Ismét egy olvasónak segítünk válaszolni a problémájára. Mint tudjátok, itt a szerkesztőségben csupa jóképű, izommájer, csajozógép szerkesztő van ("dolgozik"), ezért bátran kérjetek tanácsot, hiszen mi mindent tudunk és mindenkinél okosabbak vagyunk.

Lássuk hát:

Kedves mindenki,

Megint egy szakítás miatt írok nektek, mint ahogy azt egy éve tettem, szintén mert kíváncsi vagyok a ti, és az olvasók véleményére.

Nos, Egy lánnyal 5 hónapig voltam együtt. Az elején megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar ebből komoly dolgot, tart amíg tart, érezzük jól magunkat. De 5 hónap alatt elég komoly érzelmeket tápláltunk egymást iránt. Soha nem vitatkoztunk, nem azért mert egyikünk mindíg engedett, hanem mert nem volt rá szükség. "Akármilyen nézeteltérés" is volt, meg tudtuk beszélni higgadtan, normálisan. Állítása szerint tökéletes volt a kapcsolat, a velem eltöltött 5 hónap alatt úgy érezte magát mintha egy rózsaszín buborékban lenne ahonnan nézve az egész világ szép és kerek. Aztán egy napon, az 5. hónaphoz közeledvén egyik nap hirtelen támadt benne egy érzés hogy "menni akar".

A szakítás után 3 nappal találkoztam vele, elvittem neki a cuccait ami nálam volt, és 2 órán át úgy elbeszélgettünk mintha együtt lennénk. Nevettünk, jól éreztük magunkat. Én nem értem, hogy miért van ez, hogy ha jól érzi magát velem és szeret, akkor miért érez ilyeneket, hogy menni akar. Rövidebbre sikerült a levél mint a tavalyi, de azt hiszem ennyi elég. :) Remélem sok bölcs választ kapok.

 

Üdvözlettel:
N.

A hülye japánok és amerikaiak helyett most a hülye franciák kerülnek porondra. Ugye az iPhoneról köztudott, hogy gyakorlatilag minden baromsággal kapcsolatban lehet rá találni egy alkalmazást, nos ez is egy ilyen lenne.

A “Meleg-e a fiam?” program ingyenes verziója 20 kérdést tesz fel, és az ezekre adott válaszokból kalkulálja ki, hogy a szóban forgó fiú lányokkal fog-e randizni, vagy éppen fartúrásra cseréli-e le a zsebzsötemet. Az anya által megválaszolandó húsz idiótábbnál idiótább kérdés magyarul nagyjából ez lenne:

1. Az ön fia szeret jól öltözködni, odafigyel a ruhájára és azok márkájára?
2. Szereti a futballt?
3. Szülés előtt ön nem kislányt szeretett volna inkább?
4. Az ön fiát verték-e már meg vagy keveredett-e verekedésbe?
5. Szokta-e a sporthíreket olvasni?
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Ez a jóember felkeresett engem Facebookon, hogy "töröljem le" őt Agyiszintről. Elmondtam neki, hogy én sajna ez ügyben sajna nem tudok mit tenni (dehogyisnem), de ha egy ismerősével irat egy levelet a központi címre lehetőleg minél több anyázással, fenyegetéssel, a főnökeim (:D) le fogják venni, mivel marhára fosnak az ilyenektől... A levél egy órán belül meg is jött, folytatás a " tovább" után.

Szia, kedves levélíró!

Igazad van, ama poszt nem lett valami jó (bocs, Sid), úgyhogy eleget is teszünk a kérésednek és levesszük. Igen emberek, levesszük. Mi nem siklunk csak úgy át az ilyen kérések felett, mert mégsem a napiszar vagyunk, bár néha egyesek úgy gondolják. Tehát köszi, hogy írtál kedves levélíró, a poszt le lett véve. Mindenki megnyugodhat. Olvass továbbra is minket, és majd ha megint lesz pályázat, akkor várjuk szeretettel a rajongói képedet is. Peace. ♥

Ez így egy kicsit rövid poszt lett volna, hiszen levenni egy régebben kikerült képet nem olyan nagy szám, és talán meg sem ért volna egy külön posztot, de ha már említettem a napiszaros hasonlatot, akkor hadd mutassak nektek valamit (az ajánlást levélben kaptuk, köszi szépen Niki ♥ ):

Itt nem ért még véget a móka, folytatás:

Bocs Kaley Krystal (merthogy így hívják), de te teljesen hülye vagy. Játszod az eszedet a saját kis privát blogodon, hogy majd te megmondod a világnak, hogy mekkora nagy arc vagy, amiért jól beoltod a népeket, magadat meg istenként kezeled. A napiszaros hasonlatoddal még egyet is értünk, mert az egy foshalmaz oldal, de miért kevered te bele az Agyiszintet? Eszednél vagy, baszdmeg? Kicsit nézz már fel ide néhanapján légy szíves, és olvass már bele a posztokba: mikor szidunk mi embereket azért, mert színes a hajuk? Olyan embereket oltunk csak le, akik meg is érdemlik. Nézd meg, ott vannak a new-generation emósok. Mind csak divatból öltözködik úgy, ahogy – emellett pedig ezt várják el tőlük a suliban a barik (nem a bárányok), és nekik már nagyon is természetessé vált az, hogy úgy öltözködnek/viselkednek, ahogy azt a médiában látták. De nyugalom, Brit most kurvára nem fogja előadni megint azt, amit eddig már kb. 100-szor előadott a média degeneráló hatásairól, meg a befolyásolható fiatalság értékrendjeiről. Éppen elég baj az, hogy a sok agymosott médiazombi egy kalap alá veszi az úgynevezett fikablogokat is. Régen más már ez az Agyiszint, mint ami az indulásakor volt. És ha te, kedves Kaley Krystal egy kalap alá veszel minket egy olyan oldallal, ami hülyéktől szól hülyéknek, akkor mi meg egy kalap alá veszünk téged a new-generation idiótákkal, és megkérdeznénk, hogy mikor/mennyit nézted utoljára a VIVATV-t? Gondolkozz, tájékozódj, aztán fikázz másokat. Csókoltatunk.

Ezt az üzenetet tegnap este kaptam, ma reggel olvastam el:

Szia Jimmy!

(bocs, hogy itt írok neked, és nem privátban!)

Először is: ezt ugye Te magad sem gondoltad komolyan? Az öngyilkosság nem megoldás semmire, sőt – ahogy a barátnőm is mondani szokta – a gyávák eszköze, és borzasztóan undorító dolog. Gondolj azokra, akik szeretnek, és akiket ha végleg elhagysz, csupán emlékként őrizhetnek tovább a szívükben. Szerelmi csalódások úton, útfélen érik az embert – szerencsés az, akinek annyira bejött az élet, hogy boldog lehet valakivel. Egyetlen ember miatt nem éri meg elvetni az egészet, nem éri meg aljas módszerekkel idő előtt átlépni a túlvilágba (ha van olyan egyáltalán). Én tudom, hogy a gyógyszereket bevenni könnyű, vagy a penge szúró, hideg érzése is csak egy pillanatig fáj, de gondolj bele, mi lenne ha megtennéd: a családod, a szeretteid teljesen kikészülnének idegileg, és mind nekik, mind Márknak az egész további életük/élete derékba törne. Te kimaradnál az összes jövőbeni klassz eseményből, legyen az akár egy új film, egy új album, egy új könyv, egy új poszt Agyiszinten, vagy egy új FPS/MMORPG. Egyszerűen nem éri meg eldobni az életet. Jártam én is hasonló cipőben mint Te, nem is egyszer. A kilátástalanság, vagy a magány ijesztő gondolatokat űz az ember fejébe. A halál minden nap ott kering az utcákon. Tudod, én nem hiszem, hogy minden meg van írva – nem hiszem, hogy bárkinek is az lenne a sorsa (létezik ilyen?), hogy reggel felkel, megreggelizik, elköszön a családjától, majd munkába indul mert már nagyon kellene neki a pénz a számlák befizetésére, de az út során szörnyethal, mikor egy részeg autós beleszáguld a buszba, amelyen éppen utazik. Igen, néha az élet képes nagyon kibaszni az emberrel. Már az is borzasztó nehéz, ha csak arra gondolok, hogy akit mindennél jobban szeretek, már több hete beteg. Olyan gondolatokat viszont mint a halál, vagy a családi tragédia, inkább nagyon gyorsan kiűzök az elmémből. Sokszor a jó emberekkel történnek rossz dolgok, de ilyen ez az egész kurva világ: alapjaiban van elbaszva. Nem az öngyilkosság a megoldás, mert az félbetép egy olyan filmszalagot, aminek így már esélyed sincs megtekinteni a maradék részét. Végig kell nézni, végig kell élni. Hidd el nekem, hogy rengeteg gyönyörű élményben lesz még részed a további életben, és hamarosan minden rendbe fog jönni. A lejtő legaljáról már csak felfelé vezet az út. Mi itt vagyunk, és meghallgatunk – nekünk elmondhatod ha bármi bánt, ha bármi nyomja a szívedet. Írd ki magadból, az nagyon sokszor segít, én már csak tudom. Légy erős!

Szia, kedves levélíró!

Már akkor elhatároztam, hogy kiteszem a leveledet, amikor még csak először olvastam végig. Mégpedig azért, mert talán láttad már régebben Te is, hogy mennyire szeretem a zenét, és ennek gyakran hangot is adtam ezen blog keretein belül (hogy a hamarosan indulóról már ne is szóljak). Sok zeneajánló is volt itt annak idején, és nagyon örültem neki, hogy sokaknak bejöttek ezek a posztok, sokan kedvelték őket – majd ha úgy alakul, akkor visszatérhetünk hozzájuk, persze sokkal szétszórtabban, sokkal nagyobb időközönként tálalnánk őket. A zenekarosdi egy nagyon jó dolog. A zene egy tökéletes kifejező eszköze az érzelmek széles skálájának, és egy bandában játszani hihetetlenül jó, és felemelő érzés (kivéve ha az ember Gallagher, mert akkor folyton csak vitázik a szintén a zenekarban lévő tesójával). Tehát dicséretes, hogy bandát szeretnél alapítani, és külön köszönet, hogy ezért minket is felkerestél. Rendszert nem fogunk csinálni ebből, mert nem vagyok egy banda-kereső blog, de mindenképpen örömteli, hogy vérbeli rockerek is olvasnak minket, és nem restek levelet is írni, ha éppen gondolják.

Tehát kedves mindenki! A levélírónk e-mail címe a következő: hardasarockk@freemail.hu

Írjatok neki, mert minden összejöhet, csak akarni kell. :)

Üdv, mindenkinek!

Ma is baromi szar idő volt odakinn, persze más kérdés, hogy kinek mi számít szarnak. Van aki például kifejezetten rajong a borús, esős időjárásért. Végre kezd újra talpra állni a blog, már csak az elvesztett olvasókat kellene visszacsalogatni valahogyan, mert amióta volt az a belassulás/kifagyás több napon keresztül, egy csomó ember eltűnt. Hahó, hahó! Gyertek vissza, különben kénytelen leszek mindenkihez egyenként kimenni, és a gép elé ültetve megmutatni, hogy bizony korai volt még az Agyiszintet temetni. Kissé mélyponton vagyok én is mostanában (magánéletileg), de ez legyen az én problémám. Legalább az örömmel tölt el, hogy látom, amint kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba.

Nos, a következő levelet nemrég kaptuk ugyan, mégis átrágtuk magunkat Kocsonya kollégával párszor rajta, hiszen nem tudtuk eldönteni, hogy kamu-e, avagy sem. De abban egyetértettünk, hogy mindenképpen közzé kell tennünk az oldalon – aztán majd Ti eldöntitek, hogy mi igaz/nem igaz belőle. Olvassátok csak, a Folytatás után megtekinthető:

Az alábbi levelet Bandi a hegyről olvasónk küldte, és egy vérbeli szájkaratésnak szól, aki – valószínűleg két WoW-party között – beírt egy akkora nagy baromságot, hogy mikor olvastam, legszívesebben menten hanyatt estem volna a székről, ha mögöttem nem a fal lenne. Kaptunk már több tucatnyi fenyegetést. Mind levél, mind komment formájában is. Rendre elmosolyodik az ember ezeken, hiszen olyan kis kotonszökevények írogatják őket, akiknek nincs jobb szórakozása. Le merném fogadni, hogy ez a kedves modorú anonim pöcs is csak azért írt be, mert ráunt, hogy már 3 és fél órája gyaknak egy főboss-t (egyszerre kb. 12-en), és kellett neki a változatosság. Felemelte kövér kis ujjait az egérről, és jött ide hozzánk, az Agyiszintre, osztani az észt. A komment tehát megszületett, én személy szerint csak megmosolyogtam, nem is foglalkoztam vele, azonban Bandi barátunk írt egy nagyon is korrekt kis levelet, amelyet megéri mindenkinek elolvasnia:

NYÍLT LEVÉL ANONYMUSNAK

Kedves Anonymus!

Az Agyiszint nevű Internetes oldalon közzétett hozzászólásának tartalma (2011. március 9-én 10 óra 38 perckor Sid Vicious Reggeli ébresztő című posztjában) több pontban is kimerítette azokat a fogalmakat, amelyek hatályos magyar jogszabályok által eljárás alá vonhatóvá teszik kommentjét. Íme a hozzászólása, teljes egészében idézve:

"NA ÖRÖM HÍRT KELL KÖZÖLNÖM VELETEK AGYISZINT! VÉGRE SIKERÜLT FORRÓ NYOMRA LELNÜNK A SZERKESZTŐK KILÉTÉT ILLETŐEN! TEGNAP TELEFONÁLT NEKEM KOVÁCS EZREDES ÚR, ÉS MEGNYUGTATOTT ARRÓL, HOGY NAPOKON BELÜL KIDERÍTIK KIK ÁLLNAK AZ AGYISZINT NEVŰ NETES NÁCI MAFFIA MÖGÖTT! A KOMMENTELŐK SEM NYUGODHATNAK BÉKÉBEN MERT AZ Ő ITTENI TÉNYKEDÉSÜK IS KIMERÍTI A KÖZÖSSÉG ELLENI IZGATÁS, ÉS KEGYELETSÉRTÉS VÉTSÉGÉT! MINIMUM KEMÉNY PÉNZBÍRSÁGRA SZÁMÍTHATNAK! EGY MEGOLDÁS KÍNÁLKOZIK MÁR CSAK SZÁMOTOKRA! AZONNALI HATÁLLYAL BE KELL SZÜNTETNI AZ AGYISZINT OLDALT, ÉS AKKOR TALÁN ENYHÉBB LESZ A BŰNTETÉSETEK! MINDEN TŐLETEK FÜGG MOST MÁR! ISMÉTLEM: A RENDŐRSÉG FORRÓ NYOMON VAN, ÉS MÁR A LEGFELSŐBB ÜGYÉSZSÉG IS VELETEK FOGLALKOZIK! HAMAROSAN MEGSEMMISÍTŐ CSAPÁS FOGJA ÉRNI AZ AGYISZINT OLDALT, ÉS DARABOKRA SZEDJÜK!"

