Először lenyomják a torkunkon, hogy betegség, ráfogják a gyerekszoba hiányára, aztán meg, hogy az ember istenadta joga szexuális bátran ferdülni, de hogy a végén könyvek (!) jelenjenek meg, melyek útmutatóul szolgálnak a pedofillá váláshoz, az azért betette a kaput. Betegség a kankó, az AIDS, a vírusos hányás-hasmenés, de nem az, hogy felnőtt férfi létedre a löttyedt pöcsöd kisfiúkra álljon fel, akik legfeljebb meghúzkodják a lányok copfját, aztán orrvérzésig nézik Cartoon Networkön a Tapsi Hapsit vagy játszanak a G. I. Joe katonáikkal. Baromira nem zavar engem, hogy te, kifejezetten NEM kedves pedofil cukrosbácsi magad szegény betegnek állítod be, aki nem tehet semmit a betegsége ellen. Nos, ha beteg vagy, akkor kérlek, gyógyulj meg vagy kérj meg valakit, hogy segítsen tarkón lőni sürgősen, mert ami neked van, az nem betegség, hanem ferde hajlam. Ezekért bármelyik putri börtönből is kinéznek, jobb esetben csak kézről kézre adnak, mint a békepipát vagy a börtönbüntetésed megkezdése utáni első hetekben hirtelen öngyilkos leszel inkább.

Mint a mellékelt ábra szemlélteti, a "Pedofilok útmutatója a szerelemhez és gyönyörhöz" már önmagában gyomorforgató címmel rendelkezik, a tartalomba pedig inkább nem gondolnék bele. Más kérdés, hogy egy akkora cég, mint az amazon.com, többszöri felszólítás és persze jó ízlésű emberek felháborodása ellenére miért nem szedte le a botrányos írás reklámját.

Ja, hogy a vezetőknek megéri kisiskolás fiúk végbelének szétrepesztése a súlyos dollár ezrek-tízezrek-százezrekre rúgó bevétel miatt? Ja, akkor nem szóltam. Kíváncsi lennék, mit szólnának ahhoz, ha az ő gyerekük becserkészéséhez járulna hozzá ez az olvasmány egy ballonkabátos ötvenes személyében. Kíváncsi lennék, az írónak, a könyv kiadójának, a szerkesztőnek, a PR-osnak, az amazon.com dolgozóinak van-e lelkük és eszük. De legalább egy gyerekük, aki épp egyedül hintázik a parkban, nyalókát szopogatva, akihez odalép egy szimpatikus férfi és megkérdezi, szeretne-e egy soha el nem olvadó nyalókát. 

Tulajdonképpen mit csinál a világ? Képmutatásból első: lyukas vödörrel merjük a vizet a kútból, a tetteknek nincs foganatja. Gyermekvédelem így, pedofil jaj úgy, mégiscsak szót és teret engedünk nekik. Mégiscsak vásárra visszük a gyerekek bőrét. Mégiscsak ki van nyalva a seggük és takarózhatnak mindenféle kacifántos latin szóval és mondattal, mely a hajlamaikat szánalomra méltó betegséggé degradálja, együttérzést keltve a bamba jónépben. Emlékszünk Drasius Kedysre? Aki az életét áldozta azért, hogy bosszút álljon a kislánya közvetett és közvetlen megrontóin? Nem lepne meg, ha csak Véreshurka posztjából vagy kuruc.info-ról értesültetek volna róla. Véreshurka posztja után szétgugliztam utána a netet, és döbbenetes módon csak pár mondatos lábjegyzeteket találtam róla a fontosabb európai lapok honlapjain. Mindegyikben arra hegyezték ki a "cikket", hogy Kedys gyilkos, megölt 3 vagy 4 embert, majd szerényen, zárójelbe téve esetleg feltűntették az okot. Hogy, hogy nem, Kedyst elvitte a cica.

Mi ez a balliberált, ferde világ? Miről szól a demokrácia? Mosolygós agymosás, gyerekbaszás, droiddá nevelés?

"Ferdülj bátran, kicsi fiam, zavarosban nekem is könnyebb halászni!" – így szóla vezérigazgató apuci a magát lánnyá operáltató hímnős gyerekének, és megnyalja a szája szélét. Az óvodás kissrácnak, akit a lánya szült neki. Azóta a kislány újra suliba jár. Idén fejezi be az általánost.