A mai posztom konkrétan három dologban fog eltérni a többitől: most nem egy távoli országról gyűjtöttem képeket, nem is várostól messzi helyen készültek a fotók és megpróbáltam többet szerezni. A mai posztom helyszíne: Pécs! Az előző részt itt tekintheted meg...
Ebben a posztomban az Amazonas-t és környékét fogom bemutatni. A posztsorozatom előző részét itt találod. 
Elkészítettem nektek posztsorozatom következő részét, amiben a Dél afrikai köztársaságot és Lesotho-t mutatom be. Az előző részt itt tekinthetitek meg.
Mivel tudom hogy az olvasók szeretik sőtt el is várják így kedveskednék egy szürrealista képcsokorral.
Nos röviden a bemutatkozásom: Igen én vagyok Chuck Norris az igazi! Remélem félitek a nevem mivel az agyiszint a kedvenc blogom így én is szerkesztővé léptem elő. Próbálok az elkövetkezendőkben változatos lenni, remélem szórakoztató leszek mindenki számára.
Úgy érzem ezekre az időkre jól jönnek a megnyugtató csodaszép képek! Ha bármelyik kép kell vízjel nélkül, írjatok priviben egy e-mail címet :).
Kivételesen ne csak a képen szereplőre figyeljetek, hanem a képekhez fűzött kommentekre is....
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!Sajnos fogalmam sincs, hogy ki hol lakik közületek, bár a statisztikák azt mutatják, hogy az olvasóink legnagyobb része 15 és 25 év közé tehető. 15-25 gimi-egyetem. A legszebb évek, de valahogy ezeket mégis egy adott város határain belül töltjük, mérgezve magunkat kipufogó és egyébb gázokkal. Mozdulj, mozduljunk ki! Szidjuk az országot rendszerint, de higyjétek el, hogy gyönyörű helyekre lehet elmenni, csak rá kell találni. Nem árulok el nagy titkot, az alábbi képeket jómagam csináltam (nem emlékszem rá, hogy lett volna korábban arra példa, hogy egy szerkesztő a saját maga által készített képeket publikálja.) egy bodrogi kenuzás során.
Több mint 20 leevezett kilométer után valahogy így éreztem magam. Friss levegő és csend, ez ölelte át a tájat. Valahogy sikerült a természetnek kirántania engem a valóságból, és megnyugtatni, hogy a szép dolgok is megmaradhatnak. Sajnálom, hogy több képet nem tölthetek fel, azokon már én is rajta lennék, de ennek ellenére érdemes megnézni a többit is!
Szeretnénk Boldog Anyák Napját kívánni, a teljes szerkesztőség nevében (akik most ki tudja, merre vannak). Biztos vagyok benne, hogy minden kedves olvasónknak remekül telik ez az ünnep. Én egy verset hoztam most nektek, remélem elnyeri majd a tetszéseteket:
Juhász Magda: Anyu ölében
Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
oh milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.
Az esős idő nagyon kellemes egy lusta délutánon, úgy tűnik, mintha megtisztulna a levegő. Itt van pár szép esős kép, ami mind különböző helyszínen, és különböző időben készült. Van bennük valami megnyugtató…
Üdv, srácok!
Már olvashattátok a beharangozót tegnap (>ITT<), hát most tessék, íme a beharangozott poszt. Kiválogattunk nektek néhány remekbe szabott, művészi képet, SNUGGLETITS-el. Reméljük, elnyerik majd a tetszéseteket. A tetoválásokról már olvashattatok itt a múltkor, ezért ne is lepődjetek meg, hogyha jó pár képen a hölgyemény klassz kis tetoválásokat visel. Hozzátettem még néhány képet, a csütörtökről megmaradt Light posztból is. Jó képnézegetést:
Én kérek elnézést, hogyha hányingert kapok a feltöltött mellű/feltöltött szájú, minél szűkebb ruhákban feszítő, és általában télen is szolibarna csajoktól, akik nem restek a legdrágább szórakozóhelyeken, a legdrágább piákat kifizettetni a sok naiv szoknyapecérrel, akik viszont bármit megtesznek (és megvesznek) nekik, mert abban reménykednek, hogy az éjszaka végén legalább pár kellemes órát együtt tölthetnek majd kiszemeltjükkel. Akiknek az ilyen csajok közül szorult is valamennyi ész a fejébe – és nem a tátongó üresség honol odabenn –, az jobbára lekoptatja a folyamatosan nyomuló úriembert. Akiknek viszont az ilyen csajok közül az IQ-szintjük a lábméretükkel azonos, nos…náluk egyáltalán nem kizárt, hogy az említett