Idejét sem tudom már, hogy mikor jelentkeztem utoljára régen megszokott, new-generation emósokat fikázó poszttal, de mivel megbeszéltük Sid-el, hogy a blog visszatér a gyökerekhez (ezt lehet szó szerint is érteni, hiszen nagyobb hangsúlyt kapnak ezek után a már említett new-generation idióták, és a mindig kanos rajshávók/rajbabák), ezért én is rendre jelentkezem majd a már jól ismert, gúnyos hangvételű posztokkal. Lábjegyzet, hogy már jó ideje rendbe jött minden a magánéletemben is, úgyhogy semmi sem veheti el a kedvem ezek után a posztolástól (persze mindez mellett még ott a suli is, a barátnőm is, nameg nemsokára nyelvvizsga, de pont az Agyiszintre nekem mindig is jutott, és jut is időm). Ennyit elöljáróban, lássuk végre, kiről is szól majd a poszt:

Igen, róla. Ez a kép amúgy a profilképe is, csak hogy mindenki láthassa, hogy ő mekkora egy shukár csávó, hogy már nagyban bagózik, de ha a boltban egymaga kérné a cigit, valószínűleg az eladó egy félkilós rozskenyérrel baszná pofán. Mielőtt tovább mennénk, szeretném megköszönni a segítséget Krayero-nak, aki sokat segít nekem, és ő küldte a főszereplő egyed (a neméről ezen képek alapján nem tudok nyilatkozni, de azt hiszem bármikor elmehetne egy Resident Evil fimbe, díszítő háttérelemnek az üveg burába, egy laboratóriumos snitthez) adatlapját is. Köszönöm neki. Maxi Respect, ahogy Ali G mondaná. Folytassuk:

Bociszemüh itt még csak egy átlagos képen pózol - átlagos beállással, átlagos módon. A Folytatás után azonban megszemlélhetitek, hogy miként súlytotta őt a világfájdalom a teljes letargia állapotába - oda, ahonnan már nagyon nehéz visszatérni. Neki mégis sikerült. Persze, hiszen new-generation emó ez is.