Mivel jómagam is az oldal regisztrált felhasználója, és esetenként cikkírója vagyok Bandi a hegyről néven, ezért - bár utasítást, és/vagy megbízást erről senki részéről nem kaptam - saját, szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy felhívom a figyelmét a hozzászólásban található, peres eljárás alá vonható szövegek tartalmára.

Az "...AGYISZINT NEVŰ NETES NÁCI MAFFIA" megfogalmazás egyértelműen a rágalmazás és becsületsértés hatáskörébe tartozik. A teljes, ide vonatkozó jogszabályt egy részét idézem önnek:

179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt,

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.

A kifejezés egyértelműen derogáló hatású, és az oldal szerkesztőinek jó érzését és becsületét sérti a fajgyűlölő, valamint alvilági kapcsolatokra utaló kifejezésekkel.

"A KOMMENTELŐK SEM NYUGODHATNAK BÉKÉBEN MERT AZ Ő ITTENI TÉNYKEDÉSÜK IS KIMERÍTI A KÖZÖSSÉG ELLENI IZGATÁS, ÉS KEGYELETSÉRTÉS VÉTSÉGÉT!"

Ezen mondata szintén rágalmazás fogalmához tartozik, mivel az oldal közösségét teljes egészében bizonyos hozzászólásokat író kommentelőkhöz hasonlítja, azaz egyértelműen általánosít, így bűnelkövető személyeknek állítja be az oldal teljes közösségét.

Továbbá a: "HAMAROSAN MEGSEMMISÍTŐ CSAPÁS FOGJA ÉRNI AZ AGYISZINT OLDALT, ÉS DARABOKRA SZEDJÜK!" mondat kimeríti a fenyegetés fogalmát, mivel, még ha önmagában véve ez az úgynevezett "Komolytalan fenyegetés" körébe tartozik is, alkalmas arra, hogy a fenyegetettség érzetét keltse az oldal szerkesztői, valamint felhasználói körében.

Az "EGY MEGOLDÁS KÍNÁLKOZIK MÁR CSAK SZÁMOTOKRA! AZONNALI HATÁLLYAL BE KELL SZÜNTETNI AZ AGYISZINT OLDALT, ÉS AKKOR TALÁN ENYHÉBB LESZ A BŰNTETÉSETEK!" egyértelműen zsarolásnak tekinthető, mivel (újra) fenyegető hangnemben helyez kilátásba bizonyos következményeket, melyek csak bizonyos esetek létrejöttével kerülhetőek el. Ez pedig kimeríti azt a fogalmat, amely - idézek: "...erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére, vagy az eltűrésére."

Szeretném leszögezni, hogy levelem nem peres beadvány, és nem hivatalos dokumentum, valamint nem áll szándékomban a megírásával befolyásolni és/vagy rákényszeríteni önt különféle tettek végrehajtására, vagy nem tevésére. Írásom nyílt levél, amellyel reagáltam a közzétett hozzászólására.

Üdvözlettel: J. A. (Teljes név privát csatornákon keresztül).

Sziasztok!

Már megint visszajött a tél. Hó borít mindent, és hűvös is van. Ilyenkor az ember a melegebbet várja, de mikor majd beköszönt a nyár, és megint 40 fok lesz (árnyékban), és már attól is leég az ember keze, ha csak 15 percre a napon hagyja…na, akkor majd visszasírjuk ezt az időt. A múltkor kitettem egy posztot, amiben leírtam pár dologról a véleményemet, és a végére illesztettem egy szerelmes verset is – talán emlékeztek még rá (ha nem, akkor >ITT< megtekinthető). Nos, az említett posztban feltűnt egy minden valószínűség szerint "Top10 Visszajáró Kommentelő a napiszar-on" emberke, aki lehordta a verset, de iszonyat tahó módon. Mellesleg anyázott is rendesen, és mindenkit elküldött a fenébe. Mivel én sem most jöttem le a falvédőről, kb. 10 perc alatt a nyomára bukkantam az említett parasztnak, de volt bennem annyi tartás, hogy nem került ki ide az oldalra. Pedig megtehettem volna. Most azonban egy olvasói levél következik, amit Darrien nevű olvasónk küldött nekünk. Olvassátok csak, megéri:

Heló! Darrien névvel vagyok regelve az oldalon, és olvastam ezt az utolsó levelet (meg mostanában az oldalt, úgy ahogy van)
Szó esett benne erkölcsi kérdésekről, és napiszarról XD , aztán gondoltam kapok az alkalmon, hogy véleményt nyilvánítsak.
Nekem agyiszintet a szobatársam mutatta, nem olyan régen, azelőtt sokszor napiszart néztem, de hamar megállapítottam hogy az napról napra szánalmasabb lesz.
Nem tudom nézted-e, de az utolsó húzás már télleg szánalmas volt. :( Annyira nem tudnak már mit kitalálni, hogy a beküldőkkel szívóznak. Értelmes kommentelőt se nagyon láttam arrafelé.
Na ott döntöttem el, hogy regelek ide :) Nem kis színvonalbeli különbség. Nem tudom mennyire való ide, de kommentelném a napiszar szerkesztőségét. :) Nekik hiába is írnék,
tudod, boldogok a lelkiszegények. Kiposztolnának, röhögnének, fel se fognák mit akarok, ahogy a kommenjeik sem érdeklik őket. Nem hord el odáig az agyuk.
Egyszerűen szánalmasak. Össze-vissza anyáznak, ugyan olyanok, mint akiket kicikiznek, de inkább még rosszabbak.
Írtad hogy elhordták a verseidet mindennek, erre annyit tudok mondadni a sok szerencsétlen, agyatlan birkának: Írjanak jobbat!!!! Úgy bírom, mikor a sok gyökér
azon vihorászik mennyire paraszt. :) Ha érted mire gondolok.
 - Nah, mit gondolsz?
 - Szar!
 - De mégis, mi nem tetszik benne?
 - Az hogy egy rakás f*s.
Kb. ennyire megy ma az ember a kritikákkal. Olyanok kommentelhetnek, akik segghülyék mindenhez, és nincs jobb dolguk, mint pl. napiszarra írogatni.
Na, mindegy. Mindenesetre örülök hogy vannak értelmes emberek is, és szerintem jó az oldal. (Tck Balázsos sztori pl.) Legalább van aki próbálkozik.
Az előző sráccal meg egyetértek, de hát mit lehet csinálni. Mélyen tisztelt vezetőink jó példát mutatnak, és az az érdekük hogy mindenki olyan hülye legyen mint most :S
Erre én a való világot hoznám példának. Facebook-on mást se lehet olvasni csak: Oli így, Béci úgy. Gonolom ezt értettétek a "média butító hatása" alatt.
A lényeg, hogy jó az amit csináltok, és örülök hogy végre értelmes (színvonalas) oldalakat is lehet találni, normális emberekkel.

Csak így tovább! Fantázia kép jöhetnének gyakrabban :)

Elindult a zeneajánló rovatunk, és már több albumot is bemutattunk nektek Perox, és Szögi kollégákkal egyetemben. Kicsit visszaveszem ezeknek a posztoknak a sokaságát, hiszen elvégre mégsem zeneajánló blog vagyunk, viszont nem fog eltelni úgy hét, hogy ne legyen zeneajánló – ezt megígérhetem. A következő levelet kedves olvasónk, Lucy in the Sky with Diamonds küldte be nekünk, és nagy általánosságban a zenét veszi alapul. Olvassátok csak:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. A felesége meghalt, maga után hagyva nyolc éhes, pici szájat. A szegény ember nap mint nap fát vágott, hogy gyermekeit el tudja tartani. Szomszédjában egy gazdag ember lakott, számtalan állat, sok hold föld és cseléd egyedüli uraként. A szegény embernek egyetlen kakaskája volt. Egy nap a gazdag ember meglátta, hogy a szomszédja kakasa az ő udvarába jár át gabonát csipegetni- no meg kergetni a tyúkokat. Több se kellett a rátarti gazdának, nagy dérel-dúrral átment a szegény emberhez, és megmondta neki, ha mégegyszer meglátja a nyeszlett kiskakast az udvarán, ő bizony agyoncsapja. A szegény ember tanakodni kezdett, félt jómódú szomszédjától, és emígy töprengett: "Nem jó ez sehogy sem. Ha levágom a kakast, megfőzöm a gyerekeknek, annyira ízleni fog nekik, hogy utána nem eszik meg a hamuban sült pogácsát. Mit tegyek? Elviszem az igazságos Mátyás királynak!"
Ki ne ismerné ezt a kedves gyerekmesét, ami a furfang és a józan paraszti ész diadalát meséli el a pénz felett? Nem mesélek tovább, mert a lényeg már megvan.
Modern otthon, napjainkban. Hazamegy a tini, bekapcsolja a rádiót, be a kaját a mikróba (nem, nem mikroba, mikrohullámú sütő), ebédel és szól a zene. Nem is biztos, hogy figyel rá, de valami mégis szól. Apu, anyu dolgozik, kocsiban, irodában, fodrásznál, szórakozóhelyen szól a zene. Hallgatod?
Mert ugye ez a nem mindegy.

