Gondolom feltűnt a jónépnek, hogy mostanában nem igazán vagyok jelen a blogon. Nos, mindenki azt gondol, amit akar, mindenesetre mostanában nemigen érek rá arra, hogy a tőlem megszokott terjedelemben dolgozzak, de azért igyekszem, így a Four Bharat posztsorozat is visszatér (bár kurvára megkésve). Az első dolog, amit kikötnék az eddigi és a jövőbeli levélíróknak, valamint a mindenkori kritikusok kedvéért is, az a következő: A Four Bharat eleve nem afféle „majd Főúr megoldja” dologként indult, a cél hogy a problémákon keresztül tanuljunk másokról és magunkról egyaránt. Persze ezekhez tényleg kellenek maguk a problémák is, de nem feltétlen mások szívfájdalmán van a hangsúly. Röviden: EZ NEM EGY MÁSODIK GYAKORIKÉRDÉSEK.HU, AHOL MINDENFÉLE MARGINÁLIS TINIGONDOK KERÜLNEK MEGVÁLASZOLÁSRA.

Most ugorjunk: az oldalon gyakran felmerül az, hogy a normálisabb embereknek sok problémájuk akad az ellenkező nemmel, főleg ha a cél egy hosszabb-rövidebb párkapcsolat (lenne) miközben a sok konzumidiótának havonta más-más barátnője (vagy pasija) van, ami (megjegyzem hibásan) sokaknál azt a gondolatot indítja útjára, hogy ezen az csoportokba tartozó emberkék tényleg jobbak valamiben mint a többiek. Nem, egyáltalán nem azok, csak sokkal könnyebb úton haladnak, és mint tudjuk egy egyszerűbb módszert használva kevesebb a küzdelem. Most lássuk A. levelét:

Hát Helló!

Az lenne az én gondom, problémám amin nehezen teszem túl magam. Volt egy lány az életemben, fiatalabb volt picivel nálam (16), én idősebb és valamivel érettebb. Most nem egóból, de a kor miatt is...

Kinéztem magamnak még régen, gondoltam na ő kell nekem. Közben voltak barátnőim, nézelődtem, de a végén mindig nála kötöttem volna ki. Nem bírtam elfelejteni. Közben mi beszélgettünk is. Írta az aktuális barátját, hogy kihasználja, lenézi, cseszteti. Nem is érez iránta semmi. Felmerült bennem a kérdés hogy miért nincs velem akkor.

Pár hónap kinlódás után eljutottunk oda hogy na most. Egy hétig tartott körülbelül az első próbálkozás ugyanis a leszarós stílusban nyomuló ex jobbnak bizonyult a leányzó szemében. Itt történt egy 3óhnapos szünet, ők maradtak ugyanúgy, hetente szakításokkal, stb. Kinek mi a jó. Azután én pont a szinglik útjára léptem, és épp ő is, így felmerült ismét, hogy mi lenne ha. Hátha most megváltozott. Összejöttünk, minden jó volt szép volt, 1-2 hétig gondtalannak bizonyult, örültem is túlléptük a büvös 1 hetet.

Jöttek a gondok, sorozatban elhalgatott dolgokat, mert volt egy barátnője aki minden rosszba belevitte, de ő azután hajtott, igényelte a törődést, odafigyelést, viszont nem viszonozta azt. Minden helyzetben kereste hogy hogyan jön ki a legjobban (megalázkodás, bocsánatkérés), de a megválzotásra való hajlandósága nem volt az erőssége.

