Nemrég kaptuk ezt a Folytatás után elolvasható levelet, egy - mára már - volt emótól. Nem egy összehányt, pár soros iromány, látszik hogy a beküldő nem 2 perc alatt dobta össze, ezért gondoltam, hogy bőven helyet kaphatna az oldalon. Nemegyszer hangoztattam már a véleményemet erről a stílusról az oldal keretein belül - nem akarom válasz gyanánt újból magamat ismételni, akit bővebben érdekel, az elolvashatja a véleményemet Roland levelénél. Érdekes mindenesetre az, hogy mivé fajult ez a "stílus" - ma már a média a meghatározója, a fiatalok a tv-ből merítik az ötleteket, hogy mely ruhákkal, sminkekkel, kiegészítőkkel nézhetnek ki a legtrendibben. Arról meg természetesen magasról szarnak, hogy az ilyen öltözködéssel még a fiúk is rendre úgy festenek, mint a lányok - eltorzult, média-generálta világ ez sajnos, és ez ellen bizony nem sokat tehetünk. Újból csak azt tudom mondani: akiket ma emó címszó alatt tekinthettek meg az iskolákban, aluljárókban, játszótereken, utcákon, stb., azoknak már majdnem teljesen bizonyos, hogy fingja sincs a 80'-as évek végén kialakult emó stílusról. A nagy lófaszt. Tokio Hotel, Anti Fitness Club, meg No Thanx (bocs, ha valamit kihagytam - nem vagyok szakértő): ma már ezek jelölik ki számukra az utat. Láthattátok már azt is, hogy nem lehet elég korán kezdeni (példa a közelmúltból ITT - ehhez kapcsolódó poszt pedig EMITT), és sajnos ma már egyre több fiatal válik emóvá csak azért, mert a suliban látja/tapasztalja hogy sokaknak bejön ez a stílus.

Emlékszem, hogy sokan, sokszor emlegettük itt egy-egy "egyéniség" képeit látva, hogy "ugyan, majdcsak kinövi egyszer!". Ez így van - teljesen ki lehet nőni belőle, csak akarni kell. Én személy szerint még soha az életben nem láttam például egy 40-es éveiben járó, erősen kopaszodó, borostás, piercing-es emót sem. A tinik hóbortja ez az egész, és itt megintcsak a parasztvakító médiát tudom felhozni tettesként: ugyan mennyiben lennének gyökeresen mások a mai fiatalok, ha a 20. század elején egészen másképp alakulnak a dolgok, és sosem találják fel a televíziót? Csak részben - hiszen attól még az internet is hódít világszerte. Remek megoldás, ha valaki minél előbb ráeszmél arra a tényre, hogy az az emó stílus, ami ma a fiatalok körében terjed, egy hatalmas nagy baromság - nem az életérzés számít már, hiszen teljes mértékben divattá vált az egész. Node, nem akarom tovább húzni az időt, hiszen biztosan sokakat érdekel már maga a levél - a Folytatás után már olvashatjátok is:

"Hello Puruttya*. Tudom már elég kivesézett téma az emo ,de leírok egy-két évet az életemből és a véleményemet
az egészről. Úgy azt hiszem ötödik osztály tájékán hallottam először az emoról amikor az egyik haverom annak
vallotta magát. Elhatároztam rövid időn belül ,hogy megnövesztem a hajamat ,mert szeretnék én is hosszú
szembelógó hajat. Nem tudtam semmit arról ,hogy mi az az emo csak ,hogy tetszik a kinézetük. Elkezdtem a hajamat
növeszteni és közben beszereztem egy hajvasalót. A hajam nőtt közben próbáltam beszerezni olyasmi ruhákat amilyeneket
a képeken láttam. Nekem annyiból állt az emo hatodikban ,hogy irkáltam papírokra,füzetekre az emo feliratot és mondogattam osztálytársaknak ,hogy én az vagyok erre általában azt mondták ,hogy ne legyek már az ,de ők sem tudtak semmit az egészről. Végülis azt hiszem hatodik végére meg is untam az egészet és nem vallottam magam emonak. Eltelt az általános suli és elkezdődött a kilencedik év.

Új város,új suli stb. Utólag megtudtam ,hogy amikor beléptem először az osztályterembe
az egyik osztálytársam azt hitte ,hogy lány vagyok. (Még mindig egész hosszú volt a hajam) Na mindegy teltek a hónapok
őszi szünetben levágattam a hajam. Decemberben meg azon kezdtem el ismét gondolkodni ,hogy megnövesztem a hajamat és ismét emo leszek. Tudom, nevetséges pózerdolog de hát ilyen voltam akkor. Szerintem tavaly elejére voltam úgy az egésszel ,hogy én már nem azért nézek így ki mert hú de jól nézek ki, hanem elkezdtem magamban átgondolni ,hogy szerintem mit is jelent az emo. Akkor úgy gondoltam ,hogy az emo aki érzékenyebb mint az átlag,aki azt szeretné
,hogy az emberek elfogadjanak mindenkit meg ilyesmi. Elkezdtem csinálni képeket és töltöttem fel myvipre de szerintem
nagyon sok volt az a képmennyiség.Jelölgettem az embereket. Lépkedtem be a klubbokba vipen ahol emok voltak, sőt
nyáron még egy saját klubbot is csináltam "New Generation" névvel. Hát nem volt túl sikeres mert hamar inaktívvá váltak
a tagok, de hát mindegy volt még ezen kívül 3-4 klubbtagságom. Sokat hisztiztem az miatt ,hogy miért kell engem lebuzizni
meg ,hogy az emberek miért mondanak bármit is rólam amikor nem is ismernek. (Szokásos emo problémák) Többször megkaptam a kérdést, hogy "ez lány vagy fiú?". Tényleg nem értettem ,hogy mit kell másokat szidni. Elgondolkodtam azon ,hogy elképzelek egy álomvilágot magamnak, hogy ha én találhatnám ki a világot amiben élek milyen lenne. De gyorsan rájöttem,hogy ez jó nagy baromság. Attól ,hogy elképzelek magamnak egy álomvilágot semmi nem lesz jobb, attól még ugyanúgy a való világban kell élnem. Volt vagy 6000 ismerősöm. De mire megyek vele? Semmire! Attól nem leszek híres meg ha az is lennék mire mennék vele? Főleg ,hogy az ismerőseim a közelemben sem éltek. Töröltem szépen az ismerőseimből 5800 embert körülbelül és csak azokat az embereket hagytam meg akiket tényleg ismerek.

Tizedikes voltam.16éves. Tavasz elején jöttem rá ,hogy már nem érzem úgy ,hogy tudnék tenni bármit is az emberiségért a kinézetemmel. Picit tovább tartott az egész 1 évnél. Nem bántam meg ,hogy volt egy ilyen félig pózer,félig emo korszakom, mert tanultam belőle és igazából nem voltam sose bátor. Ha rákérdeztek élőben ,hogy "emo vagy?" nemmel válaszoltam. De azért teljes mértékben pózernek nem mondanám az akkori magamat.Ma már az emokat máshogy látom. Ma már nem sajnálom őket ha kikerülnek bármilyen oldalra az okát így sem értem teljesen,de azért nagyjából megértettem az előző posztokból ,hogy nagyrészt a média hülyeségei miatt.
Sosem vágtam az ereimet. Mindig nevettem ha nem voltam fáradt. Ez az amit nem szoktak állítani az emokról. Na meg még ott van az ,hogy sosem kételkedtem benne ,hogy hetero vagyok.2éve van párom akit azóta is nagyon szeretek. Nem ítélem el a homoszeszexuálisokat meg a biszexuálisokat. Vagyis azokat nem akik nem divatból csinálják.

Na nem szaporítanám a szót még leírom a véleményemet és befejeztem.:D Nem tartom így visszanézve normálisnak ,hogy a 13éves kisfiú,kislányok emonak vallják magukat. Ha összejövetelt akarnak akkor legalább üljenek be valami helyre, ne a Nyugati-pályaudvar mocskában iszogassák a bort ha már annyira igényesek. Ez a dolog nem jobb annál mint amit a hajléktalanok csinálnak. Ha meg van pénzük újabbnál újabb drága ruhákra akkor nehogy ne engedhessenek már meg maguknak egy presszót vagy valamit. Az sem normális ,hogy a nyugati egyik oszlopában van konnektor és oda dugja be a fiú a hajvasalót és ott vasalja a haját. Hát nevetséges. Na elnézést ,hogy hosszú lett és az sem biztos ,hogy érdekes. Megírtam majd eldöntitek ,hogy kirakjátok-e vagy sem. Üdvözletem.:)"

*: Agyiszint vagyunk, de most az egyszer elnézem neked! ;)