Nap mint nap körül vagy véve hangokkal. Autók, buszok, emberek, állatok, gépek mindenhol. Vegyünk egy átlagos példát, mész az utcán. A legtöbb embert zavarja az utcazaj, és zenét hallgat közben. Emlékek, nagy történetek, szerelmek, koncertek, vagy csak a puszta hangulat és a szöveg miatt. Ami érdekes, az a zene forrása, és most nem a letöltésekről szeretnék papolni. Hallasz egy dalt a rádióban, és tetszik. Hallod megint. Megmarad pár sor, rákeresel, megvan, előadó, többi lemez, hol lesz koncert, ugye megyünk, beugró, sör, tánc, de jól vagyok. Élmény.
Ami tetszik, annak nem vonjuk kétségbe a forrását. Egyszerű példa: tetszik egy fiú/lány (opcionális). Mindenki azt mondja róla, "csak megdug minden csajt, és érzéketlen"/"ócska ribanc". De neked tetszik, ez érdekel, lefoglal, és nem akarsz tudomást venni a többiek óvatos intelmeiről, mert "biztosan nem igaz, csak kitalálta valaki".
Valahogy így van a zenével is.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de mostanában nagy divat lett az igénytelenség. A fiatalok minden szart összehallgatnak, mert menő, mert mindenki ezt hallgatja ("… de én sokkal régebb óta ismerem, mint a … rádió elkezdte volna játszani!" Aha, persze.) és közben fröcsögnek, hogy ők a nagy Egyéniségek (és akkor az emósokról még nem is szóltam, boldogságos Szűzanyám…). Van nekünk Class meg Neo FM-ünk, van egy elbutuló mr2-nk, nagy vonalakban tekintve. Statisztikai adatok alapján a közösségi zenei szféra és a populáris zene jelentős részét lefogják. Egy átlagos hallgató ebből kapja az impulzusokat, és be is éri vele. Lusta arra, hogy utána nézzen a dolgoknak. Koncerteken meg elég neki a show, a színpadkép, ez az, éljen a playback, a három akkord, a fél oktáv, az egy-egy. Mert az az önkifejezés neki. Nekem ebből annyi jön le, hogy az emberünk végtelenül sekélyes. (Persze lehet szeretni a minimalt, de amellé kell más is, én is falnak mennék tőle.)
Mi a helyzet a többi zenével, amit nem játszanak a rádiók?
Ha lesz igény rá, szó lesz erről is.

Zeneiparban dolgozom, aki nem ért hozzá, ne szóljon bele. És még valami: az igénytelenség nem egyenlő azzal, hogy nem azt szereti, amit én. A jó metálzenészek előtt földög hajolok, mert a büdös életben nem tudnék úgy játszani. De két üveg hashajtó, némi hánytatás, smink és hajfesték, és sok magyar 'popsztárt' leköröznék. A tátogást nem kell sokáig tanulni. De gerincet növeszteni nem lehet két hét alatt.

Régen szerepelt már olvasói levél az oldalon, ezért most pótolnám eme hiányosságot. Kedves olvasónk, HAGYMAFA írt nekünk (neki amúgy szerepelt már levele a blogon ezelőtt is), a téma pedig, amit érint benne, igen aktuális. A véleményemet majd a levél után fejteném ki, amit most pedig lehet is olvasni:

Üdvözletem.
Az itóbbi időben egyre több erkölcsi tartalmú post kerül ki, amiket az emberek többsége manapság már értéktelennek tart, pedig nagyon is fontosnak kéne lenniük. Jómagam is örülök ezeknek a postoknak, mert legalább nem csak kultúrálatlan fikázásokat lehet olvasni, hiszen eme oldal célja nem feltétlenül az, hogy csak leszólják azokat, akiknek nem tetszik a feje, hanem hogy észheztérítse és ezt máshogy is meg lehet természetesen tenni, nem csak ilyen módon.
Én is egy apróbb témával kapcsolatban írnék, ami mostanában egyre gyakoribb jelenséggé vált. Természetesen apróbb szemléltetést (csatolt kép) és példát is hoznék lentébb.
Mindenki jól tudja ugyebár, hogy előítéletes világban élünk. A média keze mindenhová elér, a rontása elől nem véd meg a józan eszünkön és ítélőképességünkön kívül sok más. Most divattá vált, hogy váljunk "egyéniségekké" és legyünk híresek. Ne törődjünk másokkal, csak a saját magunkal. Megveszett szinte ez a világ, rohannak a hónapok és szinte minden jelentéktelenné válik, mindig csak a munka és a munka, enélkül elvinnék a fejünk felől a házat is és földönfutókká válnánk. Szinte a családra is alig marad időnk, ami problémákat okozhat a gyereknevelésben  és a gyermek személyiségének alakulásában is. ,Az emberi kapcsolatok manapság már nem érnek annyit mint régen, ez említve is volt az utóbbi időben az oldalon. Erkölcsi romlás lépett fel már elég régóta. Nehéz normális társaságot találni. De ha találunk, azt meg kell becsülni.

Volt szerencsém 2 rendszeres kommentelővel eddig kicsit bővebben is beszélnem így puruttyán kívül. Sivatagirókával és Hankelsmidt-el. Az érdekességet úgymond ők okozták számomra. (Lehetséges ez visszafelé is igaz volt rájuk nézve) Tömören annyi, hogy puruttyán természetesen az ember kiléte ismeretlen. MSN-en viszont ugyebár dinamikusabb az üzenet váltás, van profilkép stb... És hirtelen egy emo fej profilképnek megjelent a láthatáron (nálam) ami sokaktól távol állhat, amit természetesen ha az ember előbb lát mint beszél vele, el se jutnak a beszélgetésig :) Egyikük azt írta, fura, normális embernek ismert meg akivel lehet értelmesen beszélni és ez a véleménye rólam akkor sem változott meg, amikor már látott is engem. (ez sajnos manapság a legtöbb embernél visszafelé soha az életben nem történne meg) A másik említett személlyel pedig sejtésem szerint órákat is el tudnánk beszélni, főleg egy sör mellett :)
Én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket.

