Eleve !Rettegett Iván! kollégámnak adtam azt az anyagot amelyből ez a poszt is készült, de a jelenlegi poszthiány miatt úgy gondoltam, mégis magam veszem kézbe a dolgot, így ma egy posztsorozat első részét hoztam el nektek, amely az 1930-as évektől kezdve 1978-ig mutat be képeket a mai Blaha Lujza térről (ugyanis a tér egészen 1918-ig a Népszínház utca része volt).

A Nemzeti Színház épülete (a Corvin Nagyáruház felől nézve)

Imádom a Blaha Lujza teret, mert ott momentán mindig történik valami érdekes. Hol egy pályát tévesztett harczos srác veri a barátnőjét (asszonyát?), hol csak úgy random jönnek a füstös képűek cigit tarhálni. Tavaly nyár óta ezért nem is gyújtok rá, ha ott járok. Hol valami részeg hajléktalan próbál átfutni a villamos előtt. Hol a hordó szerű cigány asszony próbál rád sózni 2 pár frottírzoknit. Ha meg mindezt meg is úszod, az aluljáróban kb. 85% hogy valaki meg fog állítani azzal, hogy "Bocsi, bocsi, van egy perced?" Van nekem több is, csak nem ilyesmire. Összedobtam egy verset, így délutánra, ami talán nem lett olyan érzelgős, mint az előző (nem is fordítottam rá annyi időt), de legalább nem kritizálja majd a szakbarbár Gergely bácsi (aki nem tudja miről beszélek, az utánajárhat az említett posztban). Szóval a Blaha ihletett meg, de még mindig jobban szeretem, hogyha csak a metrón ülve hallom, hogy "Blaha Lujza tér", mintsem hogy ott kavarjak:

Rajság van, cigi nincs (írta: Brit)

Itt egy vers nektek, ami most nem érzelgős,
Egy rajról szól, ki bátor volt, s erős.
Unta már a sulit,
Nem volt ínyére a matek, a töri, a német,
Választotta inkább a tutit,
S elment a Blahára, riogatni a népet.

"Ejnye-bejnye!" – mondta neki a biztonsági néni,
Mire a raj: "Dikk’ há’ne ugassá’! Mennyé’ vissza máúnika shót nézni!"
Ki elment a gengszter előtt, mind lesütötte a szemét,
De ez a raj meg csak állt ott, el nem hagyta a helyét.

"Ó de nehéz az iskola táska!" – mormogott egy kisdiák,
"Na, oszt’ ipod-od van-e?!" – kérdezte a raj. "Aggyad’ ide, dicsákk’!"
"Nem adom én neked, a jó kurva anyád!"
Azzal a nebuló felpattant a villamosra, s hazáig meg sem állt.

Kesergett, szitkozódott a raj magában,
Úgy gondolta, lemegy az aluljáróba, ha már a Blahán van.
Le is ment sietve, s ott fürkészte az embereket,
Várta a megfelelő áldozatot, mást nem igen tehetett.

Hamarosan jött is egy egyetemista, inogott, talán kissé ittas volt,
A raj monszter elébe állott: "Te figyu öcsi, nincs véletlenül egy szál bagód?"
De mire ezt kimondta, keze már harczos állásba lendült,
Ám ekkor ott termett két rendőr, az egyetemista meg fejvesztve elmenekült.

"Lakatos Octahedron? Önt itten’ körözik!" – szólt az egyik kék,
Szegény raj még pislogni sem tudott, máris elvitték.
Bekocsikáztak vele a 8. kerületbe, s a családja előtt szembesítették,
Mire a rajfater előlépett, s így szólt: "Fiam! Nem megmondtam, hogy a rabolandó cuccot szépen kérd?!"

Még jó hogy előre szólt - úgyhogy csak az kattintson a Folytatás-ra, aki nem fél! Bár a harczos fiatalember azt nem közölte, hogy mi az amit nagyon tud. Ebből a beállásból ugyan arra is lehetne következtetni, hogy ő valami hatalmas nagy küzdősport-bajnok, aki egy eldugott kis ázsiai faluban tanult meg mindent egy igen idős (de lélekben azért fiatal) kung-fu mestertől - viszont ha jobban megnézzük a képet, akár még a kezébe is képzelhetünk egy féloldalasan tartott, és megfeszített íjat, amellyel a rókákat tartja távol magától a bodzázás alatt.