Szervusztok. Igen, még élek és igen, most még posztolok is –agyi még nem belezte ki a jogomat ugyanis-. Tehát amiről ma szó lesz, az úgy kollektíven magába foglalja majd mindazt, amitől az utóbbi időben a blog zeng. Vannak ugyanis nekünk ilyen kis ’celeb wannabe’-k, akik isten tudja miért, de azt hiszik, hogy interneten híressé meg ismertté válni csudijó dolog, meg persze divatos. Kicsiny, ám annál korlátoltabb elméjüknek csak a saját ’egyedi’ stílusukba való beskatulyázásuk szab határt. Hiszitek vagy sem, én hálát adok e szerencsétlen véglényeknek, hisz miattuk virágzik a blog, megint vannak 500 körüli kommentárok egy-egy poszthoz, ez pedig baromi jó. Szeretném megköszönni a teljes Agyiszint legénysége nevében, hogy bearanyozzátok a mindennapjainkat butaságotokkal, ’felsőbbrendűségetekkel’, no meg persze a helyesírásotokkal. :)

Ránk köszöntött egy új év -megkésve ugyan, de konstatálom-. Valóban szüneteltettem a blogolást már egy jó ideje. Egyrészt azért, mert baromira semmi ötletem sincs (alkotói válság), másrészt meg vizsgaidőszak, amiket igencsak nagy sikerrel vettem egész idáig, meg remélem hogy eztán is.
Most pedig jöjjön a szellemi faszverésem, mert ugye a semmiből nem lehet elfogadható posztot csinálni!
A minap beszélgettem egy emo leánykával. Ez a leányka azért érdekes, mert egyetemre jár, meg nem bizonygatja a sztárságát az interneten, sőt még írni is tud (igen, HELYESEN!). Rácsodálkozhatnátok, hogy miért is van ez. – Az univerzum egyik rejtélye, fogalmam sincs, de létezik! Érdekes, ki sem nézné belőle az ember. – Na jó, de. Az ormótlan smink messziről árulkodik, de ettől eltekintve merőben más az itt felsorakoztatott díszhuszároktól. Lényegében az egy órás beszélgetésből egyszer nem kanyarodtunk el az emosághoz, a világfájdalomhoz vagy épp bármi ilyesmihez. Felmerült bennem a kérdés: talán nem is emo? Érdekes lenne, hiszen tele van az ismeretségi köre az emo-világ krémjével, meg ugye ahogy festi magát az ember összekombinálja és ’voálá’, még a legbutábbak is le tudják vonni a párhuzamokat. Az egész semmitmondó és értelmetlen kis képzelgésemnek az lenne a lényege, hogy igen is van olyan emo, aki nem hithű, aki nem bizonygatja a hithűségét, csak van.

Rövid is lett, egyenge is lett, pedig tudnék még ömlengeni napjaink problémáiról, ami nem feltétlen társadalmi jellegű, ám mégsem teszem azt, mert már megtették előttem. Nyitott szemmel járok manapság, televíziót is nézek, de csak ésszel. Kábszeres tinibulik, fegyveres rajság, satöbbi. Ne feltétlen dőljetek be a médiának, legyen véleményetek, elképzelésetek! Ha pedig mindenáron tévéztek, legalább NGC-t vagy Discovery-t, ne pedig a Viva Tv-t bújjátok! ;D Próbálgatok majd még posztolgatni lehetőség meg igény függvényében. Akárhogy is, ügyeljetek magatokra meg egymásra, reddctár kedvéért.

Vajon neki mégis mi köze van mindehhez?

Tudom, hogy még csak hét eleje van és Iván a múlthéten már előrukkolt egy hasonló poszttal ebben a témában, de én ezt szeretném egy kicsit részletezni. Szeretném konkrétan kiemelni magát a műsort és egy piciny mozzanatát is, saját aspektusomból persze. Egyrészt mert bennem –talán másokban is- nagy felháborodást keltett, másrészt meg mert gondoltam kellene már valami tágabb, értelmesebb poszt is tőlem – noha a tanulmányok meg az extrém sportok kb. minden időm elveszik, azért szeretnék igyekezni.

Szervusztok. Ismételten itt az ősz, ami vegyes gondolatokat ébreszt bennem. Egyrészt ugye csodálattal tölt el: nincs szebb mint ahogy az őszi tájban gyönyörködik az ember egy naplementés péntek délutánon, mikor a sokszínű fák vörösen izzva olvadnak bele a szürkületbe. De ugyanakkor ez mégiscsak az elmúlás jele, a tél hírnöke, valamiért engem mégis boldogsággal tölt el.

Mind tudtuk hogy egyszer eljön ennek majd az ideje. Úgy én, akárcsak ti is. Fájó szívvel ugyan, de meg kell válnom tőletek, ahogy nektek is tőlem. Tudom hogy amúgy telibeszarjátok, szóval dögöljetek meg, GECIK! :D A viccet félre téve azért a helyzet ennyire nem súlyos, meg azért végleg én sem hagyom itt a blogot, csak egy amolyan ’szabadságot’ veszek ki ha mondhatom azt. Megannyi meg egyéb indokot fel tudnék hozni, okokat, hogy miért is folyamodok most ehhez. Nos, a pályafutásom (mint cikkíró) augusztus közepén kezdtem meg, s azóta majd mindennap jelent meg legalább egy poszt általam. Az igazat megvallva elfáradtam, nincs már meg az a lendület mint a kezdetekkor. Az iskola megkezdésével meg az ihlet is tovaszállt, én meg már nem érzem úgy, hogy érdemlegeset alkottam volna az utóbbi egy hónapban. Persze ezt így szerkesztői szemmel nézve csak, ugyanis a posztok minőségét leginkább csak Ti, az olvasók tudjátok a legjobban megállapítani.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Szervusztok! Ismét jelentkezem a szokásos vasárnapi posztsorozatommal, ahol szebbnél szebb vagy nem, na jó de fiatal lányokra legeltethetitek a sok kockulástól már csepfolyóssá vált szemeteket. Lássuk hát!

A Dope-i evolúció. Érdemes végignézni! Kattints a tovább gombra [a videó automatikusan indul, ezért ha látni szeretnéd-->]

Találjátok meg a hibát! Kattints a képre a nagyobb méretért!

Szervusztok. Közlöm veletek előre, hogy ez most NEM egy emós figura lesz! Az, ahogy kinéz, csak puszta véletlen egybeesés!!

Ezúttal ez egy 'Ti küldtétek!' kiadása lesz a posztsorozatomnak, remélem nem gond. ;) Elsőként lássuk azokat, melyeket Nickole küldött nekünk:

Lelki szemeim előtt látom ahogy átkozzátok a nevem, meg azt, hogy megszülettem... Mégis mi jogon mertem én elrondítani ezt a művészien emoshoppolt képet az Agyiszint logóval??! Elnézéseteket kérem, de jelen esetben meg van kötve a kezem!

Ismét feltenném a költői kérdést: Fiú avagy lány vala?

Vajon milyen nemű?