Kanálintrúder még tegnap csinálta nekünk az előző napi posztom képéből ezt a csodás alkotás. Köszönjük!! A további műveket a posztanyag.agyiszint@gmail.com címre várjuk.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Ismét egy olvasónak segítünk válaszolni a problémájára. Mint tudjátok, itt a szerkesztőségben csupa jóképű, izommájer, csajozógép szerkesztő van ("dolgozik"), ezért bátran kérjetek tanácsot, hiszen mi mindent tudunk és mindenkinél okosabbak vagyunk.

Lássuk hát:

Kedves mindenki,

Megint egy szakítás miatt írok nektek, mint ahogy azt egy éve tettem, szintén mert kíváncsi vagyok a ti, és az olvasók véleményére.

Nos, Egy lánnyal 5 hónapig voltam együtt. Az elején megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar ebből komoly dolgot, tart amíg tart, érezzük jól magunkat. De 5 hónap alatt elég komoly érzelmeket tápláltunk egymást iránt. Soha nem vitatkoztunk, nem azért mert egyikünk mindíg engedett, hanem mert nem volt rá szükség. "Akármilyen nézeteltérés" is volt, meg tudtuk beszélni higgadtan, normálisan. Állítása szerint tökéletes volt a kapcsolat, a velem eltöltött 5 hónap alatt úgy érezte magát mintha egy rózsaszín buborékban lenne ahonnan nézve az egész világ szép és kerek. Aztán egy napon, az 5. hónaphoz közeledvén egyik nap hirtelen támadt benne egy érzés hogy "menni akar".

A szakítás után 3 nappal találkoztam vele, elvittem neki a cuccait ami nálam volt, és 2 órán át úgy elbeszélgettünk mintha együtt lennénk. Nevettünk, jól éreztük magunkat. Én nem értem, hogy miért van ez, hogy ha jól érzi magát velem és szeret, akkor miért érez ilyeneket, hogy menni akar. Rövidebbre sikerült a levél mint a tavalyi, de azt hiszem ennyi elég. :) Remélem sok bölcs választ kapok.

 

Üdvözlettel:
N.

Egy még Szeptember 13-án kilőtt posztomnál (szerencsétlen nap volt nyilván), melynek címe: Délelőtti Emósön Szeptember 27-én reggel feltűnt a poszt főszereplője, aki aznapi 16:30-as időponttal ultimátumot adott számomra a képek eltávolítására. Őszintén mondom akkor nem figyeltem fel az esetre, nem mintha most sokkal érdemesebb lenne, de mivel nincs poszt adok lehetőséget arra, hogy bárki olthassa szegény párát ha már ilyen kemény volt.

Anonymous | 2011. szeptember 27. 08:01: Felhívnám az oldalt készítőjét arra hogyha nem szedi le a képeket a mai napon belül komolyan gondjai fognak akadni az illetőnek. Ugyanis a képen én vagyok és ezt nem fogom annyiban hagyni hogy ilyen megjegyzéseket fűzzön hozzáá 1es idióta. Szánalmas hogy van aki ilyen oldalt csinál ahol másokat fikázhat Szánalmas az még jobban hogy van aki nézi is és még komentálja.. Kiváncsi lennék az oldal készítőjére szovl ha a határidőn belül nem szedi a képeket le akkor gondjai lesznek..(jogi eljárás)....!!! Egyébként is hol élsz te és a te talpnyalóid hoigy ien véleményt alkossatok a embereknek megvan a lehetőségük a változásra képzeld el én is változam rengeteget ugyh ne alkoss előítéletek alapján ilyen dolgokat!!!!
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Emlékeztek még ERRE a két emberre? Hát persze... 1-jén publikáltuk a posztot, de kellett egy kis idő, amíg eljut hozzájuk, és amíg koppan nekik, hogy csúnyán átbasztam őket. Annak rendje és módja szerint meg is jöttek. Kezdésnek 11-én hajnalban küldtek egy levelet (lejjebb látható), utána facebookon verték a nyálukat, ahol további magasröptű beszélgetést folytattunk velük. Íme a levél:

Szépek vagytok mondhatom! Azt mondtátok hogy csak úgy lehet valakit letörölni ha ismerősnek szólunk hogy levelet írjon és még fenyegetőzőn benne . Elmehetek a picsába :@.Nem vagyok kurva se 13 éves hülye gyerek ja és 17 éves vagyok, ja és tudjátok nem vagyok dagadt se, vannak sokkal dagadtabb emberek.Nekem jó életem van nem vagyok elkényeztetve, jól nevelt lány vagyok, a barátokért ölök,és az egyik legjobb barátomat felraktátok, és én segíteni akartam hogy letöröljétek mert a ti szórakozásotok másnak nem jólesik.Jah és ha vannak ismerősök akkor mitcsináltok ismerősöm feltört annyi oldalt hogy beszarás neki nem akadály külföldit is feltört.Am meg a legjobb fiú barátom nem buzi és szerintem jó pasi nem úgy mint akik oltogatják,sokan mondták már neki hogy szép arca van, sztem nektek ennyien nem mondták mert gyökerek vagytok.Tudjátok mit leszarom figyeljétek az adatalapomat meg azt is hogy otthon mitcsinálok mert ti unatkoztok és másokkal foglalkoztok jó hogy nem azt is megkérdezitek hogy milyet szart a kutyám ez már szánalom.Meg nem fogok kamu e-mailt csinálni egy szar oldal miatt.Inkább magatokon röhögjetek mert nálatok szarabb embereket még nem láttam.Na császtok faszfejek :D 

Kevesebb olyan hülye spam és vírusküldő szoftvereket ismerek, mint aki egy angol szöveget google fordítóval akar nekem elküldeni, hogy nézzem meg a baszott linkjét. Mint például ez is itt:

Na hát persze mivel nem vagyok hülye, ezért nem kattintottam természetesen a linkre, hanem rákerestem az adott videóra. Mondanom se kell, hogy nem létezett semmi ilyen videó, vagy legalábbis nem ezen a néven, ha mégis igen. Szóval kedves Travis Kurtz, ha már ilyen szép neved van, akkor megkérlek téged arra, hogy anyádat is kúrd már seggbe, akár helyettem is. Köszi :)

KulturbarbárSzelekt válasza:

Nos, gondolom mindenki tudja, hogy milyenhatalmas gondokat okozott az a bizonyos levél ami a napokban került publikálásra. -Britpopper- kollegát gyanúsították többen is a levél megírásával. Azért, hogy tisztázzam végül is ki írta, az utóbbi néhány napomat arra fordítottam, hogy kiderítsem ki volt a levélíró és hogy kizárhassam a belsőkezűséget. Először is néhány dolgot kiderítettünk a levélíróról (lakhely, facebook profil). Majd felvettem privát levél formájában a kapcsolatot a levélíróval, ahol msn elérhetőséget cseréltünk. Hosszas beszélgetés alkalmával elhitettem vele, hogy bennem megbízhat, olyan dolgok elmondására vettem rá, amiket meg tudtam támadni, és további információt tudtam kinyerni belőle. Végül 2 órás manipulálás, és bűntudatkeltés után megtört és bevallotta, hogy az egész levél kamu volt. Indoklásként csak annyit mondott, hogy író szeretne lenni, ezért írt egy ilyen témáról.

Megbánást tanúsított és többször is megkért, hogy „rejtsem” el a kérdéses posztot, mert sajnálja az egészet, és hogy hülye volt. Ezzel azonban nem zárult le semmi. További aggályok merültek fel. Közben elvettem a kapcsolatot a levélíró egyik facebookos ismerősével, aki igazolta, hogy egy 14 éves lány, aki zárkózott és ő is csak az internetről ismeri, de beszélt vele skypeon tehát látta és megerősítette azt, hogy valóban létező személy. Miután közöltem, azt hogy csak kamu sztorival becsapott mindenkit ledöbbent és megerősítette az általunk kiderített adatokat. Közben Kocsonya kollega is rajta volt az ügyön, kiderítette, hogy G. Kata a levélíró egy iskolába jár, ahol ráadásul sporttagozatos, ergo a szívbetegség sztori ismét megbukott. Egy informátoromnak köszönhetően minden általunk szerzett információ meg lett erősítve, tehát 100%-os biztonsággal hivatalosan is kijelentem, hogy belsőkezűség nem történt. Ez úton szeretnék köszönet mondani a közreműködésért Kocsonyának és a független informátoromnak Vezérhimnek.

-Brit- válasza:

Én pedig ezúton szeretnék köszönetet mondani Kultur és Kocsonya kollegáknak és Vezérhímnek is amiért segítettek a nyomozásban és kiderült végül hogy ki is írta a levelet. Egy teljesen átlagos 14 éves kislányról van szó akinek nem volt jobb dolga – és úgy látszik feltűnési viszketegségben szenvedett – ezért megfogalmazott egy ilyen levelet amit Ti is láthattok alant. Az egész iromány úgy kamu ahogy van, sajnos ezt mi néhányan az elején még nem láttuk és úgy benyeltük az egész sztorit mint kacsa a nokedlit. Jó kis példa volt ez arra, hogy nem szabad már hinnünk senkinek sem ebben a világban és hogy az ember bizony nagyon megszívhatja ha kellőképpen naiv. Mivel nem vagyunk ordenáré nagy gecik ezért itt most sem telefonszám (pedig tudjuk), sem fénykép (pedig 1 már van), sem pedig lakcím (pedig tudjuk utcára, sőt, házszámra pontosan) nem szerepel majd G. Katáról, elég hogyha mi négyen tudjuk pontosan, hogy ki is ő valójában. Inkább azt kérnénk tőle, hogy magyarázza már el nekünk, hogy mi a jó abban, hogy egy szívbeteg, a halál küszöbén álló embernek adja ki magát, közben meg sporttagozatos iskolába jár. Unalom? Szórakozás? Nem is főként nekünk kellene beszámolni minderről, inkább annak az ismerősének aki a Kulturral folytatott beszélgetés alapján egyértelműen tudtunkra adta, hogy szereti az említett Katát és végtelenül sajnálja is, amiért ennyire beteg – csakhogy betegségnek nyoma sincs, az említett ismerőssel pedig már közel 3 éve a bolondját járatja a kedves Kata. Persze a levél elég heves indulatokat váltott ki a háttérben. Egymásra mutogattunk, hogy ''biztosan te írtad!'' de egyértelmű bizonyítéka senkinek sem volt addig amíg Kulturral rá nem álltunk a nyomozásra. Ment a sárral dobálózás nagyban (ezúton is elnézést kérek azoktól akiket meggyanúsítottam, főleg Marcipánoscsokitortától) és ha már értelme nem is, legalább annyi haszna volt ezen posztnak, hogy segített tisztábban látni bizonyos dolgokat. És hogy kerüljön kép is a posztba, álljon itt most azon privát üzenet amit akkor kaptam Katától amikor már erősen szorult a hurok a nyaka körül. Bukott ember még utolsó lélegzetével is az igazát védi, erre remek példa ez az egész ügy, és az alábbi privát üzenet is:

(A levél a Folytatás után megtekinthető, nem lesz törölve)

A tükör másik oldalán, avagy a fiatal generáció nyűgjei.

Régen volt már kinn olvasói levél a blogon és mivel az utóbbi időben egyáltalán nem voltam gép és netközelben, szépen felhalmozódott egy csomó olvasatlan levél a szerkesztőség postaládájában. Ezeket szépen ki fogom szórni most már az oldalra mert most már van rájuk időm, de utólag is elnézést azoktól akik arra várnak már egy ideje, hogy mikor láthatják viszont a levelüket/beküldött alkotásukat az oldalon (Bandi, a te irományaid is ki fognak kerülni hamarosan, tudom, hogy nagyon elmaradtam velük). Az alant következő levelet egyik kedvenc olvasóm, Unknowngirl küldte be nekünk (köszi szépen! ;-P ) és két sztorit fog megosztani benne veletek. Reagálok majd mindkettőre a Folytatás után, aztán szívesen venném a Ti véleményeiteket is. De előbb a levél:

Sziasztok!
Olvastam,hogy most hogy így nyári szünet van,nem nagyon értek rá a posztolgatásra és ettől egyből pörögni kezdett az agyam,hogy hogyan segíthetnék imádott blogomon.Először képekre gondoltam,de nem tudom hogy milyen témában keresgéljek.Azután eszembe jutott,hogy írhatnék valamit,és egyből beugrott 2 sztori amit szeretnék veletek és az olvasókkal megosztani.
Ha nem lett jó,ne tegyétek ki és ezt a levelet se,csak írjátok,hogy nem elég,vagy hogy nem jó,és én újra próbálok valamit összehozni.Nagyon szeretnék segíteni nektek..
Szóval..

Sid ma esti posztjánál kicsit elszabadultak az indulatok, olyannyira, hogy az egyik főkemény írt is nekem egy igazi fenyegető levelet. Bár nem tudom miért nekem küldte, hiszen nem én tettem fel :D Annyira megijedtem, hogy először elkezdtem röhögni, majd az ajtót lestem, hogy mikor rúgja rám egy horda tinipicsa, hajlakkal a kezükben, megrészegülve két energiaitaltól. Nem elég, hogy az Agyiszint blogot a sajátomként tűntette fel (ami nem igaz), hanem még beismerő vallomást is tett arról, amit ma este mind olvashattatok. Drága, én eddig is tudtam, hogy buta vagy mint a szar, de az egód meg a fellegekben jár és a nem létező háttered tartja ott, hogy le ne essen.

"ilyenek a fogyatékosok" - Valóban, hogy neked mennyire igazad van ;D

Mi itt a szerkesztőségben továbbra is várjuk tőled és a barátaidtól a hasonló kaliberű leveleket, valamint az elmés megnyilvánulásokat. Tűkön ülve várjuk, hogy milyen "bajok" várnak még ránk. Ahogy Főúr is említette egy kommentben, eddig kb. 120-an akartak minket feljelenteni, vagy megszűntetni az oldalt. Majd pont neked fog menni? Gyanítom. Javaslom, hogy a pofázás helyett nézz magadba, és majd akkor kommentelj ide legközelebb, ha nem csak tőmondatokat fog fel a VIVA tévén szocializálódott, simára csiszold agyad. Nem voltál, nem vagy, és sose leszel "főkemény", hiába is mutatod azt kifelé a világnak, az állítolagos pusztulatosan kemény baráti köröd meg tehet egy szívességet. Amúgy mint mondtam a barátnődnek is, úgy neked is meg kell tennem. Megtisztel az irigységed, komolyan mondom, de sajnos nem tudom viszonozni, bárhogy próbálkozom. Puszillak ;D

Ezt a levelet egy pár napja kaptuk. A hölgyemény azt sérelmezte, hogy az arany cimborái kikerültek az oldalra. A szerkesztőség válaszol!

Azzt hiszem jobb ha nem mutatkozok be, mivel ehhez sincs közöd. :3 Az ok amiért írok, hogy jó pár barátomnak és nekem is szemet szúrt amit azoldalon műveltek.

Még hogy nem akartok megsérteni másokat, mi? Hogy jöttök ahhoz, hogy másokat bíráljatok? Ráadásul okotok nulla. Pár paraszt otthon ül, meglát képet 2 meleg srácról és egyből "fuuu buzi" és feltölti erre a mocsok gennyládára (agyiszint.hu) mert nem más az a weboldal, a többi parasztja meg fikázza kommentbe. Könyörgöm... mi közötök van hozzá? :DDDD

Mindannyian emberek vagyunk, különbözőek... bár aki ilyen weboldalt megcsinál megkérdőjelezem, hogy nem-e valami más életforma... állatnak nem nevezném, mert azok jobban törődnek egymással mint TE.

Komolyan, gondolkozz már el rajta... mi közöd van neked másokhoz? Az, hogy egy tetű sznob paraszt vagy aki otthon ül és másokat bírál. Én azok helyébe akiket felraktál és kritizálsz, úgy beperelnék rágalmazásért, hogy beledöglenél :3.