A legjobb barátnőjét is emiatt a balhés barátnő miatt vesztette el, és részben engem is. Elmentek bulizni, rám fogták hogy összevesztünk és ezért.
Közben egy kitervelt dolog volt az egész. Haveri társasága is elég butákból állt, ezt el is ismerte. De nem tett ellene, csak mindig mondta. Engem ez zavart.
Szóltam neki, hogy csak kihasználják meg ne lógjon velük mert baj lesz. És lett is. Ezt megelégeltem és választás elé állítottam. Egy hetet kért, de folytatta az eddigi életmódját. Utolsó előtti este kapott észbe, hogy "hopp bizonyítani kéne". Törődni, vagy mutatni valami bíztatót, hogy na megmutassa hogy tényleg akar valamit, mert hogy szeret stb. Ez internetes oldalakról özönlött, meg hogy változni akar, csak nem tudta hogy neki törődni is kellene velem.
Végül a megváltozás nem sikerült és még most is én vagyok a hibás. Mivel nem látok változásra mutató hajlamot vagy biztatást vagy bármit, így most én a beleölt két év várást és több hónapos szájtépéseket amit lerendeztem neki (csak azért, hogy neki jobb legyen) úgy döntöttem lezárom. Még én voltam a hibás hogy tiltottam a negatív személyiségektől, akik sem az alkoholt sem a könnyü drogokat nem vetik meg. De félő volt beleviszik, és ki tudja sikerült-e nekik...

Aztán most arra kér, hogy legyek már olyan hülye mint régen, hogy feltétel nélkül elnézek neki mindent és kezdjem már megint vele. Csak idegileg én ezt már nem bírom, meg nekem húsz évesen nem arra van szükségem, hogy az együtt töltött időt bármelyik haverommal felülmúlom bármikor.Inni meg filmezni tudok bármelyik haverommal is. Úgy vélem helyesen döntöttem, mivel haveri társaság is levázolta már az elején, hogy nem éri meg, mert nem fog változni és értem nem fog tenni semmit. Sajnos igazuk lett...

Főúr előre is köszi a segítséget. :) Választ előre is köszönöm, sok további álmatlan éjszakát spórolnál nekem...

Egy srác :)

Nos szevasz,

A történeted átolvasva két dologra jöttem rá:

1, Hagyd a lányt a büdös picsába (erről hamarost bővebben); és

2, Ha lehet, akkor igyekezz egy kicsit több időt fordítani a helyesírásra, főleg a mondatok összerakásába, mert bár valahogy beformáztam most a mondanivalódat, de megvallom néha még sokadszorra is nehezemre esett egy-egy mondatod jelentésére rájönni (pedig elég jó vagyok ezen a téren).

Szóval az a helyzet, hogy ez lány egy afféle zsánertípus a számodra, ami egy probléma. Ugyanis nem tudod pontosan miért, de akkor is csak ő kell neked, még ha meg is próbálkozol más irányokkal, mert az neked nem elég jó. Ez megesik, nem egyszerű ellene bármit is tenni, de azért van megoldás. A lány előző (vagy épp aktuális – a fene sem tudja ezeknél) barátjának "problémája" nem ritka, lehet hogy van abban a fiúban valami amire meg ő bukott, és emiatt tehette meg azt, amit. Én is ismerek egy ilyen "párt". A csávó egy igazi tapló, agresszív, műveletlen baromarcú faszparaszt, de a csaj odavan érte, pedig nem egy olyan fiú hajt rá, akik minden téren jobbak annál a köcsögnél. És annak ellenére, hogy egyik-másikkal néha meg is próbálja, valahogy mindig visszakerül az asszonyverőhöz. Törődj bele van ilyen (ez a „szerelem vak” közhelyébe illik).

Továbbá: ez az 1 hét "valami" 3 hónap szünet, megint pár hét "valami" rendszer nagyon rossz. Kevésbé visszafogottan azt mondanám egy istentelen nagy fos! Egyrészt mert kifoszt téged, továbbá mert szinte csak egy báb vagy (és akkor is ez van, ha ez most bánt téged). Miért? Mert egy kapcsolat nem így működik. Most az a helyzet, hogy te akarsz valamit, ő viszont (minden valószínűség szerint) nem, és ez a játék nem kedvez senkinek, főleg nem neked.

