Rettenetes orosz barátom, erről sajnos nem tudok véleményt nyilvánítani, mivel nekem még nem volt kapcsolatom. Majd talán ecce' ha okosabb leszek ilyen téren.
@mardelszky:
Ezt még hétfőn írtam meg, azóta már felszállóágban van az egész újra, de nem tudom mi lesz vele. De most nem is magamról akarok regényeket írni, remélem sokaknak lejön miért is született meg ez a poszt
Örülök, hogy újra posztolsz.
Bár ilyen könnyen menne a szakítás a való életbe is..Jelen pillanatba hasonló helyzetbe vagyok én is. Egyfajta patt helyzetbe..."se veled/se nélküled".
Csak ez az egész nálunk egyoldalú,ha szakítani próbálnék vele,a beszélgetés sírásba torkollana. Valószínűleg megsajnálnám és nem tudnám ott hagyni...
Bonyolult dolog a szakítás..
@Fallosz:
Ez valóságos, az elmúlt hétvégém "terméke". Semmi sem könnyű, csak nem nehezítem a saját életemet feleslegesen ezért fogom fel "pozitívan". Betegesen ragaszkodni annyit tesz, hogy az egyén fél egyedül lenni, ha közhely ha nem.
nekem nagyon tetszett ahogy leírtad!Egy régi barátomra emlékeztet az ahogy irtál...ő ilyen művészlélek hasonló történet?akad...a mostani kapcsolatommal.Na szóval összefoglalva: ha együtt vagyunk jól érezzük magunkat egymással de tudjuk (szerintem) mindketten, hogy jobb lenne külön utakon járni.túl sok nézeteltérés van.de egyikünk sem olyan erős lelkileg és érzelmileg, hogy elengedjük a másikat!amikor megtörtén állandóan azon ment a rágódás, hogy kivel van mit csinál, ki öleli, csókolja stb...szeretet van, szerintem szerelem már kevésbé és talán az egymás iránti tisztelet sincs meg.mondjuk mi is külön tudtunk válni normálisan de egy idő után mentek a szurkálódó bántó üzenetek önzőek vagyunk! és hogy mi tart minket együtt?fogalmam sincs.egyikünk sem engedi a másikat valamiért!mondhatnám, hogy se vele se nélküle kapcsolat!ez a lehető legrosszabb!most van velem ilyen először de ha egyszer kikeveredek belőle nem hagyom elfajulni idáig a további kapcsolatomat vagy kapcsolataimat!
@cserebogár:
Sajnos nem érzem magam olyan valakinek, aki így pár sorból megmondja mit kéne tenned, meg nem is akarom. De ha elfogadsz egy tanácsot: Próbálj meg nem törődni vele, de szó szerint. A másikat nem az frusztrálja legjobban ha veszekedsz vele vagy baszogatod, hanem ha teljesen ignorálod. Ha valóban szeret előbb-utóbb újra keresni fog, és akkor majd meg lehet komolyan beszélni, hogy mi legyen.-->Kommunikáció--> Bizalom --> Szex, három szóra leegyszerűsítve
Nem igazán értem a dolgot...Mármint hogy minek kell szakítani,ha még ilyen közel vannak egymáshoz...Vagy csak hosszabb ideig már nem megy?? Tényleg nem értem...
Iván, ha ezt te írtad, akkor most "virtuálisan hozzád vágom a nedves bugyimat". Emmán döfi. Nagyon tetszik a stílusod. Nincs valahol egy blogod, ahol minden nap írsz ilyeneket? El bírnám olvasgatni.
@Lucy in the sky with diamonds:
Köszönöm, akkor ma már szép estém van Blogom nincs, de verseket és ehhez hasonló sztorikat írok, hol van valóságalapja hol nincs.
tetszik nagyon a poszt ! a kommenteket viszont nem volt kedvem elolvasni amúgy én is ezt éltem meg ex-el. ugyanúgy vonat meg minden bár annyi különbség h ő jött haza koleszból én pedig kimentem érte és mondtam h ez már nem játszik így tovább, sajnos elszállt a varázs és nem érzem jól magam a kapcsolatban. erre majd 1hetet készültem rá és még így is majd kiugrott a szivem a helyéről, hosszú kapcsolat volt, legalábbis 1év az 1év, nekem hosszú. szar érzés volt de tiszta lelkiismeret, korrekten zártuk, szarul fogadtuk de jobb mintha egymásnak estünk volna, megcsaltuk volna egymást. örülök h vannak ilyen posztok is, love agyiszint
@Lucy in the sky with diamonds:
Vannak emberek akiken nem segít semmi. Ugye lehetséges, hogy azt ő "presztízsveszteségnek" könyvelte el, hogy nem jártok, ezért lett olyan mint egy durcás óvodás, akinek elvették az építőkockáit.-->Inkább haragban van veled, de nem néz szembe magával, mivel képtelen feldolgozni gondolom. Jó példa erre a nyomorult viselkedésre még az excsajok blog, ami a pedomaci után a legalja.
Jól sikerült post, remekül bánsz a 'költői' eszközökkel (: ritka, hogy valaki úgy tud érzéseket közvetíteni, hogy az olvasót így magával ragadja, feltéve, ha volt már hasonló helyzetben, ezért talán kissé szubjektív különösen tetszett az a rész, hogy: "..és tudta, hogy így nem lehet vége egy mesének sem". Ettől eltekintve, szurkolok, hogy jóra forduljanak a dolgok
Valahogy így kéne csinálni az egészet. Sokkal jobb ez a megoldás, mint a köpködős utállak (pedig anno ti is egy pár voltatok)...
Amúgy a szeretet ellentettje szerintem nem az utálat, mert ott még vannak érzések. Hanem a közöny... Ha közönyt érzel egy nő iránt akkor már tényleg elfelejtetted. Amúgy meg bocs ha hülyeségeket beszélek.
Ez a poszt megindító És egyben elgondolkodok rajta hogy ez a szituáció rám is igaz. Csak nálam nem volt a vonatnál úgymond "búcsúzkodás" mert egyikőnk sem szeret búcsúzkodni
@!Rettegett Iván!:
köszi!igyekszem megfogadni amit írtál valóban mondták már nekem egy páran, hogy ezt kéne tennem...bár ha meg én nem foglalkozom vele akkor ö keres azzal, hogy na mi van ennyire érdekellek?...mindegy nehéz ügy ez majd csak lesz valahogy!
Gratulálok... Komolyan örülök, hogy vannak pasik, akik nem csak otthon vállalják azt, hogy vannak érzéseik, de mernek beszélni, sőt írni is róluk. Iván, így szeretünk!
Az, hogy nem gyűlölködve ér véget egy kapcsolat, még nem jelenti azt, hogy barátság- vagy valami hasonló- lesz belőle.
Az újra egymásra találni dolog pedig... persze, van olyan, hogy szakítás után ráébred az ember, hogy képtelen a másik nélkül élni, bár szerintem akkor el se engedte volna (meg nem is hagyta volna megromlani a kapcsolatot). Nem akarlak elkeseríteni, de ha szakításra (vagy szünetre) kerül a sor, akkor az nem véletlen, utána ideig-óráig még eltarthat a kapcsolat a szakítás miatt felszínre került régi szép emlékek (és esetleg érzések) miatt, de az ezek által kiváltott lelkesedés általában hamar el is múlik. De azt úgyis megérzi az ember, ha egy kapcsolat már meghalt- csak a legtöbben ezt jó ideig nem akarják belátni.
@-Britpopper-:
Nem is hülyeség. A nyáron láttam, hogy van valami szakítósblog, és ők is adtak ki könyvet. Állítólag egész jó példányszámmal el tudták adni azt a kalap fost (mert én is beleolvastam). Szóval ha arra vevők voltak az emberek, akkor ezekre meg úgy buknának, mint gyöngytyúk a takonyra
Nagyon jó írás, tetszik a stílusa, kicsit meg is hatódtam rajta
gratulálok Iván csak így tovább és egyetértek Lucy-vel tessék kiposztolgatni a többit is !!
Nemértem.
Ha egy néni meg egy bácsi nem szeretik már annyira egymást, akkor különválnak.
Egy egészen pici kötözködés: nekem egy parányit giccses
De tetszik.
Visszaolvasva valóban sok benne a szinesztézia, ezért érezheted úgy, azért köszi
Ezt még hétfőn írtam meg, azóta már felszállóágban van az egész újra, de nem tudom mi lesz vele. De most nem is magamról akarok regényeket írni, remélem sokaknak lejön miért is született meg ez a poszt
Bárcsak a legtöbb ember is így látná a dolgokat!
Bár ilyen könnyen menne a szakítás a való életbe is..Jelen pillanatba hasonló helyzetbe vagyok én is. Egyfajta patt helyzetbe..."se veled/se nélküled".