Most (22:09-kor) találtam rá erre az e-mailre, amit egy posztalany írt nekünk, és engem sikerült meglepnie. Mivel a levél teljesen normális stílusban íródott, a beküldő nevét kitakartam.

Eléggé összesűrítettem nektek az olvasmányokat a hétvégére ergo aki nem szeret olvasni az most biztosan húzza a száját de pardon, pár kihagyott nap után az a minimum tőlem, hogy bepótolom a hiányosságot. Megint csak egy olvasói levél kerül terítékre amelyet Aungia olvasónk küldött be nekünk. Kedves Aungia, én maximálisan egyet értek a leveledben (vagyis a blogodon tett bejegyzésben) leírtakkal a regisztrációval kapcsolatban pedig csak annyit tudunk tanácsolni, hogy a megerősítő email valószínűleg meg fog jönni idővel de ha mégsem akkor érdemes másik címről regisztrálni, hátha sikerrel jársz. Hosszabban véleményt pedig azért nem fogok most nyilvánítani ezen levél után mert már javában dolgozom egy 2 részes poszton (most jutott eszembe, hogy a háborús sztorinak is lógok még a befejezésével, hoppá) amiben kitérek majd erre is, sok más egyéb mellett. Ez a szeretet/szerelem téma bizony – már bocsánat – kurva érdekes és amikor már tényleg elhisszük, hogy minden rendben van akkor állnak feje tetejére a dolgok. De erről nem most fogok értekezni ugyanis egyrészt ki kell teregetnem, másrészt meg ez Aungia levele (vagyis cikke) ezért most övé a főszerep. Véleménynyilvánításokat kommentek formájában várunk tőletek, jó olvasgatást:

Üdv a szerkesztőségnek! :)

Gondoltam írok, mert már egy jó ideje rendszeresen nézegetem az Agyiszint postjait és nagyon örülök, hogy végre megtaláltam azt az igazi igényes vicces, elgondolkoztató és egyben jólesően kritikus oldalt, amit szerettem volna. A Napiszart és társait jóval lekörözitek és tetszik, amit csináltok! Na de nem is zengek tovább ódákat (bár tudom ám, hogy jól esik a dicséret!)
Mivel ugye már egy ideje követem az oldalt, nem kerülte el a figyelmem ez a párkapcsolatos téma. Én egy 19 éves lány vagyok és úgy gondolom, hogy eléggé más véleményen vagyok a kapcsolatokról, mint a korombeliek... és ezt már mást is mondta, szóval nem szaporítom tovább a szót... csatolnám a blogom linkjét azon belül is egy még 2010es bejegyzést ugyanebben a témában, amit még nem fejeztem be.

http://aungia-mildmaniac.blogspot.com/2010/06/ferfi-es-no-szubjektiv-part-i.html

Szerettem volna az oldalon is véleményt nyilvánítani, de szerintem a puruttya nem bírja a fejem, mert egyik e-mail címemre se kaptam megerősítő e-mailt, szóval feladtam. : D Előre is köszi, ha időt fordítasz/fordítotok az irományomra! Amúgy is az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás (szeretem is az agyiszintes olvasmányos postokat!)

Na csak így tovább! Szeretlek titeket! :)

Üdv,
Aungia

A férfi és a nő [szubjektív] part I.

A nő és a férfi kapcsolata...

Jó kis téma. Mindenki máshogy látja. Az alapvető két nézet, a férfié és a nőé. A férfi nézetről nem nyilatkozhatok reálisan, maximum a sztereotípiákra támaszkodva. Ezek szerint a férfinek tényleg az elsődleges szempont a szex, bár ez az évek előre haladtával némileg "veszít" a fontosságából, már ha olyan emberről van szó, akinek a szexben egészséges mértékben mindig is része volt, és agyilag és érzelmileg is van olyan szinten, hogy ne ez legyen a legfontosabb. Bár kétségtelen, hogy a férfiaknak erre szükségük van, és nem bírják ki nélküle akármennyire is "szeretik" a nőt akivel együtt vannak, de esetleg tőle nem kapják meg. Ebből előbb utólag konfliktus lesz, és a férfi félrelép. Nem mondanám, hogy az ő hibájuk, teljesen jogos. Ahhoz hasonlíthatnám, hogy a nő és a férfi is egyaránt kiakadna, ha nem kaphatná meg a kedvenc ételét hónapokig, évekig (ki meddig bírja) és tovább állna valakihez, akitől megkapja. Igaz a szex nem létszükséglet(?), mint az étel, de ahhoz hasonlatos, a legmélyebben belénk van kódolva.

