"Évtizedek óta éles vita folyik a globális felmelegedésről és az ezzel összefüggő klímaváltozásról. Egy idő óta már ennek az ellenkezőjét is hallani lehet. Egy szentpétervári obszervatórium tudósai szerint már 2014-ben egy „kis jégkorszak” alakulhat ki a Földön. (www.nol.hu)"

Nem is olyan rég volt egy remek kis poszt, amelynek témája az volt, hogy milyen is lenne a Föld az emberek, az emberiség nélkül – egy kicsit tovább szeretném vinni most ezt az apokaliptikus jövőképet, azonban én a borzasztó hidegre és fagyra koncentrálnék. Talán mindenki emlékszik még a Holnapután című filmre, melyben láthattatok hasonlót – az viszont csak egy látványos, nagyköltségvetésű film volt, egy lehetséges utópia. Nézzük meg most, hogy milyen is lenne mindez a valóságban. Ha kinézel az ablakon persze nyomát sem látod méteres hullámoknak, vagy hóviharnak, azonban ha elég élénk a fantáziád, egy kicsit beleélheted magad a világméretű katasztrófát túlélt kisember szerepébe.

Nos, tegyük fel hogy Karácsony van – Szenteste. Te ugyan a jó meleg szobában ülsz, odakint viszont hatalmas pelyhekben szakad a hó. Ennek a legtöbben örülnek, hiszen legalább idén fehérkarácsonyban lehet része a családnak és csak elvétve bosszankodik egy csöppet néhány alak, akik a világért sem akarnak másnap korán reggel felkelni csak azért, mert el kell takarítani a havat a kapu elől. Szóval többségében mindenki boldog – igen ám, de mivan ha a hóesés nem hagy alább reggelre sem? Sőt! Egész másnap is folytatódik – ha lehet még intenzívebben. És ez így menne napról-napra, hétről-hétre. Na, mi történne ekkor? Eleinte valószínűleg még semmi – mindenki azt várná, hogy mikor áll már el végre ez a fránya hóvihar. A pánik, és a káosz csak lassan férkőzne be a hétköznapokba: tény, hogy a közlekedés egy idő múlva lehetetlenné válna.

A média persze előkelő helyen kezelné a témát – a tv-ben a tudósok az emberiség végzetéről, az új jégkorszakról papolnának (mindaddig, amíg lesz egyáltalán adás - nem kell sokat várni arra, hogy a hatalmas viharok miatt ez is megszűnjön). A Híradó-k naponta számolnának be egy-egy újabb fagyhalálról, vagy a katasztrófa miatt bekövetkezett balesetről…és persze a fosztogatásokról. Hiszen erre sem kéne sokat várni – a szükség nagy úr ugyebár, mondhatnánk. Ha pedig a tv-ben azt mondják, hogy ez és ez a terület gyakorlatilag megközelíthetetlen – legyen szó akár a legprofibb csapatokról – akkor ez bizony csak olaj a tűzre. A sündörség droid-hadserege tehetetlen, a vízágyúba még a lövés előtt belefagyna a víz, a káosz pedig elkerülhetetlen lenne. Az emberek kifosztogatnák az élelmiszer-boltokat, ezáltal minél több ételt és italt tudnak magukhoz venni, gondolván a tovább romló helyzetre – senki sem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy otthon a jól megszokott foteljében, egy régi családi képet nézegetve fagyjon jéggé. Hiszen előbb-utóbb gáz sem lesz – ahogy víz, és áram sem. Pánik – az viszont lesz. Nem is kicsi.

Az összetartás sokaknak jelent majd segítséget, de mivel amúgy is annyi az önző ember, mint égen a csillag, ez sem fog működni mindenhol – hiszen minek is adjak a saját tüzelőmből a szomszédnak (ő vajon adna?) ha én +2 nappal tovább fűthetnék vele, nem igaz…?! Nade mi lesz, ha ez is elfogy? Mi lesz ha minden elfogy? Ha már nem marad sem étel, sem fűtőanyag? Ki mit csinálna ilyenkor?

