EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Kész szerencse, hogy holnap már péntek és így letudjuk végre az első igazán fárasztó hetet abból az iskola-időszakból ami még előttünk áll, és amibe bizony igen nehéz visszarázódni. Ezen poszt főszereplője egy tipikusan ''egyik szeme sír, a másik haj'' egyed és bármennyire is hangoztatja Facebook-on, ő akkor sem egyéniség.

De tudjuk mindannyian, hogy az agymosó média milyen degeneráló hatással is van az arra fogékonyakra, ergo senki se lepődjön meg azon, hogy eme new-generation fiatalember is a médiazombik táborát erősíti. És ha már zombik: a minap újranéztem néhány elfeledett klasszikust a 80-as évekből és konstatáltam, hogy azokat a zombikat bizony a mai magyar fiatalság egy bizonyos csoportjáról mintázták. Hörögnek, nyáladzanak, csoszognak céltalanul a világban, a felfogásuk olyan lassú mint a reumás csiga és mindezek tetejébe még agyat akarnak enni, hiszen nekik ugyebár nincsen.

Ergo itt az én javaslatom: hozzuk el Romero-t Budapestre, küldjük be a Westend-be egy kézi kamerával, avagy egy kisebb stábbal és díjnyertes alkotást lehetne forgattatni vele, meg a szereplőkként felhasznált IQ-betyárokkal a tetőn/aluljáróban. Nos, ezen poszt alanya egy senki, de ő mégis azt hiszi magáról, hogy igenis valaki. Mi megadjuk most neki a lehetőséget a reflektorfénybe kerülésre és elfeledett karácsonyi ajándékként megkapja tőlünk ezt a posztot amelyben ő és a vele szintén egy értelmi szinten stagnáló spanjai láthatóak. Boldog Karácsonyt, te kis szutyok! :)

Figyelem! Új rovatot indítunk a blogon, melynek neve: Kerekasztal. Ennek keretében olyan beérkezett levelek kerülnek ki az oldalra amelyekre nem mi szerkesztők, hanem az olvasók (azaz Ti) válaszolhattok. Bölcsen ítélkezettek mert a kétségbeesett beküldők a Ti szavaitokban szeretnék megtalálni problémájuk megoldásának kulcsát. Íme az első levél:

Kedves Agyiszint.hu!

Timi vagyok, 16 éves. Segítségért fordulok hozzátok ugyanis nemrég olyan esemény történt velem amiben szerény véleményem szerint csak a ti olvasóitok tudnak nekem segíteni. Az esemény a következő volt: megerőszakolt egy büdös, retkes, szutykos zombi. És ez nem vicc, kérlek vegyétek véresen komolyan minden szavamat! A szüleim nem hisznek nekem, egyenesen őrültnek tartanak de reménykedem benne hogy legalább ti megértitek panaszom. Ehhez tisztában kell lennetek a pontos történésekkel is, íme: 2011. 06. 10, péntek este volt és jobb dolgom nem lévén felhívtam a barátnőmet (M. Andreát), hogy van-e kedve velem bulizni indulni a kerületi klubba ahol a belépő árában benne van egy ingyen feles is. Természetesen volt kedve velem jönni és mindketten lementünk a klubba ahol már nagyban ment a tombolás és a táncika. Nem éreztem valami fényesen önmagamat ezért 3 és fél óra múlva távoztunk onnan a barátnőmmel (M. Andrea) és úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk bundáskenyeret készíteni kakaóval. Utunk egy temető mellett vezetett minket mikoron is barátnőm (M. Andrea még mindig) úgy döntött, hogy tök para lenne beosonni és ijesztgetni egymást a sírok között. A kaput nyitva találtuk és bementünk a félelmetes temetőbe ahol korom sötét volt és nagyon hideg. Már épp mondani is akartam, hogy mennyire hideg van ott amikor hirtelen mögöttem termett egy ilyen…hogyan is mondjam szépen, undorító, mocskos zombi ember aki az egyik kriptából mászott elő nagy lassúsággal. Mondtam neki hogy Fújtakarodj! de ő tovább erősködött és hörgött nagyokat. M. Andrea sietve távozott a helyszínről én pedig a zombival maradtam aki felkínálta, hogy körbevezet otthonában. Megnéztünk egy csomó érdekes dolgot (például odvas fákat, betört sírfedeleket) aztán megkérdezte tőlem rekedtes hangon, hogy nincs-e kedvem bemenni hozzá a kriptájába mert szívesen megmutatná nekem a lárva-gyűjteményét. Éppenséggel még sosem láttam lárvát ezért bementem és akkor ott mondta, hogy vetkőzzek le meg hogy milyen szép bőröm van. Hát így kicsit iszogattunk aztán végül is megtörtént a dolog csak már magam sem vagyok biztos abban hogy akartam-e vagy sem mert hirtelen arra eszméltem, hogy berakta nekem. Most full komolyan úgy érzem, hogy meg lettem erőszakolva egy zombi által ezért kérlek titeket mi előbb adjatok nekem választ, mit tegyek!

Köszönettel: Timi, Budapest

Hadd mutassam be nektek Rick Genest-et. Nem hiszem, hogy én lennék az első, akitől hallotok az úgynevezett „Zombie Boy”-ról. Châteauguay városkában született, és a szülei iránti tiszteletből 16 éves koráig várt az első tetoválásával. 17 évesen költözött el otthonról, de egészen 21 éves koráig nem kereste fel Frank Lewis-t, a montreal-i tetoválóművészt, aki a testét fedő mintáért felelős.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Szerintem mindannyian fantáziálgattunk már egy zombi apokalipszisről, de ezekben a fantáziákban gyakran megfeledkezünk a pénz fontosságáról amikor arra kerül a sor, hogy fel kell készülni az élőhalottak elleni harcra. Ha nincs elegendő HUF a zsebeidben arra a napra, amikor a holtak újra járni kezdenek, létfontosságú, hogy tudd hogyan élhetsz túl addig amíg ki nem tépsz egy shotgunt a hideg, halott kezéből egy szétmarcangolt tetemnek. Bear Grylls után szabadon, íme egy pár tipp, hogyan is kell túlélni ha nem gondolkodtál előre:

Esőillat van, csend, és nyugalom mellett.

Ha az embert keblére öleli a letargia, és nem ereszti, akkor bizony nagyon nehéz pozitív dolgokról írnia. Ha az ember beteg – én speciel csak influenzás, de már nem sokáig –, akkor az ágyában, a takarója alatt izzadva rengeteg ideje van elgondolkodni az élet nagy kérdésein. Miért jutott ide az emberiség, ahol most tart? Van-e élet a halál után? Egyáltalán, milyen lehet a halál? A sok forró tea, és a még több papír zsebkendő mellé ilyenkor okvetlenül is párosul a rossz közérzet, és a magány. Sajnos a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy tervezzük. Ez pedig nem prédikálás lesz, csupán egy átfogó vélemény, aminek töredékeit már megírtam ezelőtt (némelyik rész már hónapok óta itt porosodik a gépemen). Lehet, hogy egy bizonyos út végére értem, de vannak olyan dolgok, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül, és amik mellett elhaladtam ugyan, de mégis lelassítottam, hogy szemügyre vehessem őket. Nem lenne hülyeség rendre előrébb hozni a régebbi olvasmányos posztokat, mert ezek nem érdemlik meg, hogy a feledés homályába merüljenek. Talán egyszer (majd jó sokára) ezen poszt is előrébb lesz hozva valaki által. Furcsa idő van kint. Nem érzek jelenleg sem ízeket, sem illatokat. Tegnap még nem messze madarak fütyörésztek vígan egy zöldellő ágon. Sütött a nap. Ma – mire befejezem ezt a posztot – már megint esik, és borongós, hideg idő köszöntött a tájra. Itt a tavasz, mégsem érezzük minden nap a jelenlétét.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Nem tudom meddig lesz még divat a new-generation emósoknál ez a Pózoljunk fürdőszobában életérzés, de igazán kitalálhatnának már valami újat, mert nemhogy az olvasók, már mi szerkesztők is nagyon unjuk. Pózoljanak (és fotózkodjanak) inkább sötét, ijesztő pincékben. Összeaszott hullával súlyosbított, lepusztult hálószobában. Évek óta üresen álló ipari gyártelepen, avagy elátkozott kerek-erdő közepén. Bárhol, csak a fürdőszobákat felejtsék már el végre ezek a töpörödött törpördögök, mert eret vágok magamon. A továbbiakban hasonlóan bizalomgerjesztő képeket láthattok a fiatalembertől, akinek – ha így folytatja – nemsokára kihullik az összes haja.

Vannak elkeserítő dolgok ebben az életben, de számomra ez rendre leginkább a fiatal generáció (az agymosott, médiazombi fiatalokra gondolok elsősorban). Srácok, annyit változtak a tinik pár év alatt, hogy azt el nem tudjátok képzelni! Persze, aki nyitott szemmel jár az utcán, az tapasztalhatja maga is, hogy miről beszélek/beszéltem már eddig is párszor: a divat, a trendek, a hírnév, a pia, a drogok, és a szex olyannyira a mindennapi élet szórakoztató cikkeivé váltak, hogy én már kurvára nem is csodálkozom azon például, hogy majdnem minden kis tizenéves gádzsi úgy pózol, hogy egy 24 éves, fiatal nő elbújhatna mögöttük. Továbbá azon sem csodálkozom már, hogy az Éljünk a pillanatnak! életérzés ott tombol a fiatalokban, és a féktelen piálás, és egyéjszakás kalandok viszik előrébb őket (de hol az út vége?). Srácok, ez a generáció nem életképes. Kurva nagyot fognak koppanni a legvégén, de jelenleg még azt sem tudják, hogy pontosan kik is ők. Egyáltalán semmi életcéljuk nincsen, és a jövőjük is pontosan olyannyira az átláthatatlan, fátyolszerű homályba vész, mint az egyéniségük. Nekem ne akarja már senki kézzel-lábbal mutogatva bemagyarázni, hogy ő olyan hatalmas nagy egyéniség, mikor úgy öltözködik/pózol, mint az a celeb, akit példaképének tekint. Hiába na, megvetem a new-generation emósokat, és lenézés van, meg rasszistaság – hát, menjenek Dunának.

Amiért megírtam ezt a posztot (és nem az Éden-sziget folytatásán agyaltam inkább, pedig abból is van még hátra 1 befejező rész) az Rettegett Iván barátom hétfői posztja apropóján történt, melyben Hun Divízió olvasónk levelét olvashattátok (Félresiklott Magyarország – Olvasói levél). Volt ott egy gyökér Anonymous kommentelő, aki be-benyögte Fluor Mizu c. slágerének egyes részleteit. Egy olyan posztban, ami megkövetelte a komoly hangvételt, és a normális, értelmes olvasói reakciókat. Erre ő mit csinált? Jött azzal az agybutító, autotune szarral, ami nem titkoltan az ő személyes kedvence (lefogadom, hogy odahaza Fluor Tomira recskázik titokban). Hát magyar az ilyen? Nem az. Hiszen leszarja a hazánkban uralkodó állapotokat, nagy ívben tesz mindenre, és inkább beírogatja a marhaságait, mert azt hiszi, hogy ez vicces. Hát, pedig nagyon nem az – ha nem egy 7 éves értelmi szintjén álló, aggszűz kis kocka lenne, akkor megértette volna. De nem, ő inkább saját magát járatta le. Sajnos anonimként szólt hozzá, pedig ha regisztrálva lett volna, akkor láthattuk volna az e-mail címét, és már itt virítana róla egy remek kis poszt. Hun Divízió levele ugye sok pontban érintette a cigányságot, és tagadhatatlan, hogy hazánkban a cigánybűnözés az egyik legnagyobb probléma. Viszont úgy látszik a droid Anonymousnak ez sem nagy probléma, hiszen ő vígan elpoénkodott a Mizu bizonyos soraival. Mondjátok rám, hogy gonosz vagyok, de én azt kívánom neki, hogy 10 jól megtermett, tagbaszakadt kancigány verje össze, majd köpje le (csak hogy érezze a törődést), miután minden értéket elvettek tőle. Talán akkor majd kicsit átértékeli a dolgokat.

Témába vágó poszt ITT.

Tegnap már megmutatkozott az idiótaság megint az oldalon, mikor is Fannika a nagyokos szájkaratés sorjában végigosztott mindenkit, miszerint mi hülyék, meg senkik vagyunk hozzá képest – tette mindezt a maga kis 12 évével. Előre borítékolható már, hogy mi lesz később ebből a lányból. Sid barátommal össze is dobtunk egy közös posztot még hirtelenjében (>ITT<), amiben kifejtettem már röviden a véleményemet ezzel kapcsolatban. Fannika egy nagyszájú média-zombi. Igen, média-zombi – ezt a kifejezést tessék csak szépen megjegyezni, mert egyre több van belőlük az országban. Olvasói levél következik most, amire majd válaszolok néhány mondatban, de semmiképp sem regényt akarok írni, mert ugyan az olvasmányos posztok egyre nagyobb közönségsikert aratnak az oldalon, így – rövidebb formában – még talán Fannika is elolvassa majd (hiszen őt is érinti). Már ha éppen befejezte a nyugatinál való csövezést, vagy a VivaTv bámulását.

Sziasztok!
Engem nagyon érdekel mostanában, hogy miért nem az ész dominál napjainkban.. Mindenhol észrevehető egy bizonyos szellemi leépülés, amely a médiával párhuzamosan jelentkezett,ami megakadályozza az új generáció emberi szintre fejlődését. Mostanság nincs
szükség helyesírási szabályzatokra, azt sem tartják fontosnak, hogy értelmet csempésszenek mondanivalójukba, sőt ezen felül még felsőbbrendűnek is képzelik magukat. Fent voltam a xat.com egyik privát chatjén. Az oldal tulajdonosa egy 17 és egy 18 éves lány volt. A szabályzatot kezdtem olvasni, de már az első mondatban több helyesírási hiba volt, mint szó. Végigolvasva nekem nem tűnt fel benne egyáltalán egy olyan mondat, amely Minimális értelmet tükrözött volna. Hihetetlen, valaki azt mondja nekem, hogy ez egy szabályzat, én kiröhögöm. Először azt hittem valami fordító által generált szöveg, ami eredetileg valami szláv nyelvről lett fordítva. Node a chat.. Elsőre feltűnt, hogy van rajta egy Vasalomahajamfelsőbbrendűvagyok gyerek, kettő Phujáró shávó, egy lány, 2-3 semleges, akit még normálisnak neveznék, és egy ismerősöm. Néztem egy fél órát a beszélgetésüket és egyből az tűnt fel, hogy minden "mondat" után xD-ztek, mindenki aki érkezett belekötöttek a maguk szellemi szintjén.Beszélgettem velük, hogy ez miért jó, vagy menő, de végül arra jutottam összegezve az elmondottakat, hogy ez egyfajta szövegkitöltő szerepet játszik- ha nem tudnak mit írni előveszik a jóöreg xD-t! A másik fajta válasz meg az volt, hogy akkor vicces lesz az, amit mondani akart.. Mondtam nekik, hogy attól, hogy telerakom xD-vel a szöveget nem lesz vicces, inkább idegesítő. Erre ők azt felelték, hogy nem érdekli őket a véleményem, és takarodjak el 5 percen belül, vagy bannolnak.
Itt a honalp cím: www.xat.com/Bianka_es_Daniella_oldala Na de én nem csak ezt szerettem volna mondani, csak egy példa volt az értelmi elhalványulásra.. Megkaptam egyébként attól az egy lánytól, aki ott volt,hogy "kurvalájk" a szövegem.. Nem különösen hatott meg a dolog.. Ő talán még normális is volt. De azt egyáltalán nem értem miért szereti az olyanokat, akik mérnöki precizitással írnak rosszul minden szót, tulajdonképpen csak ikszdéhuszárok, teljesen logikátlan a mondatfelépítésük..
Az meg, hogy mindenkibe belekötnek, rettentő nagy élettapasztalatra és érettségre vall.. Egyébként megjegyzem itt a xat.com-on jó sok a pedofil, minden nap látok legalább egyet.. 
Ennyit akartam írni.

További szép napot!

Tudom régi, de nem érdekel...

Hallatlan, kérem! Az ember lemegy a boltba kenyérért, meg tejért, és ezek már ott állnak a bejárati ajtó előtt, vicsorogva, nyálukat folyatva - ott várnak, mint valami agyatlan élőhalottak, miközben agyvelőre éheznek, de mivel azt nem tudnak szerezni, estére visszamásznak kriptáikba. Viccet félretéve...new-generation emók ezek is, naná. Elbutította őket mindaz, amit manapság a médiában látnak/hallanak - most nem térnék rá ki megint, hogy mik, hiszen nemrég írtam erről hosszabban is Roland levelénél.

A minap találtam pár érdekes ruhadarabot, amit szeretnék veletek megosztani. Egy-némelyiket még én is bátran merném viselni :D

Játsszatok bátran! ;D

Rajság van, meg vérszomjas zombik! Az igazi vámpírzombi-harczos az éjszaka közepén indul portyázni - vigyázz vele, mert lesből támad, és kiszívja a nyakadat! Még szerencse, hogy könnyen felismerhetőek: szemük világít a sötétben mint a macskáknak, lakodalmas zenére "Cirip-cirip Zsámóóó" felkiáltással ropják a táncot, vérvörös kockalámpás Zsigulijuk 5 centivel a föld felett halad - az idősebb vámpírzombi-harczosasszonyok éktelen rikácsolása ("Terhes vádzsok, há' nédzs hónápos vádzsok...!") pedig még a holtakat is felébreszti!

A Folytatás után a legifjabb vámpírzombi-segélyharczos következik - de! Előbb fogadd meg a tanácsomat: Ha közeledik az éjfél, még véletlenül se bóklássz temetőkben vagy ódon sírkertekben! Mert ők már várnak...