Sziasztok,

Kaptunk egy olvasói levelet pár hete, sajnos csak most volt időm foglalkozni vele, és a téma komolyságához mérten válaszolni. Először jöjjön a levél, majd a válasz, amit három részletben közölnék, hogy könnyebben átlássátok. Most jöjjen a levél:

Jó napot! Lelkes olvasója vagyok az oldalnak, és már Isten tudja mióta látogatom! Nos, mint ötletnek, szeretnék tippet adni, hogy lehetne egyszer írni a hazáról. Tudom, hogy sok honlapon/helyen olvasni erről, de ha azt az ember megnézi, inkább politika. A mai fiatalság (ahogy én látom) nem nagyon látja át így, hogy mi van, hogy van. Ezért gondoltam arra, hogy lehetne egy olyat írni, ami nem politika, és nem sovinizmus, vagy nem a gyűlölet a magja. Pusztán azt mutatná meg, hogy miért fontos a haza. Mert sajnos, ahogy írtam, manapság a globalizáció világban egyre kevesebben látják mindezt fontosnak, pedig a hazaszeretet, a nemzettudat énszerintem (és sok más épp gondolkodású ember szerint) ugyanolyan fontos, mint pl: a család.
Üdvözlettel: egy lelkes olvasó

Egy lelkes olvasóhoz:

Magyarország. Próbáljuk meg úgy szemlélni, hogy levesszük a rózsaszín szemüveget, eldobjuk a hangzatos, ám sokszor üres jelszavakat. Ez az az ország, ami tele van vagy hazaárulókkal, vagy magyarabbakkal a magyarnál, pedig ez nem így működik. Ez az az ország, ahol sokszor megelégszünk a középszerűvel, pedig kitolhatnánk a maximumig. Lehet, hogy disznóság, amig most mondok, de ez az az ország, ahol a hőbörgést azonosítani lehet a nemzettudattal, hazaszeretettel. Nem is az a baj, hogy lehet, hanem az, hogy meg is teszik. Minden nap. Nincsen olyan, az országról szóló felvétel, dal a különböző videómegosztókon, ahol ne fröcsögne valaki egy olyan dologról, amihez köze sincs. Három részletben gondoltam ezt a posztot, szombatonként mindig másokat szólítva meg a végén pedig egy összegzést adnék. Kezdjünk is bele:

Lehet azt várjátok/várod, hogy az égig magasztalom most a Hazát, pedig nem ez lesz, van véleményem, még ha ez manapság ritka is. Hagyjuk a képmutatást és beszéljünk végre nyiltan arról, ami mindenkit érint. Több oldalról is megközelíthetjük a témát. Legtöbbször talán azt olvasom/hallom, hogy megszerzi valaki a diplomát, aztán megy is el az országból, talán kezdhetnénk is ezzel. Jöjjön egy képzelt "beszélgetés", a társadalom eme szeletével (akinek nem inge...Tehát nem épp Téged akarlak "megsérteni" stb.), majd pedig a többivel is:

A majdnem diplomás individuumhoz:
Kedvesem, akinek ilyen gondolatok járnak a fejében... Megszerzed a diplomát és elmész? Valóban ettől többnek fogod érezni magad, neked olcsóbb lesz a kenyér azt gondolod? Tanulsz államin, az adófizetők pénzéből, akik hónapról hónapra élnek, aztán van pofád az egészet telibe szarni? Ne kívánd, hogy ehhez tapsoljak vagy elismerjelek miatta, viszont ha te azt hiszed, hogy majd nyugaton, kimész a napi munka után és törsz egy darab kolbászt a kerítésből, tévedsz. Menekülhetsz akár az óceán másik partjára is, ott is el fognak érni a félelmeid, nézd csak meg mit tett a kapitalizmus Detroit városával. Nehogy én legyek már a maradi, meg a "mélymagyar" azért mert megpróbálom, és meg is tudom állni a helyem ott ahol születtem, veled ellentétben. Ne takarózz azzal, hogy neked nyelvtudásod van, nekem meg biztos nincs. Egy idegen nyelven beszélek folyékonyan, kettőn olvasok. De ne érts félre kedvesem, nem ellened beszélek, vagy az ellen, hogy ki akarsz menni. Tedd meg, láss világot, próbáld ki magad, viszont ne nézd le azt az országot, mert ennél visszataszítóbb viselkedés nincs.

