Gondolatok... 2.rész
Az előző részben a Tököli börtön mindennapjait mutattam be nektek, gondolatokat szőttünk arról, hogy vajon mi vezethet oda, hogy valaki oda kerüljön. Én csak annyit fűzök utólag hozzá, hogy nem teljesen értek egyet azzal, hogy butaság a rabokat engedni focizni, hisz ahogy a börtönőrök is mondták: "A rabokat le kell foglalni, mert különben ők foglalják le az őröket!". Egy olvasó azt mondta, hogy szerinte nem alakul ki olyan eszmecsere itt, mint amit én elvárok, mert a poszt nem Agyiszintre való. Nos én ahogy észrevettem a 130+ kommentből, érdekelt titeket a dolog, úgyhogy üzenem "mürmidon" olvasónknak, hogy majd én megírom a posztokat, ő csak olvassa ;).
De most más téma, új fejezet, újabb probléma amin szerintem érdemes elgondolkozni. Remélem hasonlóan megmozgat majd ez is titeket, hiszen valahol rólunk is szól.
Ebben a részben a számítógépekről, közelebbről nézve a játékokról lesz szó, és az azok okozta esetleges addikcióról. Úgy vélem ez örök téma a modern világban, hiszen sokan válhatnak tudatlanul is a számítógép rabjává. De mit nevezünk függőségnek? A ÉN véleményem a tovább után.
A függőség szó azt a helyzetet jelenti, amikor valaki függ egy adott tárgytól/személytől/akármi mástól. Ezzel gondolom nem lőttem le nagy dolgot, de hátha valaki nem érti. Általában a függőség tárgya nagy mértékben befolyásolja a napjait, viselkedését, meghatározza a másra fordított időt, energiát. Ha egy ember sokat gépezik az is meghatároz egy életstílust. Vizsgálódásom tárgya nem más lesz most, mint a nagy sikerű World Of Warcraft (innentől: "WoW"), mellyel a világon a legtöbb ember játszik aktívan.
A játék legfőbb tulajdonsága egy bizonyos fokú addikció kiépítése. Na persze, ezzel nem azt mondom, hogy aki WoW-ozik az máris habzószájú függő és sírva csapkodja magát, amikor nem játszhat, mert elment a net. Egyszerűen csak tényként kezelem azt a szembetűnő stratégiát, amit a játékot fejlesztő cég űz. Ugyanis ebben a játékban az ember nem lehet jó, sőt gyenge marad, ha nem játszik vele folyamatosan és sokat. Napi több órát kell ahhoz a gép előtt görnyedni, hogy az ember vigye is valamire. Tudom, mert 4 évig én is görnyedtem előtte. Szinte havi rendszerességgel újabb és jobb lehetőségekkel bombázzák a játékosokat, aminek természetesen ára van és meg kell érte dolgozni. Ezzel nem is lenne baj, hiszen minden így működik az életben. A lényeg inkább az, hogy mi értelme van a dolognak? Miért jó? Azért üljön az ember nyáron is napokig a gép előtt, hogy aztán pár hétig élvezhesse, hogy a karakterét más pixelek borítják? Vagy az nyújt ejakuláció közeli állapotot, hogy nagyobbakat tud sebezni pixel-szörnyeken? Pár hét után úgyis lesz valami jobb fegyver, amiért aztán megint dolgozhat, és a lényeg, hogy az egész semmit nem ér a való világban. Se barátnőd nem lesz emiatt, se pénzt nem kapsz érte, jól sem laksz és egészségesebb meg főleg nem leszel. Az is egy erőltetett - bár sokat hangoztatott - érv, hogy növeli a szociális érzékenységet és a csapatszellemet. Ja, az hogy a gép előtt ülsz, az tuti; ezek fejlesztésére van sokkal jobb lehetőség is. Persze hozzátenném, én is sok embert megismertem WoW-ban, de mivel nem magyarok voltak így a kapcsolattartás leszűkült a játékban töltött időre. Ha olyan hobbi lenne, ami valahol kamatozik is, akkor megérteném (mint sport, autózgatás, pecázás, sakk, stb. ). Mert így van: egy WoWosnak két világ létezik. Egy játékban bejárható, ottani barátokkal, kihívásokkal; és egy valós (IRL).