Ez a "bűvös egy hét" meg már megbocsáss de kurvagáz. Én nem bántani akarlak, én csak észhez akarlak téríteni. Mert nincsen se bűvös egy hét, se bűvös egy hónap, még bűvös egy év se és az egy éjszakás dolgok is inkább mámorosak mint bűvösek. Felejtsd el. Ne legyél megáldva az időtávokkal. Élvezd és ne számolgasd. Azt élvezni szokás. Ha nem jó (értsd: nem élvezed), akkor ne akard. Mivel a hölgyemény változni sem hajlandó ha lehet még úgy ne akard.

Persze most nagyon akarod, de az ilyen picsák után évekig rohanhatsz. Természetesen a játék jellegéből adódóan mindig lesz pár napfényes hét, amikor "minden jó(nak tűnik)", de a köztes hónapokban, amíg van más szóba jöhető fasz helyetted, addig te ki leszel dobva. Miért? Mert a lány befolyásolható mások által (ezért a kicsapongó életstílus), de a ti "kapcsolatotokban" nyilvánvalóan ő dominál és neked nyúlfarknyi esélyed sincs a befolyásolására (még akkor is ha mindig eljátssza a "bocsáss meg nekem" figurát és ezáltal te nyeregben érzed magad). És lehet, hogy lesz úgy hogy látszólag "megszelídül", de soha nem fog. Tehát a kurvából lesz a legjobb feleség dolog rohadtul nem valós.

Ebben az esetben teljesen haszontalan az ultimátum, mert tudja azt, hogy epedsz érte (kvázi ő diktál). Ez az egész dolog az oldaladról olyan, mintha megfenyegetnéd a főnököd, hogy ha nem emeli meg a fizetésedet te fel fogsz mondani, miközben a főnök jól tudja hogy egyáltalán nem vagy kulcsember a cég szempontjából és a legteljesebb mértékben pótolható vagy. Tudja, hogy a végén úgysem mered majd megtenni AZT a lépést amivel fenyegetsz. Persze alkalmanként otthagyod a csajt, de utána megint visszaavászkodsz a köreibe. És azzal hogy arra kér, legyél a „régi” csak ezt fejezi ki. Kell neki valaki akit irányíthat, akivel játszhat amikor olyan kedve van és akit eldobhat ha van „jobb programja”.

Eleve ne is akarj egy ilyen sekélyes személyiség ellen küzdeni. Nem fog megváltozni. A saját hibáját is csak merő konformitásból ismeri el. Rohadtul nem érdekli és nem akar róla többet beszélni, ezért rábólint, csak maradj kussban. Egyáltalán nem tartja butának a saját baráti körének egy tagját sem, sőt az ő köreikben valószínűleg te vagy az akinek a "butaságán" a legtöbbet csámcsognak (ez a hülyék többségének elve). Jól érzi magát velük, kényelmesen, mert akkor és azt mond nekik, amikor és amit csak akar, mert mind leszarják a másikat amíg van kivel pasizni, meg picsát rázni szombaton.

Felejtsd el. Hagyd. Amint lehet... Tudom elcsépelt, de te tényleg jobbat érdemelsz és hidd el nekem, van épp elég ennél a lánynál jobb választás a nagyvilágban.

És mi a tanulság mindannyiunkra vetítve?

A tanulság az (és ebben áll a posztsorozat lényege), hogy vannak olyan dolgok, amikért nem éri meg a férfias küzdelem és eleve teljesen felesleges minden további lépés megtétele, mert az adott út nem visz sehova. Másrészt meg megláthatjuk azt is, hogy SOHA DE SOHA nem éri meg feladnod magad, mert az emberi kapcsolatokban sosincs vádalku. Ne hagyjuk, hogy játsszanak velünk, vagy hogy hülyére vegyenek minket, főleg nem amiatt mert esélyt adunk arra.

Üdv,
Főúr1127