Egy nő akár gond nélkül el van szex nélkül (egy darabig, ez mindenkinél változó - van aki kb. addig bírja mint egy férfi... 1 nap-1hét-1hónap...stb.). [Persze, ha az ember szűz, akkor az más tészta. Még nem tudja mi hiányzik.] A nőnél főleg az érzelmek dominálnak. Jó esetben a szex a szerelemmel együtt járó "csoda", olyannak adja magát, akit szeret, akihez kötődik. Vágyik rá, hogy megértsék, hogy lelki támaszra találjon [persze elkerülhetetlen hozzá fűznöm, hogy mostanában mindenkinek úgy tűnhet egyre több az ordenáré k*rva (már bocsánat a kifejezésért), de szerintem a többség azért lesz ilyen mert a társaság ezt várja el tőle és valamilyen szinten azért csinálja, hogy visszajelzést kapjon arról, hogy ő "jó nő", hogy ő "kell a férfiaknak" netán tényleg csak a szex miatt, vagy amiről majd még írnék valamikor, az "egymást rontjuk el" témáról]. Nyilván egy férfi is szeretné, ha olyan nőt találna, akivel lehet beszélgetni és megérti őt, a férfit. Igen itt kezdődnek az alapvető problémák. Mindkét nem mást akar. Amikor még tombol a szerelem, az első hónapokban, amikor kezünk-lábunk remeg, a szívünk majd kiugrik a helyéről, ha Vele vagyunk... tökéletes az összhang, mindketten csakis egyet akarunk, hogy MI legyünk és ne Te meg Én. Van aki összekeveri a szerelmet a tetszéssel. A férfiak és a nők egyaránt (főleg, mert most már mindkét nem 13 évesen belevág a szexuális életébe). A szerelem nem az, ha a másiknak a torkáig leszeretnénk nyalni, és minél hamarabb magunk alatt/fölött látni meztelenül... az csak puszta vágy. Testi vágy, valóban csak kémia és biológia, ahogy manapság állítják. De a szerelem, abban már a lélek is részt kíván venni... Szeretné, ha nem csak egyedül lézengene, hanem lenne vele egy másik lélek is. Ez még működik is eleinte, aztán ez is átfordul egymás lelkének szaggatásába. Azt hiszem ez se a mi hibánk... belénk van kódolva a pusztítás is, ez az emberi természet. Általában nem direkt kezdünk bele ebbe sem, hanem mert nem értjük meg egymást... Jobb esetben véletlenül okozunk a másiknak olyan sebet, ami csak hegesedve gyógyul be. Mindenkinek van ilyen...

Sziasztok!

Szeretnék elnézést kérni amiért pár napra eltűntem és egyáltalán nem jelentkeztem új posztokkal de volt egy kis magánéleti zűrzavar (erről majd kicsit bővebben később) aminek pontot kellett tenni a végére. Semmit sem értek pontosan és semmit sem fogadok el úgy, ahogy most van de nem is ez a lényeg. A remény hal meg utoljára, ezt szokták mondogatni és én is nagyon bízom benne, hogy egy nap majd minden rendbe jön és ugyanolyan boldogok leszünk mint régen. Sajnos ezen időszak alatt nemhogy a blogra de a postaládánkra sem volt időm figyelni ezért csak tegnap olvastam az alábbi levelet amelyet az egyik kolléga volt olyan kedves és megcsillagozott nekem nehogy véletlenül átfussak felette. A téma nem szorosan a párkapcsolat (bár ahhoz is köthető) hanem az egész emberiséget veszi górcső alá és elemzi ki nekünk a kedves olvasó mégpedig igen korrekt módon. Minden egyes leírt szavának igazat adok és nem is húznám tovább az időt, következzék maga a levél:

Kedves Agyiszintesek!

