Ezt a vendégposztot az Agyiszint felélesztésére vonatkozó egyezségünk miatt bátorkodtam áthozni saját blogomról, ezzel is hozzájárulva kicsit ahhoz, hogy a több és gyakrabban megjelenő posztok némiképp fellendítsék az olvasási és kommentezési hajlandóságot. Mai témánk új és a nyugati tér környezetében lakók számára meglehetősen testközeli is, a lomisokról szól:
Lassan már ez is egy külön kaszt lesz. Mármint a lomizóké. Persze megeshet hogy én nem viselkedek elég érzékenyen ezzel a réteggel kapcsolatosan, de ahogy látom, ez már rég nem az amikor a nincstelen csöves valami használhatót keres a kukák környékén, hanem szinte egy maffia, ahol külön erre az iparágra specializálódott családok szisztematikusan, az igazi rászorulókat és a többi családot kitúrva igyekszik nagyot szakítani. Most épp rajtunk volt a sor, XIII. kerület - Nyugati tér környéke. Az irodánknál ugyanis éppen lomtalanítási akció volt a héten, amely jeles alkalomból az utcák szép lassan megteltek mindenféle haszontalan kacattal, sőt olyan dolgokkal is mint a - gondolom - már rég lejárt bolti törökméz, penészes kovászos uborka, stb.
Eleve nem értem ezeket miért kell lomtalanításkor kirakni, miért nem elég a kukába dobni, de ezt felejtsük is el. Mert ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal feltűntek a színen a lomis hiénák, akik képesek voltak össze is verekedni pár kacat felett, persze csak miután elzavarták a környéken keresgélő hajléktalanokat. Persze megértem hogy a lomtalanítás szép és jó, meg hogy ettől élhetőbb lesz a lakókörnyezet, javul a háztartások felszereltsége is, meg a többi ilyen sablonszöveg, de a folyamat velejárói katasztrofálisak.
