Ma estére egy olyan új rovatot szeretnék elindítani "kultúrszemét" néven, ami ugyan létező dolog a tematikánkban, csak eddig még senki sem használta. Persze ezután is megteheti bárki, nem foglalom le magamnak. Azt hiszem ez a bejegyzés tökéletesen kiegészíti Sid előző posztját. Na szóval, mára egy olyan írói próbálkozást hoztam, amivel ti is találkozhattatok a múlt nyár folyamán. Először is olvassátok el a rövid tartalmat:

"Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.
A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videoblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.'

Tehát, az én véleményem következne erről a könyvről, amit ha jól emlékszem tavaly az „év botránykönyvének” harangoztak be. Meg kell vallanom az igazat, hogy a könyv írójáról korábban még sohasem hallottam, bár a szépirodalom (amennyiben ezt annak lehet nevezni nem áll hozzám túl közel, inkább szakfolyóiratokat, valamint könyveket olvasok. Olvashattátok a könyv a rövid tartalmát az előbbiekben. Én ezzel még tavaly találkoztam először egy budapesti metró ablakán, hirdetménykényt. Már akkor is elment tőle a kedvem, amikor elolvastam az alcímet, ami a „Gyerünk cica, dorombolj” volt. Itt már gondolkodtam azon, hogy egyáltalán miképp fordul meg a fejében valakinek az, hogy ilyen címmel piacra dobjon valamit. Úgy gondolom ez szánalmas és degradáló a nőkkel szemben. Szerintem a könyv címe, valamint az előbb említett alcím már önmagában olyan hatást kelt, hogy nem szívesen venné az ember a kezébe a könyvet. Szóval én magam nem olvastam a „művet”, és nem is szeretném (remélem megbocsátjátok), ezért egy másik blogról szeretnék idézni, ahol elemezték a cselekmény szálait, átolvasás után: