Tudom, hogy már távoztam, nem is térek vissza, de ezt inkább osztom meg itt, mint az új blogomon, elvégre ez tényleg Agyiszint. Úgyhogy jöjjön egy kis elő-karácsonyi WTF videó délutánra, amiben a karácsonyfák visszavágnak (érdemes végignézni ha valami elborultra vágytok és van negyed órátok). A videó amúgy egy poén-rövidfilm, amely az egyre inkább elterjedő ZS-kategóriás filmeknek mutat be, melyekben lassan mág minden lehetetlen ellenség szerepelt, kivéve persze a karácsonyfákat...

* Aki magyarázattal szolgál a karácsonyfa tövének megfúrására, majd az így készült lyukon vazelin alkalmazására, az lebbentse fel a titkot előttem: milyen elvetemült ember kúr meg egy karácsonyfát...

Mivel már egy ideje hiánya van a játékoknak úgy döntöttem, hogy bemutatok egy újabb aranyos darabot, a Dale & Peakot-ot.

A cuki módon vérontós játék központi alakja egy Dale nevű farmer, aki egy ilyen játéknál megszokott módon ugrál, lövöldöz, és közben tojásokat gyűjt. Társa ebben a talán legdebilebb kinézetű csirke a játéktörténetben: Peakot, aki Dale feje körül röpköd, és bizonyos helyzetekben segíti őt. Az ellenfelek fogyatékos farkasok, a náluk is kreténebb rágcsálók, és pár mutáns döglégy.

A JÁTÉK A KÉPRE KATTINTVA INDUL!

A rajzolt világ kellőképp igényes, a figurák jól meg vannak animálva, az összkép szinte tökéletes, még akkor is ha a 4-5 szint környékén a játék kellőképp geci lesz. A WASD irányítás így 2D-ben megvallom elsőre kicsit fura, de hozzá lehet szokni. Szerencsére a játék egyrészt bizonyos pontokon magától elmenti a állást, másrészt kellőképpen hosszú is, és bár néhol tényleg nehéz, azért végig lehet vinni.

Jó szórakozást!

Október 5-én volt pontosan 2 éve, hogy megkezdtem a pályafutásomat itt, az Agyiszint berkein belül. Eleinte szimpla rajos/emós posztokkal aztán kicsivel később váltottam a hosszabb, olvasmányosabb vonal irányába. Ennek apropóján most egy újabb fiktív sztorit olvashattok tőlem, amely stílus már nagyon-nagyon régen volt itt és egy kicsit talán visszaidézi a régi időket, amikor még népszerűek voltak a kitalált, fiktív olvasmányok. Azért nem Ellenállásra tettem ki mert oda mostanában a régebbi posztjaimat mentegetem át. Remélem, hogy itt is lesz majd aki végigolvassa, netán véleményezi. Megkérek mindenkit, hogy csak azok álljanak neki akik valóban nem ódzkodnak a hosszabb irományoktól és kedvelik az ilyen témájú posztokat. Köszönöm. – Brit

Julie McCarthy bosszúja

Hűvös, hideg reggel köszöntött a tájra október 2-án. Alice Letch a szokásosnál is korábban ébredt, dacára annak, hogy vasárnap volt amikor pedig teljesen evidens lett volna, hogy akár 10:00-ig, 11:00-ig is húzhassa a lóbőrt. Nagyon régen aludta már ki magát, úgy istenigazából. Többször is megpróbálta de valamiért sosem sikerült neki. Ezen emlékezetes napon tán éppen a hideg ébresztette, amely tolvaj módjára osont be szobájába a résnyire nyitott ablakon keresztül. Alice magára húzta a takarót, egészen az orráig. Sajnálta, hogy vasárnap van már és nem szombat. Ha szombat lenne akkor ráérne egész nap, semmit nem kellene tennie és senkivel sem kellene foglalkoznia. De ez a vasárnap, ez már-már olyan mintha rendes tanítási nap lenne csak éppen kicsivel több szabad órával. Alice szülei ugyanis roppant mód szigorúak voltak és előírás volt, hogy a lánynak a vasárnapi ebéd után azonnal a szobájába kellett mennie tanulni. Semmilyen kivétel nem lehetett. Tilos volt akkor a Skype vagy a Facebook – szeme előtt nem a barátok adatlapjai, vagy különféle blogok szerepelhettek hanem csak és kizárólag a tankönyvek. Irodalom, matematika, történelem, latin és még megannyi másik kötelezően bemagolandó tanulnivaló. Alice-t kirázta a hideg amikor erre gondolt. Nem volt egyáltalán rossz diák, szeretett iskolába járni, fontosnak érezte tudása bővítését, alapvető célja a főiskola volt. De – mint minden más diák – ő is roppant mód lusta volt bizonyos időközönként és olyankor felőle aztán háború is folyhatott volna odakinn az utcán, ő akkor sem kelt volna ki a jó meleg ágyból. Unalmas, szürke vasárnap. Igazi őszi nap, tele komor hangulattal és nyomasztó színvilággal. Alice megdörzsölte a szemét. A földszintről már hallatszódott édesanyja munkálkodása: jött-ment, tett-vett a konyhában – készítette a finom reggelit. Alice hatalmasat ásított, miközben kikászálódott az ágyból. Ablaka előtt három fekete varjú suhant el. Gyorsak voltak, mintha csak sötét árnyékok lettek volna egy tűzfalon. Terebélyes szárnyaikkal kecsesen szelték a levegőt. A közeli patak irányába tartottak. A közeli patak irányába, melynek egy kissé beljebb eső részén, a bicikliút mellett pár méterre a vízgyűjtőtől feküdt John Meighan holtteste. A fiatal srác (aki nem mellesleg a suli focicsapatának oszlopos tagja volt) természetellenes pozícióban terült el a párás füvön: hason feküdt, nyaka elcsavarodva szinte már teljes egészében az ég felé meredt. Eltörött. Mire megvirradt, már 3 órája halott volt. Testét nem sokkal 08:00 óra után egy közelben élő fiatalember, bizonyos Tom Smith találta meg aki a patakpartra járt le futni. De ne ugorjunk ennyire előre.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Következő alanyom egy érdekes feladványt adott a facebook ismerőseinek. Már ránézésre sem egy átlagos ember, de az elméje eléggé elborult szerintem. Először is két kép, hogy jól tanulmányozni tudjátok a fiatal embert.

Tudom a következő alanyom már volt fent, de megint kivívta magának a helyet. Mivel? Saját magának szúrt piercinget, ezzel nincs is akkora gond, ha nem teszi fel közösségi oldalra, de ő megtette. A következő képeken eléggé sok vér lesz, de aki bírja nyugodtan lépjen tovább.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Nos, 2010-ben azért történt jónéhány fontosabb esemény. Számomra például az egyik, hogy áthelyeztem a hifi-met a szobámból a nappaliba. Viccet félretéve: ebben a posztban filmekről lesz szó, mégpedig olyan filmekről, amik tavaly osztatlan sikert arattak a mozikban. Azt hiszem, a filmeket mindenki szereti – könnyedén segédkeznek abban, hogy egy kicsit kizökkenjünk a megszokott monotonitásból, szürke valóságból. Én úgy vélem, hogy a filmeket is lehet több féleképpen nézni: van például az, amikor dög fáradtan hazaesel a melóból/suliból, és befekszel az RTL, vagy a TV2 elé valami szar amcsi vígjátékot bámulni, de csak addig, amíg megeszed közben a vacsit. Van olyan is, hogy a barátnőddel nézel meg egy filmet – lehetőleg egy kevésbé nyálas, de azért romantikus darabot. Aztán van olyan is, hogy moziban nézel végig egy alkotást, avagy – és én ezt szoktam előnyben részesíteni – otthon, laptopon (esetleg mini-dvd-n). fülhallgatóval. Mert így teljes az a bizonyos élmény.

Egyáltalán nem vagyok nagy moziba-járó típus, tavaly is csak egyetlen egyszer voltam. Nekem a csili-vili 3D technika sem okoz álmatlan éjszakákat, nem emiatt fogok elmenni egy filmre (ha megyek egyáltalán). Nekem a film maga számít, a történet, a képi világ, a szereplők…és nem az, hogy mikor robban az arcomban ezernyi üvegszilánk, vagy egy balta, iszonyat jól megcsinált 3D-ben. Összegyűjtöttem egy top10-es listában, hogy nekem mely filmek jöttek be a legjobban a tavalyi évben, és arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha van kedvetek, akkor majd komment formájában írjátok meg ti is, hogy mi a véleményetek: Nektek melyik alkotások tetszettek a leginkább 2010-ben, és miért?

(köszönjük szépen!)

Ilyen egy igazi emó! Vágja magát meg minden...

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!