Ritkán dolgozunk fel hazai híreket az Agyiszinten, most mégis kivételt fogunk tenni. Ez a poszt picivel komolyabb hangvételű lesz a szokásosnál (megkockáztatom, talán a legkomolyabb témakörű posztok egyike). Adott egy 16 éves gyáli lányzó, D. Bernadett, aki szerelembe bonyolódik egy furcsa, tejfölös képű, csúnyácska fiúval. Valamiért létrejön ez a kis kapcsolat (Detti először ellenzi az egészet),  végül kézen fogva járnak. Egy napon a lány ismeretlen okok miatt mégis úgy dönt, szakít a fiúval.
A 21 éves fiú (továbbiakban Z. Dávid) dühöng és tehetetlennek érzi magát. Nem akarja megérteni, ezért megpróbálja visszakönyörögni magát, azonban Detti tántoríthatatlan. 2009. májusában járunk.
Detti:

Dávid elkezd tervezgetni, s mivel minden próbálkozása ellenére sem sikerül visszakapnia szívének egyetlen szerelmét, ezért úgy dönt, meggyilkolja őt. A módszerben nem biztos még, ezért robbanószer után kutat. Ha valaki eldönt valamit, és beleéli magát, véghez is viszi, legyen az bármi, az emberi léleknek kevés ellenfele van (talán még egy emberi lélek? vagy több?). Októberben úgy dönt, vásárol egy pisztolyt (legálisan), amely korhű másolata egy, a XIX. században Olaszországban használatos forgótáras, ólomgolyó kilövésére alkalmas fegyvernek. A pisztolyhoz nem árulnak csappantyút, amely nélkül nem lehet lövést leadni, ezért Szlovákiában legálisan hozzájut a csappantyúhoz, és Révkomáromban gyári feketelőport is tud venni. 
Eljő a nagy nap, s Dávid 2009. december 18-án (péntek reggel) két golyót ereszt Dettibe, akinek holttestét délelőtt találják meg a Pest megyei Gyálon. Úgy tudni, hogy az egyik lövedék Detti fejét, a másik pedig a hátát éri.

A rendőrség ezzel kapcsolatban annyit közölt, hogy valóban több lövés érte a fiatalt, de azt, hogy pontosan mennyi lövedék találta el és hol, egyelőre nem mondták el.

A helyszín.

A történtekről tájékozódva felmerült bennem néhány felvetés. Nem lehet bárkiből pilóta, katona vagy asztronauta. Számos teszten kell átesniük ahhoz, hogy ezt a szolgálatot megkaphassák az életük lehetőségeként. Szülő bárki lehet. Szülőnek lenni 2009-ben is olyan, mint lemenni a közértbe, és tejet vagy kenyeret vásárolni. Az orvostudomány és a társadalom egyelőre nem tart ott, hogy genetikai vizsgálatokkal és pszichológiai tesztekkel döntse el, kik azok, akik ezt a tisztességes, felelősségteljes szerepet betölthetik. Nincs ilyen, ilyen híreink viszont vannak. Én örültem volna, ha a szüleim nem vernek, és nem alkoholbetegek. A családom ráadásul tele van öngyilkosokkal is. Az a gond, hogy ezért nem én vagyok sajnálatraméltó, hanem a társadalom az. Én nem vagyok több egy hétköznapi fiatal felnőttnél. Kellene egy szűrő, egy fajta logarléc, amely megelőzné ezeket a szülői hadviseléseket, jó lenne megtanítani az embereket szeretni, szeretkezni és élni. Irányvonalakra gondolok, nem rendszerekre. Így is az élet nem több egy rendszernél, viszont ez már másik témakör. Köszönöm a figyelmeteket!

Kérek mindenkit, hogy tartózkodjék a vicces megjegyzésektől, mert azok azonnal törlésre fognak kerülni (ez most valóban fontos lenne). Köszönöm!