Kedves Mónika,
Először is remélem nem baj, hogy poszt formájában lehoztam a leveled, valamint hogy elsőre kissé ömlesztett szöveged betagoltam a könnyebb olvashatóság kedvéért (igyekeztem tartani a gondolati sorokat). Másodszorra meg elnézésed kérem a kései reakcióért, de mostanában több a dolgom annál minthogy ráérjek hosszan reagálni egyes (arra érdemes) levelekre. Mindazonáltal tudom hogy nem ma írtál nekünk, így utólagosan is elnézést a kései (és nyilván kissé hevenyészett) válaszért, de az idő egy olyan luxus amit jelen pillanatban nem tudhatok magaménak.
Következzék Mónika levele:
Annyi mindent szeretnék elmondani, de nem tudom hol kezdjem. Már régebben is akartam írni, de mindig vívódtam magamban, hogy vajon van-e értelme, de mivel most úgysem tudok aludni, s ilyenkor írni szoktam, gondoltam most neked címzem. Mostanában nem adódott alkalom, hogy igazán értelmes emberrel beszélgessek és a megértettség érzése nagyon hiányzik már, persze nem várom el tőled, hogy válaszolj vagy ilyesmi, nekem az is tökéletes, hogy valakinek írhatok ilyen témákról.
KATTINTS A FOLYTATÁSHOZ »









