Sokan nehezményezik, hogy az Agyiszint blog vezetősége -kik is azok??- meglehetősen inaktívak. Jogos a felvetés, és én most fellebbentem a fátylat, miért is van ez. A helyzet az, hogy igazodva a nemzetközi helyzethez és a legújabb trendekhez, nos, az Agyiszint vezetősége éppen finnül tanul. Ez több okból is hasznos, egyrészt a következő videót is tudják majd szinkronizálni nekünk, másrészt jövőre majd ők írják nektek a Mikulásnak szánt leveleiteket, finn nyelvre fordítva, addig is:

Mindig is voltak olyan emberek, akik feltűnési viszketegségben szenvedtek. Mert ugyebár sok ember úgy éli meg úgy az életét, hogy mindent versenynek tekint, és ha nem tud eredményt felmutatni, akkor sajna meg kell küzdenie az önbecsülési gondjaival. Az élet során harcolnia kell élete nőjéért, meg kell felelnie a főnöknek, sokat kell tanulni a suliban és még sorolhatnám. Különösen nehéz feldolgozni, ha a ,,maximalisták” még hencegnek is csodás sikereikkel. Szóval leszűrhetjük a tanulságot, hogy mindenkinek jónak kell lennie valamiben. Igen ám, de nem mindegy, hogy miben is. Az alább megemlített történetekben olyan embereket gyűjtöttem össze, akik meglehetősen Formabontó versenyszámokban szeretnék bebizonyítani a világ számára, hogy ők is jók valamiben. Az ilyen jellegű események nagyobb része ártalmatlan böszmeség szokott lenni, de úgy gondoltam az ironikus-szatirikus történetekből is van annyi, hogy össze tudjak szedni egy csokorra valót, és így meg is osztom veletek.