Másrészt kérlek ne verd magad arra, hogy neked diplomád van/ lesz. Manapság csak annak nincs aki nem akar. Ha valóban az értelmiséghez tartozónak érzed magad, akkor viselkedj is ahhoz mérten, alázattal a választott hivatásod iránt, a másik ember véleményét mindig meghallgatva és tiszteletben tartva, és ne felvágva arra, hogy te mennyivel több vagy mint egy szakmunkás, mert nem vagy. Értelmiségi majd akkor leszel kedvesem, ha leteszel valami olyat azt asztalra, ami hasznára van a hazádnak vagy a választott hazádnak, és majd a társadalom tart értékesnek, értelmiséginek. Méltónak arra, hogy meghallgassanak. A diploma magában nem jogosít fel másra, csak arra, hogy próbálj meg meg minél nagyobb hasznára lenni a szűkebb és a tágabb környezetednek is. Ezért fizették a tanulmányaidat. Ne gondold, hogy sokat várok tőled, csak pont annyit amennyi az egóddal egyenesen arányos. Végszóként még annyit neked, hogy mindezek felett gondolkodj, láss, ne csak nézz. Műveld magad, mivel egy tanult embert nehezebb rászedni. Bár ehhez az utolsó két mondathoz még felsőfokú végzettség sem kell.

Egy internet- és fotelnácihoz:
Kezdjük talán azzal, hogy ne akard nekem minden youtube videó alatt megmondani, hogy miért vagy nagyobb magyar mint az átlag, valamint, hogy én miért nem vagyok az, esetleg miért lettem hazaáruló vagy zsidó. Nem, a "csakazéémee' " válasz itt nem elfogadható. Örülnék neki, ha lenne saját véleményed is a napi eseményekről, esetleg a történelmünk szálairól (és nem csak Szálasiról, sőt a magyar történelem nem 1918-ban kezdődik) és ezt meg tudnád fogalmazni úgy, hogy kiveszed belőle azokat a jelszavakat melyet olyan szívesen írsz be minden fórumba. Mivel nem a politikai beállítottságodra vagyok kíváncsi, hanem a véleményedre, a saját gondolataidra, érted? Nem a tízen- húszon évesek között búvópatakként eltűnő majd feltűnő trendre. Sarkalatos pont, kérdés mindig az, hogy ki a magyar, mi tesz magyarrá. Tudod, én úgy gondolom, hogy aki csak külsőségekben próbálja bizonygatni a világ felé nemzetiségét, vitakézsége erősen a nullához tendál, az inkább maradjon csöndbe és nézze szombat reggeli matinét meg a pokemont. Úgy vettem észre, hogy ezekben a vészterhes időkben már inkább magyar az, aki lázít, kiabál, német vezéreket éltet vagy éppen még az út szélén száradó kiflicsücsökben is a zsidókat látja. Az a nemzet, ahol már csak üres szólamokat puffogtatnak, elfedik a valóságot, cukormázba vonják a fennálló problémákat, és nem tűrik az építő kritikát sem, valamint ugyanúgy köpködnek a velük egyet nem értők felé mint azok akik ellen küzdeni akarnak, az halott nemzet. Remélem nem halotti tort ülünk épp, hanem vannak még cselekvő, az ország sorsát jobbra fordítani akaró emberek is. Ne legyenek ezek üres szavak.

Mert inkább tartom magyarnak azt, aki magyar szellemben neveli a gyerekeit, nem azt nézi hol lehetne a másikba belerúgni, lopni a munkahelyről, kijátszani mindent és mindenkit a saját maga boldogulása érdekében. Magyar az, ki magyarul érez, álmodik. Ezt nem lehet, legalábbis én nem tudom most neked jobban megfogalmazni. Ha valóban tenni akarsz az országért, próbálj magyar termékeket vásárolni, amennyiben ezt anyagi helyzeted megengedi. Ez kritikus pont szokott lenni tudom, és volt aki jogosan szememre is vetette, hogy miként gondolhatok én ilyet. Tudom, hogy drágább, és a fizetés/zsebpénz meg kevés. Nem is pálcát akarok törni senki felett, de itt egy példa: Ha egyáltalán nem vásárolunk hazait, azzal a sajátjainknak nem adunk munkát, lassan majd az utolsó gyárak is bezárnak, tovább növekszik a munkanélküliség. Ez sajnos egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz, vagy nem is lehet már kitörni, de még megpróbálhatjuk. Legalább annyit tegyetek meg, ha bizonyos városokban jártok akkor a helyi gyártmányú söröket veszitek. Minden településnek vannak helyi termékei, amit még csak kipróbálni is érdemes. Persze aki anyagilag úgy áll, hogy nem engedheti meg magának legalább alkalomadtán a magyar terméket akkor sincs gond, van más út is ahogy tenni lehet. De erről majd a következő szombaton... Addig is szeretnék Széchenyi gondolataival élni, és én is azt hinni, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz!

Baráti Üdvözlettel: Rettegett Iván