A logó, vagy ahogyan még nevezik a piacszervezési szakemberek: embléma, a legerősebb vizuális elem, amely azonosítja a céget vagy a márkát. A fogyasztóknak a logót is tanulni kell, így nem ajánlatos évente változtatni. A logó szó eredete egyes források szerint az ősi görög időkig nyúlik vissza, amikor is a "logo" "szó" vagy "beszéd" jelentéssel bírt. Már a legősibb babiloni, maya, asszír, kínai és egyiptomi civilizációk is használtak kis képeket, piktogramokat mondanivalójuk tolmácsolására. A másik fontos szó, az ikon, szintén a görögből származik, jelentése pedig "kép". Ebből a két elemből épülhet fel ma is egy logó: szóból és képből.
A XIII. században az aranyművesek kezdtek el jeleket ütni az általuk készített fémekbe - egyesek szerint innen indult a logó története. Ebben az időszakban a papírmerítők is levédték munkájukat: így került a vízjel a munkákba. Logónak számít a patikákat jelölő kígyó, a vöröskereszt, vagy bármilyen olyan jel, amelyet akár embercsoportok hordanak ruhájukon, hogy tudják, ki hova tartozik. A családi címerek is előképei voltak a logóknak.
Az egyik első kereskedelmi célú logó egy gramofon előtt üldögélő kutyát ábrázol, aki "mestere hangját" hallgatja. 1910-től használta a gyártója. Klasszikusnak számít a Coca-Cola logója, amelynek még Spencer nevű betűtípusa is bevonult a marketingtörténelembe.
 

Ebben a posztban bemutatok néhány közismert, vagy ismertebb emblémát, de természetesen, hogy a dolog "agyiszint"-re emelkedjen, a logokat kiragadták megszokott környezetükből és új szerepekben mutatkoznak be. Akinek valamelyik embléma nem lenne ismerős, nos, ő így járt, bár erős a gyanúm, hogy a kedves kommentelő olvasók közül a tájékozottabbak megnevezik nekünk a kevésbé híres logokat.