Elég enyveskezű a magyar popbiznisz, különösképp a feltörekvő csillagocskák, akik rojtos-sebes térdekkel valamint Neo-san rágyúrva a lumbágóra, gerincre vágva igyekeznek felszopkodni magukat a toplisták csúcsára, ahová jó esetben egy ipari alpinista sem tudná felcígölni őket, de van az a pénz, s amíg ezeröccázé' lenyelik garatra, problem? Hát, no, persze, hogy no problem, kivéve, amikor vájt fülű zenerajongók fejébe szöget üt, hogy a dallamot hallotta már máshonnan, s az esetek túlnyomó többségében nem a balkáni hegyvidéken kecskét terelő, birkát hegesztő csillagszemű juhászok ajkáról felröppenő kozák népdalok formájában.

S aki azt hinné, mindössze a zenét nyúlta le ez az enyveskezű kis Fluorka, annak itt a mindent elsöprő bizonyíték arra, hogy a pa-pa-parAAAAASZT kölke nem átállott Sz. Pál, született "Csak egy tánc volt, tőled kértem én" büdöspesti lakos, harmadik kerületi hősi halott és kora Megasztárjának X-Faktoros győztese egyik slágerét egy az egyben behúzni:

Mi újság?

Csak akkor járok presszóba, ha úgy alakul,
és elég gyakran úgy alakul.
Bent megtalál kegyed a bárpultnál.
Mert nekem tetszetős ez a szituáció,
a sok ostobácska történet kiskegyedről.
Tegyünk most olyat,
melyre pironkodva gondolunk holnap!

Hölgyem, jó napot kívánok önnek,
illeszkedjünk, mint két fa építőkocka!
Figyeljen rám, kérem, elmondom az álláspontom.
Ön hölgy, én meg úr.
Na, mi újság? Mi újság? Mi újság?
 

Ígérem, 20grammot szopok, csak adjátok vissza a térdprotézisehemehheeeet!