Szerintem az a függőség, amikor ez a két világ közti éles átmenet már nem definiálható játékos számára. Mikor naphosszat csak a játékról beszél, egész nap arra vár, hogy este beléphessen gamelni. Aki nekem azt mondja, hogy ez nem megy a "valós élet" rovására, az magát csapja be. Amikor én játszottam én is becsaptam magamat. Volt, hogy haverokkal való sörözést mondtam le (azért nem sokszor , de volt ilyen), nem tanultam rendesen mert haverok hívtak játszani és mennem kellett, mert úgy gondoltam, hogy ők számítanak rám, nem okozhatok csalódást. Persze ilyenkor az ember bele sem gondol, hogy miket hagy ki az élet adta örömökből. Utólag meg már csak a bánkódás marad. Mert az élet akkor is megmarad, amikor erre a játékra már senki nem fog emlékezni.
Létezik egy színvonalas magyar WoW-os portál, ahol párszor már volt ez feszegetett téma ( FS! ). Az ottani játékosok véleményén sokszor meglepődök és hihetetlennek érzem, hogy valaki úgy áll hozzá dolgokhoz, mint egy kisgyerek. Sokszor olvasom azt az érvet, hogy "Jobb WoWozni, mint bébifókákat gyilkolászni!". Na, igen. Ilyen baromságot ritkán hallani. Ennyivel: "Jobb drogozni, mint megölni 20 embert!". Az, hogy a világon van más rosszabb dolog is a játékfüggőségnél, nem azt jelenti, hogy azt feltétlenül űzni kell mert jobb.
Személyes tapasztalatból mondom, hogy amióta én nem játszom, sokkal több időm van minden másra. 8 óra alvás, 8 óra suli/meló, pár óra otthoni teendők meg az evés-ivás-pisi, és ami időm meg marad azt a barátnőmnek szentelem. Ha ez mellett még játszanék is rendesen napi 3 órát (mert csak úgy lenne értelme), egyiket az előző opciókból ki kéne zárnom. Vagy nem alszom, esetleg nem járok be egyemre, vagy maximum a kezemmel folytathatok szexuális kapcsolatot két játék közt. Mindent nem lehet egyszerre csinálni. Nem tudom, ki hogy gondolja, de inkább a WoW-ot hagyom ki az életemből.
Persze finomításképp annyit mondanék, hogy ez a játék nem maga az ördög. Ez egy olyan szórakozási lehetőség, amit (kicsit erőltetett példa incoming) az ivászathoz lehet hasonlítani. Ha valaki keveset iszik, alkalmanként, semmi gond nincs vele. De sajnos pont azért emeltem ki ezt a játékot, mert ahogy az alkohollal is, ezzel a játékkal is nagyon könnyű átlibbenni a másik oldalra, ahonnan nehéz visszajönni.
A poszt ötlete amúgy egy haveri társalgás közben született meg. Arról esett szó, hogy amikor kicsik voltunk, mi mindig a téren fociztunk, bicajoztunk egész nap. Manapság szomorúan látom, hogy a legtöbb gyerek egész nap gépezik. Ez a szülő hibája is, hiszen egy kisebb gyermek tényleg nem tud mértéket tartani, hacsak nem tanítják meg neki. Azt is fontos megjegyezni, hogy anno nekem nem volt lehetőségem sem 8-10 évesen gépezni, mert nem is nagyon voltak még számítógépek a közelben (max. C64). Lehet, ha lett volna én is egész nap az előtt ültem volna. De ez nem jelenti azt, hogy ez a helyes irány. Vagy érdemes beletörődni abba, hogy a világ változik, rohamosan fejlődik? Érdemes fejet hajtani az előtt, hogy a fiunk egész nap csak pixel-háborút vív valótlan lények ellen, és közben azt sem tudja, hogy kell feladni egy csekket? Jobb-e játék függőnek lenni, mint mondjuk sport függőnek, vagy autó örültnek? Szerintetek is jobb a WoW, mint bébifókákat mészárolni? Na jó, ez csak vicc volt.
Te is inkább a való világot választanád?