Nemrég találtam az oldalra, nagyon jó, kreatív, szórakoztató és még több rovat "elszomorító".
Britpopper cikkein elgondolkodva több dolog is átfutott az agyamon a párkapcsolatokról, így egy ehhez kapcsolódó írásom nekem is lenne. Konkrétan nem a kapcsolatokról szól, hanem a civilizáció fejlődése okozta világról. Én úgy gondolom, hogy valahogy ez is benne van, hogy miért tartunk ott, ahol tartunk. Nem feltétlenül várom, hogy kitegyétek az oldalra, csak visszajelzés(eke)t szeretnék, hogy más is így gondolja-e, ahogy én.
 

Ilyenek voltunk s ilyenné váltunk
 

Az 1800-as években, mikor egy csinos fiatal nő korabeli ruhában (hosszú szoknya, kalap, fűző) elejtett valamit az utcán, legyen ez egy zsebkendő, a férfiak odarohantak majd felvették azt. A hölgy megköszönte, majd továbbállt. Napjainkban azonban ha egy modern divatos ruhájú hölgy (miniszoknya, mély dekoltázs, magas sarkú) megy a járdán s ejt el valamit, akkor a kedves urak nemhogy nem veszik fel neki, hanem szemrebbenés nélkül próbálnak a szoknya alá lesni. Mégis mi változott?

Ahogy a világ az őskortól indult és fejlődése változott át mára globális problémákká, úgy a technika, a tudományok, a filozófiák, az eszmék és az emberek is változni kezdtek. A történelem során sok olyan pont érintette az emberiséget, amely gyökeresen felforgatta az egész addigi életet. A tűz felfedezése, a városok születése, Amerika felfedezése, az országok megalakulása, az új tudományok megjelenése vagy az új eszmék sikere, de még sorolhatnánk. A Föld népessége lépésről lépésre haladt előre (sokszor azonban hátra) a céljuk felé, a folyamatosan fejlődés, megújulás, változtatás irányába. A sok felfedezés hozott el abba a világba, ahol most élünk. Minden pontnak megvan a maga története, előnye és hátránya. Most a legutóbbi és máig tartó lépéssorozatról ejtsünk meg néhány szót: a technika változásáról, s ezzel párhuzamosan a társadalom változásáról.

Ahogy fejlődni kezdett a technika, úgy jelent meg a szórakoztatás, mint eddig létező, de iparágként új fogalom. Az egyszerű munkás a gépek megjelenésével kiszabadulhatott a szürke hétköznapjaiból és átélhette az filmek izgalmát, a partik mámorát. Az egyre több és több szabadidő pedig egyre újabb és újabb látványos kiegészítőket kívánt. Nem volt elég egy könyv a szabadban, egy piknik a folyóparton, egy színházest, de még egy közös családi program sem. Megnyitották a mozikat, koncerteket majd fesztiválokat rendeztek. Az otthonokba is bekerültek a tévék, a rádiók és rohamosan fejlődni kezdett a számítástechnika világa is. Ezek az eszközök maguk elé vonták a tömegeket, s ezzel párhuzamosan az emberi kapcsolatok szorossága is lazulni kezdett.

A tudomány, a technika fejlődésével az emberek is változni kezdtek. A fűzős előkelő hölgyek többé nem szorultak cselédlányokra, maguk választották a ruháikat, a világháborúk őket is rákényszerítették a munkára, így lett a gyengébbik nemből egyszerre karrierista, háziasszony és gyermeknevelő. Ellenben a férfiak szerepe nem alakult át, változatlanul „a család kenyérkeresője” címszó illik rájuk. A nők nem támaszkodtak többé a férfiakra, tüntettek, felvonultak és mára már talán kiérdemelték azt, hogy egyenrangúnak tekintsük a két nemet. Viszont egy merőben más kérdés, hogy a tisztelet megmaradt-e: ha egy kedves úr felveszi az elejtett papír zsebkendőt, nemhogy a többi férfi tanulna, hanem még ki is nevetik őt. A nők is megváltoztak, ma már a rövid szoknya a divat, nem a rejtegetnivaló, hanem pont ellenkezőleg. A nők nem a titokzatosságukkal veszik le a lábukról az urakat, hanem a nyilvánvaló látnivalókkal. Egyik nem sem maradt „tiszta”.