Először is, gondolkozzunk logikusan: kopog a szemed az éhségtől, és majd megfagysz. Kint óriási a hó, olyan magasan áll, hogy tájékozódni szinte lehetetlen – a csillagok állásából viszont meg lehet próbálni (hisz így tanította a jó öreg Bear Grylls bácsi). Célszerű lenne valahogy utat vájni a nagy hóban és elorientálódni a szomszéd házához, hátha ott találsz valamit, ami segíthetne neked, és ha már úgyis ott vagy beköszönhetsz – feltéve, ha a szomszéd nem fekszik csontkeményre fagyva a szoba közepén. Elborozgattok, felidézitek a nyarat (úgysem lesz már a büdös életben több), és viszel haza magaddal mindent, ami kell. Persze a szomszéd háza még csak az első lépés volt – később, mikor már újra életképes vagy, nekivághatsz felfedezni a többi házat is a környéken. Hát mégsem dekkolhatsz lenn a pincében a nagyival, a postással, meg a vízóra-leolvasóval az idők végezetéig, nem?

Csak baráti jó tanácsként mondom neked: valamilyen fegyvert azért vigyél magaddal! Senki sem garantálta, hogy a rajok is szépen, csendben meghúzzák majd magukat díszes palotáikban – még szép hogy nem, de nem ám! Hiszen eddig is az utcák királyainak képzelték magukat, egy ilyen katasztrófa, és az ezzel járó következmények csak tovább rontanának a helyzeten: hordákba verődve portyáznának, és járnának házról-házra, az elcsenhető értékek után kutatva. A legbiztonságosabb, ha kifigyeled, és elkerülöd őket messzire! A balhé senkinek sem hiányzik – gondolj inkább a szeretteidre. Na, velük vajon mi lehet? Fogalmad sincs (térerőről még csak ne is álmodj!), de idővel úgyis a nyomukba eredsz majd, és nekiállsz begyűjteni a családtagjaidat, a barátaidat, a párodat – egy ilyen súlyos helyzetben ők a te igazi mentsváraid.

Telnek-múlnak a hónapok, és az időjárás csak nem akar megváltozni – hatalmas erejű hideg szelek, és fagyos jégesők keserítik el mégjobban az embereket, egyúttal fosztják meg őket napról-napra a reménytől, miszerint egyszer vége lesz ennek az egésznek. Szárnyra kapnak a különféle sztorik az Apokalipszisről, és arról hogy ez már tényleg a Vég. Bár mindezt te is végighallgathatod ugyan, hiszen a megmaradt emberek – a fosztogatókat kivéve – leköltöznek a föld alá. Ez az egyetlen esély a túlélésre – a hangsúly pedig megintcsak az összetartáson van. A beázott metró-alagutak, és a csatornák is mind-mind otthonosnak fognak tűnni egy idő után, és mikor a megmaradt emberek megtanulnak végre közösségként működni, felcsillan egy halovány reménysugár is a túlélésre. Gyengén pulzál – de sokaknak az életet jelenti. És hogy veled mivan? Hát kérlek szépen, te egyik nap épp babkonzervet zabálsz, mikor azt látod, hogy egy férfi az egyik felső kijáraton kilép a Külső Világba (igen, nemsokkal a leköltözés után kezdték el így nevezni). Kis idő múlva ugyanez a férfi tér vissza közétek, és hoz is magával valamit: egy fenyőt. Páran lelkesen körbeállják, és hozzákezdenek feldíszíteni apró, kis házilag készített díszecskékkel. Bizony…újból eljött a Karácsony, megint Szenteste van – eltelt egy év.

Gyászos kilátások, tudom - de láthatja mindenki, hogy az időjárás az utóbbi években nagyon szélsőségessé vált. Az üzbég Kabibullo Abduszamatov szerint – aki a Szentpétervár mellett található pulkovói obszervatórium űrkutatásra szakosodott részlegét, továbbá a Nemzetközi Űrállomás (ISS) Asztrometria orosz programját vezeti – a globális felmelegedés a végéhez közeledik, majd körülbelül 42 hónap múlva egy új jégkorszak veszi kezdetét. Hasonlóan hűvös időszak már lezajlott az újkori történelemben is, amely hozzávetőleg a 15-19. század között zajlott a Földön. Abduszamatov szerint nincs túl sok okunk örülni. Jóllehet a globális felmelegedés, mint probléma megszűnik, de „ha a bolygó lehűl, sokkal rosszabb dolgok történnek, mint a klíma felmelegedésekor.” Nos...majd meglátjuk - 2014-ben mindenre fény derül!