gavallérnak könnyedén sikerül beférkőznie az illatos tanga mögé. Mivel SNUGGLETITS olvasónkkal nagyban együtt működöm, a pénteki napon egy nagyon komoly sunci-posztot fogtok kapni, méghozzá rengeteg kiváló (és minőségi) képpel. Addig – amolyan beharangozóként – itt van egy kicsit visszafogottabb képsorozat, akár mondhatnánk azt is, hogy sunci-poszt light. Szerintem ezek a képek az igazán értékesek, és művésziek. Azt hiszem közületek is sokan vannak olyanok, akiknek ez jobban bejön, mint például a pisi-kaki szex képek, vagy a japán szájbaszarós videók. Holnap érkezik tehát az igazi sunci-poszt tőlünk, addig is jó képnézegetést:
Látlelet 1: a néni a pályaudvaron
Látlelet 2: Facebook-generáció
3/3:
Felreppentek itt különféle teóriák nemrég, hogy a blognak leáldozott, a blognak vége. Baromság, emberek. Nem lehet vége, hiszen most forrotta ki magát igazán. Visszatért 2 régebbi szerkesztőnk is, és gőzerővel megy minden tovább. Talán néhányan temették volna már, de az Agyiszint sosem tűnhet el a süllyesztőben. Még csak a közelébe sem kerülhet. Mégpedig azért nem, mert a jelenlegi mezőnyben (tekintve a többi hozzánk hasonló blogot) mi képviseljük a legnagyobb értéket. A napiszar-on (még mindig kis n-nel) mit láthatsz? Rajokat, meg emókat, mindezt kb. 2 mondatnyi szöveggel kiegészítve – és ha nem zavar, hogy egy óvatlan bekommentelésed miatt lekurvaanyáznak a kis 12 éves kockák, akkor még véleményt is fűzhetsz az ottani posztok alá. De mindez kinek jó? Nem tudom, ki hogy van vele, de én biztos nem regisztrálnék egy olyan oldalra, mint a napiszar. Megszoktam már az igényes blogokat, ezért még csak nem is nézek fel hozzájuk. Ami itt nálunk van, az mind-mind sokkalta érdekesebb: az Agyiszint gerincét is a rajok, és az emók adják, de nálunk vannak elgondolkodtató olvasmányok, és miegymás is (például valóban poénos képek, kitalált történetek, avagy éppen zeneajánlók). Aki valóban szereti ezt az oldalt, az feljár ide, amikor csak ideje engedi. Az, hogy mostanában megfogyatkoztak a posztok mindössze azért van, mert ezerrel pörög a suli/meló mindenkinek, és így a blog mint olyan, hátrébb került a fontossági sorrendben. Ezért nem lehet senkit sem okolni, egyszerűen ilyen az élet. A régi-újak most adtak egy nagy löketet az egésznek, és ha sikerül tartani ezt, akkor szépen kilábalunk majd a gödörből. Vannak itt olyan szerkesztőink, akik már elég régóta jelen vannak (Sid, és Iván például, de Veron már a blog.hu-s időkben csatlakozott az Agyiszint olvasótáborához, erre tisztán emlékszem), és vannak olyanok is, akik idő közben kihullottak. Jobb esetben ők maguk búcsúztak el, egy-egy búcsúposzt formájában, rosszabb esetben nekünk kellett kitennünk néhánynak a szűrét, mert jelentkeztek ugyan, de idő közben meggondolták magukat, és szartak az egészre. Jelzem: komoly szankciók léptek életbe a blogon pár napja, úgyhogy az olyan posztolókat, akik eddig is látványosan nem csináltak semmit, ne nagyon keressétek többé. Szerencsére itt a tavasz, itt a jó idő. Lehet nagyokat sétálgatni, vagy éppen a kertben/teraszon pihengetni, olvasgatni, stb. Remélem, hogy ezt az évet is velünk töltitek majd, és hogy emlékezetes posztokban, és posztalanyokban ezúttal sem lesz hiány. Na, ez most úgy hangzott mint valami megkésett újévi köszöntő, de remélem a lényege átjött…
A sztereografikus vetületek tulajdonképpen olyan panoráma képek, amik egy pontból vetítik ki 180 vagy 360 fokban, amit látunk. Ezzel olyan illúzót adva, mintha egy bolygó lenne.
Küldeném e gyönyörű dalt minden kedves ismerősömnek és azoknak akik jelenleg nem a legjobb napjaikat élik! Csodás dal, nagyon elérzékenyültem!
A dalról:
Szerelmesedjünk és világfájdalomkodjunk egyet e lírai, csodás dal hallgatása közben s után. Felejthetetlen. Érzem, ki fogja állni az idő próbáját.
Adott egy teljesen általános gyufaszál, melyet meggyújtanak. Ez nekünk csak egy pillanat, de vajon milyen lesz, ha 2000 képkocka/másodperces sebességgel fényképezzük? A videóból kiderül, érdemes végignézni!
