Kábszer csere a zsebembe’ (írta: Brit)
Rézműves Bijonszé már két és fél órája az esti party-ra készült,
Kifestette a szemét, sminkelt, s a piros ruháját választotta végül.
"De shukár vagyok! Itten’ ma hangulat lesz!" – gondolta,
Magára fújt fél üveg parfümöt, majd az ingét mell részig kigombolta.
"Nagy csöcsöm van, hát jól kitolom!" – mondta a tükörnek,
Ekkor barátnője hívta: Idelenn vagyunk, a fiúk már tűkön ülnek!
Hamar le is szaladt az utcára a kis lulugyi,
Bepattant az autóba, felhangzott a raj-zene, majd irány a buli!
Suhantak bele a pesti éjszakába, s közben folyt a drága pia,
Lakatos Octahedron kezében felsorakozott Zsuzsi, Kati, Gina.
Fullkészen érkeztek meg a diszkóklub elé,
Kitántorogtak a kocsiból, majd inogva elindultak a bejárat felé.
"A kurva anyját, de szét vagyok csúszva!" – mondta röhögve az egyik lány,
A sofőr fiú erre okádott egyet, s hogy miként jutnak haza, az volt a nagy talány.
"Nincs etnikai megkülönböztetés itten’!" – mormogta a kidobó,
Odabenn a pultnál régi ismerős fogadta őket: Gyertek, én tudom mi a jó!
Hát tovább folyt az alkohol, s tovább fogytak a drogok,
Rézműves Bijonszé érezte: ő már nem lehet ennél jobban boldog.
De pár órán belül haza kellett menni, mert már erősen hajnalodott,
Az okádós sofőr fiú viszont egy szemernyit sem józanodott. :/
Nyomta a gázt, ment vagy százzal, röhögött, majd kanyarodott,
Az autó átbukott a szalagkorláton, zuhant, s mindenki erősen kapaszkodott.
Az utolsó előtti pillanatban mindre rájött a frász,
Úgy csapódtak a földbe, hogy ilyet csak filmen látsz.
Egész biztosan ez a vers is tovább tartott volna,
Ha a kis csapat most nem az intenzív osztályon regenerálódna.
