Bevezetésnek elmesélem miért is született meg bennem eme poszt:
Néhány héttel ezelőtt hazafelé tartottam, már nem is tudom honnan, de egy kanyar után egy idős hölgy és bácsi sétált előttem. Ez ugye önmagában nem is volna fura, hiszen azért még vannak biztosan idős párok, akik kitartottak egymás mellett hosszú, hosszú éveken át, jóban, s rosszban. Ami igazán jó érzés volt számomra, hogy a korukhoz képest, az élethez képest, a sok szenvedés után, még képesek voltak kézen fogva sétálni egymás mellett. Ez volt, ami igazán megfogott, láttam már idős párokat átkarolva egymást, de a kézen fogás szerintem egy jóval szorosabb kapcsolatot jelent. Persze ez megint ritka, mint a fehér holló!
A haveri társaságomban beszélgettünk múltkorokban arról, vajon miért járnak oly sokan dizsibe ismerkedni, vajon miért isznak alkoholt már a tizenévesek (természetesen mindkét nem). Tulajdonképpen a válaszok egyértelműek voltak, egyikük sem kezdett el azért inni, mert látott egy üveg alkoholtartalmú folyadékot a szekrényben, egyikük sem gyújtott rá azért, mert talált egy doboz cigarettát a fiókban, s nem jár azért dizsibe, mert eközben szembe jön vele élete szerelme az utcán! Pláne nem élnek ezekkel aktívan, mert éppen olyanjuk volt.
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!