Kíváncsian várom a véleményeteket, köszi hogy elolvastátok a posztot.
zitra
(Végére poszt ajánló: Mozizás_2009)
Van még egy "haverom", aki annyira kib. sokat WoWozik meg Cabalozik, hogy már elkezdtem kerülni őt. Majd érettségi után lekoptatom, egyelőre ő az egyetlen, aki emberszámba vesz az osztályban abban az esetben is, ha ott van a Limit nevű osztálytársam, aki totálbuzi. Probléma csak akkor van, mikor náluk vagyok: nem egyszer késtem le a vonatot a szarja miatt, mert neki még pont 10 perc kellet a leveláphoz.
Kocka.
Sátánizmus.
Pokol.
Fenevad.
...
Nevetséges.
Jah, amúgy a következő poszt szólhatna arról, hogy minden rocker egy alkoholista, drogos, munkakerülő, mosdatlan, hosszúhajú tapló paraszt. Sok sikert hozzá!
"nem értem mér annyira fontos h az embernek legyen élete meg barátnője"
"Ezt ugye csak viccből kérdezted? "
a lényeg az h szánalom h ez alapján értékelik az embert...van akit a wow kötle és semmi más.ennyi erővel elkezdhetnénk szidni egy sportot vagy vmit...manapság az embereknek nincs jobb dolguk mint a másikat baszogatni :-d
16-19 ráérős egyetemisták
20 fölötti lepukkant 30-as emberkék akiknek se munkájuk se családjuk...
és az utolsó aki nemfüggő ugyanis jeleskedik sportotkban is tanulásban DE szokott wow-ozni (nem függően 1-nap 1 órácskát)
de ök meg nem wowoznak jól XD
Eddig ugye pvp az volt tbcben h kiveszed kb fullmercit es eleg heti 10 arenameccs ami max 2 ora es kis geared is lesz vagy ha van skilled akkor ugyanennyi akkor jatekkal elerheted a legdurvabb geart (fulls4). Magyarul HETI! par oraval a csucson lehettel. De van a pve resz az mas teszta. Most viszont a komolyabb cuccokert pvpben honor is kell nem csak arena pont=tobb jatekora. Na szal ennyit arrol h kevesebbet kelljatszani. De mindenhol ez van uj uditok uj parfumok stb a gazdasag erre epul az ujitasokra ebbol elnek meg a cegek es ezert jelenik meg a wownak uj kiegeszitoje es ezert nincs vege.
Én szívesen meghallgatnám egy jólképzett pszichiáter véleményét erről az egészről.
Igenis van vége a játéknak
csaképpen nem 1nap alatt lehet kivinni és ha télleg olyan nagy kocka lennél hallottál volna Little Gray-ről aki 1.nek vitte ki nemrég
Nekem van szerelmem és már 1 x elvesztettem a wow miatt.....abbahagytam a wowot mert ugy ahogy az elején le volt írva nem nagyon jártam suliba meg a haverokkal se mentem el olyan sűrűn pl sörözni.
De ezt a fiatalabb korosztálynak lehet magyarázni mikor még csak pl a wowoban látja örömét meg ott ő a király mert van egy erős karaktere, az élet örömei mint pl valós pillanatok a barátnőddel, a sex, csajozás, haverokkal elmenni 2 hétre a világ végére még nem sokat jelent mert nem is tudják h milyen.
Most is szerelmes vagyok és ugyan abba a lányba és ő is szeret engem!
Ha megint összejövünk nem lesz semmi ami visszatart majd attól h vele foglalkozzak, vagy akár egy kicsit is elhanyagoljam! Mert ő nem egy pcjáték, egy mmorpg, hanem egy Ember!
Igen, és kiírja hogy GAME OVER, és megmutatja a stáblistát mint a _normális_ játékok? Nem hinném.
Teljesen egyetértek a postal de nem tudok ellene tenni!!!! Naponta annyit játszok amennyit csak tudok, mindent leszarok, nem létezik más számomra csak a wow!! Tökre szar játék és mocskosul utálom is de mégse birom abbahagyni...ezen a héten is inkább logtam a sulibol minthogy játszhassak...tegnap nem is aludtam...hogy lehetek ilyen szánalmas??
