Az előző részben a Tököli börtön mindennapjait mutattam be nektek, gondolatokat szőttünk arról, hogy vajon mi vezethet oda, hogy valaki oda kerüljön. Én csak annyit fűzök utólag hozzá, hogy nem teljesen értek egyet azzal, hogy butaság a rabokat engedni focizni, hisz ahogy a börtönőrök is mondták: "A rabokat le kell foglalni, mert különben ők foglalják le az őröket!". Egy olvasó azt mondta, hogy szerinte nem alakul ki olyan eszmecsere itt, mint amit én elvárok, mert a poszt nem Agyiszintre való. Nos én ahogy észrevettem a 130+ kommentből, érdekelt titeket a dolog, úgyhogy üzenem "mürmidon" olvasónknak, hogy majd én megírom a posztokat, ő csak olvassa ;).
De most más téma, új fejezet, újabb probléma amin szerintem érdemes elgondolkozni. Remélem hasonlóan megmozgat majd ez is titeket, hiszen valahol rólunk is szól.
Ebben a részben a számítógépekről, közelebbről nézve a játékokról lesz szó, és az azok okozta esetleges addikcióról. Úgy vélem ez örök téma a modern világban, hiszen sokan válhatnak tudatlanul is a számítógép rabjává. De mit nevezünk függőségnek? A ÉN véleményem a tovább után.

A függőség szó azt a helyzetet jelenti, amikor valaki függ egy adott tárgytól/személytől/akármi mástól. Ezzel gondolom nem lőttem le nagy dolgot, de hátha valaki nem érti. Általában a függőség tárgya nagy mértékben befolyásolja a napjait, viselkedését, meghatározza a másra fordított időt, energiát. Ha egy ember sokat gépezik az is meghatároz egy életstílust. Vizsgálódásom tárgya nem más lesz most, mint a nagy sikerű World Of Warcraft (innentől: "WoW"), mellyel a világon a legtöbb ember játszik aktívan.

A játék legfőbb tulajdonsága egy bizonyos fokú addikció kiépítése. Na persze, ezzel nem azt mondom, hogy aki WoW-ozik az máris habzószájú függő és sírva csapkodja magát, amikor nem játszhat, mert elment a net. Egyszerűen csak tényként kezelem azt a szembetűnő  stratégiát, amit a játékot fejlesztő cég űz. Ugyanis ebben a játékban az ember nem lehet jó, sőt gyenge marad, ha nem játszik vele folyamatosan és sokat. Napi több órát kell ahhoz a gép előtt görnyedni, hogy az ember vigye is valamire. Tudom, mert 4 évig én is görnyedtem előtte. Szinte havi rendszerességgel újabb és jobb lehetőségekkel bombázzák a játékosokat, aminek természetesen ára van és meg kell érte dolgozni. Ezzel nem is lenne baj, hiszen minden így működik az életben. A lényeg inkább az, hogy mi értelme van a dolognak? Miért jó? Azért üljön az ember nyáron is napokig a gép előtt, hogy aztán pár hétig élvezhesse, hogy a karakterét más pixelek borítják? Vagy az nyújt ejakuláció közeli állapotot, hogy nagyobbakat tud sebezni pixel-szörnyeken? Pár hét után úgyis lesz valami jobb fegyver, amiért aztán megint dolgozhat, és a lényeg, hogy az egész semmit nem ér a való világban. Se barátnőd nem lesz emiatt, se pénzt nem kapsz érte, jól sem laksz és egészségesebb meg főleg nem leszel. Az is egy erőltetett - bár sokat hangoztatott - érv, hogy növeli a szociális érzékenységet és a csapatszellemet. Ja, az hogy a gép előtt ülsz, az tuti; ezek fejlesztésére van sokkal jobb lehetőség is. Persze hozzátenném, én is sok embert megismertem WoW-ban, de mivel nem magyarok voltak így a kapcsolattartás leszűkült a játékban töltött időre. Ha olyan hobbi lenne, ami valahol kamatozik is, akkor megérteném (mint sport, autózgatás, pecázás, sakk, stb. ). Mert így van: egy WoWosnak két világ létezik. Egy játékban bejárható, ottani barátokkal, kihívásokkal; és egy valós (IRL).

Szerintem az a függőség, amikor ez a két világ közti éles átmenet már nem definiálható  játékos számára. Mikor naphosszat csak a játékról beszél, egész nap arra vár, hogy este beléphessen gamelni. Aki nekem azt mondja, hogy ez nem megy a "valós élet" rovására, az magát csapja be. Amikor én játszottam én is becsaptam magamat. Volt, hogy haverokkal való sörözést mondtam le (azért nem sokszor , de volt ilyen), nem tanultam rendesen mert haverok hívtak játszani és mennem kellett, mert úgy gondoltam, hogy ők számítanak rám, nem okozhatok csalódást. Persze ilyenkor az ember bele sem gondol, hogy miket hagy ki az élet adta örömökből. Utólag meg már csak a bánkódás marad. Mert az élet akkor is megmarad, amikor erre a játékra már senki nem fog emlékezni.

Létezik egy színvonalas magyar WoW-os portál, ahol párszor már volt ez feszegetett téma ( FS! ). Az ottani játékosok véleményén sokszor meglepődök és hihetetlennek érzem, hogy valaki úgy áll hozzá dolgokhoz, mint egy kisgyerek. Sokszor olvasom azt az érvet, hogy "Jobb WoWozni, mint bébifókákat gyilkolászni!". Na, igen. Ilyen baromságot ritkán hallani. Ennyivel: "Jobb drogozni, mint megölni 20 embert!". Az, hogy a világon van más rosszabb dolog is a játékfüggőségnél, nem azt jelenti, hogy azt feltétlenül űzni kell mert jobb.
Személyes tapasztalatból mondom, hogy amióta én nem játszom, sokkal több időm van minden másra. 8 óra alvás, 8 óra suli/meló, pár óra otthoni teendők meg az evés-ivás-pisi, és ami időm meg marad azt a barátnőmnek szentelem. Ha ez mellett még játszanék is rendesen napi 3 órát (mert csak úgy lenne értelme), egyiket az előző opciókból ki kéne zárnom. Vagy nem alszom, esetleg nem járok be egyemre, vagy  maximum a kezemmel folytathatok szexuális kapcsolatot két játék közt. Mindent nem lehet egyszerre csinálni. Nem tudom, ki hogy gondolja, de inkább a WoW-ot hagyom ki az életemből.


Persze finomításképp annyit mondanék, hogy ez a játék nem maga az ördög. Ez egy olyan szórakozási lehetőség, amit (kicsit erőltetett példa incoming) az ivászathoz lehet hasonlítani. Ha valaki keveset iszik, alkalmanként, semmi gond nincs vele. De sajnos pont azért emeltem ki ezt a játékot, mert ahogy az alkohollal is, ezzel a játékkal is nagyon könnyű átlibbenni a másik oldalra, ahonnan nehéz visszajönni.

A poszt ötlete amúgy egy haveri társalgás közben született meg. Arról esett szó, hogy amikor kicsik voltunk, mi mindig a téren fociztunk, bicajoztunk egész nap. Manapság szomorúan látom, hogy a legtöbb gyerek egész nap gépezik. Ez a szülő hibája is, hiszen egy kisebb gyermek tényleg nem tud mértéket tartani, hacsak nem tanítják meg neki. Azt is fontos megjegyezni, hogy anno nekem nem volt lehetőségem sem 8-10 évesen gépezni, mert nem is nagyon voltak még számítógépek a közelben (max. C64). Lehet, ha lett volna én is egész nap az előtt ültem volna. De ez nem jelenti azt, hogy ez a helyes irány. Vagy érdemes beletörődni abba, hogy a világ változik, rohamosan fejlődik? Érdemes fejet hajtani az előtt, hogy a fiunk egész nap csak pixel-háborút vív valótlan lények ellen, és közben azt sem tudja, hogy kell feladni egy csekket? Jobb-e játék függőnek lenni, mint mondjuk sport függőnek, vagy autó örültnek? Szerintetek is jobb a WoW, mint bébifókákat mészárolni? Na jó, ez csak vicc volt.

Te is inkább a való világot választanád?

Kíváncsian várom a véleményeteket, köszi hogy elolvastátok a posztot.

zitra

(Végére poszt ajánló: Mozizás_2009)