulva, ím újabb képgyűjteménnyel jelentkezek, melynek témája az Erzsébet híd, és az 1902-től 1976-ig terjedő időszakot öleli fel. Remélem elnyeri a tetszéseteket...
1902: a munkálatok már a végük felé tartanak. Kevesen tudnak róla, de az Erzsébet híd megnyitása után 23 évig (1903-1926) a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt...
1896-ban Ferenc József császár új híd megépítését rendelte el Budapesten, az Eskü téren. A nemzetközi pályázatra negyvenhárom terv érkezett, de végül ezek egyikét sem fogadták el, így a terveket végül Czekelius Albert és Kherndl Antal készítette el, és a hidat az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére Eskü-tériről Erzsébet hídra nevezték át. A királyné először a pesti oldalon az eskü téren kapott szobrot (1932-ben), később ezt helyezték át a budai hídfő melletti parkban (azóta is ott van).
Eleve !Rettegett Iván! kollégámnak adtam azt az anyagot amelyből ez a poszt is készült, de a jelenlegi poszthiány miatt úgy gondoltam, mégis magam veszem kézbe a dolgot, így ma egy posztsorozat első részét hoztam el nektek, amely az 1930-as évektől kezdve 1978-ig mutat be képeket a mai Blaha Lujza térről (ugyanis a tér egészen 1918-ig a Népszínház utca része volt).
A Nemzeti Színház épülete (a Corvin Nagyáruház felől nézve)
Egy kicsit megszaporodtak a zeneajánlók mostanában a blogon, és ezek örömére most egy olyan klip fog következni ami nem feltétlenül szar, pedig ugyanúgy mint az eddigieket ezen posztsorozatban, úgy ezt is a VivaTV heti toplistájáról szedtem. Tehát most egy kifejezetten jó zene fog következni.
Mindannyian tudjuk, hogy az elektronikus zenének mekkora kultusza van idehaza (és most nem a Josh & Jutta -féle audiovizuális agymenésekre gondolok mert azokkal embert lehetne kínozni) de legnagyobb sajnálatunkra a porondot az igénytelen, egy kaptafára készült, autotune hullámokkal megspékelt előadók uralják. A mainstream jól fizet ugyan de eredetiséget még hosszas keresés után sem lelhetnénk az ilyenfajta produkciókban.
Talán mindenki emlékszik még, hogy az elektronikus zene mikorra vezethető vissza. Történelem óra következik: Már a 70-es években is hatalmas kultusza volt, hiszen akkoriban kezdték meg hódító útjukat a böhöm nagy szintetizátorok, a géphanggal előállított hangsávok, avagy a minimal-design szabályait követő, letisztult, fapados prüttyögések és színpadképek. Bőven elég ha mondjuk a német Kraftwerket hozzuk fel példaként amely trióra az idősebb olvasóink még igen, a fiatalabb olvasóink már kevésbé emlékezhetnek. Aztán eljött a 80-as évek és mindenhová bekúszott az elektronika (főként a táncparkettekre). Tipikus 80-as évekbeli kép: neonfények, ízléstelen ruhák, még ízléstelenebb frizurák és közben vadul veri az ütemeket a dobgép, minimalista szinti-szólókra alapozva. Legnagyobb kedvencem, a Depeche Mode is ebben a korszakban indult (és sikerük máig töretlen). Magukévá tették ők is az elektronikát. A stadionslágerektől kezdve az instrumentális (vokál nélküli) dalokig mindenhol jól érvényesültek. Aztán a 90-es években egy csöppet alább hagyott ez a nagy elektronikus láz (nem igazán fért meg az olyan új műfajok mellett mint a gangster-rap, a grunge, a britpop, vagy az akkor még csak szárnyait bontogató indie).
Aztán a 90-es évek végére mégis visszatért az elektronikus zene, mint műfaj – méghozzá a lehető legnagyobb elánnal. Massive Attack, Fatboy Slim, DJ Shadow, Tiesto, UNKLE, Röyksopp, Underworld, Prodigy, Daft Punk, Björk és nagy favoritom Moby, hogy csak párat említsek (biztosan mindenki tudna még több tucatnyit). Mára az elektronika ott van mindenhol, majdnem minden dalban, legyen az mainstream (pölö Lady Gaga), avagy műfajilag besorolhatatlan zenei katyvasz (pölö The XX). És mivel amúgy is hódít a retro-láz, ezért a zenekarok/előadók is előszeretettel nyúlnak vissza évekkel, sőt, évtizedekkel korábbra zenei alapokért, inspirációkért. A jelen posztban bemutatásra kerülő Compact Disco is szemrebbenés nélkül használ olyan hangmintákat amelyeket ezelőtt köbö 25 évvel futtattak utoljára de mindezt nagyon korrekt módon, nagyon ízlésesen teszik:
Nem, nem a hüvelygombáról vagy más, csúnya nemi betegségről akarok szólni. Hanem kedvenc édességünkről, a Túró Rudiról. Kutakodtam, hátha találok kezdetektől napjainkig képeket a változó csomagolásról ehhez a nosztalgikus bejegyzéshez, de alig-alig akadt valami a horgomra. Felteszem, az olvasótábor jó része nem találkozott túl gyakran régebbi csomagolással, úgyhogy ez jó kis fejtágító retro túra lesz mindenkinek :)
Láthattok pár ritka és jópofa fotót. Az ügyesebbek a "puska" használata nélkül is kitalálják, hogy kit, kiket látnak a képeken. Előre biztosítok mindenkit, hogy a látszat ellenére valamennyi fotón egy (vagy több!) híresség, akár világsztár látható. Jó, mondjuk nem fénykorában, vagy nem a megszokott környezetében, de egy kis észkerék pörgetéssel kitalálható mindegyik! Jó szórakozást! Előző rész -ITT-
Ez egy kicsit nehéz lehet. Vajon egy híres nagyi az unokájával, vagy egy híres unoka a nagyijával?? PUSKA
Bármibe lefogadnám (leginkább a múlt havi prémiumomba!), hogy az olvasóink 99,99%-a úgy gondolja az "agyiszint", a rajság, a pózolás valami egészen új dolog, csakis és kizárólag az internetnek, az elterjedt fotózásnak és a fejlődő fotótechnikai eljárásoknak (értsd: pl. PhotoShop) köszönhető. Ez súlyos tévedés! Bizonyításul álljon itt pár fotó, ami pár évtizeddel, ezelőtt készült, és ékesen demonstrálja, hogy az "agyiszinteskedés" örök és a kezdetek óta az emberek vérében van! Előző rész -ITT- Mai téma: állat és gyerek, ez mindig siker!
Tessék, íme, egy újabb bizonyíték az "agyiszintség", a puruttyaság régmúltjára!! "Pózolj tyúkkal"! Esetleg: "Rajság van és cigi, vagy spangli", ez nem látszik jól, mint az sem, hogy a kisgyermek vajon fiú (fejéből ítélve), vagy kisleány (cipőcskéből ítélve) ! Netán egy pöcsöslány egészen fiatalon?! A tyúk viszont feszít rendesen!
Láthattátok, hogy sűrűn és otthonosan mozgok fotó archívumokban, régi képtárakban. Született is ezekből már poszt. Kutatásaim közben fantasztikus és meglepő, ráadásul leleplező képekre bukkantam!
Soros Gyuri a Puruttya-atyja és Agyiszint főszerk-blogtulaj testvérek! Hogy melyik melyik, az szinte mindegy, de a kép önmagáért beszél!