Megértem azokat akik érthetetlennek tartják azt a tényt, hogy manapság milyen viselkedésű és kinézetű emberek vannak.
Viszont jómagam (is) mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy emberileg bizonyítson kortól, nemtől és stílustól függetlenül.
Túlságosan is külső alapján ítélünk legtöbben (kapcsolatokban is), aminek még sárdobálás is lehet az eredménye és összeférhetetlenség, ami előny a médiának is, mert ember butító hatású.
És mivel szinte nincs is barátom, magától érthetődően megbecsülöm azt a keveset is.

Igen emo vagyok...bár ez most nem feltétlenül a téma része, ugyanúgy mint az se, hogy sokáig emonak gondoltam magam a hajam és a normálisabbjaihoz hasonló viselkedésem és természetem miatt. Nem tudom lehet tévedtem. Nem tudom. Ma már ez az egész emo dolog csak értelmetlen, esztelen scene-féle "cukcsi"-k gyülekezete és szánalmas egyénekről szól akik öngyilkossággal való fenyegtéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet, amitől majd hányingert kapok, a nagy egyéniségeké akiket lőni kéne. És a természetem is folyamatosan változik. Inkább követem a saját utam és nem próbálom meg leszögezett dolgokhoz meg mindenféle stílusokhoz kötni magam. Az a lényeg, hogy mindig legyünk önmagunk.

De a korosztályommal ellentétben (tisztelet a kivételnek) nem a mindent felélő céltalan lézengés és bulizgatás a célom, hanem hogy boldogan éljek a párommal szerény albérletünkben és megismerjek normális és kultúrált embereket, megadva azt a kellő tiszteletet embertársaimnak, amennyi igenis illik.

Tisztelettel
Egy lelkes kommentelő

HAGYMAFA

Előzmény: Esti olvasmány – Visszatérés az öreg házba 2/1

Sziasztok!

Nos eljött ez a poszt is. Ezzel végleg lezárom az öreg házas témát, ami nagyon nagy siker volt itt a blogon, hiszen érkezett rá 13 általatok kreált befejezés (melyek közül a győztes Bandi a hegyről irománya lett), volt néhány mellékszál tőlem, és Csucsu1111 készített nekünk remek képeket egy, a valóságba is létező öreg, romos házról. Hosszú lett a lezárás, de ezért bontottam két részre. Íme, a 2/2, fogadjátok tőlem szeretettel:

4/1: A gyilkos sötét múltja:

Alattomosan, sunyin kúszott be a jeges tél a hétköznapokba. A hideg éjszakákkal együtt a reggelek is fagyosak voltak, és az egész környékre leereszkedett olyankor az a misztikus, fátyolszerű ködtakaró, aminek következtében alig lehetett pár méternél tovább ellátni. Hiába próbált a gyenge napsütés áttörni a sűrű, sötétszürke felhőfalon, legjobb esetben is csak halovány kis sugarakban sikerült neki. A tél sokak számára az elmúlás, a halál, és a búcsú időszaka.

John Wilson ügyet sem vetett a kásásan szitáló ónos esőre aznap reggel. Már nagyon korán talpon volt, és járt-kelt az otthonában: kávét főzött magának, majd vajas pirítóst evett eperdzsem lekvárral. Leült a gőzölgő kávéval az asztalához. Bekapcsolta a laptopját, és átböngészte a napi híreket – elégedetten vette tudomásul, hogy az öreg Bill Peterson-t még mindig nem keresi a kutya sem. Kényelmesen hátradőlt a puha székben, és kortyolt egyet a forró feketéből. Arra gondolt, talán ideje lenne még kimenni, és eltakarítani a havat a háza elöl, még mielőtt útra kelne. Bal kezébe vette a kávéscsészét, és óvatosan szürcsölgette a nemes főzetet, miközben jobb kezével az egeret fogta, és leállította a laptopot. Amint a képernyő elsötétült, meglátta saját arcképét visszatükröződni benne: öreg volt már, haja évekkel ezelőtt megőszült, arcán a ráncok száma folyamatosan növekedett, mint egy fán az évgyűrűk.

Még mindig tart a szellemi visszaesés az internet berkeiben. Bár lehetséges, hogy van kamu kérdés is, de ha már csak a fele komolyan gondolja akkor is elég nagy baj van. Itt az első kérdés ízelítőnek, a többi csak rosszabb lesz, mentális károsodásért nem vállalunk felelősséget!

Kedves kérdező! Repülőgépen recskázni lehet (ahogy temetésen is, csak lehet egy érzékenyebb rokon elkeni a szád), hogy izgalmas, de nem az igazi. Javaslom, hogy legyen benned annyi tartás, hogy azt a pár órát kibírod anélkül, hogy polírozod a nőt nem látott bohócod. Mi a szerkesztőségben olyan dolgokat próbáltunk ki, hogy satuba fogtuk, vagy csalánnal markoltunk rá, sokkal hatásosabb! Próbáld ki minél előbb!