Csak ez az egész nálunk egyoldalú,ha szakítani próbálnék vele,a beszélgetés sírásba torkollana. Valószínűleg megsajnálnám és nem tudnám ott hagyni...
Bonyolult dolog a szakítás..
Ez valóságos, az elmúlt hétvégém "terméke". Semmi sem könnyű, csak nem nehezítem a saját életemet feleslegesen ezért fogom fel "pozitívan". Betegesen ragaszkodni annyit tesz, hogy az egyén fél egyedül lenni, ha közhely ha nem.
Irigyellek, idővel csak kifejlődik bennem ez a felfogás...
Sajnos nem érzem magam olyan valakinek, aki így pár sorból megmondja mit kéne tenned, meg nem is akarom. De ha elfogadsz egy tanácsot: Próbálj meg nem törődni vele, de szó szerint. A másikat nem az frusztrálja legjobban ha veszekedsz vele vagy baszogatod, hanem ha teljesen ignorálod. Ha valóban szeret előbb-utóbb újra keresni fog, és akkor majd meg lehet komolyan beszélni, hogy mi legyen.-->Kommunikáció--> Bizalom --> Szex, három szóra leegyszerűsítve
Ment hosszabb ideig, csak itt nem megosztható okokból kell egy kis szünet. Vagy nem is tudom mi lenne rá a megfelelő szó.
Köszönöm, akkor ma már szép estém van Blogom nincs, de verseket és ehhez hasonló sztorikat írok, hol van valóságalapja hol nincs.
Velem is ugyan ez a helyzet...
Azokat viszont tessék kiposztolni!
Igen szép iromány. Le a kalappal!
És igen, a jó viszony megmaradása többet ér, mint bármilyen negatív kapcsolat a két ember között.
Szerintem is, de próbáljátok megértetni ezt a volt barátommal...
Vannak emberek akiken nem segít semmi. Ugye lehetséges, hogy azt ő "presztízsveszteségnek" könyvelte el, hogy nem jártok, ezért lett olyan mint egy durcás óvodás, akinek elvették az építőkockáit.-->Inkább haragban van veled, de nem néz szembe magával, mivel képtelen feldolgozni gondolom. Jó példa erre a nyomorult viselkedésre még az excsajok blog, ami a pedomaci után a legalja.
Amúgy a szeretet ellentettje szerintem nem az utálat, mert ott még vannak érzések. Hanem a közöny... Ha közönyt érzel egy nő iránt akkor már tényleg elfelejtetted. Amúgy meg bocs ha hülyeségeket beszélek.
köszi!igyekszem megfogadni amit írtál valóban mondták már nekem egy páran, hogy ezt kéne tennem...bár ha meg én nem foglalkozom vele akkor ö keres azzal, hogy na mi van ennyire érdekellek?...mindegy nehéz ügy ez majd csak lesz valahogy!
Néha komolyan úgy érzem, hogy az olvasmányos posztokat ki kéne adni könyv formájában...
Levonva a konklúziót: simán hülye. De soha nem tudhatjuk, ha valami elkezdődik, hogy ér véget, ha véget ér egyáltalán.
Zseniális mondat.
Örülök, hogy hamarosan visszatérsz.
Az újra egymásra találni dolog pedig... persze, van olyan, hogy szakítás után ráébred az ember, hogy képtelen a másik nélkül élni, bár szerintem akkor el se engedte volna (meg nem is hagyta volna megromlani a kapcsolatot). Nem akarlak elkeseríteni, de ha szakításra (vagy szünetre) kerül a sor, akkor az nem véletlen, utána ideig-óráig még eltarthat a kapcsolat a szakítás miatt felszínre került régi szép emlékek (és esetleg érzések) miatt, de az ezek által kiváltott lelkesedés általában hamar el is múlik. De azt úgyis megérzi az ember, ha egy kapcsolat már meghalt- csak a legtöbben ezt jó ideig nem akarják belátni.
Nem is hülyeség. A nyáron láttam, hogy van valami szakítósblog, és ők is adtak ki könyvet. Állítólag egész jó példányszámmal el tudták adni azt a kalap fost (mert én is beleolvastam). Szóval ha arra vevők voltak az emberek, akkor ezekre meg úgy buknának, mint gyöngytyúk a takonyra
gratulálok Iván csak így tovább és egyetértek Lucy-vel tessék kiposztolgatni a többit is !!
-Sütee Psyhotic-
Mennyire igazad van