Drága Olvasók!
Hosszas kihagyás után örömömre szolgál újra a ti szórakoztatásotok szolgálatába állni. Mármint hogy próbálkozhatok a szórakoztatásotokkal, ugye. Hiába a túlterhelt "piac" a blogok terén, ideje visszalehelni az életet abba az egybe, amely számomra a legkedvesebb volt a múltban. Akik nem ismernek, azoknak elmondanám, hogy régen az érdekes(nek szánt) képes posztjaimról és az előszeretettel "nőklapjázott" írásaimról voltam híres/hírhedt, kinek mi. Szeretném most leszögezni, hogy akik nem szerették az írásos posztjaimat, azoknak a jövőben nem lesz kötelező belekukkantaniuk, mivel a posztjaim címében mindig meg fogom jelölni, hogy ez éppen az lesz (First World Problems), úgyhogy ne olvass tovább, ha szerinted "nemidevalókabbefasz".
A visszatérő posztom témája egy sokak által ismert és kedvelt témakörön belül egy olyan szelet, amit nem biztos, hogy sokan ismertek. Meg hát amúgyis húz a szívem a konyha felé, a véremben van. Nézzük csak a híres utolsó vacsorákat!