Egy buzi kis megszállott szánalmas gilisztás köcsög voltam, akinek semmi sem volt szent, ha ezzel a fostartállyal kellett játszani. Hozzáteszem, hogy magyar top3 klánban voltam, szóval rendesen nyomni kellett azt a szart.
Aztán egyik napról a másikra gondoltam egyet, letöröltem, levágattam a hajam, teljesen megváltoztattam a külsőm (mondhatni adtam magamra), és elmentem sportolni. Azóta is rendszeresen sportolok, most épp egy versenyre készülök. Ez is egy függőség, csak egészséges fajta. Most egyetemista vagyok, még tanulmányi ösztöndíjat is kapok, szóval 180 fokot fordult az életem. Rohadt gáz ezt visszaolvasni, mert most már én is lenézem azokat, akik képtelenek kiszakadni ebből a baromságból. De annak örülök, hogy azóta sikerült rávennem pár embert arra, hogy hagyja abba, és csináljon inkább valami értelmeset.
Reality is murderer
De nem akarom tovább feketíteni a játékot. Néhány dologra tényleg jó, amig nem wow addikt valaki.
Nem kell a játékokra csuklóból rávágni ,pfuj gonosz. Én is azért jó pár dolgot köszönhetek a WoW -nak. Vannak ismerőseim az ország(!) és a világ minden táján, mégha csak facebookon is , de tartom velük a kapcsolatot Ha pécsen járok van kihez beugrani akár csak egy kis kocsmázásra vagy akármi. + nemrég raktam le a középfokú nyelvvizsgát, 75% -osan. Az angol tudásom 40%-át ,(minimum) a wowból szereztem, ott használtam rögzült belém.
Ha másra nem is , de nyelvtanulásra jó.
Aki nem tudja beosztani az idejét, vagy nem tud fontossági sorrendet felállítani egy játék és a való élet között az ne kezdjen bele.
Am néha tényleg szórakoztó...
A negyedik-ötödik fokozatnál magamra ismertem és 4 év után abbahagytam.
Egy vezér gondolat ha lesz családod, mit fogsz mesélni nekik??? Apa 80-as warrior volt ...a gyerektől meg megkérdik apukádnak mi a foglalkozása? Goldfarmer? vagy NoLife Gamer...
Nehéz megszabni hol a határ , legjobb, ha esélyt sem adsz
abba lehet hagyni ha van miért abba hagyni eza véleményem
Mondjuk Tényleg Nem Ártana Tudnom, Hogyan Kell Csekket Feladni
http://www.youtube.com/watch?v=kNRWvabBRDc
1 éve eladtam az accountomat, kemény 6ezerért, szabadulni akartam tőle.
Most nem rég vettem (5 hónapja) egy accountot 10k-ért. Megint ott tartok, hogy lófasznak nem kell ez a játék, és abba hagyom a picsába örökre. Nincs időm oda ülni, hál égnek. VESSZEN A WOW!
amikor megismertem, már másfél éve ezt csinálta, én meg naiv módon azt hittem, hogy ha végre van mellette valaki, aki szereti, és akiről azt állítja hogy viszontszereti, akkor majd képes lesz visszatérni a valóságba. Azóta egyre durvul a helyzet, a szakításunk óta nem hajlandó szóbaállni velem, és néhány közös ismerőstől tudom, hogy még durvábban nekiállat a dolognak. Mindenesetre én úgy érzem, hogy az elmúlt 5 hónapban eleget küzdöttem érte, és ha ezek után még én vagyok a sz@r, akkor megérdemli a sorsát...
igenigen, annak a bizonyos drágaságnak is elvileg ez volt az indíéka...
legalább belátod. am meg mi az h nem tudsz ellene mit tenni? bakker, kapcsold ki 1 hétre a gépet, lehet h a falat fogod kaparni már 1 óra után, de ha azt kibírod, akkor csak rájössz h tudsz élni WoW nélkül is. ha nekem a dohányzásról sikerült így leszoknom dohányos társaságban, akkor neked is sikerülnie kell, hiszen gondolom te nem is nagyon találkozol WoWos ismerősökkel...