Hiába jelent meg a szórakoztatás, míg a munka újabb és újabb komoly presztízsű ifjakat kívánt. Ugyan eltűntek a nemesség és jobbágyság fogalmak, de megmaradt a hazugság és zsarnokság az élre törők körében. A múltban szinte képtelenség volt magasabb ranglétrára lépnie egy szegény embernek, mára már ez is lehetséges. S nem az elvártak szerint, hogy aki okos, gazdag is lesz. Aki beférkőzik főnöke bizalmába, az tud feljebb törni, jó időben jó helyen megjelenni, és ezzel elérni célját, mások számára hátrányos eszközökkel. Hazugsággal, zsarolással és kihasználással. A gépek megjelenésével a legtöbb fizikai munkát fel lehetett váltani, azonban a szellemi munkát még ma sem sikerült kiváltaniuk valamilyen eszközzel. Segédeszköz mint ilyen létezik, de egy számítógép nem tud átverni egy leendő ügyfelet, nem tud meggyőző lenni, nem tudja használni a marketing eszközeit, hisz számára nem a pénz a legfontosabb. Az emberi kapcsolatok a munkában még mindig fontosak, egy ember „szerencsére” még könnyebben bele tud férkőzni egy másik ember bizalmába. Tehát az új munkák komoly ifjakat követelnek, már nem izomzat, hanem agy segítségével.

Az új munkák, a technika fejlődése, a divat változása folyamatos lépést diktál mindenkitől. Aki lemarad, az kiesik és esélye sincs többé. Ámíthatjuk magunkat, hogy van rendőrség, bíróság, állam, kórház, de kérdezem én: mi diktálja őket? A pénz. Pénz nélkül az ember pedig elveszett. Hiába van igazunk, ha nem a legjobb ügyvéd áll előttünk. Hiába van súlyosabb betegségünk, mint a mellettünk fekvőnek, ha ő tud teletömött borítékot csúsztatni. Hiába van eszünk, szívünk, lelkünk, hogy az életben valamit is tehessünk magunkért, másokért, a világért, ha egyszer nincs kezdő tőkénk, ismeretségünk és hírnevünk.

Az a sok gyermekkori mese, miszerint a jó győz a rossz felett talán tényleg csak mese? Vagy az esetlen okos gyermek úgyis jobb helyzetben lesz felnőttkorában a nagydarab verekedősnél? Ámítás a gyermekkor, felnőttkorban döbbenünk rá, hogy valamit rosszul mondtak nekünk egyszer. Az emberiség is rádöbbenhetne, hogy míg gyerekek voltunk az őskorban boldogabbak voltunk, mint most felnőttként a mában.

Köszönöm a figyelmet.

Üdv, egy lelkes látogató

Előrebocsájtom, hogy szerény véleményem szerint ezt a levelet egy unatkozó troll küldte be nekünk:

Itt pedig a válasz a levélírónak:

Szégyelld magad te mocskos buzi, hogy nem sül le a pofádról a bőr? Látszik, hogy nem vagy cigány, mert ha az lennél, akkor saját email címről küldted volna be a levelet, végig nagy betűvel írsz, tele lenne "mekbassszom a kurva anyáttokkat mádzsár gecciik" féle tipikus cigány szöveggel, és ami a legfontosabb: ha ezt a levelet igazi raj küldte volna be nekünk, akkor nem ilyen szépen megfogalmazott levél lenne, hanem minden második szó tele lenne helyesírási hibával. Le merem fogadni, hogy valami unatkozó tizenéves pöcs lehetsz, akinek nincsenek barátai, és erre vered a faszod, hogy majd biztos kirakjuk a levelet, és téged fogunk szidni. Gratulálok te kis forever alone, büszke lehetsz magadra!