Achtung! Befejeztem az öreg házas sztori lezárását, viszont rohadt hosszú lett, ezért két különálló részre kellett bontanom. Az elsőt most, a másodikat majd vasárnap olvashatjátok – és ezzel le is zárom az egész történetet, minden kérdésre megkapjátok a választ. Kérem, hogy most is csak az kezdjen bele az olvasásba, aki nem kizárólag a rajok/emók miatt jár ide, és szereti a hosszabb, olvasmányos posztokat is. Köszönöm!

Eredeti történet – avagy: Esti olvasmány - Az öreg ház rejtélye.

Első mellékszál – avagy: A ház, amely szörnyű titkokat rejteget.

Második mellékszál – avagy: A múlt sötét titkai.

Harmadik mellékszál – avagy: A kezdetek kezdetén...

Az öreg ház rejtélye (Bandi a hegyről befejezése)
 

4/1: Emlékek:

Egészen pontosan 10 év telt el azóta, hogy a legidősebb testvér is az öreg, romos ház áldozatává vált azon a borongós, tavaszi napon. A tragédia sokkolta az egész környéket, de szép lassan feledésbe merült, és csak akkor jutott eszébe valakinek, mikor az öreg romhalmazra pillantott. Forró nyarak, és jéghideg telek váltották egymást, a ház pedig minduntalan egyre és egyre csak lepusztultabb lett, sokszor már-már úgy tűnhetett, mintha menten össze akarna roskadni. Aki az utcán végigment előtte, és bepillantott a rozoga vaskapun túlra, mindig elgondolkodott azon, hogy vajon miféle szörnyűségek is történhettek odabenn, a hosszú-hosszú évek alatt. Bemenni – még kíváncsiságból sem – azonban nem mert senki. A környéken élők mindig is elátkozott háznak tartották, és ezt rendre meg is osztották a fiatalabbakkal, akik közül sokan csak akkor érezték meg ennek a kijelentésnek a súlyát, mikor híre kelt, hogy egy fiatal gyerek rémes halált halt odabenn. Csípős szelekkel, és hatalmas viharokkal köszöntött be az ősz – a ház már évek óta nem bírta az esőzéseket: a tető beázott, a padlás úszott a vízben. A gerendák jól megszívták magukat vele, és ha eddig nem is, most már tényleg életveszélyes volt felmenni oda.

Sziasztok!

Jó pár hónap terméke ez a levél. Nem régiben találtam Rátok, miközben keresgéltem, hogy egyedül vagyok-e a bánatommal. Fiatal vagyok ugyan (mivel utánanéztek ki küldi a levelet úgyis megtudjátok), de mivel édesanya is, így bánt jó pár dolog. Az utcán gyerekkel sétálva, oldalatokat böngészve rengetek olyan fiatalt, már-már gyereket (mert 12évesen igen is gyerek) látod, akik láttán elborzadok és félelem ül a szívembe...vajon az én kislányom is ilyen lesz? Mindent megteszek, hogy ne. A létező összes figyelmet, szeretetet megkapja...és az én gyenge lelkem nem is tudja ezt másképp elképzelni. De talán még sincs így, hisz ha mindent megkap egy gyerek amire VALÓBAN szüksége van, nem lehet ennyire elfajulva. Nem célom az önfényezés, csupán válaszokat keresek a kérdéseimre... Hogy tudja egy anya, aki tényleg anya elviselni, ha a fia feketére (vagy teljesen mindegy milyen színűre) festi a körmét, vastagon van rajta a smink és egy másik fiúval csókolózik? Milyen apa az, szívesen látja így a fiát, vagy csak szimplán nem érdekli? Milyen szülők azok akik 13-14 éves gyereküket elengedik az éjszakába, tudván, hogy inni, dohányozni esetleg drogozni fognak? Minek kell még történnie, hogy a szülők szeme is felnyíljon és lássák, hogy csemetéjük, az életük értelme tanulás helyett VIVA TV-vel és SP-vel barmolja el az életét...anya vagyok, feleség,háziasszony. És igen mellette tanulok is. Össze tudom egyeztetni...akkor Ők sokan? Miért nem lehet összeegyeztetni az ízlésüket, irányzatukat, egyéniségüket a tanulással? Hiszen nekik még más dolguk sincs...mikor egy gyermek megszületik és az édesanyja először a kezébe foghatja, üdvözli és már az kering a fejében, hogy a gyermeke sikeres egészséges felnőtt legyen...mert ez minden egészséges anya álma. Amikor a lányomra nézek egy angyalt látok. Még picike (1éves) ártatlan és tiszta...és ilyenkor elfog a félelem, hogy Belőle vajon mi lesz? Csak remélni tudom, hogy amit a párommal tudunk Neki adni, értékek, becsület, tisztesség, elég lesz ahhoz, hogy egészséges gondolkodású fiatal felnőtté cseperedjen...

Köszönöm, hogy elolvastátok és elnézéseteket kérem, hogy hosszú lett.

Üdvözlettel: ****** Boglárka