Rövid olvasmány a szerelemről
Szerelem. Mindenki volt már legalább egyszer szerelmes az életében, gondolom én. Ki egyszer, ki többször, de mindenféleképpen előfordult már. Jómagam is voltam már szerelmes, nem is egyszer. Talán most is az vagyok, nagyon. Persze, az ilyesmi mindig kétemberes, tehát ha csak az egyik fél részéről szerelem, akkor annak nincs valami sok jövője. Persze az is nagyon ritka, ha mindkét fél szerelmet érez egymás iránt, közvetlen környezetemben is talán csak kétszer találkoztam ezzel a jelenséggel.
De mi is az a szerelem? ’A szerelem egyik jelentése vágyakozással, rokonszenvvel, intimitással párosuló érzelem, másik általánosabban értelmezett jelentése pedig az ilyen érzelmen, illetve természetes nemi vonzalmon, szexualitáson alapuló vágyban és odaadásban megnyilvánuló érzelmi kapcsolat két ember között.’
Ez lenne a szerelem, ugyebár. De mégis akkor mik ezek a párkapcsolatok a mindennapokban? Az ismeretségi körömben gyakran hallok sztorikat arról, hogy ki melyik hétvégén kit és hányszor is vágott gerincre… Mert ugye az embernek vannak bizonyos szükségletei, ezt alá is írom (meg ugye én is férfiból vagyok), viszont tényleg dicséretre méltó az, ha kéthetente más-más emberrel hál valaki? A röhejes pedig az, hogy még a nőknél is előfordul ez, legalább ilyen gyakran. Én meg csak ámuldozok, hogy mi zajlódhat le az ilyen emberekben, amikor azt mondják: szeretlek. Ha én szeretek valakit, igyekszem megmaradni mellette, és ha ne adj isten szakításra kerül a sor, akkor nem rögtön egy másik kapcsolatba menekülök, vagy épp élem ki magam. Lehet mondani azt is, hogy minden ember másmilyen, mindenki másképp dolgoz fel egy szakítást, de nekem ne mondja senki sem, hogy az helyénvaló, ha rögtön más ölében lovagolunk…. Ahogy az sem, ha csak sírunk és kétségbe vagyunk esve, mert ugye ilyen is van. Miért menő az, ha azzal hencegek, hogy megfegtettem xy-t?
Túl könnyelműen dobálózunk mi emberek a szeretlek szóval. Talán az igazi jelentése már senkinek sem ismerős, az évek során teljesen más formát kapott. Mostanra már bárminemű rokonszenvre csípőből vágjuk rá: szeretet. Szeretünk valakit, ha jó hozzánk, ha meghallgat, ha esetlegesen kedveskedik. Sokszor fel sem fogjuk, milyen hatással lehet ez az alanyra, mert bizony ha nekem valaki ilyet mond (ugye az ellenkező nemből), akkor azon mindig meglepődöm, mert ugye ez újszerű. Az én értékrendemben nyilván komolyabb szerepet kapott, mint mondjuk valaki máséban, talán én ezért is lepődöm meg azon, ha valaki ilyet mond nekem. Magamból indulok mindig ki, ez vezet a hibáimhoz, legtöbbször. De hát ilyenek vagyunk mi emberek, gyarlók.
Tehát mi is az a szerelem napjainkban? Miért nem tudunk megmaradni egy bizonyos ember mellett? Manapság ezek a kérdések foglalkoztatnak, mert valahogy nem bírok ezekre rájönni.
A fiatalság körében is van egy jól működő párkapcsolat, ám ez a párkapcsolat valamilyen dolog folytán véget ér. A következő héten valamelyik fél már tutira valaki mással van együtt. Felmerül a kérdés: miért? Ha valakit szeretünk, akkor miért hagyjuk, hogy elmenjen? Ha egyáltalán nem is szerettük, akkor miért voltunk vele? – Csak hogy legyen valakink? Én ezzel valahogy nem tudok azonosulni...
Véleményem szerint a szerelem az, amikor a kölcsönös vonzalomból, egymás iránti odaadásból két fél egy párt alkot. A kapcsolat alapja pedig a kölcsönös bizalom. A bizalom pedig az őszinteség alapja. Talán ezért is olyan ritka a tartós, felhőtlen kapcsolat. Mert manapság divat a megcsalás, divat a csak szex és más semmi.
A mai nap folyamán már olvashattatok egy írást finesttől, ez pedig szerintem részben ehhez is kapcsolódik. Mert ugye miért is történik az, hogy amúgy egy jól működő kapcsolatban kiderül, hogy a férj, vagy a feleség (esetlegesen mindkettő) félrekúr? Talán a média a hibás, sőt, biztosan. Rossz példákon cseperedik fel az ifjúság, és honnan is szedik ezeket? Naná, hogy a televízióból! Hogyan lehetne ezt megállítani? Sehogy! Előbb-utóbb lesznek majd más trendek, reménykedjünk…
Persze, hogy nem ugyan az. Csak van olyan, hogy összemosódnak a jelentések.
édes átok
Van amit már én sem értek, például hogy mi a büdös picsáért írtam ezt le
nos.. hogy édes e.?
(amúgy itt csak írtam, nem éreztem.)
Miért vette el tőlem, mihez joga nem volt?
Miért esett szívemen egy hatalmas nagy üres folt?
Miért égeti, szúrja szemem millió könny?
Miért voltam olyan neki, mint egy nyitott könyv?
Miért nem akarok a kérdésekre válaszolni?
Miért nem fogja ő a szívemet visszaadni?
Testem forró lázban ég,
Meddig bírom? Tudja az ég.
Kérdéseimre választ én már nem várok.
Csak azt tudom sírva leírni: a szerelem egy átok.
olvassák eleget az agyiszintet hidd el
Akinek nem inge...
A fiatalság körében NINCS jól működő párkapcsolat, csupán gyakorolják a szerelmet, imitálják az érzést. De egy felnőtt, mind biológiailag, mind szellemileg érett egyednél sem tart örökké, az emberpárokat legfeljebb csak a szerelem érzete után kialakuló kölcsönös bizalom, őszinteség, megszokás, szeretet(?) tartja össze. Az élővilágban egyébként sem túl megszokott a monogámia, csak roppant kevés faj képviseli ezt az életformát, majdhogynem nem is természetes. Voltak és vannak is bizonyos kulturák, melyekben társadalmi elvárás pl. hogy egy férfinak több felesége legyen.
És ezért a televíziót okolni? Badarság!
Nem értem azokat az embereket...Én ezeket az írásos postokat szeretem legjobban
Ez egy kicsit olyan mintha bemagoltad volna, legalábbis az eleje. Abban igazad van, hogy köze lehet a biológiához, viszont nem kell mindent görcsösen tudományosan megmagyarázni,nem? Mert akkor elveszti a megfoghatatlanságát. Lehet, hogy az ember ösztönlény, de ezeket egy bizonyos pontig lehet irányítani. Például én sosem csalnám meg a párom, mert egyszerűen olyan az értékrendem, hogy ezt szemétségnek érezném. Nem vele, hanem magammal szemben elsősorban. Bár érdekes volt olvasni egy ilyen véleményt is mint a tiéd
Én is
Énis így voltam vele...Mi tagadás agyiszint fan lettem
Tűzoltópalack pedig egy nagy forma
Megfoghatatlanságát? De hiszen épp most csíptem nyakon
de jól esik túldimenzionálni.
mégha nem is sokat kommenteltem, akkoris amolyan "családként" ottvan az életemben
azaz
és a témához szólva újra, szerintem én is szerelmes vagyok
Én sem teszem, csak nagyon leegyszerűsítetted szerintem, azért is reagáltam.
Szerintem egyszerűen erre a korra érnek meg az emberek. Nincs ebben semmi rossz, ha a fiatalok is próbálgatják már a szárnyaikat. A Rómeó és Júliában is a srác 17 volt, Júlia meg 13, bár azok más idők voltak tudom.
Ettől függetlenül nem kell tiltani az egymással való ismerkedést fiatalon sem, csak mondani pár szót róla. Mert a gyerek nem tud szinte semmit, hiába hiszik a szülők, hogy a barátok meg a net megtanította már, ez nem így működik. Lehet lesz, egy halom hibájuk és biztos, hogy lesz rosszul sikerült kapcsolatuk. De ezek kellenek ahhoz, hogy a jövőben tudják értékelni a jót, és tudjanak úgy dönteni, ahogy az elvárható egy fiatal felnőttől. Ennyi lenne még a hozzáfűznivalóm, most lépek, további jó beszélgetést!
Egyetértek, és még tovább fűzném a hibákkal foglalkozó gondolatmenetet. Sokan mondják, hogy az okos a más hibájából tanul, a hülye a sajátjából. Csak ez megbukik ott, hogy az érzelmi területen nem tudsz mások hibájából tanulni, mert nincs hatással rád. Hiába van az, hogy pl. a legjobb barátodat otthagyja a csaja, nem tudod átérezni, mert ez elsősorban érzelmi alapú, és nem materiális. Ezért van, hogy tapasztalatot gyűjthetsz másoktól is, de a hibák... azokból csak akkor okulsz, ha veled fordul elő.
Íme az én vázlatom a szerelemre:
majom=ösztön+fejlődőképesség
majom+evolúció=ember
ember=ösztön
ösztön+túlértékelés+rózsaszín+cukor=szerelem
A szerelem inkább lélekből jön, és a lelket nem lehet sehogy tudományosan megmagyarázni, az minden ember esszenciája, amiből felépíti a saját személyiségét.
Max, írtad, hogy a tv nem tehet róla. Hidd el, hogy tehet, igenis sokat. Anno voltak a valóságshowk (tán a valóvilág újra is indul, Isten óvja a fiatalságot, köztük engem), amikben mindenki mindenkivel kufircolt. Mikor? Este, amikor a család leül a tv elé, és néznek valamit. Átlag apu és átlag anyu nagyon jól szórakozik, míg átlag kisgyerek nem érti, ezért elkezdi utánozni. Átlag kisgyerek felnő, és egy érzelmi hulladék lesz belőle, mert egyszerűen kihalnak belőle azok az igazi érzések, amikkel szeretni tudna teljes szívéből. Plusz a mindenféle bulvárlapok, celebhírek is ezt támasztják alá.
No itt be is fejezem, mert kizökkentettek, és sok érdemit nem tudnék hozzászólni
A hatalmas nőkre való vadászás csak addig élt amíg kb elő nem másztunk a barlangjainkból. A nők feladata akkor már nem csak a szülés és a gyerekek nevelése volt, hanem ugyanúgy dolgoztak. Pl a sötét középkorban nem hiszem hogy az átlagember felesége egy hatalmas nő lett volna, a férfiak kénytelenek voltak alkalmazkodni a kevésbé tartós de utódnemzés céljából ugyanolyan jó, vékony nőkhöz.
Arra céloztam, akik szerint az ember ösztönlényként választ párt. Amint elkezdtünk törzsfejlődni, ez változott. A középkor meg sötét volt, de dicső konzervdobozba öltöztetett lovagjaink már akkor is képesek voltak különbséget tenni a szép és nem szép között. Belátom, ennek tényleg nem volt értelme. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az ember már rég kilépett az ösztönylénnyé degradáltság korlátai közül.
"Ahogy az sem, ha csak sírunk és kétségbe vagyunk esve" - ebből is látszik, hogy sosem volt még komoly/ tartós kapcsolatod
Az utolsó előtti "tömb" (nem igazán tudom megállapítani, hogy hol vannak a bekezdések) tetszik, de a többi olyan, mintha egy vak írna arról, hogy milyen színű az égbolt... már bocs.
Scarlet
mind anyanyelvi mind kulturális szinten. aláírom hogy fejlödnünk kell és haladni a korral, de én szégyennek érzem hogy ma az emberek nem képesek szeretni, bízni, igét ragozni, és elolvasni akár egyetlen oldal kultúrát is.zuhanunk veszettül gyermekeim, de mit várunk a fiatalságtól, ha az etalon, ami már a csappól is folyik, az egy rózsaszín pólós divatos kis g.cihuszár aki büszke arra hogy homoszexuális. lehet divatból, lehet, hogy tényleg a genetika tette lóvá, és uram bocsásd meg, ha buzi vagy b.szd meg, legyél de ne tukmáld és mutogasd a legnézettebb kereskedelmi csatornákon, mert egy generációt vágsz tönkre, és, mint tudjuk, 2 férfi avagy 2 nö nem képes életképes utódot létrehozni, ergo fajt fenntartani, aztán meg rí a szánk, hogy öregedö társadalom vagyunk és nem lesz nyugdíj, már ha megéljük . ideológiai 5 percet láthattunk mors imperator tolmácsolásában, köszönöm türelmüket. SZERESSETEK, mert szeretni jó, orál, anál, animál
Én úgy érzem voltam, volt pár nem működő kapcsolatom is, igen (sőt, csak az volt kb...
De szerinted komolyan az a megoldás, ha csak ülünk és sírunk?? Naa.. Most nézz komolyan magadba, és úgy mondd, hogy helyénvaló
Különben is igyekeztem nem elragadtatni magam, hogy ne valami nyálas homárnak nézzetek
Viszont az is lehet hogy csak magamnak hazudok, szívemben nincs helye semmiféle érzelemnek, ezért tűnt úgy, mintha egy vak írna a az égbolt színéről...
És most jön az én kis véleményem, bár ezt még máhol, és bővebben is tárgyalni fogom.
A szerelem egy alapkő, ami elindítja a kapcsolatot két fél között, és így válik egésszé. Jelen pillanatban végre azt érzem én, hogy szerelmes vagyok. És bár nem annyira sok ideje alkotunk egy párt barátnőmmel, mégis ez az érzés dúl bennem, minden gátat törve. Hihetetlen, és szavakba nem tudom úgy sem önteni, bár jó a beszélőkém, mégis, ha már meg tudnám fogalmazni, akko nem lenne ugyan az. ÉS itt jön a lényeg, viszonzott szerelem. Nem hittem ebben én sem, és mégis rám talált. Ez nem mese, mert nem vagyok szőke herceg fehér lovon, hanem egy borostás, elég megviselt figura vagyok, ló helyett gördeszkán. Nem vagyok alfahím, és Ő sem azt kereste. És lehet az érzés majd idővel átalakul, új formát önt mindkettőnkben, de mégis, tudjuk majd, mi az a parázs, ami alapja a tűznek, mihez csak egy csepp olaj kell, és máris ugrunk alfába, a kezdetek kezdetére, ami miatt egymást választottuk.
Én nagyon remélem, hogy még sokan megtudják majd, milyen ez az érzés, és tudják majd azt is, később hogyan kell felidézni.
Redstar, neked pedig az önálló véleményért plusz pirospont, örömmel olvastam.
Az írásodból számomra nem ez jött át, bár az biztos, hogy ezt csak te tudod és érzed igazán.
Persze, mindent megteszel, hogy ismét vele lehess, de ha nyilvánvalóvá válik, hogy már minden hiába, akkor nem lehet semmit se tenni.
Nem azt mondtam, hogy érzéketlen vagy, egyszerűen csak látszik az írásodból, hogy sosem volt még olyan kapcsolatod, ahol szerelmesek lettetek volna egymásba. De kívánom, hogy ez idővel változzon!
Gyermekeim, nem akarok én senkit kiábrándítani, de a szerelem ma már csak plátói lehet.
Ma már nincs szerelem, csak érdek van.
És sajnos ebben hibásak a lányukat hercegnőnek nevelő szülők, és a média is...
Mit vár a nő a férfitől manapság?
Még véletlenül sem azt, hogy lelki társ legyen...
Arra ott van a barátnő...
A férfitől a nő azt várja, hogy beleültesse a "készbe".
Hogy neki már semmit ne kelljen tenni, csak elvenni az a férfi ezüsttálcájáról a sok pénzt, shoppingolásra, a menő lakást, a menő kocsit, és az évenként kétszeri luxusnyaralást....
Szomorú, hogy ide jutottunk
Hát kiváncsi leszek hogy a következő 5 évben esetleg javul vagy romlik e ez az állapot...
Reméljük egyre többen lesznek akik rájönnek mi is az az igazi szerelem...
Igazi és viszonzott szerelem igenis van, ahol nem az érdekek meg a pénz számít- tapasztalat. Csak egy gond van...
,,Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel: hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember" (30Y)
Én is voltam már többször szerelmes, de igazán csak egyszer. Sajnos abból se lett sok minden, mert a lánynak csak "pótlék" voltam... Ez sajnos elég rosszul esett akkor mivel még fiatal és kicsit éretlen voltam ilyen téren, és elég mély nyomott hagyott bennem, nem igazán mertem lépni más lány(ok) felé).
Egyébként én is úgy tapasztalom, hogy elég kevés az IGAZI szerelmi kapcsolat, legalábbis a környezetemben.
Kedves Scarlet, akkor te azon kevés csajok közé tartozol, akinek épp a lelke, és nem azt nézed kinek milye van...
Szerencsés az a fiú, aki téged szeret(het)...
@Wero:
Nos ezt nem tudhatjuk...
Reméljük, pozitív irányba fordulnak a dolgok
"Persze az is nagyon ritka, ha mindkét fél szerelmet érez egymás iránt"
én szeretem a barátnőmet és ő is szeret engem tudom...érzem
Azt az egyet nem értem, és ez most nagyon sok kommentelőnek szól, hogy miért írják folyton az általánosítások, miszerint nincsenek olyan nők pl., akiknek az igazi társ férfi számítana stb., amikor ha csak itt az oldalon körbe néznének máris tucatszámmal találnának kivételeket. És az egy dolog, hogy a fiatalság olyan, amilyen, de gondolják végig a kedves kommentelők, hogy ugyan nekik nem volt e ilyen időszakuk. Ráadásul lehet, hogy nem úgy tűnik, mert ahogy észrevettem az agyiszintesek többsége társadalomszemlélet szemponjából mind pesszimisták, de igenis a normális értékrenűek vannak többségben. Csak ők-mi az átlaghoz tartozunk, és ezért nem vagyunk előre tolva, mutogatva, a média által felkapva, vagy akár itt agyiszinten bemutatva.
Szerintem ha elindulna egy olyan posztsorozat az oldalon, aminek az lenne a lényege, hogy pl. myvipről normális embereket mutassunk be (abszolút légből kapott az ötlet), szép számmal lenne rá alany.
Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de ezt msot muszáj volt leírnom.
szép!
A kommentek között meg ameddig jutottam,addig ez volt az egyik legnagyobb igaszság:"egy felnőtt, mind biológiailag, mind szellemileg érett egyednél sem tart örökké, az emberpárokat legfeljebb csak a szerelem érzete után kialakuló kölcsönös bizalom, őszinteség, megszokás, szeretet(?) tartja össze"
Nem vagyok még azért abban a korban,hogy ezt megtapasztaltam volna,de ebben tényleg van valami.
Sajnos hogyha minden fronton ezt tolják az arcodba akkor nehezen tudsz máshova nézni(de próbálkozni kell!!).Abban viszont nagyon igazad van hogy nyitott szemmel kell járni és keresni a kiskapukat hogy ne válljunk agymosott zombikká
És próbálkozni kell állandóan
Ez az élet egy kurva nagy kihívás...
Használati útmutató hozzá meg természetesen nincsen
Én zombiaddikcióban szenvedek, viszont agymosott zombi azért mégsem vagyok, ami elég szomorú
Tetszik a post nagyon, én nagyon kevés embernek mondom azt, hogy szeretlek, és viszonylag több idő kell hozzá, hogy eljussak odáig.
Rosszul vagyok azoktól az emberektől akik dobálóznak ezzel a szóval.
@redstar_: zombi függő vagy te is ?
a szerelemről meg inkább nem nyilatkoznék. még nem találtam meg. lehet nem is fogom, lehet igen, de egyelőre nem is vágyom rá.
Sajnos tényleg itt tartunk, én mostanság nem is egy ilyen párral találkoztam, ahol ez működik, de szerintem ennél mélyebbre nem is lehet süllyedni (pedig fogunk
Én mostanában kezdtem el azt érezni, hogy milyen jó is lenne, ha lenne egy párom akinek mindent elmondhatok, ha jó ha nem, együtt örülni vele, vagy sírni a vállán. Mikor hogy. Valahogy mégis bensőségesebb egy ilyen kapcsolat mint csak egy baráti. Szerintem. De lehet hogy nincs igazam.
Ki tudja....
De, igazad van, legalábbis szerintem. Én is így gondolom
Szerintem ő nem érezte magát szerencsésnek emiatt, egyszerűen természetesnek vette.
Egyébként hidd el, rengeteg ember van, aki nem az anyagiakat nézi. Ha eddig még nem találkoztál egy ilyennel se, akkor talán csak rossz helyen keresgélsz.
és am megy az 5
Örülök, hogy vannak még értelmes emberek, akik képesek így gondolkodni.
Lehet, hogy rossz helyen keresgélek..
Tudsz valami jót?
Én a barátaimtól mindig megkapom, hogy régimódi vagyok. Lehet itt is megfogom. Fiatal vagyok, 17 éves. Van egy lány, akit tényleg szeretek. 6 hónapja vagyok vele, de tényleg úgy érzem, hogy örökké vele lennék. Bármi beteges. Öröm vele lenni, minden perc. Elítélem azokat, akik 2 hetente képesek kiírni facebookon, hogy kapcsolatban vannak, mert azok nem igazi kapcsolatok. A fiatalok már nem veszik komolyan a szerelmet. Talán pont én veszem túl komolyan. Én is örülök, hogy van valakim, de nem azért vagyok vele, hogy legyen valakim, hanem mert szeretem. Érte vagyok vele, nem magamért
szépen
Hirtelen csak egy jó tanács jut eszembe: óvakodj a távkapcsolatoktól, mert azok eleve halálra vannak ítélve... csak idő kérdése.
@zöldmezős beruházás: Ú hogy ez mennyire igaz!
Ez milyen édes
Csak sajnos az sokkal valószínűbb, hogy eltelik pár év, kicsit komolyodtok, felnőttök, változtok, talán a tanulmányaitok miatt külön városba is kerültök, és azon veszitek észre magatokat, hogy már nem azonosak a céljaitok, teljesen mást akartok az élettől, és a másik nem is veszi észre ezeket a változásokat hanem leragad a régi dolgoknál és rohadtul nem érti meg, hogy miért nem jó az, ami 3 éve még az volt... megszokottá, sablonossá és unalmassá válik a kapcsolat és szétmentek. De addig is élvezzétek az együtt töltött boldog éveket, és legyen minél több közös szép emléketek, hogy a szakítás után minél szarabb legyen minden... De bocsánat, nem kiábrándítani akartalak, csak ez úgy kikívánkozott belőlem. Meg egyébként is, veletek biztos nem ez lesz, mert ilyen mindig csak másokkal történhet meg (kivéve, amikor mégse)
trollgeci!