Végre kezdjük kitolni azt a bizonyos skálát, és az új rovatban megjelentek az olyan zeneajánlók is, amelyek nem csupán az angol-színtérről érkeznek. Perox kollega a nemzeti rock egyik hazai képviselőjét (>ITT<) mutatta be, míg Szögesdrót kollega a folk metal egyik zászlóvivőjét ismertette meg veletek kedd délután (>ITT<), és tegnap is volt tőle egy ajánló (>ITT<). Ez pedig még csak a kezdet. Én továbbra is maradok a brit zenei színtéren, mert elmozdulni onnan nekem nagyon nehezemre esne, lévén, hogy majdnem az összes fizikai formátumú, és letöltött albumom angolszász előadók/zenekarok munkássága. Nos, az idő amúgy is pocsék odakinn (azaz a cikk írásakor még az volt), szóval már csak egy kis délutáni tea, hozzá süti (avagy sült hal), és a kibaszott Mary Poppins hiányzik a teljes átéléshez.
Ladytron: Witching Hour
Kiadás éve: 2005
Kiadó: Island
Műfaj:
- New Wave
- Dream pop
- Electropop
Letöltés: >ITT< ("Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét…")
Az 1999-ben, Liverpoolban alakult kvartett (két lány, és két fiú) a 2001-es 604 című szinti-pop albumával robbant be a műfajba, és vált rögtön az egyik legelismertebb zenekarrá az akkoriban felkapott electroclash irányzat képviselői között. Nagy érdemük, hogy a műfaj rövid időn belül bekövetkezett lecsengése után is képesek voltak a felszínen maradni (egy évvel később egy még jobb, még változatosabb lemezzel rukkoltak elő), azonban az igazi világhírnevet a 3. albumukkal érték el. Kedvenc-kategória nálam a Ladytron, ezért idővel az összes lemezük bemutatásra kerül majd, most azonban vegyük górcső alá a Witching Hour-t, amellyel – ha lehet ilyet mondani – még feljebb léptek azon a bizonyos elit-ranglétrán, és úgy általában 2005 egyik (ha nem A) legjobb lemezét tették le az asztalra. Az első track a High Rise, ami egy nagyon markáns, nagyon eltalált nyitány, és megalapozza a hangulatot a Ladytron talán mindmáig legnagyobb slágerének, a Destroy Everything You Touch-nak, ami sokaknak ismerős lehet már reklámokból, avagy videojátékokból (pl. FIFA). Az International Dateline, a Soft Power és az instrumentális (vokál nélküli) CMYK után megint csak fellendül a hangulat, ugyanis következik az amTV, amit a két lány közül Mira Aroyo énekel ("watching T.V. at 4 am, but that's not when she needs a friend"), aki nem mellesleg bolgár származású (a zenekarnak van jó néhány bolgár nyelven előadott száma is, amik nagyon érdekesen hangzanak elsőre egy angol/magyar nyelvhez szokott hallgató számára). Ezután a kislemezként is kiadott Sugar csak még tovább fokozza a hangulatot, és ez a dal is ismerős lehet sokaknak (ha más nem, például az NFS: Carbon-ból, amelyben a remixe hangzott el). A következő számnál megint csak Mira szólal meg (ezúttal végig bolgárul), és hangzik el tőle egy olyan hatásos electro-attack (Fighting in Built Up Areas), hogy az ember csak pislog, mert ilyet még biztosan nem hallott soha. Bolgár trip-hop? Ha kétséged van afelől, hogy ilyen is létezik, hallgasd meg a számot – nem fogsz csalódni, ezt garantálom. Innentől fogva egy picit leül a hangulat – a The Last One Standing, és a Weekend után helyet foglaló Beauty*2 az igazán említésre méltó már csak. Az utolsó két track (Whitelightgenerator, és All the Way…) pusztán töltelék-számok. A Beauty*2 viszont egy csodálatosan szép, lassú, nyugodt mederben csordogáló, vonósokkal megtámogatott dal, az énekesnő, Helen Marnie előadásában. Komolyan mondom, hogy el lehet olvadni ettől a számtól. Az egyik legjobb nem-sláger dal a lemezen. Számtalan remix készült ezekhez a számokhoz, és nagyon sok helyen hallani lehetett őket (én legutóbb a Tesco-ban hallottam egyet, hát wow). Egy csomó díjat bezsebeltek, és az album előkelő helyet foglalt el minden év végi összesítésben, 2005-ben. Azóta már előzenekarként léptek fel például a Nine Inch Nails, és a Depeche Mode előtt is. A hírnevük, és az elismertségük teljesen jogos, hiszen nagyon kevés zenekar képes előállítani azt a fajta megérintő, szívhez szóló, melegséget magában hordozó, ugyanakkor táncolható hangzást, amit a Ladytron. Mint említettem, a többi lemezük is terítékre kerül hamarosan, addig is álljon itt a Destroy Everything You Touch hivatalos videója, amiben egy csomó érdekesség van, de ennek a zenekarnak még sosem volt olyan klipje, amiben ne lett volna valami furcsaság. Szürrealizmus, és gondolkodásra késztető momentumok hada várja azokat, akik megnéznek egy-egy Ladytron videót:
